Reggeli Sajtófigyelő, 2001. augusztus - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-08-02
4 mindenki által nyilvánvalónak tartott romániai hatalomváltás előtt. Bizonyos érdekérvényesítő taktikákon túl azonban a két ország között part neri, bizalmi viszonyról egyetlen pillanatig sem lehetett beszélni. 1996ban gyökeresen megváltozott a helyzet. Olyan kormánykoalíció került hatalomra Bukarestben, amely radikálisan szakítani kívánt a kommunista múlttal, s elsődleges nemzeti célként tűzte zászlajára az euroatlanti integrációt. E cél megvalósításában pedig partnerként, szövetségesként tekintett Magyarországra. Érthető módon pozitív visszajelzések érkeztek Bukarestbe nemcsak Budapest, de egész Európa irányából. Hosszas elemzést igényelne anna k kifejtése, hogy ez a sokat ígérő – a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget (RMDSZ) is magában foglaló – koalíció miért bukott bele végül annyira csúfosan a kormányzásba. A magyar – román kapcsolatok szempontjából azonban minőségi változást hozott a Demokra tikus Konvenció köré tömörült koalíció, amely nemcsak felismerte, de nyíltan fel is vállalta a „Bukarest útja Európába Budapesten keresztül vezet” szimbolikus megfogalmazással jelölt irányvonalat. S bár román belpolitikai hasznok reményében 1996 és 2000 kö zött is voltak magyarellenes hangulatkeltések, a bukaresti hivatalos retorikából eltűnt a Magyarország ellenségképként való lebegtetése. Tavaly ősszel fölényes választási győzelemmel tért vissza a hatalomba Iliescu és csapata. A Szociális Demokrácia Románi ai Pártja alig néhány hónappal a hatalomra jutást követően nevet cserélt, s immár Szociáldemokrata Párt (PSD) néven igyekszik az európai baloldalt tömörítő Szocialista Internacionáléba, egyelőre sikertelenül. Az internacionálé egyelőre nem tartja a román k ormánypártot elég demokratikusnak ahhoz, hogy tagjává fogadja. A döntésen aligha kell csodálkozni, hiszen az önmagát megújultnak deklaráló PSD még a vezetőség személyi összetételében sem változott túl sokat 1996hoz képest. A párt tekintélyes szenátorának számít például az az Adrian Paunescu, akit Ceausescu udvari költőjeként tartanak számon és aki ma is útszéli, szélsőséges hangnemben szidja Magyarországot, illetve az erdélyi magyar közösséget. Ion Iliescu államfő – aki ugyan jelenlegi hivatalánál fogva má r nem tagja a kormánypártnak – a román sajtó túlnyomó része szerint személyesen felelős többek között a véres bukaresti bányászjárásokért, de 1990 fekete márciusának krónikásai úgy vélik, a marosvásárhelyi eseményekért is felelősség terheli. Ennek a régiú j bukaresti vezetésnek a Budapesthez fűződő viszonyát már egészen más kódrendszer irányítja, mint az előző hatalomét. A PSDnek nem sikerült abszolút többséget szereznie a bukaresti törvényhozásban, s így mindenképpen más pártok támogatásától is függött a Nastasekabinet stabilitása. Miután a Nemzeti Liberális Párt és a Demokrata Párt elutasította az együttműködést az Adrian Nastase által vezetett formációval, a NagyRománia Párttal való kollaborálás pedig véglegesen lezárta volna Bukarest integrációs törek véseit, a PSD az RMDSZszel kezdett együttműködési tárgyalásokat. A magyar érdekvédelmi szervezet elfogadta a felkérést. A protokollum szerint az RMDSZ egy éven keresztül kívülről támogatja a kabinetet, ha az nem ad okot az egyezség felmondására. A megegye zést követően a román kormánypárt zökkenőmentesen szavazta meg a magyar közösségnek kiemelten fontos közigazgatási törvényt, amely garantálja az anyanyelvhasználatot a helyi hivatalokban. Aránylag könnyen ment az erdélyi magánegyetem ideiglenes akkreditálá sa is. Az RMDSZ igényeinek teljesítése mellett – amelyek nélkül nem részesülne megfelelő mértékű parlamenti támogatásban – a PSDnek találnia kellett egy olyan ürügyet, amely a kétkedő választók körében megerősíthette: szó sincs magyarbarátságról, magyarok nak tett „engedményekről”, azaz arról, amit az előző bukaresti koalíció tett. Ez az ürügy a magyar kedvezménytörvény lett. Kihasználva a román közvélemény tájékozatlanságát a témában, a Nastasekabinet a státustörvényhez való harcias hozzáállásával határoz ta meg Magyarországpolitikáját. Jól értesültek azt is tudni vélik, hogy miután Bukarest előtt nyilvánvalóvá vált a NATOcsatlakozásról való újabb lemaradás, az offenzíva kizárólag Budapest lejáratására indult. A státustörvény elleni támadás a média hathat ós segítségével rövid idő alatt nemzeti üggyé vált Romániában, amihez igazodniuk kellett az amúgy igen jelentéktelen politikai erőt képviselő ellenzéki pártoknak is – természetesen az RMDSZt leszámítva. Hogy mennyire a belpolitikai elvárásoknak szólnak a támadások, azt jól igazolják egyes politikusok magánvéleményei. Adrian Severin, a PSD politikusa a tusnádfürdői szabadegyetemen azon
