Reggeli Sajtófigyelő, 2001. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-07-24
7 Védrine: A tüntetők nem a többséget képviselik Az erőszakos tüntetők ellen a rendfenntartó erőknek „korszerű módon” kell fellépniük, a békéseknek pedig joguk van hallatni a hangjukat. A többséget viszont ők sem képviselik – fejtette ki tegnap a Népszabadságnak nyilatkozva Hubert Védrine francia külügyminiszter, a G8ak csúcsértekezletének egyik tanulság aként. Sajnos vannak emberek, akik mindenféle helyzetben – a nagy sportesemények, illetve politikai rendezvények alkalmával – erőszakos cselekményeket akarnak elkövetni. Az ilyenek ellen az egyetlen megoldás a rend fenntartása „korszerű módon”, azaz hidegv érrel, hozzáértéssel – mondta a párizsi diplomácia irányítója, aki úgy véli: az európai rendőrségnek kétségkívül tökéletesednie kell ahhoz, hogy jobban ellent tudjon állni a provokációnak. Védrine szerint másrészről ott vannak a békés tüntetők, akiknek jog a a megmozduláson való részvétel, és ezt tiszteletben kell tartani. – Ha a globalizáció ellen vannak, tüntessenek, hallassák a hangjukat – fogalmazott a francia politikus, utalva ugyanakkor arra: nem szabad azt hinni, hogy az olasz tengerparti város utcájá ra vonultak a többséget képviselik. – Ha százezren vonultak is fel Genovában, az ott hivatalosan részt vevő országok több százmillió állampolgárukat képviselték – jelentette ki Védrine. Kérdésünkre a miniszter kifejtette: a globalizáció ellenzőivel folytat ott politikai párbeszédnek nincs akadálya. – Igen nyitottak vagyunk erre, de ez nem feledtetheti el, hogy a demokratikusan megválasztott kormányok sajátos felelősséggel és legitimitással bírnak – szögezte le. A francia külügyminiszter a magyar külképvisele tvezetők értekezletének külföldi meghívottja volt. Itt elmondott beszédében úgy utalt Magyarországra, mint amely „szinte már” az Európai Unió tagja. Pócs Balázs Sz. J. Szőcs László vissza Kooperáció és konfrontáció A státus, azaz a kedvezménytörvény körüli vitáról A kedvezménytörvény körüli román – magyar konfrontáció folytatódik. Martonyi János snagovi látogatása nyomán a legkisebb mértékben sem közeledtek a vélemények. A román fél továbbra is ugyanazokat a – továbbra is homál yos – fenntartásokat emlegeti, s azt a látszatot kelti, mintha ezeket a fenntartásokat a nemzetközi közösség is egységesen és fenntartások nélkül támogatná. Az egyértelmű és merev kormányzati álláspontot azonban, amelyet hosszú hetek óta átfogó sajtókampány is támogat, még a romániai lakosság jelentős része sem látszik elfogadni. Az INSOMAR nevű közvéleménykutató intézet felmérése azt mutatja, hogy bár a lako sság valamivel több mint fele úgy véli: a törvény rontani fog a két ország viszonyán, a megkérdezettek 37,27 százaléka szerint nem lesz változás, 11,3 százalékuk meg egyenesen úgy ítéli meg, hogy a törvény javítani fogja az államközi viszonyokat. Ennek a 1 1,3 százaléknak legalább az egy harmada bizonyosan nem magyar nemzetiségű, hiszen a közvéleménykutatók a magyar lakosságot az ún. reprezentatív minta kialakításakor közismerten 7 százalék körüli számaránnyal programozzák. Az eredmény a fentiek ismeretében valósággal meghökkentő, hiszen tudjuk, a magyar kisebbségi követelések megítélésében, illetve a magyarok iránti rokonszenv vonatkozásában az arányok korábban is hasonlóak (sőt ránk nézve nem egyszer rosszabbak) voltak. Úgy tűnik, a kedvezménytörvény kérdé sében az intenzív sajtókampány és a román kormányzat hajthatatlan magatartása sem befolyásolta kedvezőtlenül a közvéleményt. Az a veszély tehát, melyet a kedvezménytörvény ellenzői emlegettek, hogy ugyanis a törvény a román és a magyar átlagember viszonyát fogja megrontani, nem tűnik reálisnak. A román kormányzatnak az a próbálkozása, hogy a román magatartás kizárólagos jogosultságáról és a nemzetközi közösség egészének fenntartás nélküli támogatásáról győzze meg a román közvéleményt, mindazonáltal meglehet ősen kockázatos vállalkozás. A készülő magyar országjelentéshez fűzött módosító javaslat, mely közismerten román és szlovák sugalmazásra született és a kedvezménytörvény felülvizsgálatát szorgalmazza, ilyen háttér előtt román illetve szlovák szempontból kö nnyen „balul” üthet ki. A kedvezménytörvényről tárgyilagos jogi mérlegelés nyomán aligha lesz bizonyítható a diszkriminatív jelleg, a két országra azonban tárgyilagos mérlegelés nyomán is rábizonyíthatóak diszkriminatív eljárások, a nemzeti kizárólagosság érvényesítésére tett egyértelmű kísérletek. Elégséges, ha pusztán a szlovák parlament által elfogadott – a magyar kisebbségre nézve súlyosan sérelmes és a nemzetközi normákkal is ellentétes – új területiadminisztratív felosztást, illetve a román alkotmány nak az „egységes nemzeti állam”ra vonatkozó kitételét említjük. A magyar kedvezménytörvény vitája elkerülhetetlenül ezekre a nemzetközi közvélemény által még mindig nem igazán tudatosított tényekre terelheti a figyelmet. A vita tehát jóval többet „árthat” Romániának és Szlovákiának mint Magyarországnak.
