Reggeli Sajtófigyelő, 2001. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-07-23
4 részvétele is, de ezt hivatalosan eddig nem erősítették meg. Az idei szabadegyetemi előadásokon a diáktábor szervezői a térség társadalmi és politikai kérdéseire, az európai integrációra, a többség és kisebbség viszonyát érintő problémákra kívánnak összpontosítani. vissza A horvátok kimaradnának a balkáni vámunióból Kovács Mária Szerző Felküldve: 2001. július 23. 13 . oldal Zeljko Lovr incevic, a zágrábi Közgazdasági Intézet munkatársa szerint az elmúlt tíz évben a horvát kormányok hibás gazdaságpolitikát folytattak. Ivica Racan kabinetje most azokat a strukturális reformokat próbálja meg végrehajtani, amelyeket 1995ben kellett volna. L ovrincevic úgy véli, ez szinte lehetetlen a társadalmi kohézió megbontása nélkül, amit egyébként más kérdések is – mint például az elfoglalt horvát területek felszabadításáért vívott háború és az abban részt vettek megítélése és kiváltságai – kikezdtek már . A horvát közvélemény nagy megelégedéssel fogadta a Magyarországgal nemrégiben megkötött szabadkereskedelmi egyezményt, nemcsak kéltoldalú kereskedelmi kapcsolataink várható élénkülése miatt, hanem azért is, mert hosszú idő után valamiféle elmozdulást jel entett a holtpontról az elszigetelten vegetáló horvát gazdaság, valamint a kibontakozásra és munkalehetőségre vágyó polgárok számára. Az elmúlt tíz év horvát gazdaságpolitikája, mondja Lovrincevic, elhibázott volt, s tartósan kedvezőtlen helyzetbe hozta az országot. A Horvát Demokratikus Közösség (HDZ) kormányzása alatt nem hajtották végre a szükséges reformokat, amelynek eredményeképpen a horvát piac a mai napig sokkal rugalmatlanabb a többi átmeneti gazdaságú országénál, nincsenek versenyképes termékek. A függetlenség elnyerése után, nem kis mértékben a horvát diaszpórának köszönhetően, nagyon sok pénz áramlott be az országba, amit azonban nem a gazdaság fejlesztésére, hanem fogyasztásra használtak fel. 1995 és 1997 között mintegy 20 százalékkal nőttek a f izetések a közszférában, ugyanakkor a stagnáló termelésben feleslegessé vált dolgozók korai nyugdíjazásával a kormány mértéktelenül megnövelte a járadékfizetési terheket. Nőtt a költségvetési deficit és megkezdődött a külföldi eladósodás. Az általános fogy asztási adó bevezetése nyomán (1998) ugyan növekedtek a bevételek is, ezeket azonban ismétcsak a fizetések emelésére fordították. Emiatt kútba esett egy hitelmegállapodás a Nemzetközi Valutaalappal (IMF), és a horvát gazdaságban a kedvezőtlen folyamatok fo lytatódtak. A privatizációs bevételek elmaradtak, mert a választott modell – vegyes: részben dolgozói, részben befektetői – nem volt sikeres. Nem áramlott be elég tőke a gazdaságba, s joghézagok miatt a vállalatok nagy tartozásokat halmoztak fel. Így alaku lt ki a jelenlegi helyzet, amelyben a horvát gazdaság legsúlyosabb gondja az export stagnálása, az eladósodottság és a törlesztési feltételek roszszabbodása, valamint a közvetlen befektetések hiánya. Lovrincevic értékelése szerint a mostani kormányzat a pr ivatizáció tekintetében már nehezebb helyzetben van, mint elődje, mert az áruba bocsátható vállalatoknak nagyon lement az ára. Ezért a horvát kutató úgy véli, nincs igazuk azoknak, akik például Magyarországon azt mondják, túl hamar eladtunk mindent. Szerin te, azoknak az alkupozíciója, akik később „dobják piacra” javaikat, roszszabb. A Horvátországot jelenleg kormányzó ötpárti koalíció most azokat a reformokat próbálja keresztül vinni, amelyeket 1995ben kellett volna. Kétségtelenül sokat tett a kedvezőtlen image megváltoztatásáért, így például Horvátország több kereskedelmi társuláshoz csatlakozott, kétoldalú megállapodásokat kötött, többek között Magyarországgal is, és létrejött végre a „deal” az IMFfel. Az utóbbinak azonban nagy ára van. Az IMF legsarkala tosabb követelései közé tartozik például a költségvetés terheinek enyhítése, ezen belül is a jövedelmek csökkentése a közszférában, ami máris nagy felzúdulást váltott ki a horvát közvéleményben. Ez jelzi, hogy nem lesz könnyű dolog a társadalmi kohézió meg bontása nélkül végrehajtani a gazdasági szerkezetátalakítást. A horvát társadalmi konszenzust egyébként más kérdések is kikezdték már, így például az elfoglalt horvát
