Reggeli Sajtófigyelő, 2001. július - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-07-16
3 Csigavér? Bizony, rossz napok járnak a szerencsétlen csillagzat alatt született státustörvény re. Martonyi János kínos snagovi vesszőfutása után nyilvánvalónak látszik, hogy a magyar diplomácia végzetesen elszámította magát: a szomszédok ellenérzései az idő múlásával nemhogy csillapodnának, inkább egyre határozottabb, konkrétabb formát kezdenek ölt eni. Olyannyira, hogy ma már elég kézenfekvőnek tetszik: a szomszédos országokban élő magyarok támogatására hivatott jogszabály alkalmazását illetően Orbán Viktorék jelentős engedményekre kényszerülnek majd, ha el akarják érni, hogy a kedvezménytörvény műk ödését ne tegye lehetetlenné a román (esetleg a szlovák vagy a szerb) kormány. Bukarest például immár semmiféle titkot nem csinál abból: jóindulata elnyeréséhez egyebek között az is szükséges, hogy a beígért magyarországi munkavállalási kedvezményeket a tö bbségi románságra is terjessze ki a magyar kormány. Mi tagadás, ez az ár igencsak elriasztónak látszik. Martonyi persze igyekezett jó képet vágni a dologhoz Snagovban, de a produkciót alighanem diplomáciai pályafutásának legkellemetlenebb emlékei között fo gja majd elraktározni. Hiszen a külső szemlélő számára sem volt szép látvány, ahogyan a konfrontatív légkörű találkozókon partnerei komótosan, ámde annál alaposabban ütögetik bele a magyar diplomácia orrát abba a katyvaszba, amit a státustörvény alkalmazás ával kapcsolatos – nemtörődömségből, fennhéjázásból és hanyagságból eredő – mulasztásaival halmozott fel a legutóbbi két évben. Legyünk azért méltányosak: a kialakult helyzetért őt részfelelősség terheli. Neki státustörvényügyben kevés lapot osztott kormá nya. Hiszen az előkészítés Németh Zsolt külügyi államtitkár és Szabó Tibor HTMHelnök reszortja volt; ők pedig láthatóan mindvégig meg voltak róla győződve, hogy a státustörvény kizárólagos magyar ügy, ami a szomszédos kormányok feje felett abszolválható. Most ezt minden érdekelt tagadni próbálja ugyan, de hát a tények ettől még tények. Így például az is, hogy amikor a külügyi bizottság ellenzéki képviselői – még áprilisban – sürgették a szomszédos országok tájékoztatását a készülő törvényről, e felvetésekr e Németh Zsolt ennyit válaszolt: – A kormány eleget tett tájékoztatási kötelezettségének, mást azonban nem kell tennie, hiszen nem sértünk semmiféle nemzetközi jogi előírást. Martonyi mostani gyors előtérbe tolása jelzi: azóta némiképp változhatott a vélem ény kormányzati berkekben. Más kérdés, hogy a külügyminiszter státusmentő missziója sem nélkülözi a kétes belpolitikai megfontolásokat, s nyilvánvalóan része a kormány sikerpropagandastratégiájának. Kifejezetten belső fogyasztásra szolgálnak például olyan vitatható nyilatkozatai, mint hogy a „konzultáció mindvégig rendszeres és folyamatos volt a szomszédokkal”. Vagy az a próbálkozása, hogy diplomáciai sikerré tornázza fel az ET velencei bizottságának státustörvénynyel kapcsolatos vizsgálódását. Pedig ez is , az Európai Parlament külügyi bizottságában lejátszódott események is pontosan a magyar diplomácia hibáira világítanak rá. E fejlemények azt mutatják ugyanis, hogy a budapesti törekvésekkel ellentétben a mi számunkra kiemelkedően fontos nemzetközi szervez etekben megfogant a gyanú: a magyar kedvezménytörvénnyel valami gond lehet, ha már ennyire kapálóznak ellene bizonyos szomszédok. Mindezt megspórolhatta volna magának a kormány, ha hallgat Brüsszelnek arra a tanácsára, hogy idejében kezdjen majd konzultáln i a szomszédokkal. Mivel ez nem történt meg, a nemzetközi gyanú eloszlatása a következő hónapok talán legnagyobb kihívása lesz a magyar külpolitika számára. Nyilván úgy kellett ez a kormánynak, mint púp a hátára. S miközben a feladat hatalmas terheket ró m ajd a diplomáciára, a siker nincs garantálva, a kedvezménytörvény alkalmazása egyikmásik szomszédos országban egyáltalán nem tekinthető lefutott dolognak. Bár Orbán nem sokkal az újabb magyar – román vita kitörése után Brüsszelből azt üzente az országnak, h ogy a jogszabály körül dúló nemzetközi viharokon jórészt már túl vagyunk. A dolgok pillanatnyi állása szerint derűlátása talán hangyányit túlzott volt. És a román asztalcsapkodás kapcsán adott első kormányfői tanácsnál – „Csigavér!” – is vélhetően kicsit t öbb kell majd a státustörvény megmentéséhez. vissza Kis Tibor A státustörvény próbája Hazai románok és szlovákok pozitív értékelése Tar Zs. Szerző Felküldve: 2001. július 16. 3 . oldal Pozitívan értékelik a magyar parlament által elfogadott státustörvényt a hazai szlovák és román kisebbségi vezetők. Fuzik János, az Országos Szlovák Önkormányzat elnöke szerint értékelendő, hogy az Orbánkabinet gondoskodik a határain túl élő magyarokról.
