Reggeli Sajtófigyelő, 2001. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-06-30
6 határon túli magyarok gyógykezelésének megszervezését, ha megkapják a szükséges költségvetési támogatást. A tárgyalások eredményeképp 1990 decemberében megszületett a Segítő Jobb Egészségügyi és Humanitárius Alapítvány, amelynek deklarációjában – annak az elvnek a jegyében: „Ne csak halat adj, hálót is a halfogáshoz!” – az alapítók három cél elérését jelölték meg: 1. A határon túli magyarság egészségügyi ellátását idehaza. 2. A környező országok (nemcsak magyar) egészségü gyi szakembereinek magyarországi, de szükség esetén külföldi továbbképzését, támogatását. 3. A legkülönfélébb orvosi eszközöknek a környező országokba való eljuttatásával szolgálni a betegek lakóhelyükön történő ellátását. A Segítő Jobb először – a próbaé vre – 50 millió forintot kért, de csodák csodájára 120 millió forintot kapott a költségvetésből, majd a sikeres működés eredményeképpen egyre többet. Így vált lehetővé, hogy a jelenlegi Országgyűlés – a kétéves költségvetésben – mind 2001re, mind 2002re 290 millió forintot szavazott meg az alapítvány tevékenységének pénzügyi fedezetéül. De vajon mit is csinál a szervezet? Mi tette lehetővé, hogy az 1990ben elköltött több mint egymilliárd (akkori) forintnak a töredékéért ma egy alaposan megszervezett gyóg yító és továbbképző hálózat működjön Magyarországon és a környező országokban? Kalmár László, a Segítő Jobb kuratóriumának orvos igazgató elnöke azt mondja, hogy korábbi munkájuk eredményeképp, amikor felajánlották segítségüket a Népjóléti Minisztériumnak , természetesen tudták már, hogyan lehet a legtöbb beteget a lehető legkisebb költséggel, magas színvonalon kezelni, ellátni. Abból indultak ki, hogy ha a környező országokban dolgozó kollégáik szabad beutalási lehetőséget kapnak, a beteg Magyarországra ér keztekor kényszerhelyzetben lesznek a hazai gyógyintézetek, illetve az alapítvány. Nem lehet a Budapestre átjött betegnek azt mondani: az ön ideküldésével szakmailag nem értek egyet, vagy a kezelésre nincs anyagi fedezet. Ezért egy idő után nem kaptak „bia nkó csekket” a határon túli orvosok. 1993tól a betegek szűrése helyben, már a határon túl megkezdődik. Ekkorra Romániában is nagyban javultak a technikai feltételek. Ami a Segítő Jobb szempontjából nagyon fontos volt: faxon lehetett az információkat Magya rországra továbbítani. Ettől kezdve a romániai magyar partnerorvosok egy formanyomtatványt kaptak. Ezen lehetett kérni bizonyos dolgokat. Csak olyasmit, ami helyben nem állt rendelkezésre. Le kellett írniuk, mit állapítottak meg betegeiknél, egyúttal mellé kelniük kellett a különféle vizsgálatok leleteit, amelyek alapján a beteg állapotát minősítették, majd azt is le kellett írniuk, mit kérnek a magyarországi gyógyító intézetektől. A dokumentumok ismeretében döntött a Segítő Jobb és küldte üzenetét: ebben az intézményben, erre a vizsgálatra ekkor várjuk a beteget. Ennek az lett az eredménye, hogy 1994ben még csaknem nyolcezer beteget küldtek Magyarországra, 1995ben pedig ötezer alá esett az ide érkezők száma. Kezdetben a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem klinikái fogadták őket, azután a debreceni, a szegedi, végül a pécsi orvostudományi egyetem kapcsolódott be a munkába. A betegforgalom 6070 százaléka Budapestre, 20 százaléka Debrecenre, 10 százaléka Szegedre esik. Ennek a megoszlásnak földrajzi okai is vannak. Debrecenben a kárpátaljai és Romániából a partiumi betegeket gyógyítják. Szegedre a Temesvár – Arad környéki, illetve a szerbiai betegek mennek. A fővárosba jönnek Romániából a székelyföldiek, mert a vonattal ez a legegyszerűbb útvonal. Érvén yesül egy másfajta elv is: minden beteg oda kerül, ahol szakmai szempontból a legjobban lehet ellátni. Az egyetemek mellett fontos szerepet játszanak az országos intézmények is. De térjünk vissza a betegküldéshez! Amikor az alapítvány megkap egy határon t úli orvostól egy beutalót, arról itt sok minden kiderül. Például, hogy az adott országban egy vagy több olyan vizsgálatot nem végeztek el, amely pedig lehetséges. Ehhez még az is hozzájárulhat, hogy nem konzultáltak a helyben elérhető legjobb szakértőkkel. A Segítő Jobbnak alaposak az ismeretei a helyi viszonyokról. Pontos térképük van arról, hol, milyen műszerek állnak rendelkezésre, kik azok a szakemberek, akiknek a munkájára támaszkodni lehet. Persze az is előfordul, hogy csupán egy bizonyos vizsgálatot kell elvégezni Magyarországon, és éppen ennek eredménye mutatja meg, hogy például a szükséges műtétet el lehet végezni Romániában is. A lényeg azonban az, hogy amennyire csak lehetséges, csökkentsék a magyarországi fekvő betegek számát. Ezért segítették tö bbek között például Romániában a vesebetegek számára nélkülözhetetlen dialízisállomás felállítását, illetve ösztönözték ugyanott a csontvelőátültetés gyakorlatának meghonosítását. Kalmár László azt mondja, hogy 1994 a fordulat éve volt tevékenységükben. A ddig lényegében karitatív, humanitárius munkát végeztek, 1995től viszont a professzionalitás vált uralkodóvá. Azt, hogy kinek van olyan baja, amit Romániában, Ukrajnában, Szerbiában, netán Szlovákiában valóban nem lehet orvosolni, kizárólag szakmai szempo ntok alapján lehet eldönteni. Pontosan kell tudni, hogy mi áll rendelkezésre egyik vagy másik országban, illetve Magyarországon. Tudni kell, hogy a romániai egészségügyi ellátás kiegészítéséhez feleannyit kell hozzátenni, mint a kárpátaljaihoz. Egy hasi se bészeti beavatkozást általában nyugodtan rá lehet bízni a romániai kollégákra. Vagy például a kutyaféreg nevű parazita által okozott betegséget gyógyító műtétet Romániában célszerűbb elvégezni, mert ott sok esettel találkoznak az orvosok, míg Magyarországo n csak néhánnyal. Ma tehát az a helyzet, hogy ha például indokolatlanul a Segítő Jobbhoz irányítanak valakit, akkor az alapítvány munkatársa telefonál Kolozsvárra, de akár Bukarestbe is, beszél azzal a szakértővel, aki kezelni tudja az adott betegséget, a mely állítólag csak Magyarországon orvosolható, és a beteget személyesen tájékoztatják, hová kell fordulnia Romániában. Korábban visszatetszést szült, ha Kalmár doktor egy bukaresti román professzorhoz küldte a romániai magyart. Ma ez már nemigen okoz zava rt. Mindkét fél pontosan ismeri a szakmai együttműködés előnyeit. A romániai magyar és román orvosok tudják: számíthatnak rá, hogy akár egy magyar,
