Reggeli Sajtófigyelő, 2001. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-06-05
6 Nekünk magyaroknak nem a z a dolgunk, hogy a tagállamok viselkedésén moralizáljunk vagy akár dörgedelmes politikai nyilatkozatokban és publicisztikai kirohanásokban ígéreteikre emlékeztessük az Európai Unió vezetőit. Inkább arra kellene törekednünk, hogy a mind nehezebb csatlakozá si feltételek között a korábbinál hajlékonyabbak és kompromisszumra hajlamosabbak legyünk mind kormányzati, mind ellenzéki oldalról. A svéd elnökség már a ciklus elején arra szólította fel a tárgyaló országokat, hogy amennyire lehetséges, vonják vissza igé nyüket a derogációkra és az átmeneti könnyítésekre. A lengyelek és a csehek reagáltak is, és a derogációk csökkentése valóban felgyorsította a tárgyalásokat. A 2000. november 8ai stratégiai okmány, amely a kibővítés menetrendjét vázolta fel, a négy alapj oggal (az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad áramlása), a vállalati joggal, a kulturális és audiovizuális politikával, a szociális és foglalkoztatási politikával, a környezetvédelemmel és a külkapcsolatokkal foglalkozó fejezeteket tezte a svéd elnökség napirendjére. Az eddig lezárt fejezetekkel Magyarország számára a személyek, illetve a tőke szabad mozgása, a kulturális és audiovizuális politika maradt hátra. A maradék a legsúlyosabb konfliktusok forrása volt az eddigi tárgyalásokon, és n em biztos, hogy Magyarország kellő kompromisszumkészséget mutatott. Az EUcsatlakozási tárgyalások mindenütt óhatatlanul belesodródnak a belpolitikai csatározásokba, és nálunk is egy évvel a választások előtt kemény politikai összecsapások középpontjába k erültek. Mindenekelőtt a kulturális és audiovizuális fejezetről heves a belpolitikai vita, mert a médiatörvény módosítását feltételezi, ami viszont kétharmados parlamenti támogatást igényel. Az MSZP és az SZDSZ jogosan kifogásolja a csonka kuratóriumok ügy ét, de most mégsem a kemény alkudozás, hanem a sürgős kompromisszum ideje érkezett el. Nagyon rossz lenne, ha ennek a fejezetnek a lezárását a belga elnökség idejére kellene halasztani. Nem biztos, hogy a belgák ugyanolyan buzgók lesznek a bővítés előremoz dításában, mint a svédek. Ugyanakkor az EU több döntő kérdésben megakadt álláspontjának kidolgozásában, és most ürügyet keres, hogy a tárgyalások lassulásának ódiumát a csatlakozó országokra háríthassa. Az ilyen belpolitikai torzsalkodások azt az érvelést támaszthatják alá, hogy mit akarnak a magyarok az EUtól, ha még egymással sem tudnak megegyezni. És tényleg, csatlakozási kérdésekben érdemileg meg tudnake egymással egyezni a magyarok? A leghevesebb viták a személyek és a tőke szabad áramlása fejezetei körül alakultak ki. Biztose az, hogy a magyar nemzeti érdeket legjobban az EUálláspont kemény visszautasítása képviseli? A munkaerő szabad áramlását követelő magyar kiállás jól hat érdekeink védelmeként, és lehet, hogy más kérdésekben erősíti alkupozíci óinkat. De ha igaz, hogy a magyar munkavállalók nagy tömegei nem indulnak el Nyugatra a csatlakozás másnapján, akkor miért nem tudjuk nagyobb toleranciával fogadni a nyugati korlátozásokat, mindenekelőtt azért, hogy mielőbb benn legyünk az unióban? Még ink ább érvényes ez a tőke szabad áramlására, amelyben a földtulajdonvásárlás a megegyezés legnagyobb akadálya. Itt a kormány kifejezetten ideologikus álláspontot képvisel, ami ellentmond a magyar mezőgazdaság fejlesztési érdekeinek, hiszen itt - akárcsak más utt a gazdaságban - a nagyarányú nyugati tőkeimport kívánatos. A földtulajdon vételének korlátozásában, úgy látszik, az EU komoly engedményekre hajlandó. Élni kellene a felkínált mozgástérrel, hiszen ebben a tekintetben már a lengyelek is sokkal rugalmasab bak. Némi kormányzati erőfeszítéssel s a kormányellenzék összefogásával a svéd elnökség ideje alatt fontos fejezetek lezárhatók lennének. Tudomásul kell venni, hogy az EU csatlakozási feltételei annak ellenére, hogy 2000 novemberében meggyorsították a me netrendet, a most kirobbant viták miatt határozottan romlottak. Ez egyrészt nagyobb nyitottságot követel a csatlakozni kívánó országoktól, másrészt felerősíti versengésüket. Annak ellenére hogy a lengyelekkel rokonszenvezünk, látni kell: az EU költségveté si vitájának hevessége miatt a csatlakozás első körébe várt kis országok - Magyarország, Szlovénia és Észtország - mindinkább ellenérdekeltekké váltak az EU számára óriási költségvetési terhet jelentő Lengyelország első körös felvételében. Az EUnak csak 2 006 után lesz új költségvetése, amelybe már beleférhetnek az akár zsugorított lengyel igények is, ezért az érintett kis országok felvételének összekapcsolása a lengyel, illetve a cseh kérdéssel újabb többéves halasztást jelenthet. Márpedig minden halasztás nemcsak időveszteség, hanem rosszabb csatlakozási feltételeket is hoz magával. Ezért az igazi nemzeti érdek a mielőbbi csatlakozás, és nem a derogációk vagy a pártérdekek erőltetése. Az EU tervezőasztalán a keleti kibővítésre több változat is készül, és aligha van már végleges döntés a bővítés első köréről. Forgatókönyvek születtek a bővítés több lépcsőjéről vagy akár egy nagy áttörésről, amely tíz közül nyolc országot fogna át, azaz Bulgária és Románia kivételével kiterjedne valamennyi középeurópai és b alti tagjelölt országra. Mindkét forgatókönyvnek megvan a logikája, de nekünk nem mindegy, hogy 2004ben kerülünk sorra, vagy többekkel együtt csak az évtized végén. A The Economist már most 2005öt emlegeti a belépés első időpontjaként, holott 2001 elején még elterjedt vélemény volt, hogy az első bővítés már 2004ben megtörténhet. Az Európai Unió belső vitáit nem tudjuk befolyásolni, de saját belépési esélyeinket igen. Mégpedig azzal, hogy alkalmazkodóbbak vagyunk és nagyobb kompromisszumkészséget tanúsít unk. Egy évvel a választások előtt a magyar politikai elit nem lehet olyan elvakult, hogy a tárgyalások felgyorsítása helyett a pártcsatározásokat válassza. Szlovénia a környezetvédelemről, Észtország a tőke szabad áramlásáról szóló fejezet lezárásával a n agyobb rugalmasság mellett döntött. Mit tesz Magyarország? vissza A szerző politológus
