Reggeli Sajtófigyelő, 2001. június - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-06-05
7 Corneliu Vadim Tudor: a bohóc veszélyessége 20010605 (a nyomtatott MH cikke) A tavalyi őszi romániai választásokon sokak nem kis döbben etére egy obskúrus, szélsőségesen nacionalista, Európa- és magyarellenes pártocska, a NagyRománia Párt az ország második legfontosabb politikai erejévé vált, a szavazatok egyötödét szerezte meg, elnöke pedig bekerült az államfőválasztások második fordulój ába. Tulajdonképpen nem is pártról van szó, hanem egyetlen emberről: Corneliu Vadim Tudorról. A NagyRománia Párt egy emberből áll, a kéjúrként viselkedő, nagyhangú, harsány, a szót mindenkibe belefojtó útszéli stílusban vitatkozó pártelnök senkit sem eng ed érvényesülni. Pártja zömmel a régi rendszert visszasíró nyugdíjas aktivistákból áll, de sokan léptek be az egykori Securitate, a Román Hírszerző Szolgálat, más hírszerző struktúrák, a hadsereg, a belügyminisztérium tényleges és tartalékos tisztjei közül is. Ez az, ami veszélyessé teszi a pártot. De kicsoda is és honnan indult az ország második legnépszerűbb politikusává vált, 52 éves Corneliu Vadim Tudor? Hivatalos életrajza szerint munkáscsaládból származik, a közelmúltban azonban kiderült, hogy apja p rotestáns, szektás lelkész volt. Testvérei, több rokona is tagja a szektának. A patinás bukaresti Sfantu Sava Liceumban érettségizett, elvégezte a bukaresti egyetem filozófia szakát, a vallásszociológiából államvizsgázott. Végzettségét tekintve szociológus . 1975ben beiratkozott a bukaresti tartalékos tisztképző akadémiára, 19781979 között Herderösztöndíjjal történelmet tanult Bécsben. A hetvenes évektől dolgozik a sajtóban. A Romania Libera című napilap magazin mellékleténél kezdte, majd az Agerpres Romá n Hírügynökség szerkesztője, később a Ceausescu egyik leghívebb kiszolgálója, Eugen Barbu által vezetett Saptamana című hetilap munkatársa lett. Hamar beférkőzött Barbu bizalmába, vállalta helyette a pártvezetés által kiosztott piszkos munkákat, mindenek e lőtt a nyugati román emigráció lejáratását. Már ekkor világossá vált, hogy pénzért mindenre kapható. Hogy tekintélyét növelje, a szerkesztőség egyegy üres szobájából magas rangú szekus és párttisztségviselők nevében elváltoztatott hangon telefonon kereste önmagát, s amikor kollégái átadták az üzenetet, fölényesen legyintett, csak várjanak, most nincs időm. Vadim mindig is szeretett kérkedni. Nemrégiben diadalmasan bejelentette: az Egyesült Államok Politikatudományi Akadémiája tagjává választotta, az Americ an Biographical Institute az Év emberévé nevezte ki. Később a román sajtó dokumentumokkal bizonyította: fantomintézetekről van szó, amelyek pár száz dollárért bárkinek, bármilyen névre, akármilyen oklevelet kiállítanak. Az 1989es decemberi események után néhány hónapig Barbu vidéki rezidenciáján bujkált testvérével, Marcuval, a hadsereg tisztjével együtt. A márciusi marosvásárhelyi pogromkísérlet után - amikor éppen a történtek ürügyén megalakult a Román Hírszerző Szolgálat - az addig lapuló szekusok átme ntették magukat az új struktúrába. Ekkor jelentkezett ismét Vadim Tudor, aki szekus barátai támogatásával hozta létre pártját, és annak magyarellenes és antiszemita irányvonalát híven tükröző Romania Mare Politica című lapot. Előbbihez, a zsidó származását az idő tájt még titkolni próbáló Petre Roman, akkori kormányfő adott pénzt, hogy nem sokkal később aztán a lap egyik kedvenc célpontjává váljon. A kiadvány kezdetben 900 ezer példányban látott napvilágot, és ezt a mennyiséget el is adták. Ma már alig néhá ny tízezret nyomnak belőle. Stílus tekintetében egyedülálló, vagy legalábbis párját ritkító Európában. Vadim Tudor pamflet ürügyén hetethavat összehord mindenkiről. Románia főügyészéről azt állította, hogy szeretőjének féltékeny férje meztelenül kergette végig az utcán. Iliescut KGBügynöknek, anyját éheztető cigánynak, a halálnak sem kellő vénembernek nevezte, az RMDSZt horthysta, fasiszta terrorszervezetnek, Markót, Frundát, Tőkést, Bárányit magyar kémnek, trójai falónak és egyben románfalónak titulálta , a magyarországi politikusokat fasisztának, irredentának, ütődöttnek, Göncz Árpádot aszott töpörtyűnek minősítette, de hasonló jelzőkkel illetett mindenkit, aki csak egyszer is csúnyán nézett rá. Szívesen gúnyolódik ellenfelei testi fogyatékosságain. Szót árának leggyakoribb eleme a "ronda zsidó", "kutyák nyelvén beszélő magyar", "nemzetáruló", "nyugat- (magyar, zsidó- stb.) bérenc", "gazember", "tetves", "rohadt buzi", "kurvapecér", "rablógyilkos", "oligofrém", "okádék", "torzszülött". Szótárának többi ré sze csak lapjai hasábjain bírja meg a nyomdafestéket. Kifejtette, nem érti, miért nem sikerült még megoldani a cigánykérdést Romániában, ahol olyan olcsó a töltényÉ Cikkei miatt több tucat rágalmazási per indult ellene, ezek tárgyalása az igazságszolgáltat ásban is meglévő kapcsolatainak tulajdoníthatóan a legtöbb esetben évek óta húzódik. Eddig mindössze két esetben ítélték pénzbüntetésre, amit még nem fizetett meg. Mivel híven kiszolgálja a volt szekusokat, a hírszerzés, a hadsereg, a belügy demokráciát, i ntegrációt ellenző tisztjeit, azok bőségesen ellátják a "közös ellenséget" komprommittáló adatokkal, ezek híján azonban ő maga enged szabad utat beteg fantáziájának. Vadim Tudor minden törvényt áthágva rövid idő alatt multimilliárdossá lett, a délvidéki B utimanu község parasztjait kiforgatta földjeikből, megkaparintotta a község halastavát is, és jelenleg legalább öt, jól menő vállalkozást működtet, évi több tízmilliárd lejes forgalommal, nulla, vagy csupán néhány millió lejes profitot bevallva. Százezer m árkás Mercedese, japán terepjárója, Bukarestben és vidéken több villája van, előszeretettel villantja ki kézelője alól négyezer dolláros arany, Rollex karóráját. A külügyminisztérium szomszédságában lévő Select étteremben folytatott tivornyái hírhedtek. Ek özben igyekszik szegénynek feltüntetni magát, egy tévészereplése alkalmával közderültségre kijelentette, még soha sem látott négyezer dollárt egy összegben. Azzal kérkedik, hogy mintegy négyszáz dollárnak megfelelő szenátori fizetését a
