Reggeli Sajtófigyelő, 2001. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-05-07
3 A monarchia megszűnését követően nyol cvan évvel a szomszédos államoknak még mindig "borsódzik a háta" ha Budapest a magyar kisebbség érdekeiért kíván tenni. Schuster szlovák elnök szerint ez egy rossz törvény, rossz időben. Nem szerencsés a szlovákiai és magyarországi választásokat megelőző évben a kisebbségek kérdését napirendre tűzni. A régi reflexek azonban nem csak a szomszéd országokban, hanem Magyarországon is fellelhetőek. A "trianoni trauma" érzése még mindig él, különösen a szélsőjobboldalon állandó témát képez az, hogy az egykori büszke magyar királyság területének kétharmadát és lakosságának egyharmadát elveszítette. A szomszédos országokban jelenleg is három milliós magyar kisebbség él. Az Orbán vezette jobbközép kormány a státusztörvénnyel kíván segíteni kisebbségben élőknek a z EUkibővítésének küszöbén. A Romániában, Ukrajnában, Jugoszláviában élő magyarok még jó ideig az EUn kívül kényszerülnek maradni. A Fidesz három évvel ezelőtti választási ígéretében szerepelt a kettős állampolgárság bevezetésének megvizsgálása. De ezt a körülmények nem tették lehetővé. Továbbá a magyar gazdaság sem tudná felszívni több százezer magyar megjelenését a munkaerőpiacon. Ezért a hangsúly a kulturális és szociális jogokra terelődött. A törvény jelenlegi formája is elutasító reakciót váltott ki a szomszédos országok részéről, akik még mindig félnek a magyar ambícióktól. A legtöbb kritika román részről fogalmazódott meg. Ez érthető, figyelembe véve az ott élő 1,7 milliós magyar kisebbséget. Nastase román miniszterelnök attól fél, hogy a Budape st által biztosított kiváltságok fényében aki egy kicsit is beszél magyarul, az magyarnak fogja vallani magát. Ez a román kormány szerint az etnikai arányok felborulásához vezethet. Azonban ő sem feltételezi, hogy a magyar kisebbség létszáma hirtelen hét millióvá válna. A román külügyminiszter úgy véli, hogy egyeztetni kellene azzal az országgal amelynek állampolgárairól kíván dönteni a magyar parlament. Szlovákiában sem hagyták szó nélkül ezt a törvényt. A szlovák fővárosban hatalmon lévő széles koalíció állandó nyomásnak van kitéve. Dzurinda kormányfő nem engedheti meg magának a szlovákiai magyarokkal való ellentétet, de ezzel párhuzamosan nem engedhet teret a szlovák nacionalistáknak. Ezért a miniszterelnök elhatárolódott a törvénytől, a részletekre va ló kitérés nélkül. A magyar kisebbség is kritikával illette a törvényt. A tudósító a kolozsvári Szabadság című lapot idézi, miszerint a törvény kevés konkrétumot tartalmaz, de illúziókat kelt, ill. hasznos lett volna ha Budapest egyeztet az összes érinte ttel és az EUval. A cikk továbbá rövid ismertetőt ad a törvény céljait, illetve hatályát illetően. vissza A román buletin és a magyar igazolvány Nem először ragad tollat Bauer Tamás, hogy papírra vesse ellenérveit a készülő s tátustörvénnyel szemben. Legutóbb a törvény parlamenti tárgyalásának első napján jelent meg erről egy terjedelmes cikk ( Magyar állam – magyar kisebbségek, április 20.). De mi is tulajdonképpen Bauer problémája a státustörvénnyel? Kezdjük talán az egyik leg gyakrabban hangoztatott kifogással, miszerint „a juttatások súlypontja a kisebbségi magyarok szülőföldjéről Magyarországra helyeződik át”, ami többek szerint – amint azt egy korábbi cikkében Bauer Tamás is megfogalmazta – a szülőföldön való megmaradás hely ett az áttelepülést serkentené. A szociológiai kutatások azonban ennek az ellenkezőjéről tanúskodnak. A Balázs Ferenc Intézet tavaly év végi felmérése szerint az anyaországgal való kapcsolatok elsorvadása esetén az erdélyi és vajdasági magyarok egyharmada, a kárpátaljai magyarságnak pedig fele települne át Magyarországra. Vagyis az anyaország és a nemzetrészek kapcsolatát intézményesítő státustörvény – amint azt a felmérés készítői is hangsúlyozzák – nem az elvándorlást, hanem a szülőföldön maradást segíten é elő. A kedvezmények várható gyakorlati hasznát egyébként már most lemérhetjük a romániai horvátok példáján, akik az anyaországuk által nyújtott juttatásoknak köszönhetően az asszimiláció végső szakaszáról visszafordulva mind nagyobb számban vállalják ide ntitásukat, s a horvátországi idénymunkával szerzett keresetükből anyagilag a romániai átlag fölé emelkedtek. De más kifogást is felhoz Bauer a státustörvény ellen. Például azt, hogy Budapest „a státustörvény előkészítésekor nem is konzultált azoknak az ál lamoknak a kormányával, amelyeknek milliónyi polgárára a törvény vonatkozna”, és „a jobboldali kormány a kedvezményeket, a támogatást a szomszéd állam »háta
