Reggeli Sajtófigyelő, 2001. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-05-04
3 nem is erre készülünk, hanem arra, hogy képesek legyünk egyedül megszerezni a mandátumok nagy többségét. Egyedül, vagy az MDFfel, egyedül, vagy az MDFfel és az FKGPvel. Nem akarunk rászorulni külsõ segítségre, sem kisebbsé gi kormányzásra. A nagykoalíció szóba sem jöhet. Szorult helyzetben a Fidesz hajlandó lenne a MIÉPpel koalíciót kötni? A MIÉP bármilyen formában történõ kormányzásba emelése Magyarországot nagyon nehéz helyzetbe hozná uniós csatlakozása során, akár viss za is fordíthatná a folyamatokat, és ez olyan súlyos kérdés, ami mindenféle más mérlegelést maga mögé utasít. A szomszédos országokkal kialakított viszonyunkat is rossz irányba befolyásolná. Az uniós csatlakozásnak nincs alternatívája, s mindent ennek kell alávetni. Persze egy ésszerû és morálisan vállalható határig. Csak az Ekérdése az, ami miatt a Fidesz nem fogadja el a MIÉPet? Nem, természetesen vannak a MIÉP politikájával, komunikációjával, programjával, illetve annak hiányával kapcsolatban is fennt artásaim. De minden ilyen fejtegetés fölösleges. 1990 és 1994 között Ön volt az egyetlen képviselõ, aki az SZDSZ és a Fidesz színeiben jutott be a parlamentbe. Azóta a két párt viszonya jelentõsen megromlott. Elképzelhetõnek tartja, hogy bizonyos körülmén yek között mégis együttmûködjenek, hiszen Demszky Gábor, az SZDSZ elnöke azonos távolságot szeretne tartani az MSZPtõl és a Fidesztõl? Az SZDSZt rosszabb változatnak tartom, mint az MSZPt. Ugyanis az MSZPnek nincs ideológiai tartalma, csupán posztkomm unista csoportok érdekszövetsége. Hiányzik belõle a nemzeti ügyek iránti affinitás, de ezek tagadása sincs meg benne, az SZDSZben viszont megvan. Minden, amit mi a közösségrõl, a nemzetrõl, annak múltjáról gondolunk, szöges ellentéte annak, amit az SZDSZ gondol. Tehát nem tudok ilyen helyzetet elképzelni. vissza ,Nem csak Európa újraegyesítéséről van szó" 20010504 (a nyomtatott MH cikke) Az Európai Unió új szakaszt nyitott a Magyarországgal folytatott csatlakozási tárgyalá sokban: immár van kiérlelt álláspontja több kulcskérdésben - állítja lapunknak Juhász Endre, aki Magyarország EUnagykövete Brüsszelben, egyben a magyar fél főtárgyalója. Juhász szerint történelmi perspektívában nagy siker lenne, ha 2004. január 1jén Magy arország az unió tagjává válna. - Gyakran hallani politikusoktól, hogy felgyorsultak a csatlakozási tárgyalások, és áttörés történt. Ön is egyetért ezzel? - Egyelőre még nem történt áttörés. Ilyenről csak akkor beszélhetnénk, ha már biztos lenne, hogy tud juk tartani az Európai Tanács által tavaly jóváhagyott tárgyalási ütemtervet, és lezárunk három kulcsfejezetet: a személyek szabad mozgását, a tőke szabad mozgását és a környezetvédelmet. Ha ez megtörtént, akkor lezártuk a négy alapszabadságot - az áruk, a személyek, a tőke és a szolgáltatások szabad áramlását , melyekről azt gondolom, hogy az integráció magját képezik. Beszélhetünk azonban egy új szakaszról: a tavaly decemberi nizzai csúcstalálkozó óta az unió kész érdemi válaszokat is adni a vitás fejeze tekben, és így lehetőség nyílik arra, hogy azokat kompromisszumokkal lezárjuk. Ez történt a legutóbb lezárt három fejezet esetében, különös tekintettel a vállalati jogra, azon belül is a gyógyszerek szabadalmi védelmének ügyére. Bár a svéd elnökség eddig e ltelt négy hónapjában csak egy főtárgyalói fordulóra került sor, a tárgyalások túlnyomó részét kitevő informális háttértalálkozókon különösen jól érzékelhető a változás. A szakapparátus gyakorlatilag zöld utat kapott a kérdések rendezésére, míg tavaly év v égéig tapasztalható volt egyfajta viszszafogottság. Ez elsősorban abban mutatkozott meg, hogy kulcsfejezetekben - mezőgazdaság, regionális politika, személyek szabad áramlása, igazság- és belügy - korábban az unió egyáltalán nem adott álláspontot vagy nem teljes álláspontot adott. Az egyéb fejezetekben pedig kérdéseinkre általában kitérően reagáltak, aminek egyik megnyilvánulási formája az volt, hogy olyan kérdésekben is kiegészítő tájékoztatást kértek tőlünk, amelyekben úgy véltük, hogy már kielégítő módon kifejtettük álláspontunkat, s az ügy megérett a döntésre. Többször úgy éreztük, hogy a kérdések egy része a folyamat késleltetését szolgálta. Vége az időhúzásnak 2000ben öt fejezetet zártunk le. Félreértés ne essék, nem az adott évben lezárt fejezetek számát tekintem a legfontosabb mércének a tárgyalások előrehaladásának megítélésére, de ebben az ütemben mégis az a következtetés adódna, hogy 30 fejezetet hat év alatt lehetett volna csak lezárni. Ezért pusztán a számok alapján is úgy éreztük, hogy gond van. Ma más a helyzet: a Nizzában elfogadott ütemterv világos, a magyar kormány azt az esetleges gyorsítási lehetőségekkel együtt elfogadta. Az útiterv elvben lehetővé teszi a tárgyalások 2002 közepén történő lezárását. Ha ez a tárgyalási célkitűzésünk, ak kor azt már senki nem nevezheti túlzottan ambiciózusnak, hiszen a programot az EU vezetői is jóváhagyták. Korábban ugyanis az volt a gyakorlat, hogy kitűztünk célokat, amelyeket az unió kezdetben kezelhetőknek tartott, amikor azonban közeledett a határidő, partnereink azokat egyre ambiciózusabbnak kezdték nevezni, végül pedig közölték, hogy megvalósíthatatlanok. A kilencvenes évek közepén, amikor beadtuk csatlakozási kérelmünket, akkor azt mondtuk, hogy az évtized végére szeretnénk tagok lenni. Ezt akkor pa rtnereink többsége lehetségesnek nevezte. A következő
