Reggeli Sajtófigyelő, 2001. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-05-28
4 Hiperaktivitásának legújabb bizonyítéka, hogy tavalyi életveszélyes betegsége ellenére augusztusban Szlovákia legmagasabb csúcsát, a Gerlachot a karja megmászni, minél több államfő társaságában. Mindeközben a jól értesültek szerint a háttérben szakértői kormány létrehozásáról is egyezkedett a baloldaliakkal, akik csökkenő népszerűségük érdekében időről időre radikális kormányátalakítást szorgalmazn ak – aztán megriadnak saját bátorságuktól. Jozef Migas pártelnök például néhány hónapja azonnali személycseréket követelt, aztán váratlanul megszelídült és szemrebbenés nélkül már azt hangoztatta, hogy amikor a szekér jól fut, nem szokás lovakat váltani. Hiteles szemtanúk szerint a trencsénteplici koalíciós alkudozásokra nemrégiben nagy kockás füzettel érkezett, amelybe a menesztendő kormánytagok neveit írta be, ám az ötórás alkudozás során még szóba sem hozta javaslatait. Ma már egyetlen tárgyilagos szem lélő sem vitatja, hogy a jelenlegi kormánykoalíció egyetlen stabil ereje a Magyar Koalíció Pártja, amely még mindig önmérsékletet tanúsít, holott több, számukra sorskérdésnek számító ügyben – a másodfokú önkormányzatok határai, továbbá a nyitrai egyetem ma gyar karának a megalakítása és a gazdátlan földek kérdése – késik, s valószínűleg elmarad a kormányprogram valóra váltása. Az egyre élesebb pozsonyi csetepaték miatt teljesen megfeneklettek a társadalmi és szociális reformok és főleg emiatt – az ország két ségtelen makrogazdasági eredményei ellenére – tovább tart a lakosság jelentős részének elszegényedése. A hangzatos ígérgetések ellenére sem sikerült jogerős bírósági ítélettel lezárni egyetlen olyan súlyos politikai és privatizációs bűncselekményt sem, ame lyeket Meciarék országlása idején követtek el. Ivan Lexa, volt titkosszolgálati főnök mentelmi jogát például tizenöt alkalommal függesztették fel, egy időre vizsgálati fogságba is került, ám aztán váratlanul szabadlábra helyezték és tisztázatlan körülménye k között külföldre menekült. Máig bottal ütik a nyomát. Mindez alaposan megkérdőjelezi a szlovákiai bűnüldöző szervek pártatlanságát. Sokan úgy vélik, hogy Ladislav Pittner belügyminiszter lemondásában az is szerepet játszott, hogy a rendőrségen és a bírós ágon ma is ott tüsténkednek Meciar hívei. Semmiképpen sem meglepőek hát a jelenlegi szlovákiai társadalmi közérzetet tükröző adatok. Miként az sem véletlen, hogy a népszerűségi lista élén Robert Fico, a még parlamenten kívüli Irány (Smer) elnöke áll, aki p opulista szólamaival minden társadalmi gondra azonnal csodafegyvert kínál. Őt a viszszatérésre készülő, az ország európai integrációjának fontosságát szinte naponta hangoztató Vladimír Meciar követi. A jelenlegi koalíciós pártok közül csupán az MKP a bizto s befutó, a többiek a parlamenti küszöb szintjére vagy még ennél is mélyebbre süllyedtek. Szombattól bővült a vetélytársak száma, mert Új Polgári Szövetség néven új párt alakult, amelynek szlovák rövidítése ANO (magyarul igen). Nyilván Silvio Berlusconi mó dszerei és sikerei is lebegtek a pártalapító Pavol Rusko előtt, aki lemondott a Szlovákiában hetvenszázalékos nézettségnek örvendő Markíza kereskedelmi tévé vezérigazgatói posztjáról és általa liberálisnak kikiáltott új politikai tömörülést hozott létre. P éldaképe Szlovénia és Észtország sikeres rendszerváltása, illetve gazdaságpolitikája. Bevallása szerint főleg a csüggedők és a kiábrándultak százezreibe szeretne ismét lelket verni,l de meghódítaná azok többségét is, akik a Meciarékhoz hasonlóan ugyancsak korrupciós botrányokba keveredett – Pavol Hamzík kormányalelnök és négy miniszter emiatt kényszerült távozásra – jelenlegi kormánykoalícióban is csalódtak. Minden számottevő politikai erő – köztük a Magyar Koalíció Pártja – előtt meglebegtette a választáso k utáni koalíció lehetőségét. Ám arra, hogy kik lesznek a szlovákiai politikai iszapbirkózás győztesei, minden bizonnyal csak jövő szeptemberben kapunk választ, mert az ország sanyarú helyzete és néhány hangzatos ködösítés ellenére senki sem szorgalmazza a z előrehozott választásokat. vissza Pozsony, 2001. május Szilvássy József Újra mernek jövőt álmodni a határon túli magyarok Milliárdok a konszenzus jegyében Lukács Csaba Szerző Felküldve: 2001. május 28. 6 . oldal Az Orbánkormány működése alatt több pénz jutott határon túli célokra, mint 1990 – 1998 között összesen. Az igény azonban ennek többszöröse – az Illyés Közalapítványhoz tavaly csaknem hétmilliárd forintra érkezett pályázat. Veress Lászlóval, az alapítvány irodavezető jével a szükséges szemléletváltásról és a nyilvánosság fontosságáról beszélgettünk. – Tíz év munkával milyen tapasztalatokat szereztek a határon túli támogatások ügyében? – Kilencven óta két nemzetpolitikai cél kapcsán teljes a konszenzus: az egyik szerint csak a gazdaságilag erős és ennek köszönhetően megnövekedett politikai mozgásterű anyaország tud hatékonyan segíteni a határon túli magyarokon; a másik pedig az, hogy nekik a szülőföldön kell boldogulniuk. Magyarország megőrizte, sőt az utóbbi időben jele ntősen növelte komparatív gazdaságipolitikai előnyét a térség többi államával szemben, ugyanakkor a szülőföldön való boldogulás egyik legfontosabb feltétele, a határon túli magyar közösségi fórumok megerősödése nem teljesült kellőképpen. Ők önhibájukon kí vül nem tudtáktudják maradéktalanul kialakítani
