Reggeli Sajtófigyelő, 2001. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-05-28
5 saját kulturális, oktatási, tudományos intézményrendszerüket, sőt a meglévők fenntartása is komoly nehézségekbe ütközik. Mindenki számára egyértelmű, hogy szükségük van az anyaország támogatására. A jelen és a közeljövő nagy kihívása, hogy a határon túli magyar intézményrendszer finanszírozását miként tudjuk integrálni a hazai támogatási rendszerbe. Az intézményi létbizonytalanság csökkentéséhez szükség van a kiszámíthatóság jegyében értelmezett normatív szem léletmódra. Az utóbbi tíz évben nem teremtődtek meg ennek előfeltételei, vagyis nem alakult ki a határon túli magyar támogatások anyaországbeli egységes nyilvántartási rendszere, nem készült el az intézményi kataszter, amely alapján pontosan számba lehet v enni az egyébként sűrűn változó hálózatot. Az előző egykét évben történtek lépések ebbe az irányba, a státustörvény elfogadása, végrehajtása minden bizonnyal felgyorsíthatja ezt a folyamatot. A támogatások nagyságrendi váltásának – ez egyébként folyamatba n van – véleményem szerint elengedhetetlen előfeltétele a fenti szemlélet, illetve szerkezetváltás. – Évről évre nő az Illyés Közalapítvány kerete, mind több pénz jut határon túli elképzelések megvalósítására. Tavaly 801 milliót, idén csaknem egymilliárdo t osztanak ki pályázat útján. Mennyire lenne igény? – 1998ban ezerkilencszáznegyven pályázat érkezett a címünkre, kis híján kétmilliárd forintnyi igényléssel. Tavaly majdnem ötezer elképzelést postáztak nekünk, a kért összeg pedig meghaladta a hétmilliárd ot. Ebből sok következtetést le lehet vonni, például azt is, hogy egyre nagyobb anyagi nehézségekkel kell szembenézniük a határon túli közösségeknek. Ugyanakkor büszkék vagyunk arra, hogy a határon túli pályázók egyre nagyobb bizalommal és bizakodással for dulnak hozzánk. Kétezerben a pályázatok ötödét olyan szervezetek nyújtották be, amelyek korábban sohasem próbálkoztak alapítványunknál – úgy tűnik, az emberek egyre több sikeres, általunk támogatott kezdeményezést látnak környezetükben, és a példa arra buz dítja őket, hogy maguk is próbálkozzanak. Egyik pályázónk úgy fogalmazott: „Most jött el az ideje, hogy talán megvalósíthatjuk azokat az álmokat, amelyeket eddig még meg sem mertünk fogalmazni.” Alkuratóriumok a szomszédos országokban – Az álmok megvalósít ása a magyar költségvetés teherbírásától függ. Mennyi jut ma határon túli célokra? – Az 1990 – 1994es ciklusban ezerhétszáz nyertes pályázatra valamivel több mint egymilliárd forintot utaltunk. 1995 és 98 között 4100 nyertes 1,7 milliárdból gazdálkodhatott, 1999től 2000 végéig 3600 pályázónak 1,9 milliárdot ítéltünk oda. 1998 óta folyamatosan nőtt az e célra elkülönített összeg, és bővült az intézményi kör is, így tevékenységünkben egyre határozottabban nyomon követhető a profiltisztulás – az oktatási kérdé sekkel ma már például az Apáczai Közalapítvány foglalkozik. (Képünkön a magyar költségvetési támogatásból létrehozott Erdélyi Magyar Tudományegyetem Csíkszeredai Karának szállodából átalakított épülete – a szerk.) Velük nagyon jó a kapcsolatunk, ezt példáu l a marosvásárhelyi katolikus ifjúsági központnak, valamint a székelyudvarhelyi Modern Üzleti Tudományok Főiskolájának közösen finanszírozott ingatlanberuházása is bizonyítja. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumával közösen autóbuszt vásároltunk a be regszászi magyar színháznak, az Oktatási Minisztériummal közösen táborokat szervezünk, tavaly pedig az Ifjúsági és Sportminisztériumnak segítettünk a határon túli közösségek részére kiírt pályázatok lebonyolításában. Jó az együttműködésünk a Határon Túli M agyarok Hivatalával is. – Úgy tűnik, az alapítványra ráolvadt a pénzosztó szerep. Kényelmes viselet ez? – Mivel mindeki csak kér tőlünk, predesztinálva vagyunk egy alá- és fölérendelő viszonyra. Ennek ellenére ki akarunk bújni a bőrünkből, egy valódi civil szervezetté akarunk válni, amelynek talán kicsit több lehetősége van másoknál, ám épp ezért segít rajtuk. – A határon túli régiók legtöbbször csak Budapest közbeiktatásával kommunikálnak egymással. Mi az akadálya a közvetlen kommunikációnak? – Alapítványu nk az első olyan magyar közintézmény, amely az összes szomszédos országban önálló titkárságot és alkuratóriumot tart fenn, és ezek közvetlen számítógépkapcsolatban vannak – az utolsó láncszem épp ezekben a napokban került a helyére az ausztriai alkuratóri um és alapítványi titkárság beindításával. Ez annak az alapelvnek a jegyében történt, amely szerint a támogatásban érintett közösségeket érdemben be kell vonni a döntéshozatalba – ismereteim szerint ez a támogatási mechanizmus egyedülálló a térségben. A ko rszerű infrastruktúra tehát megvan, működik, kész arra, hogy jövő évtől áttérjünk az elektronikus pályáztatásra. Vannak szabad kapacitásaink a készülő státustörvény kapcsán felmerülő kezdeményezések lebonyolítására is. Háromszáz tanácsadó – Mint ismeretes, nemrég az Országgyűlés a korábban a Magyarok Világszövetségének szánt 237millió forintot átcsoportosította önökhöz. – Rendkívül sajnálatos mindaz, ami az MVSZben történik, de nekünk nem tisztünk ezt minősíteni. Az Országgyűlés ezzel az összeggel a nemzet politikai céloknak alárendelt pályázati keretünket növelte meg, ez az utolsó fillérig határon túli célokat szolgál. Erre bárki – így az MVSZ is – pályázhat, de csakis határon túli tevékenységek támogatására. Sajnálom, hogy önhibánkon kívül belekerültünk eg y belpolitikai vitába. – Az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke nemrég úgy vélekedett, hogy tizenötmilliárd forintból kellene létrehozni egy nagy közalapítványt, amely a határon túli támogatásokat koordinálná. Szentiványi István, az SZDSZ országgyűlé si képviselője rendkívül kritikusan figyeli az Illyés Közalapítvány működését, többször klientúraépítést emlegetett.
