Reggeli Sajtófigyelő, 2001. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-05-28
3 budapesti delegáció ezért csak a végleges változat elkészülte után véleményezi azt. Mind az ukrán, mind a magyar fél szükségét érzi annak, hogy további egyeztetések történjenek a státustörvénytervezet kapcsán. Az általános észrevételek megvitatásá ra az ukrán-magyar kisebbségi vegyes bizottság keretein belül kerülhet majd sor, de a következő ülés konkrét időpontja egyelőre nem ismert -- mondta Jurij Muska. Az ukrán nagykövetség politikai tanácsosa hozzátette: van annyira jó a magyar-ukrán viszony, hogy az egyeztetés ne a sajtón keresztüli üzengetéssel történjék. Kielégítőnek tartják a magyar fél tájékoztatását Jugoszlávia budapesti külképviseletén, a törvénytervezet sorsát mindazonáltal figyelemmel kísérik. Nagyon kevés reakció érkezett a jugoszlá v politikai vezetéstől a törvény kapcsán, mivel ennél sokkal komolyabb problémákat kell megoldaniuk, mint például Koszovó vagy Montenegró kérdését -- mondta a Vajdasági Magyarok Szövetségének alelnöke. Józsa László megállapította: az eddigi visszhangok nem rosszak. Nem ronthat a magyar kisebbség és a szlovákság közötti kapcsolatokon a jogszabály, noha bizonyos szlovák politikai erők megpróbálják ezt kihasználni belső céljaikra -- nyilatkozta Zachariás István, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának elnökség i tagja. vissza Pozsonyi csaták: főszereplők és kárvallottak A Meciarféle választási törvény előre kódolta a kormánykoalíció pártjai közötti állandó konfliktusokat Szlovákiában a felnőtt lakosság több mint fele most egyetle n olyan pártra sem szavazna, amely részt vett a három évvel ezelőtti választásokon. Ennél is többen tartják kiábrándítónak az ország állapotát és elkeserítőnek saját családjuk életszínvonalát. A súlyos társadalmi gondoknak két alapvető politikai oka van. A z egyik még Vladimír Meciarhoz fűződik, aki 1998 elején, korlátlan hatalmú kormányfőként úgy akarta megosztani a demokratikus ellenzéket, hogy – jogállamban megengedhetetlen módon – néhány hónappal az országos voksolás előtt, a parlamentben keresztülhajszo lta az új választási törvényt. A kierőszakolt jogi norma kimondta, hogy az ellenzéki koalíció csak akkor juthat be a parlamentbe, ha valamennyi résztvevője önállóan legalább ötszázaléknyi támogatottságot szerez. A megszorításnak a kisebb ellenzéki pártok k éptelenek voltak eleget tenni, ezért a különböző értékrendet képviselő szlovák kereszténydemokraták (KDH), a három liberális tömörülés és a szociáldemokraták egy pártba kényszerültek és 1998 nyarán megalapították Szlovák Demokratikus Koalíciót (SDK). Az SD K az őszi választások után a Demokratikus Baloldal Pártjával (SDL), a Magyar Koalíció Pártjával és a Rudolf Schuster alapította Polgári Egyetértés Pártjával (SOP) alakított kormányt. Meciar számítása azonban bevált: a politikai kalodába kényszerített partn erekből vetélytársak lettek. Ján Carnogursky – aki úgy lett igazságügyminiszter, hogy nem függesztette fel kereszténydemokrata tagságát és nem lépett be az SDKba – rögtön a kormányprogram ellen szavazott, minden politikai következmény nélkül. Később köve telte az öt párt jogalanyiságának a viszszaállítását, hiszen így a kereszténydemokraták visszaszerezhették volna eredeti pozícióikat. Nem kevés iróniával azt is javasolta, hogy Dzurinda kormányfő szintén térjen vissza eredeti posztjára, legyen ismét az SDK szóvivője. A valójában sosem működő SDK pártjai végül kiváltak a kényszertömörülésből, de megtartották közös parlamenti frakciójukat. Dzurinda viszont ezután nem kormányfőnek, inkább a különböző politikai érdekcsoportok között egyensúlyozó mutatványosnak érezhette magát. Létrehozta hát a Szlovák Demokratikus Keresztény Uniót (SDKU), amelybe több minisztere lépett át az anyapártokból. Válaszlépésként a szlovák kereszténydemokraták már nem az SDK részeként, hanem önálló pártként követeltek, s végül kaptak he lyet a kormánykoalícióban. A személyi csatározás köztük és Dzurinda hívei között azóta sem enyhült. A mai feszült közállapotok másik oka a köztársasági elnök személyéről született alku. A SOP ugyanis azzal a feltétellel lépett be 1998 őszén a kormánykoalíc ióba, hogy partnereik az első közvetlen szlovákiai elnökválasztáson pártelnöküket, Rudolf Schustert támogatják. A koalíciós pártok megtartották ígéretüket és emiatt a lakosság végül csupán Vladimír Meciar és a kisebbik rossz között dönthetett. A gőztes Sch uster azonban eddigi szereplésével nem tudja feledtetni, hogy a rendszerváltás előtt megyei tanácselnök, utána pedig évekig kassai polgármester volt. Tetteiben és beszédeiben képtelen a Göncz Árpád vagy Václav Havel által képviselt szellemi és erkölcsi mag asságokból elemezni a társadalmi történéseket. Nem oldja, inkább gerjeszti a társadalmi feszültségeket, mert pótcselekvésként hetente többször is kifejti véleményét minden időszerű kérdésről és szinte havonta kezdeményez politikai kerekasztalokat. Sértődöt ten fogadja Dzurinda reakcióját, aki azt hangoztatja: Szlovákiában parlamenti demokrácia és nem elnöki rendszer van. Schuster a mindenről és mindenkiről gondoskodó államfő szerepében pedig naponta fogadja és biztatja a legkülönbözőbb küldöttségeket. Nemrég egy órát kvaterkázott a kommunistákkal, majd ugyanaznap, ugyanennyit társalgott a katolikus egyház vezetőivel.
