Reggeli Sajtófigyelő, 2001. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-05-18
8 megsza vazásával ugyanis "azok a honfitársak, akik a történelmi Magyarország felbomlása után a nem magyar utódállamokba kerültek, olyan jogokat szereznek, amelyek eddig csak a magyar állampolgárokat illették meg." Vladimír Pick, az "Aggodalmak a volt történelmi M agyarország területén" című cikkében azt írta: Budapestre jelenleg óriási nyomás nehezedik a szomszédos országok részéről. Viszont egyetlen magyar politikus - s nem kell ahhoz éppen az ultranacionalista Csurka Istvánnak lenni - sem mer ma meghátrálni ebben a kérdésben. A magyar nemzeti érzés sosem békélt meg teljesen azzal, hogy az ország elveszítette területének és lakosságának kétharmadát. Az 1920as trianoni szerződést a magyarok a nagyhatalmak diktátumának tartják - írta a szerző. Részletesen ismertetve a státustörvényt rámutatott, hogy az a legsúlyosabb aggályokat Bukarestben és Pozsonyban váltotta ki. Úgy vélte, hogy a "magyar igazolványok" kiadása nagyon liberális lesz, ami lehetővé teszi, hogy azt nem magyar nemzetiségűek is megkaphassák. A magyar ko rmányzatnak nem lesz problémája a státustörvényben foglaltak gyakorlati érvényesítéséhez szükséges pénzzel. Gondok inkább a szomszédok vonatkozásában várhatók - vélte. vissza Biró Béla Diszkrimináció és asszimiláció 20010518 ( a nyomtatott MH cikke) Az, hogy a keletközépeurópai politikában elvek állnának szemben egymással, s igazítanának el a helyes vagy helytelen cselekvés, a legitimitás, a jogszerűség kérdéseiben, egyszóval a politika dolgaiban, merő naivitás. Az elveknek az esetek túlnyomó többs égében csak másodlagos szerepük van. Az előzetesen meghozott - legtöbbször bújtatott érzelmek vagy csupasz érdekek által motivált - döntések elfogadtatásában játszhatnak csupán szerepet. Az elvek mindig a másik félnek szólnak. Ezért aztán mindig azok az el vek és érvek kerülnek előtérbe, amelyek adott vonatkozásban éppen használhatóknak ígérkeznek. Még akkor is, ha ezzel a felek nyilvánvaló önellentmondásokba bonyolódnak. A magyar státustörvény kapcsán (amelyet számos vonatkozásban, mindenekelőtt a megnevez ésében, magam is elhibázottnak tartok) e pillanatban az a román kormányzat beszél diszkriminatív intézkedésekről, mely az előző ciklusban még a legkülönfélébb kedvezményekkel csábította a Székelyföldre a román etnikumúakat. Kedvezményes lakáskiutalásokhoz, bankkölcsönökhöz juttatta őket, az itt letelepülő rendőröket soron kívül előléptette (nem véletlen, hogy a több mint 80 százalékban magyarok lakta Kovászna megyében például a rendőri és csendőri állomány csaknem teljes egészében román nemzetiségűekből áll ), az itteni román kulturális intézményeket (amelyek a románság kis száma miatt nem válhatnak önfenntartókká) preferenciálisan támogatta és támogatja. Az utóbbiakkal nem is volna semmiféle probléma, ha a túlnyomó többségükben románok által lakott megyékbe n az ottani magyar kisebbség is hasonló kedvezményekben részesülhetne. Csakhogy ilyesmiről szó sincs. A sokszorosan hátrányos helyzetben lévő magyar szórványokat (ha a magyarországi támogatásoktól eltekintünk) senki nem támogatja. Sőt azoknak - a székelyfö ldi románokkal ellentétben, akik nyelvüket minden szinten az állam nyelveként használhatják, s ha kedvük tartja környezetükre is ráerőltethetik - erős asszimilációs nyomást is el kell viselniük. Kérdés, hogy ilyen körülmények közt indokolte a diszkriminá cióra való hivatkozással megkérdőjelezni a magyar állam jogát ahhoz, hogy azt, amit a román állam a méltányosság legalapvetőbb elveinek fittyet hányva nem tesz meg, a magyar állam a saját hatáskörében megtegye. A törvény legvitathatóbb pontja az alanyi jo gon odaítélendő úgynevezett oktatási támogatás. De még emellett is súlyos érvek sorakoztathatók fel. Demokratikus alapelv, hogy a magyar diáknak ugyanolyan joga van saját anyanyelvén tanulni, mint a románnak a sajátján. A magyar diák számára azonban az áll am lehetővé teszi, hogy a többségi románság nyelvét is elsajátítsa. Ez normális körülmények között jelentős kedvezménynek lenne tekinthető. A jog azonban már eleve aszimmetrikus, a többségiek számára nem adott a hasonló lehetőség, az állam a többség számár a a
