Reggeli Sajtófigyelő, 2001. május - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-05-18
9 kisebbségi nyelv vagy nyelvek megtanulásának lehetőségét nem teremti meg. Azaz a többségi állampolgárt "diszkriminálja". - "diszkrimináció" valóságos természetét azonban csak akkor tárhatjuk fel, ha a jog gyakorlásának módját is figyelembe vesszük. Rög tön kiderül ugyanis, hogy korántsem jogról, hanem kötelezettségről van szó, a lehetőség kihasználását ugyanis a törvény nem a kisebbségi diák szabad akaratára bízza, hanem tantervben teszi kötelezővé. A román nyelv és irodalom mint többlettantárgy azonban a kisebbségi diákokra a többségiekhez viszonyítva már önmagában is komoly többletterheket ró. A tankönyvek ára, a szépirodalmi művek, a heti hat oktatási óra és a legalább ennyi tanulásra fordított idő, a vizsgák és a rájuk való felkészülés mindmind olya n pluszmegterhelés, amelyet a többségi diák nem ismer. Természetesnek fogadjuk el, de a magyar diák egy teljes nappal több időt kénytelen tanulásra fordítani, mint egy többségi. És ráadásul nem is akármilyen napról van szó, hiszen kb. 12x40 ilyen nap alatt (azaz az első osztálytól a tizenkettedikig) egy számára gyakorta ismeretlen nyelvet kell tökéletesen elsajátítania. A továbbiakban ugyanis bármely főiskolai felvételin román anyanyelvű kollégáival kell tudását összemérnie. Mindez tényleg olyan többletterh elést jelent, ami - a valóságos esélyegyenlőség érdekében! - tényleg kompenzációra szorul. Ha erre a román állam - mivel a román nyelv oktatását közelről sem demokratikus jogként, hanem az asszimiláció virtuális eszközeként kezeli, s a kompenzáció éppen a z asszimilációs nyomáson enyhítene - nem hajlandó, ki vonhatná kétségbe, hogy a magyar államnak joga van ezt - a magyar nyelv vonatkozásában! - megtenni. A húszezer forintos egyszeri támogatás - mindent összevetve - nagyon szerény kompenzációnak tekinthető . Arról nem is beszélve, hogy a horvátoktól a németekig minden egyéb romániai kisebbség rendelkezik hasonló jogokkal. A horvátok már évek óta kettős állampolgársággal rendelkeznek. A romániai szlovákok nagy részének szintén évek óta zsebében van a "szlová k igazolvány". A német állam is minden vonatkozásban bőkezűen támogatja a romániai német kisebbséget. A Németországba kivándorolni akaróknak csak bizonyítaniuk kell német eredetüket, s máris kitelepedhetnek. Mi ez, ha nem nyilvánvaló diszkrimináció? De ami nt azt a Krónika című kolozsvári napilap március 15ei számából megtudhatjuk, a szövetségi kormány hozzájárul "a temesvári és a segesvári német állami színházak, valamint a német nyelven sugárzó közszolgálati rádió és televízió fenntartásához, országszerte ötven nyelvtanárt fizet, akik a német tannyelvű iskolákban tanítanak. Németországi pénzekből öregotthonok épültek a német nemzetiségűek számára, több esetben a szövetségi kormány a német betegek ellátásához is támogatást nyújt". Mindannyi diszkriminatív e ljárás, ezek ellen azonban soha senki nem tiltakozott. S komoly vádak a külföldi alapítványok tevékenységét sem érték, pedig azok a versenypályázatok elbírálásakor a nacionalistákat, az antiszemitákat, sőt a tehetségteleneket szintén bevallottan "diszkrimi nálják". Ez is azt a feltevést támasztja alá, hogy a magyar törvény elleni tiltakozás nem a liberális egyenjogúság nagyszerű elveivel, hanem a magyar kisebbség esetében kiemelt jelentőségűnek tekintett asszimilációs nyomás fenntartásának kicsinyes szándék ával áll összefüggésben. A szerző egyetemi tanár (Bukarest) vissza Készítette: Boér Krisztina * a Figyelőben előforduló rövidítések: - Nsz = Népszabadság - MN = Magyar Nemzet - MH = Mag yar Hírlap - Nszv = Népszava - NM = Napi Magyarország - MaNcs = Magyar Narancs
