Reggeli Sajtófigyelő, 2001. április - Határon Túli Magyarok Hivatala, Sajtó és Tájékoztatási Főosztály
2001-04-23
4 Egy magyar tabu Alighanem könnyen zavarba lehetne hozni a kormányzatot a státustörvény kapcsán, ha valakinek erre támadna gusztusa. Tulajdonképpen csak annyit kellene megkérdezni a tervezet előterjesztőitől: miből gondolják, hogy a jogszabály valóban az általuk is kívánt szülőföld ön maradást fogja ösztönözni, amikor a kedvezmények java részét kizárólag az anyaországban vehetik majd igénybe a szomszédos államokban élő magyarok? De ilyen kérdést néhány ellenzéki honatyán kívül senki nem tesz majd fel a törvény vitája során az Országg yűlésben. S ezen nemigen van mit csodálkozni. Először is, a kormány jóhiszeműsége e kérdésben nehezen kérdőjelezhető meg. Nincs jele annak, hogy a koalíció a státustörvény ügyében vizet prédikálna és bort inna – Orbánék feltehetőleg e jogszabály hatásáról tényleg azt gondolják, amit mondanak róla. Mégpedig azért, mert kisebbségi ügyekben bizonyos dolgok a rendszerváltás óta a mai napig végiggondolatlanul maradtak. Így például tényleges vita – a körülményekre és a realitásokra tekintettel levő megszorítások – nélkül dogmává merevült az a nézet, hogy az anyaországnak a magyar kisebbségeket minden körülmények között és mindenáron a szülőföldön való maradásra kell ösztönöznie. Ebben a magyar politikai osztály teljesen egyetért. Egyedül a szélsőjobboldal lóg ki n éha a sorból, amely a „Kárpát – Duna – Nagyhaza” és a nemzethalál víziója között ingadozva hol feltétlen „kitartásra” buzdít, hol pedig idegengyűlölettel teli lázálmaiban kisebbségi magyarokkal telepítené be az országot – kínaiak (és persze zsidók) helyett. Cs urkáékat leszámítva azonban az áttelepülés kérdése: tabu. Ami legalábbis képmutatásra vall, merthogy a munkaerő- és az agyelszívás az elmúlt egy évtizedben nálunk is zajlott. Egy elöregedő, fogyó népességű országnak az áttelepülés kérdésével – ha akarja, h a nem – nyilván előbbutóbb szembe kell néznie. Nálunk erre a státustörvény alkalmat kínált volna: ma már világos azonban, hogy ezzel a lehetőséggel nem élt a kormányzat. Pedig Orbánék gyakran ostorozták elődeiket, hogy – úgymond – nincs hosszú távú nemzet stratégiájuk. Háromévi kormányzás után biztonsággal megállapítható: nekik sincs ilyen. Pedig a helyzet éppen hogy sürgetőleg kívánná ezt, mivel a térségben az olló tovább nyílik az egyes országok között. Magyarország remélhetőleg hamarosan uniós tag lehet majd, miközben egyes szomszédainak erre szinte semmi reményük nincs a belátható jövőben. Ilyen körülmények között mi történik majd az ottani magyarokkal? Elviselhető lehete érzelmi szempontból majdan a magyar nemzethez tartozó csoportok között egyik oldal on a gyarapodás, a másikon pedig – esetleg – az elnyomorodás? S lehetségese ilyen viszonyok közepette megőrizni magyar kultúrát a szülőhelyen, főleg szórványban? Olyan kérdések ezek, amelyekre gyakran nincsenek érdemi válaszok. Esetleg nem is lehetnek, hi szen például nemritkán egyszerűen hiányzik hozzájuk a megfelelő szintű ismeretanyag. Netán a szilárd tudományos háttér és apparátus, amelyre biztonsággal támaszkodni lehetne. Mert vajon eleget tudunke például az isten háta mögötti magyar zárványokról? A f ogarasi, liptói, kárpátaljai, masszívan román, szlovák vagy ukrán falvakban ragadt, pár családot átfogó magyar közösségekről, ezek gondjairól, reményeiről? S arról, miféle erők tartják meg őket még mindig magyarságukban? És meddig? Ővelük mi legyen – mit m ondhatunk nekik erről magyarként? Meglehet, tényleg semmit, és azt is, hogy csak banalitásokat. Sokféle magatartás, stratégia elképzelhető a politikától olyan sajátos helyzetben, mint amilyenben Magyarország van kisebbségi szempontból. (Csak az nem, amit a magyar szélsőjobb művel, amely még a státustörvény kapcsán is képes gusztustalan kirekesztő gesztusokra ragadtatni magát.) De ha nincs is fontos nemzetstratégiai ügyekben kiérlelt válasz, attól még legalább a valóságos kérdéseket fel kellene tenni. Felelő sen és tisztességesen. vissza Kis Tibor Román karok is lesznek a magyar egyetemen? A romániai egyetemi akkreditációs bizottság azt követeli, hogy a magyar kormánytámogatással létesülő Erdélyi Magyar Tudományegyetem minden egye s kihelyezett tagozatán legalább egy olyan kar működjék, amelyen az oktatás román nyelven folyik. Ion Mihailescu, a testület elnöke követelését az 1995ben elfogadott, majd később módosított akkreditációs törvény előírásaival indokolta. A jogszabály azonba n a szakértők szerint nem vonatkozik az újonnan létrehozott felsőfokú oktatási intézményekre – jelentette kolozsvári tudósítónk . A magyar költségvetési támogatással létrehozandó erdélyi magyar magánegyetem ideiglenes működési engedélyének kibocsátását az a kkreditációs bizottság február óta különböző ürügyekkel halogatja. vissza T. Sz. Z. Nincs egyezség a szlovák megyékről Nem adta fel a Magyar Koalíció Pártja (MKP) a „révkomáromi megye” néven ismertté vált elvárását – mondta az MTInek Bugár Béla. Az MKP elnöke szerint a párt képviselői a parlamentben továbbra is szorgalmazni fogják a magyarok lakta hat járás besorolását egy megyébe. Bugár ezzel a szlovák miniszterelnök szombaton
