Kanadai Magyarság, 1963. január-július (13. évfolyam, 1-30. szám)
1963-02-16 / 7. szám
Még jóni kell, még jóni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty Authorized as Second Class Mail by the Post Office Department Ottawa and for payment of postage in cash. Edited and Published at 996 Dovereourt Road, Toronto Phone: LE. 6-0333. XIII. évfolyam, 7. szám. Vol. XIII. No. 7. KANADAI (z&tadfaK ¥%u*tQanicut& PRICE 10 CENT» Canada’s Largest and Oldest Weekly in the Hungarian Language ARA 8 10 CENT Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovereourt Road, Toronto Telefon: LE 6-0333. Szerkeszti: KENESEI F. LÁSZLÓ Toronto, 1963. február 16, szombat A választás előhangja! A napi sajtóból és rádióból minden kanadai olvasó értesült arról, hogy az elmúlt héten az ottawai parlament bizalmatlanságot szavazott Diefenbaker miniszterelnök kormánya ellen, s igy a konzervatív kormány kénytelen volt beadni lemondását, amit a főkormányzó elfogadott. Az uj országos választást áprijis 8-ra tűzték ki. 1926 óta elsőizben — s ebben az évszázadban másodízben — történik meg, hogy egy kanadai kormányt bizalmi kérdésben leszavaznak. Az európai képviselőházakban — különösen a De Gaulle előtti Franciaországban — az ilyen parlamenti kormánybukás gyakori tünet volt, s rendszerint azért történt, mert az országban több, aránylag komoly súlyú politikai párt volt, amelyek közül egyik sem élvezte egyedül a nép bizalmát. Kanadában azonban a legutóbbi választásig úgyszólván kizárólag kétpárt-rendszer volt (ahogyan ma is van az USA-ban) s miután a legfőbb külpolitikai, belpolitikai és pénzügyi kérdésben a Konzervatív és a Liberális párt politikája nem különbözött lényegbevágóan egymástól, ezért a választópolgárok inkább személyi kérdésnek, mint politikai kérdésnek fogták fel a választást. Nem pártprogramra szavaztak, hanem egyénekre, s rendesen annak adták a szavazatot, akit személy szerint szimpatikusabb képviselőjelöltnek találtak. A LEGUTÓBBI VÁLASZTÁSON EZ A HELYZET MEGVÁLTOZOTT: két "kis" párt éspedig az Uj Demokrata és a Social Credit párt aránylag jelentékeny számú képviselőt hozott a parlamentbe;— az Uj Demokrata pártra főleg a reform-éhesek szavaztak, a Social Credit párt pedig főként a szeperatista érzelmű Quebecben tört előre. A Liberálisok — kellő garnitúra hiányában — nem tudtak uralomra jutni, de a Konzervatívok is csak pirrhuszi győzelmet arattak, mert a kormány ugyan az ő kezükben maradt, de a parlamenti többség nem. Minden pillanatban várni lehetett, hogy a két kis ellenzéki párt fontos kérdésben a liberálisokkal együtt szavaz, s igy a kormányt megbuktatja. Hogy ezt elkerülje, Diefenbaker miniszterelnök a "wait and see" (magyarul : tétlenség) útját választotta és elkerült minden döntő parlamenti kérdést. Egyebek között nem nyújtotta be a költségvetést, amely pedig emberemlékezet óta minden demokratikus kormány próbaköve volt. Miután nem volt költségvetési vita, az ellenzéki pártoknak nem volt alkalmuk, hogy Diefenbaker politikáját támadhassák. Más szavakkal élve: A Diefenbaker kormánynak az utóbbi időben nem is volt semmiféle politikája. Ez a határozatlanság és tétlenség volt az, amibe — belpolitikai téren — belebuktak. A bukásnak közvetlen előidézője —, de nem egyedüli oka — természetesen az amerikai atomfegyverek Kanadában való elhelyezésének kérdése volt, amiről lapunkban már részletesen beszámoltunk. Főleg ez a kérdés volt, amely magában a kormányban törésre (mások úgy mondják: palotaforradalomra ) vezetett, úgy, hogy végeredményben a kormány tagjai közül sokan és a Konzervatív Párt vezetőségének lényeges része azt kívánta, hogy Diefenbaker mondjon le, s adja át a helyét egy másik konzervatív miniszternek. Az első választás Harkness honvédelmi miniszterre esett volna, de ő a válság előtt néhány nappal lemondott. Ezután Nowlan pénzügyminiszter személye, majd Hees kereskedelmi miniszter, végül Baker közlekedésügyi miniszter személye került előtérbe. A február 6-i kon-John Diefenbaker, a Konzervatív Párt vezére, aki még mindig nem adta fel a reményt . . . zervativ pártgyűlésen azonban mégis úgy döntöttek, hogy egyelőre Diefenbaker marad a párt vezére —, annak ellenére, hogy számos politikailag fontos egyén, s többek között a kormányhoz igen közel álló Globe and Mail is kifejezetten azt követelte, hogy Diefenbaker távozzék, s ezzel a lemondással erősítse meg a konzervatív párt iránt a nemzet nagy részében még fennálló bizalmat. Diefenbaker azonban nem mondott le pártvezéri hatalmáról, úgy, hogy az április 8-i választáson a Konzervatív Pártra eső szavazatok ismét egy Diefenbaker-kormány javára kell, hogy essenek. Hogy ez a konzervatív pártnak, mint olyannak az esélyeit növeli-e, vagy csokkenti-e, azt majd a szavazás mutatja meg. Annyi azonban máris világos, hogy ez a választás — teljes ellentétben az eddigi kanadai országos választásokkal — "európai Ízű" lesz —, tehát abban a közönség bizonyos politikai szenvedéllyel fog résztvenni. Az eddigi hűvös, érdektelen témákkal ellentétben, most végre van szó valamiről ! Az amiről a választáson szó lesz (kanadai szóhasználattal élve: az "issue" tehát a döntő kérdés) a következő :... Vajon Kanada, amely külpolitikailag, katonailag és gazdaságilag elválaszthatatlanul az Északamerikai Kontinens egészéhez tartozik, követhet-e külpolitikailag, katonailag és gazdaságilag független politikát? Miután a Diefenbaker kormány bukását legvégülis a washingtoni kormány felvilágosító nyilatkozata hozta meg (noha enélkül éppolyan biztosan bekövetkezett volna, legfeljebb talán más alkalom során), ezért a Konzervatív párt azt a kérdést tekinti legfőbb választási témának, hogy Kanada független-e az USA-tól? Komoly politikusok és újságírók úgy Kanadában, mint Amerikában óva intették a kormányt, hogy ebben a tulkomplikált, tulsokoldalu, tulnehéz kérdésben kérdezzék meg a szavazópolgárokat, amikor tulajdonképpen nem erről van szó, hanem egyszerűen arról, hogy az igen gyengén szerepelt Diefenbaker-kormány maradjon-e uralmon, vagy helyette frissebb, okosabb, értelmesebb politikusok irányitsák-e hazánk sorsát? Az intelem — most már látni lehet — hatástalan marad. Diefenbakerék elsősorban a hatalmat akarják és e cél érdekében a szenvedélyeket akarják megmozgatni. Szenvedélyt pedig Kanadában sajnos ma elsősorban úgy lehet fel-keltem, ha valaki Amerikát szidja, vagy dicséri. Mi a magunk részéről mindenkor úgy éreztük —, s ezt számtalan esetben vezércikkben meg is irtuk —, hogy Kanada és az Egyesült Államok lényegében egy és ugyanaz az ország, s főleg ugyanaz a nép. Nem abban az értelemben, hogy Kanada akár egészében, akár részletekben köteles volna az amerikai kívánságoknak engedelmeskedni, pláne amerikai parancsokat várni, vagy teljesíteni —, annál kevésbé, mert ilyen parancsok soha nem érkeztek. Hanem abban az értelemben, hogy a két ország úgy népességi strukturábap, mint gazdaságilag és politikai és földrajzi helyzetét tekintve egyszerűen egymással azonos, s a kettő között az egyetlen különbség az, hogy történelmileg más időpontokban lettek önállóak, mert amíg az USA már a 18. század végén — forradalom utján — megszűnt brit gyarmat lenni, addig Kanada csak 100 évvel később nyert függetlenséget, amely azonban formailag még ma sem teljes. Nekünk — és azt hisszük e tekintetben joggal beszélhetünk a 20. században bevándorolt mindenfajta népfaj és nemzetiség nevében — nincs az az érzésünk, hogy Kanada bármilyen szempontból különbözik az USA-tól, úgy, hogy a mi számunkra egy amerikaikanadai "testvérharc" fogalmilag abszurdum, mert a mi érzésünk szerint Amerika és 'Kanada népe nem "két testvér", hanem egyszerűen azonos, egyugyanazon nép. Az a történelmileg kialakult helyzet, hogy Kanada és az USA politikailag egymástól különálló, tiszta véletlen,- amelynek külpolitikai, gazdasági, vagy katonai téren semmiféle hatást sem szabad tulajdonítani. Nekünk, mint magyaroknak, sok évszázados példáink vannak az ilyen helyzetre. Vol-t-e magyar ember, aki például Erdély népét ne tekintette volna azonosnak a többi magyarral:—, függetlenül attól, hogy Erdély a Magyar Koronához tartozott-e, vagy önálló volt-e? A nép magyar volt itt és ott, s a nép érdeke minden szempontból azonos volt. Csak mert magunk magyarnak születtünk, azért említjük Erdély példáját —, de Európa minden többnyelvű, többnépü országa a hasonló példák tucatjára hivatkozhat. Ettől eltekintve —, Kanada és az USA sokfajtáju lakossága is teljesen azonos módon alakult ki —, nemrégen mindannyian bevándorlók voltunk, s a közös érdekek, a közös sors és a közös jövő alakította ki mind a két országot! A sors, az érdekek és a jövő ma is azonosak —, közös ellenség is csak egy van : a kommunizmus., Azonos az életformánk (minden jó és rossz oldalával ) és azonos a geográfiai helyzetünk. Természetesen azonos a katonai védelmi berendezésünk. Aki ezt erőszakolt nacionalista alapon tagadni próbálja, az nem tehet szolgálatot a kanadai — amerikai népnek —, legfeljebb egyes magánérdekeknek és (habár akaratlanul ) a kommunistáknak. A választási célok, programok minden párt részéről hamarosan meg fognak jelenni. A magunk részéről .csak annyit tehetünk hozzá, hogy ha valaha, úgy most az ujkanadások kezében van a választások eredménye. A mostani választás, amely szenvedéllyel és eddig soha nem tapasztalt érdeklődéssel fog lefolyni: az ujkanadások választása lesz. George Hees, akit a Konzervatív Párt jövő emberének tartanak. Csőmbe elnök megtagad minden felvilágosítást. Az elizabethvillei repülőtéren, ahonnan Robert Moke tábornok és 20 rangidős tisztje elindult az 1.000 mérföldes útra Leopoldvillebe, az indulásra kitűzött idő után 3 órát kellett várakozni, mert Moke tábornok nem étkezett meg. Tisztjei már A katangai hadsereg volt főpa^ rancsnoka letette a hüségeskiit Norbert Moke tábornok, a katangai hadsereg volt főparancsnoka, Leopoldvillebe repült, hogy ott a kongói központi kormány kezébe letegye a hüségesküt. Két és fél éves harcna'k volt ez a befejező pillanata. Nagy meglepetést keltett az a hir, hogy a gazdag Katanga a hosszú harcok alatt felemésztette minden gazdasági készletét s az Egyesült Nemzetek megbízottja mindössze 116 dollár 28 cent készpénzt talált a katangai Nemzeti Bank páncélszekrényeiben. A megejtett vizsgálatok szerint a kantangai Nemzeti Bank készpénzkészletét Észak-Rbo déz iába szá Irtották el. Állítólag több száz millió katangai frankot helyeztek el Ndóiéban, közvetlenül a katangai határ mentén. Egy katangai frank hivatalos átszámítási kulcsa két amerikai cent. Hivatalos bizonyítékokat azonban egyelőre nem sikerült erről beszerezni, Moise i valóságos forradalmi álla! pótban voltak a késedelem j miatt. Azt hitték, hogy a tábornok fél találkozni a köz- J ponti kormány embereivel s mérgükben katonához éppen nem illő kritikát mondtak volt főparancsnokukról: "Mindig ilyen beijedt ember volt." KHEMISTI algériai külügyminiszter vasárnap közölte, hogy Algéria visszahívja diplomáciai képviseletének vezetőjét Tuniszból. Kijelentette, hogy Tunézia j egyoldalúan felrúgta a két ország között fennálló egyezményt, amely a határátlépést szabályozza. Az ottawai parlament ülésterme, ahol a Diefenbaker-kormányt 142:111 arányban leszavazták, melynek eredményeképpen a kormány beadta lemondását és az uj választásokat április 8-ára kitűzték. a ANGOL KIRÁLYI PÍR UJZÉLANDBAN élOm» - - ~ b ' aÄfeiä / J II. Erzsébet angol királynőt és férjét Philip herceget Ujzélandban háborús táncokkal és Maori énekekkel fogadták Waltangiban, annál a kis házikónál, ahol a Maori törzsek főnökei 1840-ben aláírták azt a szerződést, mely országukat az angol korona védelme alá helyezte. A királynő, boldog mosollyal az arcán, szállt partra Ujzélandban. Gyalog ment fel abba a dombtetőn fekvő régi kis házba, ahol az első ujzélandi angol megbízott lakott. Kétoldalt a bennszülöttek üdvözölték lelkesen feldíszített házaikból, haditáncokat jártak, a törzsek 60 legelőkelőbb férfia hódolt a királynő előtt. A királynő ebédre visszatért a Britanniára. A parton bennszülött énekkarok sorakoztak fel s énekelték hosszan a "Jöjj vissza hozzánk, szivünk vágyakozik utánad" kezdetű maori szerelmi dalt. Majd 21 ágyú lövés üdvözölte a királynőt s felszállt a hajóra Sir Bemard Fergusson angol kormányzó-tábornok, hogy meghívja a szárazföldre a királyi házaspárt. Ezen a napon volt éppen 11 éve, hogy a királynő trónra lépett. Selyem ruhát és kalapot viselt, férje pedig az angol hajóhad admirálisának egyenruháját öltötte fel. A parton Keith Holyoake ujzélandi miniszterelnök üdvözölte a királynőt. Beszédében elmondta, milyen előnyös változások mentek végbe országukban az alatt a kilenc év alatt, mióta útdíjára járt ott a királynő. "De egy dolog nem változott — mondta a miniszterelnök — népünk ragaszkodása a jog és a demokrácia legfőbb el-PRINCE PHILIP r j veihez és ragaszkodása az angol királyi trónhoz és a királynő személyéhez". Ujzéland 123 éve van az angol korona birtokában. William Hobson kapitány, Ujzéland első kormányzója irta alá 1840Jben a szerződést a Maori törzs főnökeivel. Az utódok színes nemzeti viseletűkben, legalább háromezren lepték el a tengeröiböl partját, ahol a királynő kíséretével partraszállt. Erről—rrról HRUSCSOV TILTAKOZIK A FRANCIA—NÉMET EGYÜTTMŰKÖDÉS ELLEN Andrei A. Gromyko szovjet külügyminiszter Moszkvában magához kérette Maurice Dejean francia és Horst Gröpper német nagyköveteket és tiltakozó jegyzéket nyújtott át nekik kormánya nevében a párizsi szerződés ellen. A jegyzék a Párizs-Bonn tengelyt a világbéke legnagyobb veszélyének minősiti és a létrejött megállapodásokat úgy magyarázza, hogy Franciaország nukleáris fegyverekkel fogja ellátni NyugauNómetországot. A két nagykövetet rendkívül meglepte az a szokatlanul heves támadó hang, mely a jegyzékeket jellemzi. A szöveget azonnal továbbították Párizsba és Bonnba, de lapzártáig a sajtónak még nem bocsátották rendelkezésére. A szovjet sajtó nagy megütközéssel ir arról, hogy De Gaulle megkezdte a katonai tárgyalásokat Spanyolországgal egy francia—spanyol barátsági szerződés j megkötésére. A német szerződés szolgálna ehhez mintául. A szovjet közvélemény megrettenve gondol arra, hogy Európában a 'közeljövőben franci a-németspanyol katonai tengellyel kellene szembenéznie. • FRANCIA-SPANYOL KATONAI EGYÜTTMŰKÖDÉS Charles Ailleret tábornpk, a francia hadsereg főparancsnoka, Madridban töltött három napot, ahol a spanyol katonai vezetőkkel részletesen kidolgozta a francia— spanyol katonai együttműködés terveit. A tárgyalások teljes összhangban végződtek. A spanyol vezérkar főnöke, Agustin Mur.oz Grandes tábornok, úgy nyilatkozott, hogy a megbeszélések során megállapodták a két ország hajóhadának és légi hadseregének a folyó évben tar; tandó közös fegyvergyakcíj latéban. Franciaország ezenkívül ; felhatalmazást kapott arra, hogy üzemanyagfelvétel céljaira repülőtereket ál i i thasson fel a Spanyol anyaország, valamint a Kaná-i szigetek területén. - A francia hadihajók használhatják a spanyol kikötőket is hajójavitási célokra. Moszkvában tehetetlen méreggel tekintenek ezekre a francia—spanyol katonai tárgyalásokra. Valóságos jegyzék háborút indítottak az európai hatalmak ellen. Ezt most a szovjet kiterjesztette'Japánra is, ahol az amerikai 7-ik hajórajboz tartozó Nautilus tengeralattjárók látogatása ellen emeltek kifogást. Vladimir Vinogradov szovjet nagykövet megfenyegette Masayoshi Obira japán külügyminisztert, hogyha beengedik a japán kikötőkbe a Polaris tengeralattjárókat, vagy a japán szárazföldre az amerikai nukleáris fegyvereket, úgy a szovjetet különleges védelmi intézkedésekre késztetik Japán ellen, melyek atomháború esetén teljesen elpusztítanák országukat. Ohira japán külügyminiszter visszautasította a szovjet nagykövet által átnyújtott jegyzéket azzal az egyszerű közléssel, hogy a Japánt meglátogató amerikai Nautilus tipusu tengeralattjárókon nem volt atomfegyver.
