Kanadai Magyarság, 1963. január-július (13. évfolyam, 1-30. szám)

1963-02-02 / 5. szám

XIII. évfolyam, 5. szám, 1963. február 2, szombat 6 KANADAI MAGYARSÁG DR. RIMANÓCZY LÁSZLÓ: EGY AZ ISTEN, EGY A NÉP, EGY A SZOKÁS II. Az összes perui legendák, kivétel nélkül arról adnak számot, hogy "a fehér embe­rék Napkeletről jöttek, a vi­zen keresztül". Épitettek, szobraikat emeltek úgy a Nap Szigetén, mint a tavat kö­rülvevő területéken. Egy ké­sőbbi és szintén fehér em­berekből álló csoport magát a "Kövek népének" nevez­te. Ennek a csoportnak a királya az alkirálya kísére­tében, asszonyokkal, gyer­mekekkel és sok emberrel érkezett. A legenda továbbá azt mondja, hogy ezek em­bereket "változtattak" kö­vekké, melyék az ő helyet­teseik, képmásaik voltak, hogy őrizzék az országot, mikor ismét eltávoztak. így teljesen érthető és ter­mészetes, hogy a peruiak ezeket a fehér embereket is­teneknek tdk intették. Az I. Dynasztia idejéből származó egyiptomi felirat "A nyugati vizek mögötti országról beszél". "Uránt", vagy "Urani országnak" ne­vezi ezt a földet. A Kolla- Aimara-i nyelvjárás a dél­amerikai (első vonalon Pe­ru, Bolivia) indákat gyűjtő­néven "Urani"-knak nevezi, ami szószerint ennyit je­lent: "A nép Ur-ból", vagy magyarul: "Ur népe". Az egyiptomi "Halottak Könyve" többhelyen, szinte állandóan hivatkozik "Amentet országa", vagy "Amenti"-re, mely a halot­tak országa vagy a meghal­tak telkeinek a földje, egy­szóval az "ál-világ" vagy a "tul-tvilág". Itt lett eltemetve Menes király. Peru-ban három Amenkai, vagy Abenkai nevű hely is van, egyik Kokakabana, a másik Kuszkó (kb. 60 km­­re), a harmadik Lima mel­lett. Ez a hely mindhárom fekvésében a régen meghalt inkák lelkének a tartózkodá­si helye, amolyan halottak mezeje. „ A szomér "Amenti" és a Peru-i "Amenkai, vagy Abenkai" meglepően hason­lítanak egymáshoz és mind­két nép teljesen egyforma értelemben "temetőnek", vagy "lelkek hazája"-nak is nevezi. (Napjainkban is itt tartják, ezen a halottak me­zején a halottak napját.) Természetesen az itt fen­tebb előadottak a véletlen érdékes találkozásai is lehet­nék. Lássuk tehát az esetle­ges "véletlenek" valóságos tömegét az alábbiakban. * Amerika őskul tu rajának emlékei között bőven talá­lunk kerámiát, szobrokat, falvéséseket és freskókat, melyeken szakállas emberek szerepelnék. A Csiken-ttzá-i Jaguár Templom kívül is, beiül is borítva van ilyen dombormüvekkel. Mivel ez a templom Kukulkan, a "Tol­las Kígyó" temploma volt, akit mindig szekáltál ábrá­zoltak, a régészek azt hit­ték, hogy ezek a szakállas emberek tulajdonképpen Kukulkan papjai voltak, an­nál is inkább, mert egyikük­­másikuknak kétségkívül ál­­szakáll van az áIllára rajzol­va, festve, vagy vésve. (Az egyiptomi pharaők Menes óta ábszaká'llt visel­tek, ugyanígy az inkák, a kacikák, vagy az azték feje­delmek is. Ez azt mutatja, hogy a bajszos-szákállas faj­ta, vagy kevés volt, vagy hamar kihalt, vagy a kevert­­vérü Utódok nem mindegyi­kén jelentkezett a jelleg.) Tény az ugyan, hogy Észak- és Dél-Amerika benn­szülöttei szakáll- és bajusz­­talanok, de találni dús sza­­kállu és sűrű bajszu benn­szülötteket is. Cortez spa­nyoljai Mexikóban kitűnő borbély üzleteket is talál­tak, melyek borotválásra is jól be voltak rendezkedve. A magam részéről egy lé­péssel tovább megyek ebben a szakáll kérdésben. Az ős­­vallásokban a kigyó (egy vagy több fejjel) a Teremtő, az Isten, a legfelsőbb Hata­lom és a Bölcsesség kifejező­je és képe volt a jeges Északtól le a legforróbb Dél­ig és a messze Kelet-tői a távol Nyugat-ig. (Osiris, Thot, Hermes, Merkur, Mó­zes "réz'Mkigyója, Tern, Anara j apura, Na ray ana, Amanta, Maga, stb., stb.) Gondoljunk itt az indiai kí­gyó istenekre, a pharaó Ureus-kigyójára, s itt a tollas kígyóra. Az egyiptomiak is szakái Itala nők. Feltűnő, hogy Egyiptom­ban az I. Dynasztia egyik ki­rályát,- az elsőnek tudott szomér királyt, Bolivia, Peru, Mexikó ős-királyait Menés­nek hívták. Érzésem szerint Dél-Ame­rikában a "Tollas kigyó" is­ten végeredményében egy "szakállas királyt, vagy böl­cset" akar jelképezni. Tény­leg, mint kétéltű lény tollas kigyó nem létezik és minden­képpen csak jelkép, vagy emberi stilizálás lőhet. Érdekes feltevés az, hogy Kecalkoatl vagy Kukulkan "szakálla" vagy "tolla" ku­korica-hajat jelent, ami nin­csen véleményem szerint sem kizárva, mert Dél-Ame­rika döntően fontos és szük­séges kenyérgabonája a ku­korica volt. Hogy az isten (a gyarma­­tositók istenné vált királya) állat vagy hüllő képében lett kőbe faragva vagy el­képzelve nagyon természe­tes. Kr. e. 1000—7000 idő­szak között szerte a világ­ban, minden népnél, minden vallásnál ez volt a helyzet. (Főútvonalon: Egyiptom és India.) Egyike a legfontosabb módszereknek, mellyel a tü­dővész jelenlétét megálla­píthatjuk — a tuberculin 'bőrpróba. Ezt az egyszerű, biztos vizsgálatot alkalmaz­zák ma már széliében annak megállapítására, hogy vala­mely személyt megfertőz­tek-e a tüdővész csirái bár­mikor a múltban. Nem min­dig jelent tényleges vissza­hatást, ha a betegség fenn­forog. Szerencsére csak igen kis százalékban kapják meg a tüdővészt a megfertőzött emberek. A vizsgálat érté­ke kettős: egyrészt felvilá­gosítást nyújt nekünk arra, hogy a tüdővész problémája milyen mértékben érinti tár­sadalmunkat, másodszor, ami még ennél is fontosabb, hol találkozunk a tényleges betegséggel. Századunk elején majd­nem mindenki, aki életének középkorát elérte, fertőzött volt a tüdővész csiráival. A tuberculin bőrpróbák tanú­sága szerint még 1923 táján egyik jellegzetes városunk­ban a középiskolai tanulók 50 százalékénál találtak tü­dővész fertőzést. Ez a szám mutatja, hogy ezekben az időkben milyen nagy vesze­delmet jelentett ez a problé­ma. A tüdővész elleni orvos­ságok alkalmazása a gyógy­kezelés során, valamint eré­lyes felkutatása a fertőzés okainak s azok megszünte­tésére kidolgozott eljárási módok, drámai gyorsaság­gal csökkentették lakossá­gunk tüdővész fertőzéseit. Sok szervezet jött segítségé­re az egészségügyi minisz­tériumnak, hogy legyőzzük a tüdővész veszélyét. Jelen­leg már 20 százalékot sem ér el a fertőzés jelenléte la­kosságunk soraiban. Ez azonban tartományunk lako­sai közül még mindig egy millió embert érint, vagyis minden 5 személy közül egyet. A Világ Egészségügyi Szervezet megáll api tása sze­rint a tüdővész terjedése csak akkor tekinthető alapo­san meggátoltnak, ha a 14— 15 éves ifjúság soraiban nem mutatkozik egy száza­léknál nagyobb fertőzés. Je­lenleg ifjúságunknál 4 szá­zalék fertőzést találhatunk ebben a korban, mely mind maja, perui istenek) mind emberek voltak, mind fehé­rek, mind jövevények és mind szakállasok. * 'Kan-Kan és Moujik-i sir­­vermekből és kriptáikból rengeteg olyan urna vagy fazék (agyag-edény) került elő, melyeken szakállas em­ber képe van festve, vagy vésve. Az arcok tisztán és gondosán vannak rajzolva annyira, hogy anyajjegyeket, szemölcsöket, hegeket, seb­helyeket is mutatnak. Ez annyit jelent, hogy ezek, akár festve, akár vésve let­tek, egy élő ember arcának hű "képei". Sem az arc, sem a koponya alkat nem egyezik, még csak nem is hasonlít sem az ős-egyipto­mi, sem az elő-inka, vagy ős-perui egyéb koponyák­hoz, pontosan úgy, ahogy a szumér koponyák sem ha­sonlítanak a szumérok közé betelepedett egyéb fajok jellegéhez, mely tényt Sir Leonard Woolley ezekkel a szavakkal fejezett ki: "Tisz­ta fehér fajú, árja, a jelen idei kaukázusi fajú kopo­nyákról van szó". Ezek az "araképek" sem­mi esetre nem Íehetnek a fazekas, a vésnök, vagy a szobrász képzeletének a szü­korábban keletkezett. Egyes vidékeken a százalék ala­csonyabb, másutt magasabb. A sikert gyakran veszé­lyek korlátozzák s ez a hű képe a mai .helyzetnek. Az a tény, hogy lakosságunknak ilyen nagy percentje men­tes a tüdővész fertőzésétől, azt jelenti, hogy az ellenőr­zés kifejlesztésével sokat ja­víthatunk a helyzeten. Az emberek fogékonyak a fer­tőzésre. Különösen a gyer­mekek és a serdülő ifjúság. Ha nem fedezik fel a tüdő­vész fertőzés okait, annak az egyes csoportokban rend­kívül komoly 'következmé­nyei vannak, mivel a tüdő­vésznek járvány szerű termé­szete van. Mi ezt már meg­fékeztük, nemcsak Ontadó­ban, de mindenütt Kanadá­ban. Rendkívül fontos tehát, hogy az ellenőrzést állan­dóan a legmagasabb szin­ten tartsuk. Nem szabad megnyugodnunk a bizton­ság látszólagos eredményei­ben. Mint a tartomány egészségügyi minisztere fel­kérem minden polgárunkat, hogy viselje szivén a tüdő­vész elleni küzdelmet s ve­gyen részt abban a különfé­le megelőző tevékenység­ben, melyet Tartományunk felkínál. További felvilágosi'tásért keresse az Ontarioi Egész­ségügyi Minisztérium tájé­koztatási igazgatóját, Queen's Park, Toronto óimén. ÁRVIZEK ÚJABB KÁROKAT OKOZNAK A hirtelen olvadás és rendkívüli esőzés teljesen megbénította a téli mező­­gazdasági munkát az Alföl­dön, főleg Szolnok megyé­ben és az egész Középtisza­­vidéken. A TSZ gazdaságok nagy erőfeszítéseket tesz­nek, nehogy egy későbbi fagy jégpáncélt képezzen a gyenge vetéseken. A Bor­sod megyei patakok több helyen máris kiléptek med­rükből és sokhelyütt a hon­védség segítségét vették igénybe az árvíz elhárítása érdekében. EREDMÉNYT AKAR? ITT HIRDESSEN! Vira-Kocsa, Bocsika, Kecal- lőttéi. koait-l, Kukulkan (-az inka, (Folytatjuk) Védekezés a tüdővész ellen IRTA: MATTHEW B. DYMOND, M. D. ONTARIO EGÉSZSÉGÜGYI MINISZTERE Photo—Ontario Dept, of Health. Kongó magyar kutatója Felelevenítjük Magyar László életét. Az első ma­gyar afrika-kutató világbo­lyongásának központjában az a terület esik, amelyet ké­sőbb Belga-kongó néven is­mert meg a világ s amely most a világpolitikai 'küzde­lem egyik szintere. A kutatások ma sem fej­tették meg Magyar László gyermekkorának körülmé­nyeit. A megemlékezések a fiumei tengerész iskolával kezdődnek. A jelek szerint a nehéz gyermekség útvesz­tői elől menekült el az ér­telmes fiúcska, amikor Kiss Pál fiumei kormányzó az új­ságok utján a tengerész élet­pályára szálitotta fel a fia­talságot. Tanulmányai után még visszalátogatott Szabad­kán élő szüleihez s mikor tőlük búcsút vesz maga sem tudja, hogy többé nem lát­ja a hazai tájat. Elindulása Benyovszky kalandjaira emlékeztet. Trieszt után a brazil Bahia de todos os Santos lesz az első kikötője. Innen Havan­nába hajózik, majd a guineai partokra. Árut szállít, maga is kereskedik. A nyereségen hajózási műszereket vásá­rol, egy kubai professzortól órákat vesz, hogy tanulmá­nyait kiegészítse. Az "Albat­ros" nevű hajójával Jávát, Madagaszkárt járja be, az útközben meghalt kapitány helyébe lép, majd egy por­tugál hajón ismét Braziliába utazik. Rio de Janeiroban ismeri meg Vámosi József debreceni magyart. Itt tud­ja meg, hogy Manuels Ro­sas, a hírneves argentin dik­tátor hajóstiszteket keres flottájára. Buenos Airesben Rosas fogadja a magyar ha­jóstisztet s megadja neki a flotta-hadnagyi pátens-leve­let. MAGYAR LÁSZLÓT HALÁLRA ÍTÉLIK Magyar László boldogan számol be élete első nagy sikeréről. A dicsőség nem sokáig tartott. La Plate államai és Uruguay véres harcokat j folytat a tengeren; az utób­biak oldalán harcolnak az angol és francia egységek. Rosas egész flottáját meg­semmisítik, az életbenma­­radt tiszték hadifogságba kerülnék, mint "hadi bűnö­sök", Magyar Lászlót is ha­difoglyok legyilkolásával vá­dolják és halálra Ítélik. Egy né) menti meg, sikerül be­bizonyítani, hogy Magyar László ártatlan. A magyar kutató uj úti­terveket készít. Elhatározza, hogy életét a tudomány fej­lesztésének szenteli. A gua­rani és quicsua indiáfinyel­­vek birtokában be akarja utazni a jórészt ismeretlen déli államokat "tudomá­nyos tekintetben" .. . Tér­képeket akar készíteni, map­pákat rajzolni, néprajzi kin­cseket szerezni "a magyar­hon ritkaság-gyűjteménye számára". Tervében segítsé­get kér a pesti Tudós Társa­ságtól. Magyar László terve­zetét gróf Széchenyi István ismertette a Tudós Társaság­ban. Eredmény nélkül. KULLU OZORO HERCEGNŐ A sikertelenség uj terü­letre hajszolta Magyar Lász­lót. Afrika nyugati partján köt ki, ahol a kalabári sze­­recsen király, Trudodati Da­­laber Alimanzor flottájának parancsnoka lesz. Két évet tölt a király szolgálatában, számos afrikai nyelvet meg­tanul s ez időre esik első nagy felfedező útja a Kongó folyamon. 1848 esztendeje ez. A magyar bolyongó igy emlékezik vissza : "Minde­nütt siri csöndesség . . . csak itt-ott megszakasztva maj­mok és madaraik rikoltozá­­sai által . .. felséges vad természeti scena .. . bus, ko­mor érzést gerjeszt . . . élénk emlékezetben tűntek fel ne­kem édes hazám kies vidé­kei". Még az ellentét is a haza emlékeit ébreszti fel benne! EMBEREVŐK KÖZT A következő évben pén­zét áruvá téve megérkezik Bibéországba. A Kuitu folyó partján, Masisiben telepszik le, házat épit. Kajája Kalán­­gula fejedelem annyira meg­örül az uj alattvalónak, hogy leányát felajánlja neki. KulLu Ozoro gyönyörű, 14 éves hercegnő hozománya nagy­számú rabszolga csapat. Má­sodik felfedező útjára már ezek kisérik a kutatót. Tér­képe szerint a Kongó és a Zambezi folyó vizvá lesz tóján halad Kelet felé. Átmegy a Kuango forrásvidékén és el­ér a Kaszai folyóhoz, Jah Ki­lem városába, amely körül­belül a mai LeopoldviIllenek felel meg. Itt született első fia, Sah-Kilembe Gonga. 1852-ben ismét hatalmas útra indul. Livingston terü­lete ez, a hires skót utazó is francia hajóskapitany ( Lai-A leigázott nemzetek támogatása az amerikai Kongresszusban Drámai keretek között nyújtották be pártközi javas­latukat Mr. Dan Flood, Pennsylvania demokratapár­ti képviselője és Mr. Edward J. Derwinski, Illinois repub­likánus-párti képviselője egy külön Házbizottság létesíté­sére a Leigazolt Nemzetek ügyeinek napirenden tartá­sára. A javaslat -csekély módo­sítással megismétlése egy az előző Kongresszusban már beadott tervezetnek. Derwinski és Flood a Kongresszusban szószólói voltak más egyéb határoza­toknak annak a céljából, hogy a Ház hozzon létre kü­lönleges bizottságot az em­lített célból. Az előző Kong­resszusban igyekezetük a ja­vaslat elfogadása miatt cső­döt mondott Dean Rusk ál­lamtitkár és más osztályve­zetők ellenzése következté­ben. "Meg vagyok győződve arról, hogy a jelen pillanat inkább, mint bármikor alkal­mas a különleges bizottság létrehozására a leigázott né­pek ügyének kezelésére" — mondta Derwinski — "és minden reményem meg van arra, hogy igyekezetem meg fogja kapni mindkét párt tá­mogatását, amit az valóban meg is érdemel. A Ház Kül­ügyi Bizottsága mindent megkísérelt a vizsgálat fo­lyamán a javaslat mellőzé­sére, de eközben csupán dramatizálta, mennyire szük­ség van az ilyen bizottság­ra". Derwinski kimutatta to­vábbá, hogy a vasfüggöny mögötti népek millióinak el­nyomása a Szovjet által csak a kommunizmus gyengesé­gének jele, és ismét hangsú­lyozta azt a nézetet, hogy egy ilyen javaslat nemcsak politikai, hanem erkölcs kötelezettséget is jelent a szabad világ részéről, külö­nösképpen az Egyesült Álla­mok által annak dramatizálá­­sára, hogy nemzetek vannak rabság alatt kommunista el­nyomásban, Derwinski jelezte, hogy ő és Flood mindent megtesz­nek annak érdekében, hogy a Szabályzati Bizottság ve­gye tárgyalás alá a javasla­tot. NE CSAK HÍRBŐL ISMERJÜK" Az Esti Hírlap a fenti cím­mel Dersi Tamás fiatal kriti­kus és esztétikus cikkét köz­li, melyben kifogásolja, hogy az uj orosz avantgardista költők és prózairók müvei egyáltalán nem jelennek meg kötetekben magyar nyelven, csupán a Nagyvilág folyóirat közöl olykor egy verset, vagy novellát ezek­től az Íróktól. Dersi követeli, hogy az uj orosz Lrónemze­­dék alkotásait "késedelem nélkül" jelentessék meg ma­gyar nyelven. erre barangol, de. Magyar László nem tud találkozni vele. Talán egész élete, sor­sa más irányba kanyarodik, ha a véletlen Livingstonnal összehozza. Harmadik útja Lobálba ve­zet, kétszer is áthalad előző útvonalain, megpróbáltatá­sai minden képzeletet felül­múlnak. Rabszolgakereske­dőkkel ütközik meg, ember­evők közé jut, 'kísérőit vad­állatok falják fel. Az Indiai Óceántól 9 fok választotta el, tehát egyforma távolság­ba jutott a két Óceántól Af­rika belsejében "Lelkem magasan dobog — Írja öcs­­csének — amidőn nézem Afrika mappáját, mely any­­nyi századok óta az erősen haladó civilizáció ellenére is még mindig üresen áll, mert az isteni gondviselés úgy akarta, hogy azt én töltsem be". NEM JÖN SEGÍTSÉG Talán csak a sors mosto­­hasága okozta, hogy ez a dicsőség nem lett az övé. Lassan felfigyelnek ugyan kutatásaira, a londoni föld­rajzi társaság 1852-i évköny­vében kiadják JahnKilemröl szóló feljegyzéseit. A követ­kező évben a Daily News ad hirt Magyar Lászlóról. Hunfalvy János érdeme, 'hogy a bolyongó magyar küzdelméről valamicske ha­zaszivárog és Európában is elterjed. Ő olvassa fel a Tu­dományos Akadémiában Ma­gyar László hat levelét és három útirajzát. Földrajzi munkájának első kötete meg is jelenik "Magyar László délafrikai utazásai 1857. év­iben" .címmel. Ugyanezt né­metül is kiadják. Még két kötetnyi irat vár elküldésre Magyar afrikai tanyáján. Az utazót azonban súlyos csapások érik, szem­baj támadja meg, apósa el­len lázadást szít az egyik trónkövetelő s neki mene­külnie kell. Kísérőinek nagy­része elpusztult már. Har­mincöt éves, de mint Írja hatvan évesnek érzi magát "az éghajlatokkal közös nya­valyák által leverve". Anya­gi segítséget kér, de a pénz soha nem érkezik meg. Sze­retne hazautazni, de nincs útiköltsége. A levert szabad­ságharc után szegény Ma­gyarország nem is tudott segítséget nyújtani egy át­tekintheted en, j el eritőségé­­ben még fel nem mért nagy vállalkozáshoz. A levelezés iszonyú las­sú. Ebből érthetjük meg, miért maradt csonkán Afri­káról Írott műve. Az első kötetet 1857-ben küldte ha­za a benguelai kormányzó­ság utján. Másfél év után kérdezi meg : mi lett a 600 oldalas kézirattal? A válasz 1861 ben érkezik hozzá: könyvének kinyomtatott pél­dánya alakjában. KÉT LÁDA A TŰZBEN Közben keserűséggel, szenvedéssel teli évek teltek el. Az Akadémia "levelező" tagja a levelezésről is lemon­dott. "Végképp elcsüggedve véltem — Írja utolsó levelé­ben —, hogy hazámban nemcsak munkám pártolás­ra nem talált, de még sze­mélyemről is végképp meg­feledkeztek". Ezt az utolsó üzenetet az Elefántok Öblé­ben horgonyzó Arrogante nevű angol hadihajó fedél­zetén irta. Ez a hajó haza is vihette volna őt, hiszen any­­nyira vágyakozott szülőföld­je után ... de nem volt pén­ze. A Kongó-ividék magyar bolyongóját nem engedte el többé Afrika. Évekig tartó némaság után az Akadémia 1868-ban érdeklődni kezd utána a portugál és az angol kormány utján. Nyolc év múlva érkezik meg Angolá­ból a válasz: Magyar László 1864. november 9-én halt meg Bengueláiban, Ponto do Cujo községben, a Santa Maria foktól ászaikra, Iratai Joao Esteres d'Aranjo le­égett házában megsemmisül­itek. Mint a jelentés rpondja : a két láda egyikében "köny­vek, a másikban okmányok voltak": Nyilván Magyar László életművének két hiányzó kötete, az az anyag, amelyet személyesen akart átadni az Akadémiának és a tudományos világnak. A ma­ga koráiban talán senki sem tudott annyit Kongó orszá­gairól, mint ő — erre kora­beli angol források is hivat­koztak. A nagybecsű kézirat azonban elpusztult, Írójával együtt, — mert nem volt útiköltség . . . Mi lett fiával, Kullu Ozo­ro hercegnő gyermekével és a többi utódával? Ez a kérdés még hozzátartozik ebhez a visszaemlékezéshez, a mai kongói bonyodalmak napjaiban, amikor az emig­ráns úgyszólván naponta kap hirt Magyar László küzdel­meinek színteréről. Ócska lomok gyermekbirodalma Ócska lomokból épitettek gyermekvárost Koppenhágá­ban. Dánia fővárosának uj modern lakónegyedében 1.500 gyermek él, akiknek nincs megfelelő játszóterük. A Munkások Házépítő Szö­vetkezete a gyermekek ren­delkezésére bocsátja hulla­dék anyagjait, használt au­tókerekeket, ládákat, min­denféle lim-lomot s azokból a gyermekek a "Hulladékok anyagok játszóterén" vára­kat, klubházakat és lakáso­kat építenék. Ez a terv nagy örömet szerez a gyermekek­nek és nyugodalmat a szü­lőknek, akik szívesen látják, hogy az ifjúság ügyességü­ket és találékonyságukat fej­lesztő szórakozást keres. Várat építenek gun-ntartányokból és autókerekekből. Klub-házat épitenek hulladék deszkákból Két apró fiú barangol a kis gyermekváros utcáin.

Next

/
Thumbnails
Contents