Kanadai Magyarság, 1963. január-július (13. évfolyam, 1-30. szám)

1963-01-26 / 4. szám

i. évfolyam, 4. szám, 1963. január 26, szombat KANADAI MAGYARSÁG LAPSZEMLE MAGYAR NŐK A Münchenben megjelenő Magyar Nők, amely már 15 éve szolgálja, ápolja nemze­ti hagyományainkat, kultú­ránkat a kiadó levelét közli, aki beteg és csak a legna­gyobb nehézségek között tudja kitűnő lapját megje­lentetni. KEDVES OLVASÓINKHOZ! ( Levél helyett is) Már a februári számban említést tettem -megrendült egészségi állapotomról, az április-májusi 'kettős szám­ban pedig bejelentettem, hogy betegségem miatt szanatóriumi kezelésre 'kell mennem. A kérvény elintézé­sének elhúzódása miatt azon­ban kénytelen voltam továb­bi nagyobb terjedelmű ket­tős számokat (május-junius és junius-julius) készíteni (bár közben ágyban fekvő beteg is voltam), hogy előre adjam a majdan kimaradó szám anyagát. A bizonyta­lanság azonban nem szűnt meg azáltal, hogy a -kérvényt elutasították, sőt nőtt, mert nyilvánvalóvá vált, hogy állapotom 'komolyabb, mint gondoltuk. A julius-augusztusi szám­ban jelzett párhetes szabad­ság tervét is fel 'kellett ad­nom a közben lefolytatott orvosi vizsgálat-sorozat eredménye miatt. így julius 18-án kórházba, majd onnan üdülésre küldték és csak november 2-án -kerültem is­mét haza. Hivatali munká­mat (bár ezt az orvosok még korainak tartották) nov. 12-én vettem fel. Egyébként teljesen rábíztam magamat orvosaimra, akik valóiban mindent elkövettek, hogy talpraállítsanak (amiért őszinte hálával gondolok rá­juk). Hogy ez mennyire si­került, csák a jövő fogja megmutatni. Tény, hogy isiászfájdalmai-m még nem szűntök meg, szívfájdalmaim azonban azelőtt sem lévén, "'önkontroll" nélkül vagyok, ami további bizonytalansá­got, illetve orvosi látogatá­sokat jelent számomra. (Múlt évben is csupán lélegzési nehézségeim miatt mentem — szinte ösztönösen talán az utolsó pillanatban — or­voshoz, mert a légszomj ké­sőbb főj tói a g is többször jelentkezett.) 4 hónapi kikapcsolódá­sommal azonban "eleget tet­tem" mindazon kedves ol­vasóim és barátaim kérésé­nek is, hogy ezúttal kizáró­lag magammal törődjék és Így egészségem érdekében mindent -megtegyek. Hallga­tásom miatt viszont nemcsak náluk, de másoknál is — kik nyilván 4 -közlésem egyikét sem olvasták, vagy ha igen, azok tartalmát nem vették komolyan, — aggodalmat keltettem és többen sürget­ték a közben elmaradt szá­mokat. Sajnos, a tervezett külön rövid körlevél szét­küldése nem kerülhetett ki­viteke, de külön válaszok adására is képtelen voltam, hiszen kórházba menetelem előtt kb. 340 helyre (ó— 800 levélre) tartoztam vá­lassza) s azóta ez a szám te­temesen megnőtt. Amikor azonban őszinte hálával gondolok az értem aggódókra és mindazokra, akik — akár leveleik, akár személyes látogatásuk által — álltak érzésben mellet­tem, szívből köszönve szere­­tetüket és megértésüket, — szives elnézést kérek mindazoktól, akiknek — éppen az újság Okozta be­tegségem miatt — a lap nem várt kimaradásáért (és talán befizetésük "veszély­be jutásáért") aggodalmat okoztam. Mindnyájan elhihetik azonban, hogy magam érez­tem át leginkább a lap ki­­matedásának hatását, aki az elmúlt 14 év folyamán — tudatosan vállalt nemzeti kötelezettség-ként — mint­egy hatvanezer munka- és tízezer olvasási órát, vala­mint 28.000 DM-t (7.000 dollárt) hozva a lapért áldo­zatul, anna-k munkáját a megélhetést jelentő hivatá­sommal egy sorba állítottam s betegségem alatt a kény­szerű ki-maradások miatt szinte lelkiismereti furdalá­­sokat éreztem. Sajnos, sem mód, sem alkalom nem volt arra, hogy lényeges munkát végezhessek a lappal kap­csolatban —, de környeze­tem is mindenképpen -meg­akadályozott abban, — ezért csupán utánküldött postámat nézhettem át —, 'beleértve a tömegével étke­ző újságokat is. Már előző­leg előkészítettem azonban a következő szám (szeptem­beri ) jórészét, sőt azt nyom­dába is adtam, tekintve, hogy a nagyabb számokkal az augusztusi számot és 4 oldalt máris előre adtam. Betegségem kitolódása miatt tehát az a helyzet ala­kult ki, hogy a szeptemberi és októberi anyagot jóval ■később, de teljes pótlásul —, mégha csák a "történelem" számára és a "jogfolytonos­ság" jegyében is — küldöm szét, a késedelem egyrésze azonban rajtam ikivül álló okokból származott. Kérem -kedves Mindnyá­jukat : fogadják azt megér­tő szeretettel. • Fentiekből nyilvánvaló, hogy a lap jövőjét illetőleg komoly gondok előtt álltam és állok. Sok meggondolás egyenesen a lap beszünteté­sét követeli, ami a számom­ra a legszomorubb megol­dás volna. Bár volt elég időm az egész kérdés-kom­plexum átgondolására, vé­gül nem maradt más, mint­hogy a választott áthidaló megoldást is az Úristen gondjaiba helyezzem. — Aki mindeddig kegyelmét adta az újság életbenmaradásá­­hoz. Betegségemet u. i. jel­adásnak tekintem ahhoz, hogy az újsággal -kapcsola­tos jövendő ténykedésemet lehetőségeimmel — fárasztó mérnöki állásban- és egye­düllétemet is figyelembevé­ve, — ésszerűen összeegyez­tessem. Ebben az évben még egy összevont számot tervezek nov.-dec. hónapra, lehet azonban, hogy ezt csak ja­nuárban tudom szétküldeni. Terjedelmét igyekezni fogom úgy adni, hogy az ezévre vállalt (és várt) kötelezett­ségemnek eleget tegyek. 1963. és 1964. év folya­mán azonban csupán ne­gyedévenként merem a lap előállítását vállalni. Tisztá­ban vagyok vele, hogy telje­sítőképességem erősen meg­­csökkent, egészségem fenn­tartása viszont jóval több időt és gondot igényel s ezért a lapkiadások számát redukálnom kell. A lap terje­delmét minimum 20, a gyer­­meku-jságét 16 oldalra ter­vezem és 1—1 divat-, ill. táncmellékletet kívánok hoz­zá mellékelni. Ezzel szemben azonban az árat nem szállíthatom le, mert részben 1954. óta álta­lában az árakat nem emel­tem (bár azök cca. 150%­­kal emelkedtek), de beteg­ségem és lakás-, stb.-nélkü­­liségem miatt tovább ráfi­zetni nem leszek képes. Vi­szont attól nem kell tarta­ni, hogy a lap esetleges meg­szűnése esetén a tulfizetett összegek elvesznék, mint­hogy azokat kellőképpen fe­dezve, visszajuttathatom a befizetőknek. Fenti tervem azt az elgon­dolást tartalmazza, hogy 2 év múlva nyugalomba vo­nulhatok s akkor esetleg a lap kiadásának feltételei ja­vulhatnak. Vagy akkor, ha időközben a 14- éve hiába várt önzetlen segítőtárs ( vagy utód, esetleg nagyobb pénzösszeg) oldalamra ál! és lehetővé teszi, hogy az újság minden tekintetben biztos alapra kerüljön. Ez­­esetben azonban kellő hír­adással leszek. A ritkább megjelenéssel azt is szeretném elérni, hogy több pihenés és célszerűbb munkabeosztás mellett az ál­landó hajszát kiküszöböl­jem (ami állásom és egye­düllétem mellett eddig napi­NÉPSZAVA renden volt) és lehetőleg olyan mellékmunkákat is el­láthassak, amire eddig szin­te sohasem kerülhetett sor (érkezett ujságók átolvasá­sa, levélek megválaszolása és az óriási újság-és levéltár stb. rendbentartása). Hiszem, hogy kedves Ol­vasóim megértenek és belát­ják, hogy jelen helyzetem­ben logikusan többet nem vállalhatok-, de ők is meg­hozzák az áldozatot részben türelemben a hosszabb ideig várakozás miatt, részben anyagiakban a változatlan összegű előfizetés folytán. Magam részéről — Isten segítségével — mindent e fogok követni, hogy a lap az azt szeretettel várók szá­mára életben maradjon és el­kerülje, hogy kedves sajtó­testvéreink (a múltak pél­dája alapján) értékes és el­ismerő "gyászbeszéd" kere­tében tegyenek szemrehá­nyást a "nem-törődöm-emig­­ráció"-nak. Úgy érzem, soraim ko­molysága megértésre fog ta­lálni és kedves Olvasóink eddig élvezett szeretete to­vábbra is a lap biztos ments­­vára lesz. Őszinte lélekkel kívánom, kedves Mindnyájukra a jó Isten bőséges áldását! Igaz szeretettel: Fekete Sándor a Magyar Nők szerkesztője és kiadója A SZÍV Az Egyesült Államokban megjelenő, A SZÍV eimű ka­tolikus folyóirat, az ökume­nikus mozgalommal foglal­kozva Írja a következőket: EGYSÉG FELÉ Az ökumenikus mozga­lomnak tulajdonképpen az volt elindító oka, hogy va­lamilyen egyházi egységet kívántak megteremteni s en­nek a mozgalomnak egész története voltaképpen az egyházi egység keresésének története. S ezen a téren el­eddig számottevő haladást, le nem kicsinyelhető ered­ményeket értek el. A protes­tánsok különféle felekezetei s az anglikánok és a keleti egyház közt a kölcsönös megértés és nagyrabecsülés eredményeképpen szoro­sabb együttműködés jött lét­re, mely az "Egyházak Vi­lágtanácsának" megalakulá­sához vezetett. Nem egy példa van szorosabb érte­lemben vett egyesülésre is az egyes anglikán vagy más protestáns felekezetek ré­széről. A felekezetek közt fenn­álló nagy különbözőségek­től eltekintve, mai napig legnagyobb problémája ma­radt az ökumenikus mozga­lomnak, hogy az "egyház" fogalmát valamennyiük szá­mára elfogadhatónak hatá­rozza meg. Főtitkáruk, Vis­­ser't Hooft mondotta: "ha ilyen egyház-fogalmunk len­ne, az ökumenikus kérdést megoldottnak tekinthet­nénk". S mennél szélesebb köröket érint az ökumeniz­­mus eszménye és szervezke­dése, mennél nagyobbra nő az egyház egységének vá­gya, annál inkább előtűnik a fentebb említett egyház-fo­galomnak hiánya. Sokféle kísérlet történt ennek a le­­küzdhetétlennek látszó aka­dálynak áthidalására, még­sem mondhatjuk, hogy a mai napig eredményt értek volna el ezen a téren. Minden fe­­lókezetnek megvan ugyanis a maga sajátos egyház-fo­galma, melyet szent- és sért­hetetlennek tart s melyben olyan elemek vannak, ame­lyek az illető felekezet hit­vallásának lényegéhez tar­toznak : nem lehet lemonda­ni róla, nem lehet megvál­toztatni, mert különben egész hitbeli állományuk összeomlik s a felekezet kü­lönállása, léte is értelmét vesztené. Pedig milyen egyszerű a megoldás az egyház egysé­gének kérdésében — nem­csak a katolikus keresztény hivő számára, hanem még a "semleges megfigyelő", vagyis olyan személy eseté­ben is, akit semmiféle fele­kezeti elfogultság nem tart béklyójában. Az egységes Egyház lényegében a tanok­ban, hitben, szervezetében, •kormányzatában, egyházi életében teljesen egységes és egyenlő Egyház. Különb­ség lehet másodrangu kér­désekben, pl. a rítusok s az egvházi fegyelem tekinteté­ben — fő az, hogy az Egy­ház hitbeli elemei és szerve­zete sértetlenül egységes maradjon. A katolikus Egy­háznak ez a fentebbi az egy­ségről vallott álláspontja. Ám itt érthetetlen jelenség­nek lehetünk tanúi: vala­mennyi nem-katolikus val­lás — a legkülönfélébb egy­ház-fogalmat s ugyanakkor az egység szükségesvoltát hangoztatva — csak egyben egyezik meg; abban ti. hogy I TÖRTÉNIK MAGYARORSZÁGON? 22 MUNKÁSSZÁRMAZÁSU JOGÁSZHALLGATÓT KI­TETTEK AZ EGYETEMRŐL A forradalom utáni évek­ben a kormányzat még job­ban szorgalmazta a munkás és parasztszármazásuak egyetemi tanulását, mint a Rákosi rendszer. Sokféle kedvezményt biztosított ne­kik és a tanulmányi eredmé­nyek megítélésében is elné­zőbb volt. Később egyre több panasz hangzott el, hogy a támogatott hallgatók, állami, vagy vállalati (tár­sadalmi) ösztöndíjasok el­hanyagolják tanulmányaikat és megbuknak a vizsgákon. Bár a sajtóban már hangzot­tak el figyelmeztető fenye­getések, az első komolyabb rendszabályra most került sor. A Népszava jelentette • "Az Eötvös Lóránd Tudo­mányegyetem (Budapest) jogi karáról 22 nappali hall­gatót elbocsátottak. A kar vezetői úgy döntöttek, hogy ez a huszonkét hallgató ta­nulmányi kötelezettségeik sorozatos elmulasztása miatt nem méltó a választott pá­lyára ... A lehetőség nem minden. A diplomáért dol­gozni kell, s a legtöbb aka­rással annak, akit a munká­sok maguk közül küldenek az egyetemre . . A "LÁTÓHATÁR" UJ SZÁMA Hirt adtunk arról, hogy az emigrációban, Németor­szágban, majd Angliában megjelent Látóhatár — nem tévesztendő össze a ma is megjelenő Uj Látóhatárral — két szerkesztője, Horváth Béla és Vámos Imre vissza­mentek Magyarországra és a kommunista kormány megbízásából most ott je­lentetik meg folyóiratukat. Az első Budapesten megje­lent számban a 2 szerkesztő irt "emigrációs élményei­ről". Most a budapesti rádió Szülőföldünk, külföldre szó­ló adása beszámol a Látóha­tár második, Budapesten megjelent számáról. "...Az itthoniak közül Fodor József, Horváth Béla, Jankovics Fe­renc, Már Gyula, Tamási Áron, Thurzó Gábor és Vá­mos Imre irt a folyóiratba. A külföldön élők közül az Egyesült Államokiból Lesznai Anna és Zilahy Lajos, Auszt­ráliából Novák Mária, Izrael­ből Ladányi László küldték be Írásaikat, verseiket. Észak-A mer lkában élő nagy hazámfia, Szentgyörgyi Al­bert, Nobel-dijas tudós, aki az elmúlt évek során is meg­tisztelte közreműködésével a Látóhatárt, engedélyt adott a folyóirat szerkesztőinek, válthat ki, amennyiben egyre szembetűnőbbé teszi az egy­ház megosztottságának kép­telen voltát s egyre sürge­tőbben ösztökéli legalább a jóakaratubbalkat, hogy ki­utat keressenek az össze­visszaságból s eljussanak ar­ra az egységre, melyet Krisz­tus maga szándékolt Egyhá­zának. De, hogy ebből a fel­ismerésből eredmény is fa­kadjon, rá kell döbbenniök, hogy a keresett egység a ró­mai katolikus Egyház egysé­ge. Ez a rádöbbemés azon­ban egyedül a Szentlélek működésének gyümölcse le­het. Ezért int a januári ima­szándék arra, hogy ezt a ke­gyelmet elszakadt testvé­reink — főként a protestán­sok — számára leesdjük, •hogy ti. az Egyház egységé­nek vágya elvezesse őket Krisztus igaz Egyházának megismeréséhez. hogy az atomháború vesze­­delmességéről való nézeteit közzétehessék", jelentette a budapesti rádió. • ILLYÉS GYULA VÁLASZA ZILAHY LAJOSNAK Illyés Gyulát hatvanadik születésnapja alkalmából Zi­lahy Lajos, a Londonban ki­adott Népszava c. lapban megjelent Vers Libre című költeménnyel üdvözölte. Illyés Gyula karácsony nap­ján a budapesti rádió kül­földi magyaroknak szóló "Szülőföldünk" című adásá­nak keretében válaszolt. Illyés mélegbangu válasza az otthoniak és a nyugati világban élők közös szenve­déseit emeli ki. "Ki érti meg, hogy hogy is vagyunk mi egymással, mi, magya­rok, akik sebezzük egy­mást?" mondotta Illyés. A továbbiakban párhuzamot vont a rodostói száműzöt­­ték és a mai magyar emigrá­ció között. Hangsúlyozta, hogy mennyire megmaradt a "két magyarság" közös érdeklődése, közös lelkese­dése, a magyar nyelv és a magyar föld iránti szenve­délyes szeretete. Zilahy ver­sében a honvágy megnyilat­kozását látja, s hozzátette: "Bennem is egyik hon vá­gya él, engem is honvágy sarkall, rokon it va hozzád, e feledhetetlen ország felé". • KODÁLY ZOLTÁN ÉS NÉMETH LÁSZLÓ ÜZENETE AZ EMIGRÁCIÓNAK Illyés Gyula fnellett a bu­dapesti rádió Szülőföldünk adásában Kodály Zoltán és Németh László intéztek üze­netet a szabad világban élő magyarsághoz. Kodály fel­szólította a Nyugaton élő magyarokat, ragaszkodjanak nyelvükhöz, ápolják azt, védjék tisztaságát. "Tudom, hogy többet is tehetnének, ha más, ott élő nemzetek példáját követnék ... És, ha megőriznék a nyelvet, meg­megsejtenék, hogy ez a föld, ez az éghajlat termette köl­tészet, művészet, nem pó­tolható mással az ő számá­ra . . . Fájdalom, Magyaror­szág sokszor hagyta magát félrevezetni, tönkremenni. Egyszer Móricz Zsigmonddal sóká töprengtünk, hogy miért ne lehetne itt jobb élet. Népünk jó, kenyerünk terem annyi, hogy minden­kinek is juthatna belőle, hát miért ne lehetne újra — Dante szavaival — Beata Ungheria?! Csak rajtunk áll". Németh László üzeneté­ben Ady egyik utolsó ver­sét : A Szétszóródás Előtt-et idézte. Majd hozzátette: "Ma nem tudom, van-e a föld hátán nép, amely ily nagy százalékban élne or­szághatárain tűi. A külföldi magyar is milyen fájó köze! jkerült ... A szétszóródás 1 pedig Adynál mégcsak elő­érzet, családok sorsában [ testetöltő tény, mellyel nem mint társadalmi problémá­val, hanem mint uj, kötést kérő sebbel kell foglalkoz­nunk . .. Mondhatjük-e, hogy jöjjetek haza azoknak, akiket e nagy gyökérszag­gatás tanitott meg rá, hogy sekélyes kapcsolataikhoz is ragaszkodjanak? Vagy any­­nyit legalább, hogy marad­jatok ott kinn is a haza fiai, ne csak ti, a gyermekeitek is. Vigyétek át beléjük is a bennetek lévő mégha son­­lást, mert ebben az esetben megéri máshol élni és Ma­gyarországhoz tartozni". Kivilágítják a budai Vár Szentháromság szobrát a re­noválás befejezése útán. Tervek szerint a Mátyás templom tornyára szerelt fényszórók segítségével old­ják meg a 'kivilágítást. • Felavatták Katona József szobrát Kecskeméten. A vá­ros szülöttjének, a Bánk bán szerzőjének szobra Bá­lint Jenő alkotása. Avató beszédet a város másik nagy fia, Kodály Zoltán mondott. • Szálloda konyha nélkül. Szeptemberben készült el Pécs uj, kétemeletes minden igényt kielégítő turista szál­lója. S bár az uj szállodát tel­jesen berendezték, mégsem helyezhették üzembe. Ugyan­is a tervezők csáknem 5 mil­lió forint költséggel épített szállodából kifelejtették a konyhát. Az építtetők ás a kivitelezők között azóta is folyik a vita, jelentette a bu­dapesti rádió. • Bartók müvek az 1963. edinburghi fesztiválon: há­rom színpadi Bartók művet tűztek az idei edinburghi fesztivál műsorára : a Kék­szakállú herceg várat, a Fá­ból faragott királyfit és a Csodálatos mandarint. Bronzkori orvos sírjára bukkantak Tápé községben. •A leleteket: operálókéseket, bronzból készült csipeszeket és más sebészeti eszközöket a szegedi múzeumban helye­zik el. • Vak irók és költők közös­ségének Irodalmi Köre élénk tevékenységet fejt ki Buda­pesten. Számos irodalmi es­tét rendeznek, melynek mű­során költők szerepelnek, vagy a modern költők mű­veit tolmácsolják. A kör ne­ve: Homérosz Irodalmi Kör. • Olaszországba utazik a Debreceni Csokonai Színház operaegyüttese januárban. A társulatot a pármai opera­­ház igazgatója, ki többször járt Debreceniben, hivta meg vendégszereplésre. • Megkezdték az uj buda­pesti telefonkönyv nyomta­tását. Az 500 oldalas kötet az év első felében kerül for» ga lomba. • Nagybányai festők kiállí­tása ny'rlt meg a Magyar Nemzeti Galériában. A közel másfélszáz mű között szere­pelnek a nagybányai festő­iskolát alapitó öt művész, Hollósi Simon, Réti István, Torma János, Ferenczy Ká­roly és Iványi Grünwatd Bé­la alkotásai. • Kollégiumokat építenek a tanyai általános iskolások­nak Szolnok megyében, mi­vel a megyei bizottság meg­állapítása szerint több, mint kétezer gyermek jár be a vá­rosi és községi általános is­kolákba. így az iskolák kö­zelében kollégiumokat léte­sítenek a felső tagozatos ta­nulók szakszerű oktatása ér­dekében, jelentette a buda­­oesti rádió. r ■ ■ * *7" :■----..r:--------------------.t=. A VÁROSSZÉPÍTÉS! ak­ció során restaurálták a ko­lozsvári Bánffy-<palotát. A benne elhelyezett udvari mozit eltávolították és he­lyette tartományi múzeumot rendeztek be. EREDMÉNYT AKAR? ITT HIRDESSEN! A Londonban kiadott Nép­szava, A fordulat éve cím­mel ir megszívlelendő cik­ket, ebből közöljük az aláb­biakat. A FORDULAT ÉVE Olvastuk már a közel­múlt magyar történelme so­rán egyszer ezt a hírhedt cí­met. 1948-ban a magyar kommunista párt megsemmi­sítette ellenfeleit és ellensé­geit, minden hatalom a ke­zükbe került. A párt érett­nek látta az időt arra, hogy mindazt, amit mint kisebb­ségi párt addig hazugság­nak bélyegzett, gőgösen és cinikusan vállalhassa. Az egész országot megdöbben­tő változást a "fordulat éve" címszóval foglalta ösz­­sze. A föld alatt még élt az el­lenállás, az elnyomatás és a kizsákmányolónak való ki­szolgáltatás tudata még nem hatotta át csontja velejéig a magyar népet, de a hamis­sággal és terrorral végrehaj­tott fordulat kicsaita a veze­tő garnitúrából a beisme­rést. Egy maroknyi sztálinis­ta rátelepedett tiz milliónyi magyarra s ezek a "fordulat évében" nem titkolták töb­bé az addig letagadott igaz­ságot. A jóhiszeműeket meg­tévesztették ; a kételkedő­ket, aggodalmaskodókat, pesszimistákat eltették láb alól. Hazug vádak alapján megkinozták, börtönökbe, internálótáborökba, deportá­lásba süllyesztették, vagy kivégezték azokat, akik út­jukban állattak. A hazug vá­dak kiegészítették azokat a hazugságokat, amelyekkel céljaikat — a diktatúrát, a kolhozositást, a legpará­nyibb önállóság kiirtását — letagadták. 19454ŐI 1948-ig csak egymás között kavar­• gattájk boszorkányüstjeik tar­■ tal-mát. A forradalom leszámolt ■ ezekkel a hazugságokkal, s olyan fordulatot készített elő, amely megfelelt a ma­gyar nép érdekeinek és óhajtásainak. A kísérlet nem ■ jutott el a befejezésig, az ■ idegen hatalom jogtalan be­■ avatkozása megakadályozta, ■ hogy legalább egy éven ke­■ resztül mutathassuk meg — ■ "mit kíván a magyar nem­• zet". Egy esztendő elégsé­■ ges lett volna a feltámadás­ra, megerősödésre, tovább­■ jutásra. Az idegen hatalom segit­­, ségével uralkodó uj diktatu­­: ra is elétkezett a "fordulat" ■ évéhez. Ez az uj fordulat természetesen jellegében és ■ hatásaiban döntően külön­bözik elődjétől. Az akkori garnitúra gátlástalan me­részséggel dicsekedett azzal, hogy kiirtott minden ellenál­■ lást. A mai vezetőség ólaj­­t ággal közeledik az akikor megalázotta'khoz és féléjén I­■ ja nekik a megbocsátást. Kü­■ iönös jelenség ez és a drkta­• túra valódi és botcsinálta ■ ideológusainak komoly gon­• dot okoz, hogy a dogmát és í a tényeket egymással össz­­: hangba hozhassák. Ezek az • ideológusok azt is tudják, ■ hogy minden történelmi ese­■ rnény ismétlődni szökött. El­• ső Ízben, tragédiaként jele­­, nik meg, másodszor már, i mint komédia. A fordulat i1 évének ismétlődése, azok a , mai jelenségek, amelyek a • diktatúra igazi arcát elho­­’ mályositani igyekeznek, régi - bűnök félszivvel és félig • véghezvitt jóvátételével i port hintenek a világ és a I magyar nép szemébe. Ez i már csak operett azzal a tra­■ gédiával szembeállítva, amit • az előd a fordulat akkori I évével Magyarországon je­■ lentett. egyhangúan elveti a katoli­kusok egységes egyház-fo­galmát. S ez az elvetés csak­nem dogma erejével hat ná­luk : inkább tagadják az egy­ház egységét, minthogy azt az egység-fogalmat fogad­ják el, melyet a katolikus Egyház vall magáénak. Nem lesz talán érdektelen, ha elő­sorolunk néhány elméletet, mellyel ők az egyház egysé­gét próbálják .magyarázni. Egyesek csak valami lelki és láthatatlan egységet val­lanak, amelynek nem mond ellen a felékezeték szétap­rózódása. Mások viszont ta­gadják a belső egységet s inkább egy külsőre hivat­koznak, mely valamiképpen egységbe fogja a különféle felekezeteket. Akadnak olya­nok is, akik a szétszórtság és megosztottság előnyére hivatkoznak, mely szerintük a dölyfös gőgtől és meddő­ségtől óvja az Egyházat. A megosztottság elfogadását mutatja^ bizonyos anglikán köröknek un. "ág-elmélete": a római katolikus, a keleti s az anglikán egyházak Krisz­tus egy igaz Egyházának tu­lajdoniképpen három típusát, három ágát alkotják. Manapság azonban vala­miképp a protestánsok közt is egyre jobban elterjedt né­zet, hogy a megosztottság az Egyház lényegének mond ellen : rossz ez és bűn s épp ezért kiküszöbölendő. Álta­lában ők is hivatkoznak vala­mi láthatatlan, Krisztus sze­mélyében megnyilvánuló egységre s ennek — szerin­tük — külsőképpen is meg kell mutatkoznia. Mármost miféle ez az egység? Egye­sek szerint ez a történelmi folytonosságban van : az el­múlt századok egyházainak folytatói a maiak. Mások az egységet korunk kereszté­nyeinek hit-élménybeli szin­tézisében vélik felfedezni s ezek az Egyház egységét a felekezetek szövetségében látják megvalósíthatónak. Ismét mások az élő szerve­zet és a társadalmi szerve­zet fogalmát hozzák a vitá­ba s a kettő közt fennálló különbséggel magyarázzák az egységet: az Egyház élő szervezet s mint minden élő, dinamikus és nagyobb kü­lönbségeket és megosztott­ságot mutathat, mint egy pusztán társadalmi szerve­zet. Ezeknek az alap-elméle­teknek sokfajta változatuk van. A nehézség persze csak növekszik, amikor magyaráz­ni kezdik a sokfajta "Egy­ház" szövetségének termé­szetét, például: mi a lénye­ge az Egyházak Világtaná­csának, vagy a Lutheránu­sok Világszövetségének — s ezekhez hasonlóknak. A •katolikus Egyház egység-fo­galmától természetesen itt is menekülnek s ezért az emlí­tett szervezetek hevesen ta­gadják, hogy valamilyen "egyházak feletti egyház" lennének s jellegük megha­tározásakor jogi természetű megfogalmazásokat használ­nak — ezek természetesen alig érintik s nem is segítik elő a belső egységét. Az Egyház egységének ily sokfajta meghatározása, továbbá az a tény, hogy mindegyikük gyökerében veti el a katolikus egység­fogalmat — az első pillan­tásra reménytelennek tünte­ti fel az egyesülés, az igazi egység megvalósiíható vol­­j tát. De ugyanekkor ez a fel­­: ismerés jótékony hatást is

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents