Kanadai Magyarság, 1963. január-július (13. évfolyam, 1-30. szám)
1963-07-27 / 30. szám
Még jőni kell, még jéni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedei Százezrek ajakán. Vörösmarty Authorized as Second Class Maii by the Post Office Department Ottawa and for payment of postage in cash. Edited and Published at 996 Dovercourt Road, Toronto Phone: LE. 6-0333. KANADAI PRICE 10 CENT» Canada’s Largest and Oldest Weekly in the Hungarian language ARAi 10 CENT Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Road, Toronto Telefon: LE- 6-0333. XIII. évfolyam, 30. szám. Vol. Xlll. No. 30. Szerkeszti: KENESEI F. LÁSZLÓ Toronto, 1963. julius 27, szombat A nagy változás! A LEGHŰSÉGESEBB CSATLÓS A moszkvai szovjet-kinai ideológiai tanácskozások még folynak ugyan, de a delegátusok már csupán formális üléseken vesznek részt, azt is csak abból a célból, hogy a két kommunista nagyhatalom közötti végleges szakítást bejelentő zárónyilatkozatot elfogadhatóbb formában fogalmazzák meg. Mint ismeretes, a pekingi kormány még a megbeszélések megkezdése előtt regény hosszúságú hivatalos sajtónyilatkozatban fektette le azokat az úgynevezett vádakat, amelyek a szovjetet kapitalistának, a kommunizmus elárulójának bélyegzik meg, s a szovjet népet ar. ra hívják fel, hogy Hruscsevet és kormányát erőszakkal mozdítsa el. Arra is emlékszünk, hogy a kínai nyilatkozat közzétételét Hruscsevék megtiltották, a már megjelent közleményéket elkobozták, s az öt vörös-kínai diplomatát, akik a tilalom ellenére a vádakat a kommunista országban továbbra is terjesztették, eltávolították a szovjetből. Ezt az öt ügynököt Pékingben hősöket megillető nyilvános fogadtatásban részesítették. Julius 15-én a szovjet is elszánta magát, hogy a pekingi levélre részletesen válaszoljon. 35.000.szavas sajtónyilatkozatot tett közzé, amelynek lényege az, hogy a szovjet kikéri magának a kínai leckéztetést, a pekingi beavatkozást, s a vöröskínai vezetőket tapasztalatlan, műveletlen forrófejű forradalmároknak nevezi, akik felelőtlenül, a következmények mérlegelése nélkül akarnak kommunizmust terjeszteni, s ezzel az egész világon, de főleg a kommunizmust teljes pusztulásnak teszik ki. Moszkva és Peking között» tehát teljessé vált a szakítás. A következő lépés nyilvánvalóan a diplomáciai kapcsolatok fokozatos felszámolása, helyi nyílt ellenségeskedések kitörése, s végül hideg- vagy meleg háború a két ország között. Az úgynevezett ideológiai ellentét a valóságban csak fedőnév. Akinek valami fogalma van a világtör. ténelem különböző eszmeáramlatairól, a népek közötti harcok hátteréről, az tudja, hogy az ideológiai jelszavak mindenkor csak arra szolgáltak, hogy szebb nevet adjanak a brutális hódítási szándéknak. Valamely nép, valamely uralkodó el akart foglalni egy területet, hogy saját gazdaságát fokozza, ennek a legegyszerűbb módja mindig ugyanaz: fegyverrel elpusztítani a szomszéd erejét, rabszolgává tenni a szomszéd lakosságát, elrabolni a szomszéd vagyonát. Voltak hódítók, akik egyszerűen kijelentették, hogy nekik minden szabad, mert náluk van az élesebb fegyver. Mások nemzeti jelszavakat, ismét mások vallási indokokat, vagy filozófiai eszméket hangoztatták, s ennek megfelelőleg a “szent haza”, vagy “a király szent neve”, vagy “a nép külön istene”, vagy a “szabadság”, a fasizmus”, a “kommunizmus” és más izmusok nevében ölték le a szomszédok fér. fiait, rabolták el a kincseket és így tovább. A háborúkat előidéző fő okok: a gazdasági érdekek, s a hatalomvágyon alapuló gyűlölet úgy látszik örökre azonosak maradnak. Ahol két szomszéd ország között ilyen érdekellentét fennáll, ott már csak technikai kérdés, hogy a megfelelő ideológiai ellentétet is ki lehessen találni, vagy feléleszteni. Amikor tehát azt igyekszünk megállapítani, hogy a föld valamilyen pontján számítani kell-e komoly háború kitörésére, nem a jelszavak értelmét kell vizsgálnunk (mert azokat mindenki saját érdekének megfelelően értelmezi amúgy is) hanem azt, hogy a hatalmi és gazdasági ellentétek mennyire élesek. A szovjet és Vöröskína esetében világos, hogy a két ország a föld ugyanazon területére, az emberiség ugyanazon részére formál igényt. Vöröskína túlnépesedett ország, amelynek lakossága évenkint 13 millióval növekszik. Terjeszkedni csak a szovjet irányában képes, mert kelet felé a Csendes óceán, dél felé pedig az ugyancsak túlnépesedett, ugyancsak igen szegény India állja útját. Vöröskína csak egészen fejlett gazdasági rendszerrel — például az USA-hoz hasonlóan megszervezett kapitalista ipari rendszerrel -— volna képes lakosságát akár csak a legszükségesebb javakkal is ellátni. Ezzel szemben a szovjet, amely a kommunizmus miatt évtizedeken át olyan borzalmasan elmaradt az ipari országok fejlődése mögött, most lassan magá is “jómódú” országgá alakult át, ahol a lakosság már kikerült a kommunista nyomorból és az örök éhezés, örök szolgasors helyett lassankint eléri a szegény, de már kulturált európai népek nívóját. Ennek legfőbb oka az, hogy a szovjet kommunizmus gazdaságilag már átalakult kispolgári kapitalizmussá, — agrárállamból lassankint ipari országgá fejlődött, lakossága pedig nem a műveletlen népeknél ismeretes feleslegesen gyors tempóban növekszik, hanem a kulturáltabb népek állandó, de lassú ütemének megfelelően. A szovjetnek tehát üres, gazdaságilag kiaknázható területei vannak:, amelyekre Kína történelmi és minden más alapon igényt formálhat. A területen kívül meg akarja hódítani a technikailag fejlett keletszovjet lakosságot is, amelyre szüksége van. Amig a két ország hasonló kommunista elveket hangoztatott, fennállt a veszély, hogy a szovjet olyan hatalmas mértékben segíti Vöröskínát, hogy a két ország végül is irtózatos közös erőt képviselhet, s idővel meghódíthatja a nyugati világot is. A mostani megszakadt moszkvai megbeszélés azonban megmutatta, hogy a kommunizmus jelszavat éppenannyira nem voltak alkalmasak az emberiség természetében bennerejlő ellentétek megszüntetésére, mint a történelem minden egyéb filozófiai, nacionalista, vagy vallási jelszava. A Moszkva és Peking közötti kölcsönös becsületsértési hadjárat vádjai között felmerültek “a kínai nép történelmi igényei”, “a népek gazdasági érdekei” és más, látszólag jólfésült szólamok mellett olyan kijelentések is, hogy ‘“Fehér embernek, beleértve az oroszokat is, nincs keresnivalója Ázsiában”. Mint emberék, borzadva olvassuk ezt a látszólag súlytalan kijelentést, mert az bennünket a tatárpusztításra, a négerüldözésre, az indiánok kiirtására és a múlt háború esztelen és irtózatos faji üldözéseire emlékeztet. De mint a világpolitikával foglalkozó újságírók, bizonyos elégtétellel kell tudomásul vennünk azt, hogy az a két nagyhatalom, amely kommunista jelszavak hangoztatásával, ideológiai ürügyek alatt irtotta ki a szerencsétlenek tízmillióit, tette rabszolgává a százmilliókat, most a három legrégibb, legocsmányabb emberi érzés: a kapzsiság, a hatalomvágy, a faji gyűlölet alapján fog egymásnak esni. Mint arról előző számunkban már hirt adtunk, Kádár János és kísérete a Szovjetunióba érkezett, illetve még lapzártakor is ott tartózkodik. Kádárt meglepő “ünnepélyességgel" maga Hruscsov fogadta a kijevi pályaudvaron a következő szavakkal: — 'Kedves Kádár elvtárs! — Kedves magyar barátaink ! — Moszkvai elvtársak! — Ma fogadjuk a testvéri magyar nép küldötteit: a Magyar Népköztársaság párt- és kormányküldöttségét, amely baráti látogatásra országunkba érkezett.----A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének és a Szovjetunió minisztertanácsának nevében, az egész szovjet nép nevében szívélyesen üdvözlöm hazánk fővárosában, Moszkvában a magyar párt- és kormányküldöttség vezetőjét, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárát, a magyar forradalmi kormány elnökét, nagy barátunkat, Kádár János elvtársat és a küldöttség tisztelt tagjait. — A szovjet emberek mindig kedves vendégként fogadják jó barátaikat. Tiszta szívből örülünk, hogy testvéri módon, mint iegmeghittebb 'barátainkat fogadhatjuk önöket, kedves magyar elvtársak." 'Hruscsov üdvözlő beszédére 'Kádár dadogta el szolgai beszédét, amely így hangzott: — "őszinte köszönetét mond küldöttségünk a meghívásért. Úgy gondoljuk, hogy most, amikor ismét alkalmunk lesz véleménycserére, népeink munkájának, tapasztalatainak még közelebbi megismerésére, egységünk és összeforrottságunk tovább szilárdul, a magyar—szovjet barátság még erősebb lesz. Úgy véljük, hogy e látogatás és tanácskozásaink eredményeként a jövőben pártjaink és országaink még jobban összeforrva tudnak tevékenykedni a világméretekben növekvő és erősödő szocialista forradalom győzelméért, a világháború megakadályozásáért, a tartós béke kivívásáért vívott harcban. — Még egyszer hálásan köszönöm a testvéri fogadtatást és egész küldöttségünk nevében forrón köszöntőm Moszkva lakosságát, a kommunizmust építő nagy szovjet népet. — Éljen a Szovjetunió Kommunista Pártja és annak Központi Bizottsága! Éljen a Szovjetunió, a kommunizmust építő nagy szovjet nép! Éljen a magyar és a szovjet nép testvéri barátsága". A Kreml-nek persze célja! van a magyarokkal most, a-' mikor lassan a többi csatlós kibújik a szorításból. Jugoszlávia után Albánia, Lengyelország majd Románia helyezkedett szembe a Kreml akaratával, így ijelenleg már csak két "igazi" csatlósa van a szovjetnek: Magyarország és Bulgária. IRAKBAN KIVÉGEZTEK 28 KOMMUNISTÁT Irakban vasárnap reggel 28 kommunistát kivégeztek. Az észak-iraki katonai főkormányzó közleménye szerint a kommunistákat az 1959-es kirkuki eseményekben betöltött szerep ü ké rt ítélték halálra. Kirkukban 'államellenes' összeesküvést lepleztek le 1959-ben, s ennek ártalmatlanná tételében kommunisták is résztvettek. RUSK KÜLÜGYMINISZTER: NYILATKOZAT Lapunk julius 13-i számában “Perel a Magyar Élet” címmel hírt adtunk arról, hogy a Patria Publishing Company pert indított ellenünk, egy három évvel ezelőtt megjelent cikkük át. vétele miatt. A szóban forgó írást, ami miatt a pert a Magyar Élet tulajdonosa a Pátria Publishing Co. Ltd., ellenünk megindította, nagyjábanegészében megtaláltuk Halász Gyula Világjáró Magvarok című könyvében. Ezért jogos felháborodásunkban “plagizátornak” neveztük a Magyar Élet szerkesztőjét. E kifejezésért bocsá. natot kérünk, tehát nem “plagizált” a Magyar Élet szerkesztője, csak “valaki” nagyrészben “átmásolta” a nagyon sokra értékelt ($1000) cikket. A “szellemi korIátoltság”-ra vonatkozó megjegyzésünket is visszavonjuk, mivel — hosszú töprengés után — rájöttünk, hogy föltétlen magas inteligencia és kitűnő jellem kell ahhoz, hogy egy emigráns lap szerkesztője és kiadója pert indítson egy másik emigráns lap ellen, olyasmivel vádolva, amit az nem követett el. Szükség van az „atomcsendtárgyalásokra“ Gerhard Schröder Schröder, német külügy- I miniszter, Düsseldorfban beszédet mondott a nyugatnémet vas- és acélipari szövetség évi közgyűlésén. A külügyminiszter Nagy-Britannia Közös Piacbeli tagsága mellett foglalt állást. Foglalkozott az Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolatokkal is. Németország és a vasfüggöny mögötti országok kapcsolataira térve Schröder azt bizonygatta, hogy "egészen komolyan •kell venni" Nyugat-Németországot, amikor jobb kapcsolatokra törekszik a Szovjetunióval. Nem szabad elfelejteni azonban — fűzte •hozzá —, hogy kapcsolataink központi problémája a ínyuga't-berlini és a német kérdés. Ez határozza meg az NSZK és a Szovjetunió kapcsolatait. 'Schröder közölte, hogy Nyugat-Németország valószínűleg uj kereskedelmi megállapodásról tanácskozik majd a Szovjetunióval, mivel a mostani már az idén lejár. Charlie Chaplin befejezte önéletrajzát. Címe: Életem. A könyv a londoni Bodley Head kiadónál jelenik meg az ősszel. Rusk amerikai külügyminiszter beszédet mondott Virginia állambeli jogászok előtt. A jelentések szerint "Az Észak-atlanti Szövetség helyzete" címmel mondott beszédében a külügyminiszter bevezetőül a hétfőn Moszkvában megkezdődött háromhatalmi atomcsendt á rgy a I á sokka I fog I a Ikozo11. Az Egyesült Államok — mint mondotta — "nem köt alkut a Szovjetunióval szövetségeinek rovásába". — Ugyancsak hangoztatta, hogy a hétfőn Moszkvában megnyílt háromhatalmi tár. gyalásokat "aprólékos előkészületek" előzték meg a NATO-szövetségesek részéről. Rusk elismerte a tárgyalások szükségességét, és kijelentette "elutasítani a tárgyalásokat a kommunistákkal azt jelentené, hogy lemondanánk egy lehetőségről a béke megszilárdítására". Beszéde további részében a külügyminiszter kijelentette, hogy "vannak bizonyos nézeteltérések a nyu-Dean Rusk gáti szövetségen belül". Szerinte ezek a nézeteltérések a NATO előtt tornyosuló problémák bonyolultságának és nehézségének tudható be. A továbbiakban Rusk hangoztatta, hogy a NATO- nak nagyobb létszámú hagyományos haderőkre van szüksége, majd részletesen foglalkozott a sokoldalú NATO-atomhaderő létrehozásának amerikai tervével. Indián emlékművet emeltek az első világháborúban szolgált indiánok emlékének megörökítésére. A beton emlék, mű az ontarioi Rice tó melletti Mississauga törzs Aenwiek rezervációjának bejáratát díszíti. Globe and Mail foto Idegen államok felsegitése r A második világháború befejezése óta az Amerikai Egyesült Államok összesen 111 idegen országnak nyújtott anyagi segitséget. Egyedül az elmúlt esztendőben 95 ország részesült különféle támogatásban. Voltak államok, amelyek ajándékot kaptak; mások kölcsönt, alacsony kamatláb mellett, vagy kamatmentesen; ismét mások termelési feleslegeket teljesen ingyen vagy mérsékelt áron. Voltak, amelyeknek műszaki segítséget nyújtottak, vagy katonai természetű támogatást. A segítség egyharmada katonai volt, hogy alátámasszák olyan nemzetek ellenálló képességét, amelyék kommunista nyomás alatt állanak, akár kívülről, akár belülről. Két-harmadrészt gazdasági támogatást szavazott meg Amerika. A segítség nagyobb részét maguk az illető országok kapták, de az Egyesült Nemzetek és más nemzetközi intézmények is részesültek amerikai támogatásban. Az utolsó tizenhét év alatt sokat változtak az erre a célra fordított összegdk. Az átlagos évi kiadás 4-5 ezer millió dollárrá rúgott. Ebben bennfoglaltatik a háborúban szenvedett károk önkéntes jóvátétele, főleg a Marshall-Terv értelmében, amely lábraállítóttá a nyugateurópai államok közgazdaságát, az u. n. Point-Four alapján nyújtott műszaki segítség, Korea támogatása és az újabban életbeléptetett Tervek finanszírozása, mint a Food For Peace (Élelmet Békéért), Alliance for Progress (Segítség a Haladás Érdekében) és a Peace Corps (Béke-Hadosztály). Nagy összegekkel támogatta Amerika a Nemzetközi Bankot, a Nemzetközi Valuta-Alapot, az Amerikai Kiviteli és Behozatali Bankot és a nemzetközi kereskedelem előmozdítását célzó egyéb intézeteket. Külföldi támogatás címén az amerikai kormány 4 és fél milliárd dollárt állított be a jövőévi költségvetésébe, de valószínű, hogy a kongresszus leszállítja az előirányzott összegeket, az elmúlt évek példáihoz hasonlóan. Mig a kongresszusi vita tart, senkisem tudhatja, mennyi lesz a végösszeg és mi fog ebből az egyes országoknak jutni. Bizonyos azonban, hogy elsősorban azoknak az országoknak az igényét fogják kielégíteni, amelyeknek politikai egyensúlyához és' biztonságához elengedhetetlenül szükséges a támogatás. Ezeknek a száma hét. Ez a hét ország kapja a támogatás 75 százalékát. Köztük van Korea és Dél-Vietnam is. Más 30 ország nagy összegekhez fog jutni a honvédelem vagy bizonyos közgazdasági tervek céljára. Idetartoznak India, Pakisztán, Görög- és Törökország is. Van még 46 állam, amelyek mérsékeltebb támogatáshoz jutnak. Ezek a teljes ösz. szegnek csak 10 százalékában részesülnek. Az Egyesült Államok összesen 100 ezer millió dollárt költött külföldi segítségre az elmúlt 17 év alatt. Ennek 45 százaléka a Marshall Terv alapján Európába ment, a háborút követő első években; 22 százalékot a Távol Kelet kapott és Dél-Ázsia, míg 18 százalékot a Közel-Kelet, beleértve Indiát és Pakisztánt. Hét százalékot Latin-Amerikának juttattak és a maradékot (80 százalékot) a nemzetközi szervezetek támog-atására fordították. SCHRÖDER NÉMET KÜLÜGYMINISZTER ÉRDEKES NYILATKOZATA
