Kanadai Magyarság, 1963. január-július (13. évfolyam, 1-30. szám)

1963-07-20 / 29. szám

XIII. évfolyam, 29. szám, 1963. jul. 20, szombat KANADAI MAGYARSÁG DR. RIMANóCZY LÁSZLÓ: A magyarok származásának és rovás-írásának eredete “modern” szemmel nézve II. r őszintén szóvá roppant nagy esztétikai gyönyört ’ad egy ilyen rövid — pontosan három, oldalas — írás­ban egyszerre ennyi zagyvaságot olvasni. Minden tisz­teletem az ebben az írásban szereplő nevek viselőinek, sietek kijelenteni, hogy sem ős-nyelvész, sem ős-tör. ténész, sem összehasonlító nyelvész nem vagyok és hasonlókat sem állítottam magamról soha életemben. Sem túl, sem innen nem hajtottam még a hun-magyar nacionalizmust és ezt akkor sem cselekedtem volna, ha az hatlovas hintó vagy 'kiterjedt és számos birka­nyáj lenne. Egyszerű magyar vagyok, javíthatatlan és meg­csontosodott laikus minden ős- és modern nyelv meg­fejtése, valamint a világ és a nyelvek teremtése te­rén is. Mint ilyen azonban kénytelen vagyok a fordított írás megállapításaira pár megjegyzést tenni és azt kiértékelni. Hogy az Ausztriában felcseperedett és tanult cseh H. Dernschwam több mint ötven évig volt a Fuggerek bánya-igazgatója, azt készséggel elhiszem és azt is, hogy ő találta meg vagy másolta le elsőnek az idézett. feliratot Konstantinápoly-ban. (Kis zök­kenőkkel ugyan, de ez most mellékes!) Viszont ez körülbelül mindaz, ami a “Beszélő Kö­vek” c. írásremek fentebb lefordított részében a való­ság, már a magyar rovás-írás terén értve. Nevezett urak nem ismerték a magyar rovás­írást, azt kizárólag székely eredetűnek tartják és mosolyogva gondolnak arra, hogy Attila hordáinak írása is lehetett volna. Úgy látszik, velük együtt mo­solyog minden, ma élő és tőről-metszett összehason­lító és ős-nyelvész. (Csak közbevetve meg kell je­gyeznem, hogy: éppen a napokban jelentette ki a vi­lág legelismertebb, de nem magyar szumérológusa, hogy aki szumér.rul meg akar tanulni, az előbb tö­kéletesen tanuljon meg magyarul, mert enélkül a szumér nyelv nem fog sikerülni). H. Dernschwam ötven évi Erdély-i élete vagy működése alatt egyszer sem találkozott a magyar­vagy a székely-rovás írással, következőleg az teljesen idegen, új, soha nem látott vagy hallott és ismeret­len valami lehet. Ez azonban csak az abszolút bizo­nyítéka, hogy ötven teljes esztendeig, ott a Fugger­­bányákban alkalmazott Dernschwam kizárólag csak az egyéb csehekkel, osztrákokkal és tótokkal érint­kezett, de semmi esetre sem székelyekkel vagy ma­gyarokkal, mert ha érintkezett volna, akkor ötven év alatt ki sem kerülhette volna azt, hogy a magyar rovás-írásról halljon vagy ilyet láthasson. — Sőt, azt minden nehézség vagy fáradtság nélkül mind­járt meg is tanulhatta volna. Kis kölyök korom óta ismertem egy bizonyos Irtó József nevű rideg-gulyást a Galya parton, aki 1923-ban halt meg 92 éves korában. Gyönyörűen vés­te és olvasta a magyar rovás-írást. (Mint nem ide tar­tozót megemlítem, én is ettől az Irtó bácsitól tanul­tam meg olvasni és írni a magyar rovást és most, a halott emlékének áldozva kijelenthetem, hogy csak egyetlen betűt írt, vagy vágott kissé hibásan. Viszont a rendes magyar írással csak a nevét tudta leírni ve­réb-fej nagyságú betűkkel.) Az 1926-os évben egy iskola-társammal mint diák, gyalog jártam Nyugat-Magyarországot. A Veszprém melletti Csatár-hegy kanásza kitűnően rovott és olvasott rovás-írással. Mikor az 1943.as évben a Don környékéről betegszabadságomat töl­töttem más otthoni beosztásomban, többször volt al­kalmam a Madocsa község öreg magyarjaival be­szélni. Ezek közül többen legalábbb úgy írták és ol­vasták a magyar rovás-írást, mint — és feltehetően— H. Dernschwam, F. Babinger és E. Doblhofer urak a csehet vagy németet. Az itt felsorolt magyarok sohasem voltak szé­kelyek, és soha ebben a szomorú életben nem hallot­tak az 'ó-török és székely rúnák közötti tátongó — és megoldhatatlan problémákat képező — hétszáz éves űrről vagy szakadékról! De annál jobban ismerték a régi magyar rovás írást. H. Demschwan idejében a rovás-írást még szél­­tében-hosszában használták egész Nagymagyaror­­szág területén úgy a székelyek, mint a magyarok. Zömmel természetesen a pusztai, a pásztor, halász, pákász vagy a legelemibb foglalkozásokat űző em­berek, sőt, még szerelmes leveleket is vágattak nyíl­vesszőkre a magyar vitézek. Saját magam tömegével láttam Fejér, Vesz­prém, Somogy, Tolna, Baranya megyékben, valamint Erdélyben is magyar rovás-írással vésett vagy díszí­tett karikás-nyeleket, kép- és tükör-kereteket, fara­gott ládákat, só- és paprika-tartót, fakanalat és villát, A LUSTASÁG BÜNTETÉSE Élt egyszer, valahol egy kis faluban két fiatal szabó­legény. Egyik szorgalmas volt, dolgozott napkeltétől napnyugtáig, a másik azon­ban lusta volt, dologtalan naplopó, aki folyton csak azon igyekezett, hogyan bújhatna ki a munka alól. Mindkét legénynek sze­gények voltak a szülei, még a dolgos legény is terhet je­lentett otthon, hát még a dologtalan, akinek senki sem vette hasznát. El is ha­tározták hát a szegény szü­lők, hogy vándorútra küldik gyermekeiket, hátha a szor­galmas boldogul a jó mun­kájával, a lusta pedig végre megtanul dolgozni. Elhagyta hát otthonát a •két legény, s addig mentek, míg egy nagy városba nem értek. Ott házról házra jár­tak, úgy próbáltak munkát keresni, de napokon keresz­tül mindenütt elutasították őket. Már alig tartott a ha­zulról hozott ennivalóból, mikor végre találtak egy jó szivü szabómestert,, aki felfogadta őket. A szorgalmas legény — mintha csak meg akarná há­lálni mestere bizalmát —, öltögetett szorgalmasan egész álló napon. Nem igy tett a lusta legény — aki, ha csak módja volt rá, lus­tálkodott, szundikált, be­szélgetett a műhelyben. Ha a mester közeledett hozzá, úgy tett, mintha dolgozna — de, persze, a tű nem na­gyon járt a kezében. Az ügyes legény — mi­vel nagyon bántotta, hogy lusta pajtása becsapja jól te­vőjüket — kétszeresen dol­gozott, hogy esténként a mester ne vegye észre a le­ma radást. De bizony a mesternek éles szemei voltak. Jól látta ő, mit ér az egyik és mit a másik legény munkája. Igy hát, mikor letelt egy év, amennyi időre a legények leszerződtek — megkérdez­te a legényeket, haza kiván­­nak-e menni, vagy leszerződ­nek mégegy évre? A lusta legénynek már elég volt a műhelyből, s a szigorú mesterből, aki bi­zony néha mégis munkára szorította, kijelentette hát, hogy ő nem marad semmi áron. A szorgalmas legény pedig nagyon vágyott már rá, hogy öreg szüleit lássa, segítsen rajtuk a keresett pénzzel, ezért azt felelte mesterének, hogy ő is szí­vesen visszatérne falujába. Az igazságos, becsületes mester hát hazatérésük előtti napon két egyforma ládát tett a fiuk elé. Az egyi­ket megtöltötte rézpénzzel, a másikat csengő ezüst fo­rintokkal. Mindkét legény sejtette, melyik láda lesz az övé, a baloldali volt a lus­táé, rézpénzzel, a jobboldali a szorgalmasé, az ezüsttel. Igen ám, de éjszaka az öreg szabómester kicserélte az udvarban álló ládákat, s reg­gel mikor a legények útra keltek, mindegyik a másikat illető ládát vette a vállára Udvariasan elbúcsúztak az öreg mestertől, s megindul­tak hazafelé. 'Nyögve, zsörtölődve, ci­pelte vállán a lusta legény a nehéz ládát, s tele volt ha­raggal becsületes pajtása iránt. Nem ment ki a fejé­ből, mit szólnak majd a fa­késnyeléket, pásztorbotokat, gyufatartó szerszámot. Láttam fakulacsot és gyönyörűen faragott fa olaj­­mécset is, ahol nemcsak a faragó' neve volt magyar rovással írva, hanem egy-egy mondás, sőt nóta, vagy egyházi ének része is. Ha a “Beszélő Kövek” c. írásremek szerzője ma­gyar ember lenne, vagy beszélné a magyar szót, ked­vem volna neki az alábbi levelet írni és azonnal pos­tázni : Igen tisztelt Doblhofer Uram! Bevallom, hogy könyvének idézett része olvasása közben majdnem dögrováson éreztem magamat. Megrovom azért, hogy származásunkról és ősi írásunkról könyvében ezt rótta ránk. Remélem azonban, hogy hamarosan meg­másítja a rovást és rövidesen lerój ja ezt a tartozá­sát velünk, magyarokkal szemben. Mert ha tovább rój ja ezt az utat, akkor sok lesz a rovásán, sőt, ha talán mások is felrójják önnek és elítélik ezért, ak­kor rovott-múltú lesz. Addig is kérem a nagy Rovó-gazdát, hogy, ha majd a rovói rój ják az ön rovatának a végét és lete­lik a rovása, ne maradjon még mindig sok a rovásán és ezután nagyobb szakértelemmel és érdeklődéssel rójja az összehasonlító nyelvtudomány “magyar rovás-írás” feliratú rovatát. A szerző azt írja, hogy itt mély rejtély van, amit még eddig nem oldott meg senki. Ha Emst Dobhol­­fer úr vette volna magának azt a fáradtságot, hogy a kezébe vegyen egy magyar elemi iskolás történe­lem-könyvet — túlhajtott nacionalizmussal vagy e nélkül — akár abból a fajtából, melyet még a Vám­­béry vagy a Hunfalvi álmodott remekbe, ott tisztán és teljesen világos szövegezésben olvashatott volna a magyarokról, Nimródról, Hunor és Magor.ról, a hét magyar ős-hazáról, a magyari törzsek vándorlá­sáról és így azonnal megoldódott volna úgy az ő, mint egyéb és neves száktudósok minden problémája. Akkor úgy az ó-szláv Glagolicza, mint az ó-török rú­nákra is a nappali világosság fénye vetődött volna. De ha nem akarta volna egy kis magyar elemi isko­lai tanuló elől elvenni a 'könyvét, az összes és lehető, problémáját akármelyik tanyai vagy pusztai népta-l nító, vagy a bivalyúsztató öreg számadó készséggel megvilágította volna. Folytatjuk. luban, ha ő csak egy halom semmit érő rézpénzzel állít haza, mig a másik ezüsttel tele ládát visz haza. Ráadá­sul a vállán vitt láda volt a nehezebb, Igy hát percről percre jobban forrt benne a méreg, hogy ilyen súlya van a csekély értékű rézpénznek, elhatározta hát, hogy ő bi­zony éjszaka a két ládát va­lahogyan elcseréli, történ­jék akármi... 'Leszállt az este, s a fáradt legények szállást kértek egy ut menti kis vendéglőben. Mivel a ládához egyikük sem akart nyúlni, pénz nél­kül, csak úgy szívességből az istállóban kaptáik szállást. A szorgalmas legény fáradt volt és el is aludt hamar, de a lustát nem hagyta nyugod­ni a kapzsiság. Óvatosan felkelt, halkan a szorgalmas legény mellé lopódzott, egy­két mozdulat és kicserélte a két ládát — azután, mint ■ki dolgát jól végezte, vissza­feküdt a helyére és ő is el­aludt. Reggel alig kelt fel a nap, már utrakeltek, hogy sötéte­dés előtt hazaérjenek. A lusta legény vígan du­­dorászott, mig a szorgalmas görnyedve cipelte a súlyos ládát. A falu határánál elváltak, s a lusta fiú fintorokat vág­va nézett a szorgalmas után : — "Vidd csak a pén­zedet, ostoba — meglátjuk, mit szólnak otthon a rézfil­lérekhez" — mondta magá­ban csufondárosan. Nagy örömmel fogadták szülei a lusta fiút. Elmond­ták, milyen nagy a szegény­ség náluk, s alig várták, hogy felnyissa a ládát. Jan­kó hát előkereste a kulcsot, s biztatta szüleit, hogy cso­dát fognak látni. Láttak is csodát, sök barna rézfiIlért, s rajta ott fehérlett egy le­vélke : "Tudtam, hogy lustasá­godat azzal mented, hogy el fogod cserélni a két lá­dát. Ezért adtam neked in­duláskor az ezüsttel töltöt­tet. Különben is az volt a nehezebb, hát igazságos volt, hogy te cipeljed társad helyett, aki eleget dolgozott a műhelyben te helyetted". 'Nagyon elszégyellte ma­gát a lusta legény. Nem is bírta ki sokáig a faluban, ahol egy-két nap múlva min­denki tudta, hogy a szorgal­mas fiú ezüstpénzt hozott, ő meg csak rézfilléreket ka­pott. Otthagyta hát a falut, visszament az igazságos sza­bómesterhez, aki jóindulat­ból visszafogadta őt műhe­lyébe. Ott azután a lusta le­gény lassacskán mégis rá­szokott a munkára, s mikor egy év múlva ismét haza­tért, nem kellett többé szé­gyenkeznie. HAZAI HÍREK MAGYAR KÖNYVKIADÁS JUGOSZLÁVIÁBAN Az Élet és Irodalom buda­pesti hetilap beszélgetést közöl az újvidéki Fórum lap- és könyvkiadóvállalat igaz­gatójával a jugoszláviai ma­gyar könyvkiadásról. A Fó­rum, mely a jugoszláviai ma­gyar könyvkiadó, 1960-ban 45, 1961-ben 54 és 1962- ben 51 magyar könyvet adott ki. A prózai müvek példányszáma 2—3000, a verseskoteteké 5—600. Ju­goszláv Írók müveit is kiad­ják magyar nyelven, köztüK a legnagyobb élő jugoszláv Írónak Moroszláv Krlezsa­­nak négy kötetét. Krlezsa, •kinek ma nagy nyugati vissz­hangja van, Magyarországon tanult és regényeinek sok a magyar vonatkozása. Idén 12 vajdasági magyar Író könyvének kiadását terve­zik. A Fórum jelentős ma­gyar irodalmi műveket szerb fordításban is kiad. A kö­zelmúltban adták ki, Illetve sajtó alatt van 'Illyés Gyula Ebéd a Kastélyban, Déry Ti­bor Niki, Németh László Iszony, Móricz Zsigmond Rokonok című regényeit, va­lamint Weörös Sándor válo­gatott verseit. Három két­nyelvű kötetet a múlt leg­szebb könyvei közé sorol­tak : Ady, József Attila és Radnóti verseinek magyar és szerbnyelvű kiadását. A vaj­dasági magyar lapok közül a Magyar Szó napilap hét­köznapokon 35.000, vasár­nap 60.000 példányban je­lenik meg. A lap 15 "mutá­­lással" dolgozik: a Vajda­ság minden városa felcserél­ve kap egy-egy oldalt. A Dolgozók című szakszerveze­ti lap 20.000 példányban jelenik meg. A középiskolá­sok és egyetemisták lapja az Ifjúság 10.000, az elemi iskolások lapja a Jópajtás 22.000, az óvodásoké a Mé­zeskalács 10.000 példányban jelenik meg. A Hid irodalmi folyóirat példányszáma 1000. TÁRSADALMI KUTATÓINTÉZET A Kossuth Rádió 'közlése szerint szovjet mintára, 'szovjet tapasztalatokra építve" a közeljövőben meg­alakítják a társadalmi kuta­tóintézetet. Az intézet célja, hogy az amatőr ’technikuso­kat, kísérletezőket, feltalá­lókat, akik ma már ezrével folytatnak kutatásokat, fő­ként üzemtechnikai megol­dásokra szervezetben egye­sítse. A beszámoló szerint "ma már sokezer amatőr ku­tató ügyködik lakások zu­gaiban, fáskamrákban, gyá­ri műhelyek satupadjainál, főmérnöki rajzoló Íróaszta­lok mellett, vagy a könyv­tárak olvasótermeiben, szó­val mindenütt, ahol töpren­geni, gondolkodni és kísér­letezni lehet... jóllehet sza­badidejük jórészét kutatá­sokra fordítják, a hivatásos kutatóknál jóval mostohább, primitívebb körülmények között kísérleteznek". Eze­ket a mérnököket, techniku­sokat és kutatókat társadal­mi kutatóknak nevezik ki és kísérleteiket támogatásban részesítik. Eredményeiket a szakminisztériumok, vagy ki­jelölt szakemberek, egyete­mi tanszékek bírálják el, vagy nyilvános üzemi viták­ban maguk a kutatók véde­nék meg tématervüket. • NÉMETH LÁSZLÓ GANDHI DRÁMÁJA Németh László a kiváló regényíró, drámairó, eszté­tikus és szociográfus uj drá­máját közli a 'Kortárs iro­dalmi folyóirat junius-juliusi száma. A dráma címe Gand­hi halála és a hindu néptől istenitett, de alapjában cser­benhagyott magáramaradt Mahatma utolsó napjairól szól, a hinduk fokozódó el­lenszenvéről, akik az utált mohamedánok cinkostársát látják benne és a mohamedá­nok gyűlöletéről, akik meg akarják hiúsítani az egysé­ges India 'kialakítását, mely­nek megvalósítását Gandhi hirdeti. Gandhi tudja, hogy meg akarják ölni, de mint­egy áldozatul dobja oda ma­gát a gyilkosnak, életét ajánlva fel az indiai egy­ség ügyének. Akárcsak Né­meth László előző drámája az Utazás, úgy ez is telítve VEGYES HÍREK (New York, AP.) Az ENSZ afrikai tagállamainak nevében Ghana és Guinea hétfőn javasolta, hogy az ENSZ-a lapokmány át az afri­kai államok jogainak foko­zottabb szem előtt tartása szellemében módosítsák. van 'Németh László egyéni helyzetére és magatartására való utalásokkal, aki mint­egy Gandhi szerepével azo­nosítja magát a mai magyar élet négy feszültségeiben és ellentéteiben. Hir szerint a drámát máris több idegen nyelvre fordítják. • SZAMOSKÖZI ISTVÁN RE­FORMÁTUS PÜSPÖK AZ USA-BAN A Reformátusok lapja köz­li, hogy Szamosközi István a dunamellék'i református egyház püspöke, az egyete­mes konvent alelnöke, "ame­rikai magyar reformátusok meghívására mintegy hat­hetes látogatásra az Egye­sült Államokba utazott. A püspök körútja során külön­böző városokban találkozik az ottani magyar reformátu­sokkal, több gyülekezetben igét hirdet, előadásokat tart és társadalmi intézményeket keres majd fel". • Cole Porter Kiss Me Kate­­je Budapesten a Fővárosi Operettszinházban ikerül színre. A táncokat Norman Thompson kanadai balett­­mester tanítja be, ki jelenleg Walt Disney munkatársa. (Moszkva) Kedden Versi­­nyin légügyi főmarsa!I meg­hívására Moszkvába érke­zett Endzsinir repülőtábor­nagy, az indiai légihaderő vezérkari főnöke. • ('Brüsszel, AP) Lefevre belga miniszterelnök be­nyújtotta katolikusokból és szocialistákból álló koalíciós kormányának lemondását. TANULJON MEG gramofonlemezekről ANGOLUL vagy tökéletesítse angol kiejtését. Szerezze be DR. MAGYAR LÁSZLÓ nyelvtana után készült 11 GRAMOFON LEMEZBŐL ÁLLÓ sorozatot, valamint a nyelvtan 5 kötetét. A lemezek és a nyelvtan ára: $44.00 Megrendelhető kiadóhivatalunknál. A vételárat küldje be postai Money Order-en. 996 Dovercourt Road — Toronto, Ont. f ■ ■ ■ ■ ■ ■ I ■ & MEGJELENT MÁR KAPHATÓ MILOVAN GYILASZ BESZÉLGETÉSEK SZTÁLINNÁL CIMü KÖNYVE. ÁRA $2.00 IMRE NAGY INSTITUTE For Political Research 467 Avenue Brugmann Brussels 18, Belgium, Europe I Ügyeljen a névre! • HIRAM WALKER a legfinomabb kanadai whisky és gin márkája Akár drágább, akár olcsóbb minőségű Walker-gyártmányt vásárol: mindenkor könnyű, mégis teljes erejű italt kap, — a whisky és gin kedvelőinek valódi kedvenceit. HIRAM WELKER AND SONS LIMITED WALKERVILLE, KANADA 100 éves gyakorlatunk van. BOTTLED IN BOND I A világ legkönnyebb whis­­kyje. 87 országban úgy is­merik, mint "cégünk leg­jobb italát". IMPERIAL -Simaságáról, könnyű ízéről híres. Gyönyörű karcsú kan­­csóban kerül eladásra. Ezért kapja tőlünk mindenkor a legfinomabb árut WadkerÜ S/wcia£0M EST'D. 1858 GOLD CREST Meleg, érett, finom ize a legkedveltebb itallá teszi az egész világon. CANADIAN RYE WHISKY ITHII6 «T MISÁM WAIKII A SONS UMITCD, WAIKOVILK, CANABA Wattért O/ieciaßü^d Ez Kanada legnépszerűbb mérsékeltáru wbiskyje. ügyeljen a kancsón lévő Wallker-névre-CRYSTAL GIN , Simább, szárazabb az íze, mert külföldi növényeket használunk, a lepárlásához.

Next

/
Thumbnails
Contents