Kanadai Magyarság, 1963. január-július (13. évfolyam, 1-30. szám)

1963-06-15 / 24. szám

XIII. évfolyam, 24. szám, 1963. jun. 15, szombat 6 KANADAI MAGYARSÁG EZ IS MAGYARORSZÁGON TÖRTÉNIK... (KOMMENTÁR NÉLKÜL) LAKÁST ÁRÜLT AZ ÁLORVOS HÁZFELÜGYELŐNŐ Az alábbi “aranyos” történetet a Pesten megjelenő Népszavából olvastuk. “Csalás, közokírathamisítás és társadalmi tulaj­don elleni sikkasztás miatt a XIII. kerületi rendőrka­pitányság büntető eljárást indított Szatmári József­fé, a Mohács utca 18-a. számú ház házfelügyelője el­len, aki — mint a nyomozás megállapította — a szél­hámosságok sorozatát követte el. A 41 éves asszonyt — aki egyébként annak idején gimnáziumi érettségit tett — a házban mint ox’vosnőt ismerték. Még máso­dik férje is úgy tudta, hogy nőorvos, akit egy mag­­zatelhajtási ügy miatt tiltottak el a gyakorlattól. Személyi igazolványába neve elé a dr. betűket hami­sította, s második házasságkötése után férje szemé­lyi igazolványába, az anyakönyvi részbe leánykori ne­ve mellé szintén dr. címet írt be. A jó megjelenésű, határozott fellépésű asszony sógorának megígérte, hogy kitűnő összeköttetései ré­vén elintézi minőségi lakáscseréjét, azaz, hogy na­gyobb lakáshoz jussanak. Egy nála lakó asszonyt, mint tanácsi dolgozót vitt el sógora lakására. Előző­leg azonban megegyeztek: — A kereket is kenni kell, hogy jól forogjon ... A lakáscsere elintézésének ürügyével összesen mintegy 13.000 forintot csalt ki sógorától, míg az rá­jött, hogy. Szatmáriné fondorlatosán a legkülönbö­zőbb trükkökkel rászedte őt és feleségét. Egy idős házaspárral alkudni kezdett eladó csa­ládi házukra. Itt is orvosnőnek mondta magát és kis hi ja, hogy az idős emberek nem mentek bele az ela­dásba, amely számukra a legsúlyosabb következmé­nyekkel járt volna. Szatmárinét azonban ez mit sem zavarta abban, hogy elhíresztelje a házvételt és azt, hogy bizonyos ellenszolgáltatásért hajlandó házmes­terségét átadni. K. István, egy nősülni készülő fia­tal villanyszerelő kapott az ajánlaton, és a kért 25 ezer forintra ötezer forint előleget adott át neki. Szatmáriné lelkiismeretlenségében odáig ment, hogy rábeszélte a fiatalokat: házasodjanak csak nyu­godtan össze, vásároljanak bútort, mert rövid idő múlva meglesz a lakás. S amikor azok valóban házas­ságot is kötöttek, rávette a fiatalasszonyt, hogy lép­jen ki állásából és neki segítsen, hogy “beletanuljon a házfelügyelői teendőkbe”. K. Józseftől Szatmáriné 18.000 forintot vett át egy nem létező lakásra. Áldozatát úgy csapta be, hogy az előlegként kapott 3.000, majd a később átvett 15 ezer forintról befizetett csekklapot mutatott Később derült csak ki, hogy a csekkekre csak 3, illetve csak 15 forintot fizetett be, a három nullát utólag írta a csekklapra. Amikor a fiatalember feljelentéssel fe­nyegette, visszafizette a pénzt. Kiderült az is, hogy a házkezelési igazgatóságtól 2407 forint lákbért elsikkasztott. A közelmúltban egyébként hasonló bűncselekményt követett el a ház­kezelési igazgatóság sérelmére, de akkor nem jelen­tették fel. A fegyelmi kötelezte akkor," hogy a 4000 forint elsikkasztott lakbért fizesse vissza. Az “élel­mes” házfelügyelőnő ügyét vádemelési javaslattal ad­ták át az ügyészségnek.” BÜNTANYA A LILIOM UTCÁBAN Az alábbi “kedves” történetet a hazai Népszavából ollóztuk: A “szép Kati” — csak így hívták a Rákóczi-tér környékén a 23 éves B. Györgynét, akinek szereplése egy időre ismét végétért. A csinos, vöröshajú asz­­szony ugyanis üzletszerű kéjelgés és közveszélyes munkakerülés miatt került a rendőrségre. “Karrierje”, amely időnként a rendőrségi fogdá­ba torkollott, tizenöt éves korában kezdődött. Akkor ugyanis Nyugatra disszidált, ahonnan 1958-ban tért haza. Egy félévig dolgozott, majd férjhez ment, de férjével csak két hónapig élt együtt. Csavargó élet­módja miatt kitiltották a fővárosból, Ceglédre ment, de ott sem ízlett neki a munka. 1961-ben tízhónapi javítónevelő munkára ítél­­téik, de mielőtt büntetése lejárt volna, önkényesen ki­lépett a munkából, s többé már nem is dolgozott. 1962-ben közveszélyes munkakerülés miatt harminc napi elzárást kapott. A rendőrségi előállítása alkal­mával ismerkedett meg N. Gyula Mátyásnéval, aki már többször volt büntetve és akinek egyik Liliom ut­cai házban volt lakása. Az asszony felajánlotta, hogy alkalmi férfi ismerőseiket ide vigyék és a pénzen osz­tozzanak. Valóságos bűntanya lett a Liliom utcai la­kás, ahová rajtuk kívül más nők is feljártak, persze megfelelő ellenszolgáltatásért. A nyomozás megállapította, hogy a férfiaktól, akikkel a szórakozóhelyeken és a Rákóczi téren is­merkedtek meg, esetenként 2-300 forintot kaptak. Ennek ellenére sohasem volt pénzzük, mert N-né el­itta a pénzt, noha négy kisgyermeke van, akiknek el­látásáról nem gondoskodott, a “szép Katitól” pedig kitartottja — egy foglalkozás nélküli züllött fiatal­ember — elszedte a pénzét. A két nővel együtt most őt is előzetes letartóztatásba helyezték és ügyüket vádemelési javaslattal átadták az ügyészségnek. A RUBEOLA VESZÉLYESSÉGE Régóta ismeretes, hogy a terhesség alatti rube­ola károsan hat a magzat fejlődésére, s különösen nagy a veszély a terhesség első időszakában. Ujzé­­landi orvosok most pontos vizsgálatokkal megállapí­tották, hogy a rubeola leginkább a terhesség első 14 hetében káros a magzatra. Az -orvosok 67 olyan cse­csemőt vizsgáltak meg behatóan, kiknek édesanyja a terhesség alatt rubeolán esett át. Tizenkét olyan cse­csemőn mutattak ki rendellenességet, akiknek anyja a terhesség első 15 hetében volt rubeolás. Nyolc cse­csemő (anyjuk a terhesség első nyolc hetében kapta meg a rubeolát) több irányú rendellenességben szen­vedett, kilencnek látási, nyolcnak hallási, hétnek pe­dig szívműködési zavarai voltak. Általánosságban mindazoknak a gyermekeknek a 34 százaléka, akik­nek anyja a terhesség első 12 hetében betegedett meg, valamilyen rendellenességgel jött a világra. Kü­lönösen veszélyes ebből a szempontból a terhesség el­ső négy hete — az ez idő alatt megbetegedett anyák csaknem 100 százalékban abnormális gyermeket szül- j tek. i NINCS LIBERA­LIZÁLÓDÁS-Még -a múlt év őszén rész­letesen leírtuk, hogy -a ma­gyar kommunista ENSZ -kül­döttség mennyire -igyekszik kihasználni azokat a nyugati sajtóban megjelent cikkeket, amelyek szerint Magyaror­szágon nagy liberalizálódás megy végbe. Külön díszes kötetben adták ki ezeknek a cikkeknek másolatait és osztották szét az ENSZ-ki-kül­­döttek -között. -De ugyanak­kor a rendszert zavarja, ha ezek a vélemények Magyar­­országra is eljutnak, főkép­pen a rádión keresztül. Több éleshangu vezércikk tiltako­zott már az elmúlt évben e beállítás ellen. Kádár is nagy oyom-atékkal szögezte le, hogy "Magyarországon nem liberalizálódás, hanem szocialista fejlődés megy végbe. Politikánk marxista­­leninista elveken nyugszik, szocialista, kommunista po­litika. Az, hogy rendszerünk humánus, természetes, mert a szocializmus, kommuniz­mus lényegénél fogva a leg­emberibb, a leghumánusabb világnézet. 'Ezt kell tehát el­lenfeleinknek először meg­jegyezni''. (Csa-k nemrég jelent -meg egy tudós professzor könyve angolul, amelyben évtizedes kutatásai alapján részletesen bebizonyítja, hogy a -kom­munizmus áldozatainak szá­ma felülmúlja a nácizmus ál­dozatainak számát 1933— 1945 között.) Ami a rendszer külpoliti­kájában jó, az belföldön rossz, ezért olyan nagy a fél­­leiem a "liberalizálódás" szóhaszná lattól. Egyrészt, mert -a -kínai és hazai dogma­tikusok ezzel bélyegzik marxista-ellenesnek a Kádár­­politikát, másrészt a -rezsim a nemzeti -élet minden terü­letét nemcsak felügyelet alatt kívánja tartani, de köz­vetlenül, vagy közvetve, po­litikai céljai szolgálatába akarja állítani. I Ti )R1 ’ÉN KiS \V i IK MAGYA R 0 RSZ ÁGON? Hazai lapjelentések és a Magyarországi Hírek című kőnyomatos közleményei alapján, e rovatban közöl­jük a fontosabb magyarországi híreket, eseményeket. Még mindig tart a homály Mind­­szenty hercegprimás elhatározása ás helyzete körül A nagy nyugateurópai hírügynökségek róm-ai tudó­sítóinak közlése szerint mind a Vatikán, mind a római ma­gyar követség tagadta azok­nak a híreknek valódiságát, amelyek azt állították, hogy Mindszenty bíboros ügye már elintézett és a herceg­primás ki jövetelét a közeli napokra jósolták. Mértékadó helyekről csupán annyi szi­várgott ki, hogy a "Mind­szenty ügy" távolról sem te­kinthető rendezettnek. Elég­gé megbízható egyházi hír­források úgy tudják, hogy Mindszenty hercegprimás alapvető feltételei, -amelyek -teljesítése -körül megakadtak a tárgya'ások, a következők voltak : 1. A bíboros hercegprimás semmiké-open sem hajlandó mintegy "kicsempészve" tá­vozni az országból, hanem csupá-n olyan ünnepélyes és hivatalos keretek között, amelyek teljesítésében ben­ne rejlik!-annak az elismeré­se, hogy a bíborost ártatla-A “HULIGÁN” ARCKÉPE Kon rád György pedagó­gus és pszichológus hosszabb tanulmányt irt a Pécsett megjelenő Jelen-kor c. irodal­mi és művészeti folyóiratba a "huligán" ifjúságról és az általuk alakított "gang"-ek­­ről, az úgynevezett galerik­ről. Ezekről a galerikről Írja Konrád György: "E csopor­tok jellege -a legváltozato­sabb. Egyik-másik a Pál-ut­­cai fiukban is rokonszenvet kelthetne, vannak azonban cinkosságra -épülő, veszé­lyes és garázda társaságok is. Ez utóbbiakat huligán­­eszmények tartják össze, ke­mény struktúrájuk van, ve­zérüknek parancsosztó joga, esetleg jussa a lány-tagok­hoz és olyanfajta idegbor­zongató neve, mint "Alva­rez", "Buda -Királya", "Kicsi Arab". A tagok egymást csak e ragadványnevükön szólítják, s gyakran csak Így is ismerik; a lányok termé­szetesen csak keresztnevü­kön mutatkoznak be és oly­kor -többhónapos viszony Után sem tudják kedvesük valódi nevét. Az elmúlt években némelyik galeri egész kis állammá épült ki, megfélemlítette a környéket, tanácsossá tette a helybeli fiatalok számára legalábbis a belépés kérelmezését, pénzzel, összeköttetésekkel, járművel, esetleg fegyverek­kel is rendelkezett, végig­játszotta a teljes huligánmü­­sort, amelyben sikeres, vagy sikertelen disszidálási kísér­letek is helyet kaptak, mig végül a belső viszály, vagy ű rendőrség szét -nem rob­bantotta a társaságot". A szerző szerint a hatósá­gok által nyilvántartott hu­ligánok száma aránylag cse­kély, a megfelelő korú fővá­rosi fiataloknak mindössze két százaléka. Azonban, Kon­rád György szerint valójá­ban a "Huligán szemlélet a fővárosi ifjúság legalább egy tizedének gondolkodá­sát mélyrehatóan átjárta". Miután az érintett korosz­tály száma Na-gyjBu da pesten minimálisan 150 ezerre te-j hető, ez mintegy 12—25 j ezer -olyan fiatalt jelent,! akik a huligán életformát j többé-ikevésbé magukévá te-: szik /illetve helyeslik. nul üldözték, jogtalanul fosztották meg méltóságá­tól és ez őt egyházilag és közjogilag változatlanul megilleti. Ez gyakorlatilag ál U tólag azt a követelést je­lentené, hogy a hercegprimás rövid időre, mintegy jelké­pesen, újra elfoglalná pri­­mási székét és csak azután •távozna római meghívásra, miután a Szentszék egyházi szempontból teljesen meg­bízható és kommunista be­folyástól teljesen független érseki adminisztrátort kül­dött helyére. 2. A szabadonbocsátot-t, de püspöki méltóságába vissza nem helyezett öt püs­pök szabad -rendelkezési joggal foglalhassa el püspö­ki székét. 3. A békepapság és a ha­sonló intézmények kötelező jellegének megszüntetése. 4. A szerzetesrendek hely reá 11 itása és az egyházi autonómiának más terüle­teken való biztosítása. A finn-magyar viszony Magyarország a sztálinis­ta évek alatt -az elzárkózás politikáját követte minden nyugati ország felé. Ez alól a "semleges" Finnország sem volt kivétel. A Ráko­­siék által állandóan hangoz­tatott "szovjet-magyar test­vériség" nem tűrt meg más kapcsolatot. A jég csak 1956 nyarán tört meg, am:­­kor egy finn parlamenti kül­döttség járt Magyarorszá­gon. A forradalom olyan mély rokonszenvet keltett a finn népben, hogy csak 1959 ta­vaszán voltak hajlandók fo­gadni a -magyar parlamenti küldöttség viszonzó látoga­tását. A két -nép között fennálló nyelvrokonság miatt legelőször ugyanaz év nya­rán a finn—magyar kulturá­lis egyezmény megkötésére került sor. Ez volt egyúttal az első ilyenfajta egyez­mény, amit a Kádár-rendszer szabad országgal kötni tu­dott. Azóta éven-kint felvált­va Helsinkiben és Budapes­ten egyre bővülőbb munka­terv kerül megtárgyalásra. 'Ezzel kapcsolatban Hosia finn oktatásügyi miniszter is -két Ízben járt Magyarorszá­gon. Más finn államférfiak eddig csak "nemhivatalos" látogatásokat tettek: 1959- ben Sukselainen akkori mi­niszterelnök, Virolainen föld­művelésügyi miniszter és Vil-kuna akadémikus. I960 március elsején a két ország kölcsönösen nagyköveti rang-ra emel-te diplomáciai képviseletét. 1962-ben lég­ügyi egyezmény megkötésé­re került a sor és ugyancsak az -év augusztusában két he­tet töltött Magyarországon K. -Kíemola, a finn parlament elnöke, a magyar ország­gyűlés elnökének meghívá­sára-. Az elmúlt években kü­lönböző társadalmi, ku:tu­­rális és sport szervezetek és intézmények fejlesztették ki kapcsolataikat. A gazdasági kapcsolatok nem valami jelentősek, de egyre bővülnek. Kekkonen látogatásával kapcsolatban a magyar külkereskedelmi m in i szt é ri um nyila tkoza ta szerint "a magyar áruk szé­les skálája -már ismert a finn piacon. A-főbb exportcikkek közé tartoznak a hengerelt áru-k, a textiláruk, friss gyü­mölcsfélék, élelmiszeripari termékek, szerszámgépek". Magyarország jelentős meny­­nyiségű cellulózét, különféle papírtermékeket, mű rostot vásárol Finnországtól. Ennek ellenére Kekkonen magyarországi látogatását a finn sajtó tekintélyes része élesen ellenezte. Kifogásol­ták, hogy a hivatalos látoga­tás annak a rendszernek ad hitelt, melyiket idegen ha­talom fegyveres ereje ülte­tett -hatalomba, tízezrek le­­gyilkolásával. Csighy Sándor: VIHARBAN Hangomban a bú mélázva búg viharban vérző rózsák felett, mint harangszó, ha már este lett s hold-aranytól nem fénylik az út. Vastag fellegek komor arcán rozsdapettyek barna foltja ég, vad villámokkal portyázik az ég. Ne mélázz a viharoik harcán, ha surran ércfogatán kevély ostorral földrengető titán. Hangomban mélázó halk gitár csitulj. Vérzik a rózsalevél, fuldokolnak a réti utak, elhúzódnak a madár hangok, meredten néznek a varangyok s dőlt fák között falánk szél kutat. Zárd be szíved remegő szirmát, fojtsd vissza vágyad lélegzetét. Itt most minden hang a végzeté s a rózsákért hiába sírnál. Csak röviden... Nixon családjával Ma­gyarországra is ellátogat eu­rópai útja során. A volt al­­elnök nyilatkozata szerint a junius 11-tői augusztus 5- ig tartó ut célja egyrészt anyaggyűjtés egy cikkhez, egy meg nem -nevezett folyó­irat számára, másrészt vaká­ció. A Vasfüggöny mögötti országok közül Kelet-Berlint és 'Budapestet nevezte meg R. INixon. Budapestet azért, hogy megmutassa leányai­nak "milyen az élet a Vas­függöny mögött". Hivatalos személyeket nem -keres fel, mondotta, de az -amerikai -'külügyminisztérium neki is megadja azt a segítséget, amit Adlai Stevenson -élve­zett 1957-es európai útja során. A Duna-Tisza közén min­den öntözőberendezést üzembe helyeztek a nagy szárazság miatt. Kalocsa vi­dékén palántázás előtt öntö­zik a paprikaföldeket, mig az állami gazdaságokban az öntözőberendezések nagyré­szét a takarmánytermő föl­dekre összpontosították. • A faluközpont fejlesztések során kijelölték azt a 100 bar-anyamegyei községet, melyeket egyenként 2-3.000 -lakos-u faluközponttá fejlesz­tenek. A megyei tanács első­sorban ezeket támogatja, majd művelődési, egészség­­ügyi -intézmények létesitésé­­vel és egyéb beruházásokkal. • Felbontották Katona Jó­zsef sírját. A Bánk bán szer­zőjének földi maradványait, -melyet 1930-ban 'Kecskemét városa bronzkoporsóban he­lyezett el, most a város más .nagyijaival együtt az uj köz­temetőben, diszsirhelyben helyezik el. • Fekete tenger—Balaton-i csereüdülést szervez a Szak­­szervezeti Tanács. A magyar beutaltak 1.200 személyes üdülőhajón járják be a Feke­te tengert, mig a szovjet tu­ristákat a SZOT 'Balatonföld­­váron látja vendégül. • Herman Ottó halálának 50. évfordulójára megkezd­ték a világhírű ornitológus és etnográfus lillafüredi há­zának átépítését. • Az ország legnagyobb épülete lesz a veszprémi mű­szaki egyetem 17 emeletes izotóplaboratóriuma. A 65 méter magas épület építésé­hez hamarosan hozzákezde­nek. • A "Vándorlegények fáját" restaurálják idén Budán. A vándorló iparoslegények va­laha ebbe a fatörzsbe egy­­egy szeget vertek, amikor utju-k erre vitte őket. • A Kossuth Lajos tér park­részletét megnagyobbítják. A Parlament előtti rész pá­zsitját jóval megnövelik. • Másfélméteres pipa került elő Veszprém megyében Gyenesdiáson. Az 1811-ből származó pipát érdekes nép­­művészeti motívumok díszí­ti k. • Harminc uj telefonfülkét állítanak fel a nyáron Buda­pesten. Az uj, -nyilvános te­lefonállomások modern vo­nalú műanyagfülkék -lesznek. • Megkezdték a mezőgazda­­sági tanulók szerződtetését a tsz-ekben és állami gazda­ságokban. Idén mintegy nyolcezer fiút és lányt vesz­nek fel. Az uj tanévben meg­kezdik a szakmunkások -kép­zését a gyengébb tsz-ek ré­szére is. Eddig csak a fejlett mezőgazdasági üzemek szer­ződtettek tanulókat. Halálozás TITKOS -ILONA, a Nemzeti Színház nyugalmazott szí­nésze súlyos műtét után, május 22-én Budapesten meghalt. Titkos Ilona 1900- ban született 'Kolozsvárott, pályáját az -Andrássy-íuti Színházban kezdte, később a Belvárosi Színházban, a Víg­színházban és a Nemzeti Színházban aratta sikereit. 1959-ben vonult nyugdíjba. VARGÁ JENŐ ISMÉT JÓSOL A pesti Népszabadság munkatársa beszélgetést folytatott Varga Jenő szovjet közgazdásszal, aki a Moszkva melletti Mozsinka faluban él. Varga már 84 éves és 1920-ben emigrált a Szovjetunióba. Az újság­író azon kérdésére, hogy “milyennek látja a modern kapitalizmus távlatait az -elkövetkező években?” Var­ga a következőket válaszolta: — A kérdés lényege, hogy azokkal a vívmányok­kal, amelyeket a Szovjetunió az elkövetkezendő 20 esztendőben elér, egész egyszerűen nincs mit szem­behelyeznie a kapitalista világnak. Csak egy példát mondok, talán nem a legjellemzőbbet, de minden­esetre nagyon kézzelfoghatót. Vajon mivel tudja az uralkodó osztály — akár a legfejlettebb tőkés­országban is — ellensúlyozni azt, hogy a Szovjet­unióban nem lesz lakbér, teljesen ingyenes lesz a városi közlekedés, hogy nem kell majd fizetni a közszolgáltatásokért, a villanyért és a gázért. Hi­szen tudott dolog, hogy például Amerikában és Ang­liában a munkások keresetüknek mintegy egyötö­dét — de gyakran még sokkal többet — lakbérre költik. — Ha a tőkésország rákényszerül, hogy többet adjon a munkásosztálynak, lesz miből adni. .. Ugyanakkor ezek az engedményeik csak nagyon korlátozottak lehetnek. Azoknak a munkásoknak az igényeit, akik előtt a kommunizmusban élő szov­jet munkások példája lebeg, kényszerű engedmé­nyekkel aligha tudják leszerelni. Nem is beszélve a munkanélküliekről: ez a probléma mind égetőb­bé válik a kapitalizmusban, a munkanélküliek tö­mege aligha fog csökkenni az elkövetkező években. A tömeges munkanélküliség mint jelenség, az mind világosabban kirajzolódó állandó kísérője a tőkés rendnek. Fokozódni fog-e a munkanélküliség? Úgy vélem, igen. Az automatizálás rohamléptek­kel fejlődik, az Egyesült Államokban az emberek százait és ezreit helyettesítő berendezések miatt mind többen elvesztik munkahelyüket. Ugyanez a folyamat fejlődik ki a nyugat-európai tőkésorszá­gokban. Nem nehéz megjósolni, hogy ez bizonyos tömeges munkanélküliséghez vezet, lehet, hogy úgy tíz év múlva. És érdemes felfigyelni ennek a munkanélküliségnek bizonyos megkülönböztető vo­násaira. Korábban a munkanélküliség azt jelentet­te, hogy a termelőmunkások kerültek az utcára. A nem termelőmunkát végzőket, az adminisztráció­val és a nyilvántartással, könyveléssel foglalkozó­kat kevésbé érintette. Most éppen ellenkezőleg: egyre nagyobb számban válnak feleslegessé a “fe­hér köpenyes proletárok”. A modern technika a vezetés, a tervezés, a nyilvántartás területére tel­jes fegyverzetben vonul be, és kiszorítja őket on­nan ... Talán mondanunk sem kell, -hogy Varga egész érvelése hamis, -s bizony veszedelmesen hasonlít Hruscsov ezerszer elhangzott fecsegéseihez. Miért j elentene örömet és boldogságot az ameri­kai munkásnak, hogy a mai saját kertes háza helyett szovjet rendszerű állami odúkban kellene laknia, -kö­zös konyhákon kellene étkeznie, saját autója helyett ingyen villamosokon kellene fürtökben lógnia és az ingyenes állami villany és gázszolgáltatást éjszakára kikapcsolnák? Általánosan ismert tény, hogy az amerikai mun­kás ma már alig 30 százalékát költi el fizetésének el­sőrangú életszükségleteire, a többit új modem igé­nyeinek kielégítésére fordítja, amiről apáink még nem is álmodtak. Ilyen az autó, rádió, televízió, mosógép, önműködő villamos jégszekrény, utazások, szórakozá­sok stb. stb. Aztán miből épít a szovjet lakásokat, miből tart fenn közös konyhát, miből ad ingyen villanyt és gázt és közúti közlekedést? Abból, hogy a munkás az ál­lamkapitalizmusnak dolgozik, amely könyörtelenül ki­zsákmányolja, amellyel nem lehet alkudni és egyez­kedni, amelyet nem lehet sztrájkkal fizetés javításra kényszeríteni s ahol a munkamegtagadás börtönnel, visszatérő esetekben akasztófával jár. Hol van az az amerikai munkás, “aki előtt a kom­munizmusban élő szovjet munkás példája lebeg?” Igaz, hogy vannak köztünk szórványosan mun­­kekerülő, bűnöző hajlamú emberek, akik moszkvai na­pidíjért hajlandók magukat kommunistáknak nevezni. Ezeknek azonban nincs semmi politikai vagy gazda­sági jelentőségük. A képviselőválasztásokon kitűnik, hogy a népes 20-25 ezer választót számláló kerület­ben a kommunista jelölt nem tud összehozni maga mellett, legfeljebb 50-100 szavazatot. Pedig itt nem kell félnie senkinek, itt valóban titkos a szavazati jog gyakorlása. Ne féltse Varga Jenő Amerikát a munkanélkü­liségtől sem. Az automatizálással sok munkaerő fel­szabadul nálunk is, sőt a szovjetben is. A kapitalista világ a felszabadult munkásoknak munkanélküli se­gélyt ad és átképzi őket az ujonan megnyílt munka­helyek magasabb szakképzettséget igénylő munkásai­vá. A kocsisokból soffőrők lesznek. A szovjet rend­szer viszont állami munkába állítja őket és feleslege­sen elpazarolja rájuk a közvagyont. Komoly alapja van annak a politikai tréfának, hogy az amerikai munkásnak három hálószobás la­kása van, a szovjet munkás pedig három családdal lakik egy szobában. Aki ilyen borzalmas sorsban él, annak a szemében persze utolérhetetlenül nagyszerű fényűzés volna az állami lakás és a közöskonyhai koszt. Száz évvel ezelőtt éltek munkásaink ilyen pri­mitív visonyok között, mint amilyet a szovjet távlati terv húsz év múlva jósol nekik. Az ilyen Varga Jenő-féle agyalágyult közgazda­­sági jóslatok több kárt okoznak a kommunizmusnak, mint a hidegháború minden fenyegetése. A VÍRUSOK és a klíma A különböző betegségok-ozó vírusok ellenállóké­pessége nagymértékben függ a levegő relatív nedves­ségtartalmától a legújabb kutatások eredményei sze­rint. A polio-virusok (a gyermekbénulás vírusai) pl. gyorsan elpusztulnak, ha a levegő relatív nedvesség­­tartalma tartósan 50 százalékra, vagy még ennél is kevesebbre csökken, az influenzavírusok viszont még az ennél szárazabb levegőben is jól érzik magukat, s akkor pusztulnak el, ha a levegő páratartalma meg­nő. Ezek a vizsgálati eredmények magyarázatot ad­nak arra is, miért jelentkezik a gyermekbénulás jár­ványának veszélye a mi szélességi fokunkon foko­zottan nyáron (amikor a levegő párás), s miért lép fel influenzajárvány télen (amikor a levegő száraz).

Next

/
Thumbnails
Contents