Kanadai Magyarság, 1963. január-július (13. évfolyam, 1-30. szám)
1963-06-15 / 24. szám
Még jő ni kell, még jSni fog, Egy jobb kor, mely utén Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty Authorized as Second Class Mail by the Post Office Department Ottawa and for payment of postage in cash. Edited and Published at 996 Dovercourt Road, Toronto Phone: LE. 6-0333. KANADAI PRICE 10 CENT» Canada’s Largest and Oldest Weekly in the Hungarian Language ARAi 10 CENT Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Road, Toronto Telefon: LE- 6-0333. Bl XIII. évfolyam, 24. szám. Vol. XIII. No. 24. Szerkeszti: KENESEI F. LÁSZLÓ Toronto, 1963. junius 15, szombat FEKETE NACIONALIZMIS helyzete nap-nap után nehezebbé válik. Legutóbb Kenya fővárosában, Nairobiban, amely tudvalevőleg majdnem 'kizárólag a nagyvadra vadászó vendégek által otthagyott sokmillió dollárból él, legújabban erószakkal kitessékeltek mintegy száz fehérbőrű turistát azon a címen, hogy nem álltak vigyázzba, amikor a szomszédos egyik néger köztársaság miniszterelnöke megjelent egy hotelben. AZ ESET KÖVETKEZMÉNYEKÉNT Kenyát majdnem minden turista elhagyta, s a sokezer európai származású kenyai mezőgazdasági, erdészeti és állattani szakértő és tudós menekülésszerűen távozik. Magukkal viszik mindazt a szakértelmet, amely az őserdei, félelemre és kölcsönös gyilkolásra alapitett törzsi életet békés, egészséges életté alakította át. Magukkal viszik azt a pénzt, amely kórházak és iskolák építésére volt szánva. Magukkal viszik a "fehér vadászokat", akiknek köszönhető, hogy Kenya vadállománya jobban szaporodik, mint valaha, mert a vadkiméiési szabályok betartása és mérgekkel folyó ősi vadászatot helyettesítő modern vadászat óta az afrikai erdőben minden nagy vad megerősödött és megnemesedsí*:. VégüI magukkal viszik a bennszülött néger milliók utolsó reményét arra, hogy valaha is kulturéletet élhessenek, mert ami a fehér ember kivonulása után marad: a régi, törzsi babona, a szüntelen háborúra, gyilkolásra alapított ősemberi élet. Amit a bennszülött LAKOSSÁG talán nem ért meg teljesen, az a veszély, hogy a feketékkel a legnagyobb békességben együttélő angol és más európai lakosság helyett nemsokára kommunista ügynökök jelennek meg mindenütt, akik az angolszász típusú gyarmat helyett a sokkal kegyetlenebb ázsiai típusú szovjet-gyarmatot akarják megszervezni. Kongó népességéből sok tízezren estek áldozatául a Lumumba-féle szovpt azá!láscsinálás politikájának, amig végre ez a fekete ország ugy-ahogy lecsillapodott. Ugyanez a sors vár Kenyára, Ugandára, Dél-Rhodéziára is, ha fekete faji őrületükben kitessékelik azokat, akiknek minden jót köszönhetnek. Ilyen körülmények között nem lehet csodálkozni azon, hogy az USA déli államaiban azok, akik — egyébként teljesen helytelenül — megvetik a négereket, most igyekezne^ az amerikai Legfelsőbb Bíróság által elrendelt fokozatos egyenjogúsítást megakadályozni, vagy késleltetni. Az amerikai szövetségi kormány, igen helyesen, nem tűri, hogy a Bíróság határozatának végrehajtását bárki, bárhol, bármily erőszakos eszközzel megakadályozza. Ezt az álláspontot minden józan embernek osztani kell, még akkor is, ha általánosításra hajlik a négerek gyakran igen antipatikus tüntetéseivel szemben. Az azonban bizonyos, hogy humanista elvek következetes végrehajtása a feketebőrüek javára igen nehéz akkor, ha a feketebőrűek vezetői a világ legkülönbözőbb részein pontosan a humanista elveket tagadják meg mindenütt, ahol fehérekről van szó. ELTEMETTÉK XXIII. JÁNOS PÁPÁT XXIII. János pápa, akit már életében szerettek a keresztény egység és a béke pápájának nevezni, junius 3-án, római idő szerint este 7 óra 49 perckor, hoszszú és kínos szenvedés után rák-betegségben meghalt. “Este fog elragadni a halál — mondotta még nem régen, — mert a nappali órákat az Egyháznak szentelem”. A 81 éves Pápa 262-ik főpapja volt közel 2000 év óta a most 500 millió lelket számláló katolikus egyháznak. A halál pillanatában megxxMi. János pápa szólalt a Szent Péter Bazilika lélekharangja s panaszos szavát pillanatok alatt átvette Róma mind a 450 templomának harangja. Mielőtt véglegesen elvesztette volna öntudatát, utolsó szavai ezek voltak latinul: “A Te kezeidbe ajánlom Uram lelkemet!” Junius 6-án helyezték el holttestét a Szent Péter Bazilika alatt levő ókori keresztény temetőben. Az apostoli palota bronzkapuját bezárták s majd csak az új Pápa megválasztása után fogják kinyitni. A Vatikán 50 nemzettel áll diplomáciai összeköttetésben, ezek mindenütt értesítik országaik bíborosait, hogy utazzanak fel Rómába a pápaválasztásra, amit latin szóval konklávénak neveznek. XXIII. János pápa Kongó hat millió dollárral segíti az A konklávénak a pápa halálától számított 18 nap múlva kell megkezdődni. E hosszú várakozásra a mai gyors közlekedési viszonyok mellett már nincs szükség. De a 15-ik nap előtt a konklávé nem veheti kezdetét. XXIII. János pápát 1958. október 28-án választották meg, tehát négy évig, hét hónapig és hat napig uralkodott. Észak-Olaszországban született 1881. november 25-én, Sotto il Monte nevű községben. A választás a Sixtini kápolnában történik, melyet V szavazások idejére a svájci őrség teljesen elzár a külvilágtól. A szavazás kétharmad többséggel történik s a szavazás mindaddig tart, ameddig valaki e többséget el éri. Bár nincs előírva, hogy a pápát csak a bíborosok közül lehet választani, de ez már évszázadok óta szokássá vált. János pápa választása 1958-ban négy napig tartott, de X. Gregorius pápát 1271-ben csak 33 hónap alatt sikerült megválasztani. A bíborosok bent ülnek trónusaikon a Sixtini kápolnában, előttük kicsiny íróasztal. A konklávé titkára minden reggel és minden délután összeszedi a szavazatokat, melyet összeszámlálás után mindaddig elégetnek, amig valamelyik jelölt a kétharmad többséget el éri. Az olajba mártott papírosok fekete füstje azt jelenti, hegy egy szavazást lezártak s az eredménytelen volt. A kétharmadtöbbség megszerzése után fehér füst száll fel, mely ezt jelenti: “Nuntio vobis gaudium magnum: Habemus Papam!” örömmel jelentjük a nagy eredményt: “Megválasztottuk a Pápát!” Ki fogja követni Angelo Giuseppe Roncalli parasztszármazású pápát e nagy méltóságban? Évszázados szokás szerint mindig olasz bíborost választanak. Csak VI. Adrian pápa volt kivétel 1523-ban, aki holland származású volt. Vatikáni körök a legvalószínűbbnek tartják, hogy a választás a 65 éves Giovanni Battista Móntini bíborosra, Milánó érsekére fog esni. Még XII. Pius pápa nevezte ki halála előtt 1958-ban bíborossá. Második helyen a 72 éves Alfonso Castaldo bíborost emlegetik, Nápoly érsekét. Ha a konklávé ez alkalommal nem olasz bíborost kívánná megválasztani, úgy Eugene Tisserant francia bíboros jöhetne szóba, aki 79 évével a bíborosi testület korelnöke. De emlegetik Gregory Peter Agagianian bíborost is, valamint Paul Emile Leger montreáli bíborost. ENSZ pénzügyi krízisét A kongói központi kormány közölte Godfrey Amachree ENSZ titkárral, hogy hajlandó hat millió dollárral hozzájárulni a kongói békebiztosi tó katonai műveletek miatt előállt költségvetési deficithez. Amachree ENSZ titkár három hétig tartózkodott Kongóban s megítélése szerint még három évig lesz szükség az ENSZ békebiztositó közreműködésére. A most már független kongói központi kormánynak ez az elhatározása hatalmas pofon a kommunista országoknak, melyek Hruscsovval az élen azt vitatták, hogy az ENSZ beleavatkozik ennek az afrikai országnak a belügyeibe. Ezt a hazug álindokot találtak ki, hogy megtagadják az ENSZ által kívánt hozzájárulások befizetését s pénzügyi krízisbe hajszolják ezt a világintézményt. A hálás Kongó most egymaga gondoskodik a deficit eltüntetéséről. KOVÁCS GYULÄ TÁBORNOK MEGHALT Cievelandból jelentik, hogy Kovács G. Gyula tábornok 68 éves korában meghalt. Kovács tábornok a második világháború hős magyar hadseregparancsnoka volt, az emigrációban pedig Magyarország felszabadításáért harcolt a kommunista uralom alól. Mint a Magyar Felszabaditó Bizottság nemzetközi tekintélynek örvendő elnöke sok memorandumban hivta fel az Egyesült Nemzetek Szövetségének és a szabad világ diplomatáinak figyelmét az igazságos magyar követelésekre. Ezek a mély történelmi és politikai tudással és ragyogó stílussal megirt memorandumok legtöbbször lapunkban is megjelentek. Kovács Gyula tábornok 1952-ben jött az Egyesült Államokba. Cleveland magyar társadalmának volt kimagasló tagja. Halála pótolhatatlan veszteséget jelent a magyar emigrációnak s egyúttal lapunk szerkesztőségének is, hiszen harcos fegyvertársunkat, megértő és támogató barátunkat vesztettük el. Emlékét az emigrációs magyarság örökre meg fogja őrizni. A vör A québeci rendőrség, amint arról lapunk más helyén is megemlékezünk, de amelyről ismét és ismét Írni kell, elkezdte a FLQ (Québeci függetlenségi mozgalom) robbantó-terrorista bandájának felszámolását. Eddig 14 személyt tartóztattak le, akik közül 10 kamaszkoru, de letartóztatták a banda vezetőjét is, egy belga származású 33 éves férfit, aki feltűnően szép feleségével együtt saját lakásán gyártotta a robbanóanyagot, illetve állította össze a bombákat, amelyek már egy ember halálát, egy másiknak életre szóló megcsonkítását okozták, s amelyek felfordulással fenyegetik az egész kanadai közéletet. Amikor a montreali és québeci postaszekrényekben az első plastic-bombák kezdtek robbanni, nyomban megírtuk, hogy az egész akció mögött a kommunistákat kell keresni, mert egyedül nekik érdekük az, hogy Quebec kulturális önállóságáért folyó szellemi küzdelem — őrült politikai küzdelemmé alakuljon át. Tipikus kommunista politikai fogás a világ minden részén dugpénzekkel ellátni, propagandával fellázítani a forrófejű kamasz-nacionalistákat —, úgynevezett nemzeti önállóságot követelni olyan népcsoportok számára, amelyek a világ legkülönbözőbb helyein, mint nagyobb népi egységek között élő kisebbségi csoportok, idáig teljesen egyenjogúak és teljesen boldogok voltak. Amint azután valamilyen szélső nacionalista csoport erőre kap, a szovjet "segítséget" ajánl fel neki azért, hogy azon keresztül beültesse a kommunista mételyt valamely uj országba; ha pedig valamely mesterségesen felbujtott szélsőséges csoportot az államhatalom megrendszabályoz (például felszámolja a robbantó vagy egyéb terrorista csoportokat), akkor a kommunisták szokásos szemforgatásukk3l "az üldözöttek" érdekében felháborodásukat fejezik ki. Hogy a valóságban mi lesz a nacionalistákkal, amikor a bolsevisták valahol befészkelték magukat, arra példa Magyarország és a többi csatlósállam helyzete. A québeci terroristák vezetője, amint azt látatlanban megjósoltuk, természetesen hivatásos kommunista ügynök volt. A rendőri jelentés szerint, mint belga "egyetemi hallgató és gazdasági szakértő", Kubában tanulta ki a terrorista-iskolát, természetesen a beiga kormány tudta nélkül. Mr. HÁROM AFRIKAI ÁLLAM EGYESÜL Három afrikai állam: Kenya, Tanganyika és Uganda vezetői Nairobiban tartott egy napos értekezleten elhatározták, hogy a három állam Kelet-Afrikai Államszövetség néven egyesül. Ez a Szövetség lesz az egyesülés után a legnagyobb afrikai államegység. A megállapodást tökéletes egyetértésben Kenya részéről Jomo Kenyatta miniszterelnök, Tanganyika részéről dr. Julius Nyerere elnök és Uganda részéről Milton Obote miniszterelnök Írták alá. Ez az uj államszövetség szilárd bástyája lesz Afriké»$ kéz Schroeder — ez a neve — a havanai szovjet kémközpontban éveken át tanult, s azért delegálták Queöecbe, mert francia az anyanyelve. A robbanóanyagot vagy a szovjetben gyártották, vagy szovjet technika szerint szerelték össze, s a bombák elhelyezése és időzítése is hajszálpontosan ugyan olyan terv szerint történt, mint mindenütt másutt, ahol a kommunisták ezt a lázitási módot gyakorolják, mint például Venezuelában, Ecuadorban stb. Nem tudjuk, hogy a québeci terroristák bűnperére mikor kerül sor, hiszen egyelőre még nem fogták el az Összes bűnöst. A csoport vezetőjére az akasztófa tulenyhe büntetés volna —, hiszen nemcsak a gyilkosságok kísérletének sorozatát követte el, hanem tudva egy idegen hatalom — a szovjet — kanadai térfoglalását akarta elősegíteni. üe ez nem elég. Annak a tudatában, hogy ez az ember, aki Kanada jövőjére nézve a legnagyobb veszélyt jelentette, Castro Kubájában kapta terrorista kiképzését —, végre meg kell szüntetni minden elképzelhető kapcsolatot Kubával, s a legerélyesebben el kell távolítani 'Kanadából mindenkit, akinek a jövőben a havanai bábkormánnyal bármilyen kapcsolata van. Az Egyesült Államok külpolitikai érdeke esetleg úgy kívánja, hogy a Castro-rendszer fegyveres felszámolásával még várjon; ezt megteheti részben azért, mert a havanai terroristák liquidálása bármikor órák alatt végrehajtható —, részben azért, mert ha Amerika fegyveres ereje Kubában közbelép, ezzel a nemzetközi feszültség erősen megnövekednék, mégha atomháború nem is fenyegetne közvetlenül. De Kanada helyzete más. Mi nem engedhetjük meg magunknak, hogy erőnk tudatában tűrjük a kubai kommunisták szomszédságát —, mert nekünk nincs nemzetközileg ütőképes katonai erőnk. Minálunk a vörös lázitás, a vörös terror, az angol—francia nyelvi és népi ellentéteket kihasználó zavart'keltés : halálos veszedelem, amire későn ébrednénk, ha már a parlamentben nacionalista zászlókat lobogtató, de valójában kommunista képviselők ülnének. A kommunisták csak egy nyelvet értenek: az erő nyelvét. S ezen a nyelven kell szólni a terroristákhoz, s főként Kuba és a szov|et hivatásos lázitóihoz. ban a kommunizmus elleni harcnak. ADENAUERT AZ AMERIKAI LÉGIÓ BÉKEÉREMMEL TÜNTETTE KI Az Amerikai Légió az arany világbéke éremmel tüntette ki Konrád Adenauer nyugatnémet kancellárt. Adenauer Bonnban az Amerikai Légió küldöttségétől ezekkel a szavakkal vette át a kitüntetést: "E díszes kitüntetés olyan férfiút ért, aki a háborúban Önökkel szem ben állott nép fia. Ezért becsülöm sokra a kitüntetést. Biztosíthatom Önöket, hogy becsesebb kitüntetést nem kaphatok már életemben". FORRADALMI HARCOK TEHERÁNBAN Mozlem tömegek Teheránban véres harcban állnak az iráni fegyveres erőkkel és a rendőrséggel. A forradalom oka a nők egyenjogúsítása és Mohamed Reza Pahlevi iráni sah ki nem elégítő földreformja. A kormány hadi állapotot rendelt el és minden intézkedést megtett, hogy a forradalmi harcok felett diadalt arasson. Ez volt a legsúlyosabb kormány-ellenes tüntetés 1953. óta, amikor népítélettel elcsapták állásából Mohammed Mossadeg iráni miniszterelnököt. Az összecsapásnak több mint 200 halálos áldozata volt s legalább 100 súlyos sebesültet szállítottak a kórházakba. A kormányhű csapatok szuronnyal és fegyvertűzzel állították meg a forradalmárokat. A hadiállapot elrendelésére 1953. óta most került először sor. Ekkor a sah Rómába menekült s csak akkor tért vissza, mikor csapatai biztosították hatalmának zavartalan gyakorlását. A sah most Teheránban van fiatal feleségével együtt, személyi biztonságát a forradalmárok nem veszélyeztették. A forradalom hátterében kommunisták állnak, akik a mozlem lakosság tradiciójaira hivatkoznak, lázítják őket a nők felszabadítása és egyenjogúsítása miatt és a sah összes földbirtokainak felosztását követelik. Lemondott az angol hadügyminiszter A modern politikai történelem egyik legcsunyább botránya játszódott le Londonban, melynek következtében a 48 éves John Profumo lemondott a Macmillan kormányban elfoglalt hadügyminiszteri állásáról. A jelentések szerint ezt követni fogja a képviselői mandátumról való lemondás is. A hadügyminisztert az ellenzék azzal vádolta a parlamentben, hogy viszonyt folytatott a 21 éves Christine Keeler modellel, aki egy politikai hátterű bűnügynek tanúja lett volna, de ismeretlen körülmények között eltűnt. John Profumo hadügyminiszter március 22- én a parlamentben tagadta, hogy a rosszhirü modellel bárminő kapcsolata lett volna. Felszólalása után odalépett hozzá Macmillan miniszterelnök és bizalma jeléül megveregette a váíiát. A parlamentből a miniszter egyenesen a ‘lóversenypályára ment, mint a királynő vendége. Miss Keeler később megkerült és egy sofőr hajtotta elegáns limousinen érkezett a bíróságra. A tanúvallomások során 'kiderült, hogy Profumo állandó összeköttetést tartott fenn a szép modellál, akinek 'lakásán gyakran találkozott egy szovjet tengeri attaséval, akit azóta visszarendeltek Moszkvába. John Profumo 1940-ben került be először az angol képviselőházba, hol brilliáns politikai karriert futott be. 1960 júliusában nevezték ki hadügyminiszternek. Botránya súlyosan érinti a Macmillan kormányt, mert az ellenzék azt természetesen kortes célokra is felhasználja. Újra az UNO-ból való kilépéssel fenyegetőzik a szovjet, amiért az Egyesült Nemzetek közgyűlése megbélyegzi azt a pimasz magatartást, hogy a világbékét védő kongói és egyiptomi expediciós hadsereg fenntartási költségeiből reá eső részt nem hajlandó megfizetni. A szovjetre eső, de soha meg nem fizetett költségkvóta alig 30 millió dollár —-, gnnyi mint a Kuba kommunizálására és a világbéke fenyegetésére fordított szovjet költség kéthónapra eső része. Csakhogy a szovjet csupán a béke fenyegetésére, nem pedig a baké fenntartására hajlandó áldozni. Az UNO budget-jéből hiányzó összeget mos: részben maga a Kongó részben az USA és Nagybritannia fogják összeadni, de a szovjetet a világ előtt ezert meg akarják szégyeniteni. Ha most a szovjet ennek hatására ki akar lépni az UNC- ból (bár alig hihető, hogy ezt végre is hajtja), ennek a világ csak örülhet. A kérdésben a döntő szót az afrikai és ázsiai "színes" országok fogják kimondani, mert, ha a szovjet magatartását ők is megbélyegzik, úgy Hruscsovék elvesztették utolsó lehetőségüket is arra, hogy bármikor is az afrikai népek "védőjeként" beszelhessenek. HENRIK KAUFMANN a második világháború dán ellenállási mozgalmának vezetője 74 éves korában borzalmas módon halt meg. Kaufmann gyógyíthatatlan gégerákban szenvedett, s a szanatóriumban, ahol utolsó napjait élte, saját felesége ölte meg, hogy borzalmas fájdalmainak végetvessen. Ezután az asszony is öngyilkosságot 'követett el. Kaufmann nevéhez fűződik Grönland védelme a német támadásokkal szemben; ő szervezte meg a háború alatt a német invázióval szemoeni passzív rezisztenciát is, amellyel kapcsolatban ugyanakkor tengerentúl fegyveres ellenállást is szervezett. Az afrikai fehér emberek sorsa,
