Kanadai Magyarság, 1963. január-július (13. évfolyam, 1-30. szám)

1963-01-19 / 3. szám

KANADAI MAGYARSÁG 2 XIII. évfolyam, 3. szám, 1963. január 19, szombat KANADAI MAGYARSÁG CANADIAN HUNGARIANS 996 Dovorcourt Road, Toronto 4, Ont., Canada Telefon: LE- 64)333 Főszerkesztő: KENKSEI F. LÁSZLÓ Megjelenik minden nombaton Sxerketxt&ség 4* kiadóhivatal: 996 Devercourt Id., Terente 4 Hivatalos órák: reggel 9-tól délután 5.30-ig. Ilófixetósi árak: egász évre $5.00, fái ávre $3.00, egyes szám ára: 10 cent. Külföldön: egász ávre $6.00, fái ávre $4.00 (USA dollár). Válaszbályeg nálkül árkezett levelekre nem válaszolunk I 'elhívás nálkül beküldött káziretokat, kópékét nem órzünk meg át nem küldünk vissza, mág külön felhívás, vagy portóköitság mellékelése esetén sem. A közlésre alkamasnak talált kéziratok esetében is fenntartjuk ma­gunknak a jogot, hogy azokba belejavítsunk lerövidítsük, vagy megtold­­|uk, ha arra szükség mutatkozik. Csak ritkán gépelt kéziratot fogadunk el. Minden névvel aláirt cikkért, nyilatkozatért a szorzó felelót. CANADIAN HUNGARIANS Editor in Chief: LÁSZLÓ F. KENESEI Published every Saturday by the HUNGARIAN PRESS LIMITED 996 Dovercourt Road, Toronto 4, Ont., Canada Szegény Gazdagok A HETEDIK PARANCSOLAT Annyi fellengzős dicsére­tet olvastam hazai lapjaink­ban az uj magyar filmekről, hogy nem tudtam ellenállni a csábításnak s megnéztem az egyik mozgóképszínház­ban Jókai Mór: Szegény Gazdagok című regényéből készült uj szines magyar filmet. Olyannak ítélte ezt a kommunista kritika, mely méltán képviselheti Nyuga­ton a magyar szinmüvésze­­tet és filmtechnikát. Szorongva ültem be a né­zőtérre, hiszen úgy éreztem, hogy két órára hazamegyek drága szülőhazámba, mely olyan kegyetlenül száműzött a rideg nagyvilágba. Aztán a vászonról sok meglepetés kacagott felém és sok fájda­lom nyilait a szivembe. Felvonultak előttem a gyönyörű magyar tájak szi­nes felvételei, hiszen a he­gyek és az erdők olyanok maradtak, mint ifjúságunk meséiben voltak. A fa tör­zsek kérgébe beleformáló­dott azoknak az arcvonása, akik akikor jártak arra, mi­kor kérgük még hajlékony és puha volt. Mintha e vén fák elvarázsolt emberek lennének, akik földbegyöke­­rezett lábbal némán várják a kommunista varázslat el­múlását. í Azután betekintettem ma­gyar udvarházak száz év előtti szobáiba, megsimo­gattam a régi bútorokat, fel­ismertem nagyanyám fehér­nemű« szekrényét, melyből még mintha ma is áradt volna gyermekkorom felejt­hetetlenül kedves levendula illata. A falon ott függött a szegény tánti arcképe, aki haláláig merengett annak a délceg katonatisztnek az em­lékén, akihez kaució hiányá­ban nem mehetett férjhez. Ennek a Magyarország­nak, mely a természeti ké­pekből integetett felém, még "földi Kánaán" volt a neve. Mindenkinek volt bő­séges ennivalója, gazdagon teremtek a rónák, tüzes bort szüretelték a szőlőhegyek­ről, forsponton utaztak Pest­re, ahol már magyar sziné­­szék játszották a színpadon : Laborfalvi Róza szavalt tisz­ta csengésű magyar beszéd­del. Ez a zengő magyar nyelv hiányzott nekem legjobban a filmből. Hiába, Jókai sza­vait nem lehet kommunista hangsúllyal ejteni, különö­sen az előtt, akinek fülében még Kiss Ferencnek vagy Szeleczky Zitának magyar beszéde visszhangzik. Meg keli őszintén mondanom, hogy sokszor nem értettem meg a magyar szavakat s még az is előfordult, hogy az angol felirathoz kellett felvilágosításért fordulnom. Pedig az egyik férfi fő­szerepet az a Mádi Szabó Gábor alakította, akinek családja mindössze három házzá! lakott odébb az én nyireci''házi szülőházamtól, így aztán tényleg otthon voltam. E fiatal színész apja fó barátom volt, együtt jár­tunk otthon az első moziba, ahol Edison filmjein akkor még némán zuhogott a Niagara vízesés. Ekkor még nem sok dol­ga volt a városi rendőrkapi­tánynak, legfeljebb az után nyomoztak eredménytélenül, hogy buja tavaszi éjszakákon ki cserélte ki a csizmadia ' cégérét a füzokészitőnőével? Azóta a közbiztonság is meg­változott. Mádi Szabó Gábor színész 80 éves nagyanyját, ennek a régi háznak ismert udvarán egy gyógyszertári laboráns belefojtotta az eső­vizes hordóba, hoay elrabol­ja néhány megtakarított fo­rintját. Talán meg tudom fejteni, miért hangzik olyan idege­nül a mai magyar színészek 'beszéde. Mádi Szabó Gábor édesapja az első világhábo­rúban orosz hadifogságba esett s ott megházasodott. Orosz nőt vett feleségül. Ez a gyermek még ott szüle­tett Oroszországban, tehát nyilván orosz az anyanyelve, anyja és környezete egyetlen szót sem tudtak magyarul, az apa pedig ritkán képes saját nyelvére megtanítani gyermekét. Számtalan példá­ját látjuk itt ennek az emig­rációban. Aztán az első világhábo­rú után a család hazatért Magyarországra. A kis fiú már a Kereszt utcai szom­szédgyerekektől tanult ma­gyarul, akik között nyilván tirpák fiók is voltam, akik maguk is szlovákos akcen­tussal küszködték. így lett ebből a fél orosz, fél ma­gyar gyerekből vezető ma­gyar színész, aki bizonyára egész életén át hordozza az anyatejjel magába szívott orosz szavék szlávos hangsú­lyának átkát. A kommu­nista filmkritika természete­sen földig hajlik az ilyen orosz asszonytól született magyar színész előtt. Csak olyankor tudják ün­nepélyesen kiejteni a magyar szavakat, amikor Jókai re­gényébe kommunista tanul­ságokat akarnak becsem­pészni. Az oláh pásztor igy kiált fel a filmben az elné­mult falusi nép élőtt: — Amig a grófok és bá­rók uralkodnak Magyaror­szágon, addig a szegények mindig szenvedni fognak! A mozgóképszínház hom­lokzatán, a világvárosi for­galmú utcán, méteres fény­­betükkel ragyog ez a négy drága magyar szó: "Jókai Mór: Szegény Gazdagok". Száz méternyire ellátszik az esti sötétségben. Úgy érzem magam, mintha a pesti Urá­nia moziban volnék s csak egy cigarettára jönnék ki a szünetben a Rákóczi útra. Hideg északi szél seper végig az utcán, de Jókaira emlékezve mégis melegít az a tudat, hogy magyar va­gyok. Senki sem beszélt szebben magyarul, mint La­borfalvi Róza és senkit sem vett körül lelkesebben mil­liók rajongása, mint Jókai Mórt. Német regényforditá­­sainák berlini kiadója úgy tette próbára világhírét, hogy a tiszteletdijról szóló értesítés levélboritékját, min­den közelebbi megjelölés 'nélkül, egyszerűen csak "Maurus Jókai von Gottes Gnaden", Isten kegyelméből való Jókai Mórnak címezte s az pontosan megérkezett Berlinből a régi pesti Stáció (mai Baross) Utcába. Ide várták egyszer a világ hires zenészét, Liszt Ferencet, vacsorára. Rossz fiakker hoz­ta a sötét és 1 göröngyös ut­cákon. Sváb szobalány ve­zette be Liszt urat Jókaiék szalonjába. Róza asszony fe­jedelmi tartással "Isten ho­­zött"-tal fogadta. Ettől az orosz cárok palotáiban ed­zett világfi olyan zavarba jött, hogy a magyaros kö­szöntésre, németül hebegte válaszát. — Nix ungarisch . . . ? — kérdezte a Nemzeti Színház fénylő csillaga. — Leider, nein ... — fe­lelte a diadalmas művész, aki a zongorán még Laibor­­faivi Róza beszédművésze­tét is túlszárnyalta. A figyelmes háziasszony a görög tragédiák fájdalmas — Jaj el se hiszed Ilon­kám, mi történt ma velem — törli idegesen a verejtékét János, amikor este a munká­ból haza jövet betoppan az ajtón. Fiatal házasok. Két kisgyermekük már iskolába jár. — Mi van veled, hogy igy (ki vagy kelve magadból? — lép hozzá a felesége segítő­készen. — Nemcsak a hideg, meg a fáradtság gyötör most en­gem, hanem más is. Képzeld el a munkahelyem egy elha­gyatott zugában piszok, sze­mét között hatvan'kilenc dol­lárt találtam, ebben a szeny­­nyes, gyűrött borítékban. El­feledve, félredobva hevert az ócska papirok között. Lát­szott, hogy már hosszabb ideje dobálták ide-oda an­nak dacára, hogy igen sok embernek átmehetett a ke­zén anélkül, hogy valaki fi­gyelemre méltatta volna. — Idenézz' — adja a fe­lesége kezébe a piszkos lé­vé l-bori tékát. — Mit kell ezen ideges­kedni? — Oda kell adni a gazdájának és kész — adja vissza Ilona asszony a gyű­rött borítékot férjének anél­kül, hogy megnézné a tar­talmát. — Hát éppen ez az. Ha ez csak annyiból állna, ak­kor most nem állnék itt ve­le. Azt sem tudom, ki a gaz­dája. Hová, kinek vigyem vissza? Se cim, se valami­lyen nyom, vagy utalás, amelyen elindulhatnék a gazdája után. — Majd bolond leszek. — Add oda a for-mannak. — Hát mit akarsz vele? — kérdi Ilona ijedt, elnyilt szemmel. — No ne gondolj rólam semmi rosszat. Ismerhetsz már azóta a pár év óta, ami­óta házasok vagyunk. Még­is, ha őszinte akarók lenni teljesen, egy pillanatra átvil­lant rajtam, hogy ezt a pénzt senkisem keresi s meny­nyi mindent lehetne venni belőle a gyerekéknék is, ma­gunknak is. De, amilyen hir­telen jött ez a gondolat, ugyanolyan gyorsan el is ment. Aztán arra határoztam el magamat, hogy odaadom a for-mannalk, hiszen, ha va­laki mégis keresné egyszer, tudod rajtam mindjárt ész­­revennék, hogy- ludas va­gyok benne. Úgyis rájönné­nek hová lett s megint azt mondanák, hogy a magya­rok nem becsületesek. Ké­sőbben az is eszembejutott, hogyha odaadom a formán­nak, az ugyanúgy zsebre­­vágná, mint most én tettem, vagy más is tenné, ha pénzt talál. Aztán ráadásnak még bolondnak nézne, mint azt a fiatalembert, akiről — emlékszel — két év előtt hallottuk, hogy többezer dollárt talált s a becsületes visszaadás után bevitték az ideggyógyászatra megfigye­lés végett. — Hát ehhez ne­kem semmi kedvem, de azt 'is érzem, hogy ehhez a hangján jelentette ki: — Ich nix cfájcs! Ez a régi adoma jutott eszembe, mikor egy-egy mondatot nem értettem meg a szovjetet dicsőítő színészek elromlott magyar beszédéből. Láttam a nagy mesemondót, amint tél ele­jén üres bársony-útitáskával érkezett meg a füredi villá­ba, egész télen át magányo­san dolgozott s tavasszal "Az aranyember" kéziratá­val kitömött táskával vá­gott át a Kisfaludy gőzőssel, a még mindig téiies Bala­tonon. A kéziratokért ara­nyat adtak, milliók olvasták s ime még ránk is maradit ebből az el nem pocsékol­ható kincsből. Itt fénylik di­csősége az amerikai utcán. Most a kommunizmus szétszórja e drága gyémán­tokat. Jókai magyaros re­gényalakjaiból olyan figurá­kat farag, akik meghamisít­ják a magyar multat s mi, a menekült élet száműzött "gazdag szegényei", akik örökölt ősi tisztaságában akarjuk hazavinni a magyar 'nyelvet, fájdalmasan kiál­tunk fel a vászonra, a gyat­rán beszélő színészekhez, mint egykor Róza asszony a zene pátriárkájához: — Nix ungarisch, uj kom­munista színész nemzedék? Nyiregyházy Pál pénzhez nincsen jogom. — Dehát akkor, mit akarsz tulajdonképpen? — Se visz­­szaadmi, se megtartani? — Na, csakhogy már szó­hoz engedsz jutni. Emlékszel a napokban együtt olvastuk az egyik magyar újságban egy magyar iskola segély­­kiáltását, melyet képtelenek fenntartani anyagi segítség hiányában. A tanulók száma egyre nő, anyagi forrásaik meg eladapták. — Már .megyek is feladni a postára — kapja fel Hona lelkendezve retiküljét. — Ép­pen csak kiiram az újságból a magyar iskola pontos ói­mét. Persze a magunk nevén nem küldhetjük, mert eset­leg felfigyelhetnek ránk, hogy ennyi pénzt küldünk jótékonycélra akkor, amikor m agu n knak-si ncsen. — Küldjük el névtelenül. Hona asszony már fogja is a pénzt és viszi a postára. Onnan azonban hamarosan lógó orral jön vissza. — Nem veszik fel névte­lenül. — Az nagy baj. — Küldjük feladónak azt a magyar újságot, amelyen keresztül a segélyt kérik. — Igenám, de előbb meg keli kérni a szerkesztőséget, hogy az újság nevében fel­adhassuk. — Mindjárt hívom a szer­kesztőséget. Remélhetőleg igy.. semmilyen zavar nem adódik elő. Ilona asszony tárcsáz, tárcsáz, de a szer­kesztőség nem jelentkezik. — Adjuk fel a meghalt bátyám nevében a mi lakás­címünkkel. iKiáilitjék a feladóvevényt, azonban Ilona megint két­méteres lógó orral jön visz­­sza a postáiról. — Be van zárva — mondja komoran. — Az sem bej. Feladjuk hétfőn. Holnap zárva lesz a posta. — Nem, nem — kiabálja Ilona szinte hisztérikusan. Én nem alszom idegen pénz­zel. — Szinte éreztem, hogy a te idegeiddel lesz a baj — mérgelődik János. — Hát jól van. Holnap visszaviszem a for-mannak. — János ne érts félre — sírja el magát Ilona. — Én is erkölcsösebbnek tartanám elküldeni a nyomorgó ma­gyar iskolának, ahol lelkeket mentenénk ezzel a pénzzel, mint jómódú országiban megenni, meginni akkor, amikor erre nincsen feltét­len szükség, s ha már nem ■találjuk a gazdáját, ugyan­­joga völna hozzá, mint ne­künk. így érzem magam is az Íratlan törvény parancsát — zokogja mostmár Ilona. — Viszont, ha az írott tör­vényt tekintjük, hogy ujha­­zánknak semmi köze a ma­gyarság bajaihoz, problémái­hoz s ha mégis kiderül, hogy talált pénzt küldtünk ma­gyar iskolának, nemhogy mentségünknek tekintenék, de igen könnyen lopásnak minősíthetik Hazánk rová­sára. Megint csak azt mond­hatnák, amit akkor monda­nak, ha valamely bűncselek­ményben úgynevezett ma­gyarnak a keze van benne: "ezt is magyarok csinálták! Ilyenek a magyarok, stb. stb" . . . Végeredményben pedig valamely igazság is volna benne, mert nem a mi munkánkkal megszerzett pénzünkből küldtük a ma­gyar iskolát segélyezni, ha­nem, idegen, talált pénzt ab­ból az országból, amely min­iket befogadott. Ki tudja, hogyan Ítélnék meg ezt, hi­szen minden éremnek két ol­dala van s mi még elég ke­véssé ismerjük ezt az orszá­got. Talán még a munkánk­ból is kidobnának. — Talán neked van igazad Ilonka, lehet, hogy helytál­lók az érveid, de nem va­gyok ebben magam se biz­tos. — Én sem mondom azt, hogy nincs igazad János, de azt sem tudhatom, hogy az én érveim teljesen helytál­lók. Lehet, hogy gyáva va­gyok az Íratlan törvény útjá­ra lépni, de az isi lehet — mereng el Hona szeme a messzeségbe nézve — na­gyobb rombolást csinálnánk magunk körül, mint, ami­lyen a segítségnek a mér­téke lenne. — Uram Jézus segíts! Te adj tanácsot, mit tegyünk! János meg Ilona egész éj­ijei nem aludtak. Beszélget­tek, vitatkoztak. Meghány­ták, vetették a dolognak mindkét oldalát, lehetőségét. Melyik törvényt kövessék? Az írottat, vagy az Íratlant? Másnap reggel az ideges­ségtől, álmatlanságtól mind­ketten halálos fáradtan men­tek be a munkahelyükre. Já­nos azonban visszavitte a pénzt. Ezzel megmentették kö­vetkező éjszakájuk nyugal­mát, ami ugyan felületesen nézve nem éppen nagy eredmény, vagy elégtétel, de azt sem tudhatják, milyen következményeket hárítot­tak el vele, mert itt senkisem ismerheti az összefüggése­ket és az Írott, meg az Írat­lan törvények egymásra va­ló hatását. v. Szirmay Józsefné A Kárpátokon túlra j a Vasfüggönnyel! A második világháború befejezése után Truman elnök meghívta Winston Churchill brit miniszterelnököt: láto­gassa meg a saját szükebb pátriájában, Missouriban Churchill, aki az első világháborút, nv'nt lovastiszt szolgál­ta végig, azt válaszolta, hogy szívesen |ön az öszvértenyész­tés hazájába. így történt azután, hogy a Missouri állam­beli Fulton városka egyeteme, Westminster College küldött a brit miniszterelnöknek meghívót, diszdöktorrá avatására. Tizenhét éve lesz e tavasszal, hogy Churchill diadalutban járta be az Egyesült Államok nagyvárosait. "V"-aiakban égnek tartván két ujját, mindenütt hatalmas tömegek él­jenezték, a new-yorki Broadway-n százezrek részvételével zajlott le a "ticker tape parade", a táviró szalagjának fel­hőkarcolókból ledobált, sok mérföldnyi papirkigyója. Ghurchill-lázban égett a győztes Amerika . .. A búr háborúban már derekasan megverekedett brit áliarmférfiu mégis egy csendes "nagyalföldi" egyetemet választott ki korszakalkotó beszédének elmondásához. A rákövetkező napon valamennyi világlap első oldalon je­lentette: "évtizedekre terjedő gondot fog okozni a müveit emberiségnek, hogy félbarbár népeket segített a Nyugat j diadalra és azok valóságos VASFÜGGÖNY mögé börtönöz­­nök be olyan nemzeteket, mely ék ezer éven át védték a keresztény civilizációt . . ." Ott, Fulton, Missouriban, a Westminster College cam­­pusán hangzott el először ez a százmillió kelet-európainak és itteni rokonaiknak oly gyűlöletes szó: vasfüggöny . . . És most ugyanaz a tudományos intézmény, mély Churchillt 19464>an diszdoktorrá avatta, fel akarja rázni az amerikai közvéleményt azzal, hogy Iron Curtain Institute néven, tör­ténelmi szákszerüséggel foglalkozik az emberiség e feké­lyével. Sajnos, tanítani való anyag bőven akad e téren! A Prebytterian Ghurch támogatását élvező Westminster College még egy drámai terv megvalósításán szorgosko­dik. President Róbert Davidson irányításával tárgyalásokat kezdett olyan irányban, hogy Churchill kedvenc templo­mát, mely London egyik külvárosában bombatámadás kö­vetkeztében rombadőlt, Foltomban, az egyetem hatalmas térségén építik fel újból. A Rákóczi Ferenc korát megelő­zően, 1677-ben Sir Christopher Wren tervei szerint épült St. Mary the Virgin templom köveinék átszállítása érdekében már megindultak a tárgyalások. A moszkvai "Pravda" elsőoldalas cikkben ostorozza Westminster College elhatározását. Az Amerikai Magyar Szövetség központi titkára viszont köszönetét fejezte ki dr. Davidsonnak és arra kérte, tegye a világtörténelmi je­lentőségű tudományos intézetét a magyar és kelet-európai népék feltámadásának messze világító fáklyájává. TITO EGYETÉRT HRUSCSOWAL... J0SIF TITO Tito jugoszláv tömeggyil­­kos, aki szerintünk nem más, mint egy szovjet ügynök, nagy beszédet mondott a Szovjetunióban tett látoga­tásáról. Az alábbiakban idézünk beszédéből: "Mi lényegében egyetér­tünk azzal, amit Nikita Szer­­gejevics elvtárs beszámoló­jában mondott az országaink közötti kapcsolatokról" — jelentette ki. A múltról nem szeretnék beszélni — fűzte hozzá, majd hangsúlyozta, hogy "vannak ugyan még bizonyos nézeteltérések, de ezeket konstruktiv együtt­működés utján, közösen meg fogjuk szüntetni". Tito elmondotta, hogy rövid szovjetunióbeli tar­tózkodásuk alatt a jugo­szláv vendégek meggyő­ződtek arról: nemcsak a vezetők, hanem az egész szovjet nép kívánja a ba­rátságot és az együttmű­ködést Jugoszlávia népei­vel. "Pihenni voltunk hazá-HÁZAI A NÉMETORSZÁGI ma­gyar egyetemi és főiskolai hallgatók szövetségének, va­lamint a magyar értelmiségi klub meghívására München­ben Kibédy György tartott rendkívül érdekes előadást, ezzel a címmel: "Szövetsé­gese, vagy ellensége Latin- Amerika Európáinak?" Kibé­dy Chilében él, egyetemi ta­nár, amellett a világhírű genfi munkaügyi hivatal egyik legismertebb szakértő­je és a la'tinamerikai államok gazdasági életében vezető­szerepet visz. Megkapta a legmagasabb állami kitünte­téseiket. Hét nyelven beszél, 42 éves. • IDEGENFORGALMI LÁTVÁ­NYOSSÁG A SZEGEDI ZSINAGÓGA A vendégkönyv bejegyzé­sei szerint az idegenforgal­mi nevezetességnek számitó zsinagógában szovjet, angol, nyugatnémet, keletnémet, dán, cseh, bolgár és más or­szágokból érkező turisták jártak. A magyar látogatók szarna is állandóan növek­szik, jelenti az Uj Élet. ■ • CSAK RÖVIDEN Uj magyar nagykövet és követ. Mátyás László Ma­gyarország algériai nagykö­vete átadta megbízólevelét Ben Bella algériai miniszter­­elnöknek. Kepes Imre, a buenos airesi magyar követ, kit az Elnöki Tanács követi HÍREK Ezekre meghívták az általá­nos iskolai nevelőket is, akik tájékozódhattak arról, hogy volt tanítványaik milyen eredményeket értek el a kö­zé piskol ában • CSAKNEM KÉTMILLIÓ AN­GOLNAIVADÉKOT bocsátot­tak a Balatonba az elmúlt két esztendőben. A tavaly betelepítettek 'közül most fogják ki az első példányo­kat. • Győr-Sopron megyei bőröndcimkék Bővíti a megyében kap­ható bőröndcimkék válasz­tékát a Győr-Sopron megyei Idegenforgalmi Hivatal. A városok egy-egy jellegzetes­ségét bemutató bőröndcim­­kéken kívül nemsokára uta­zótáskákra kerülhetnek a brennbergi havas tájat, a balfi-fürdőt és a fertői kas­télyt ábrázoló címkék is. • Restaurálják a nyírbátori reformtáus templomot Az 1484 és 1511 között gótikus stílusban épített, műemlékké nyilvánított nyírbátori református temp­lom homlokzatát, támpilfé­­reit helyreállítják, megjavít­ják az ablákdk párkányát. A munkát előreláthatóan a jövő év tavaszán fejezik be. jükiba, de azon vagyunk, hogy minél jobban előse­gítsük kapcsolataink és a kölcsönös bizalom meg­­szilárduáiását" — jelentet­te ki. Megállapította, hogy a Szovjetunió és Ju­goszlávia 'között az utóbbi néhány esztendőben a kapcsolatok "fokozatosan fejlődték a baráti együtt­működés irányában, mind kétoldalú kapcsolataink területén, mind pedig kül­politikai téren". Joszip Broz Tito rámu­tatott, hogy Leonyid Brezs­­nyevnek, a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa elnöksége el­nökének ez év szeptemberé­ben Jugoszláviában tett lá­togatása "sokban elősegí­tette a népeink közötti jobb kölcsönös megértést és a barátság megszilárdulását". "Mélységesen meg va­gyok győződve arról, hogy a különböző kérdésekről folytatott kölcsönös véle­ménycsere újabb nagy hoz­zájárulás kapcsolataink meg­szid árditásá-hoz és kiszélesi­­téséhez" — mondotta. Han­goztatta, hogy ebben a vo­natkozásban Jugoszlávia ré­széről megvan a teljes kész­ség és kifejezte meggyőző­dését, hogy az erre vonat­kozó szovjet álláspont egye­zik a jugoszlávdkéval. Tito megjegyezte, hogy a Szovjetunió és Jugoszlá­via nézetei "valamennyi ■nagy nemzetközi kérdést te­kintve, megegyeznek, vagy egymáshoz közelállnak. A háború és a béke, a békés együttélés, a leszerelés, a gyarmati rendszer felszámo­lása, a német kérdés és több más, a mai világot érintő probléma tekintetében néző­pontjaink azonosák, vagy egymáshoz közei állnak". Egyszóval nincs itt sem­mi baj! Tito megcsinálta a műha­ragot Moszkvával, s a Nyu­gat, de főleg az USA mil­­liárdokat fizetett érte az amerikai kisemberek zsebé­ből. Mikor észrevette a ra­vasz bolsi ügynök, hogy az amerikai kispolgár már nem hisz a megtérésében és 'kö­vetelte, ma is követeli Ju­goszláviának szánt minden­nemű támogatás azonnali megszüntetését, erre Tito — nyíltan is bevallja, hogy "né­zőpontjai" teljesen azono­sak a Szovjetunióval. Tehát Nyugatot ismét átejtette egy sötét rablógyilkos .. . minőségben akkreditált a boiiviai köztársaságba, át­adta megbízó levelét a bolí­viai köztársasáig elnökének, jelentette a budapesti rádió. • Vilma holland anyaki­rálynő utolsó nemes cseleke­dete. A holland sajtó közli: Julianna királynő intézkedé­sére azt a 4200 - karácsonyi üdvözlőlapot, melyeket Vil­ma királynő közvetlenül ha­lála előtt előkészített és alá­irt, szét küldték a címzettek­nek: a magyar menekültek­nek és a holland náciellenes földalatti mozgalom tagjai­nak. .C.F. VITAMIN es ÁSVÁNYI TÁPANYAG-KESZLET KICSINY NAPI KIADÁSSAL BIZTOSÍTJA AZ EGÉSZ CSALÁD EGÉSZSÉGÉT jóízű szirup gyermekeknek Ferencsik János hazaérke­zett amerikai körútjáról. Az Amerikában töltött négy hó­nap alatt tiz operaelőadást vezényelt és kilenc hangver­senyen szerepelt. Februárban j Angliába, áprilisban Auszt­riába, ősszel pedig újra az Egyesült Államokba látogat. • A SZEKSZÁRDI Garay Já­nos Gimnázium december­iben már a falvakban is ren­dezett szülői értekezleteket. Recept kályha fényesitéshez Fényesíteni akarja kályháját? Egy módszert közlünk, amely hatáso­sabb és olcsóbb, mint minden ed­dig ajánlott eljárás. Eltávolítja a ráégett zsírokat és szennyeződése­ket oly alaposan, hogy az szinte csodának látszik. Ime, itt a recept­je : Oldjon fel két tetejezett kávés kanálnyi Gillett lúgot Va csésze hi­deg vízben és ezt öntse egy üveg­edénybe. Egy másik edényben ke­verjen ugyancsak Vá csésze hideg vízben 1 evőkanálnyi lisztet, öntse ezt az oldatot lassan a lugoldatba, állandó keverés közben ... Az Így nyert oldatot kenje rá a megtisztí­tandó felületre (de ez nem lehet festett vagy alumíniumból készí­tett). Hagyja rajta egy-két órán át. Utána mossa le alaposan vízzel. Tu­catnyi egyéb idő- és pénzmegtaka­rító tanácsért kérjen díjtalan 60 ol­dalas könyvecskénket: Standard Brands Ltd., 550 Sherbrooke West, Montreal. GL—159 praktikus tabletta idősebb gyermekek és felnőttek számára 50 drb. $2.29 100 drb. $4.19 24 napi adag ára $2.29 72 napi adag ára $4.79 KAPHATÓ MINDEN DRUG-STORBAN LEGSZEBB AJÁNDÉK A KÖNYV! Ha barátainak, ismerőseinek ajándékot akar adni, adjon magyar könyvet. Különösen ajánljuk az emigrációban megjelent Íróinknak a müveit: Ghyczy Zsuzsanna : A város.............................. $3.00 Kenesei F. László: Járhatatlan utakon........... $2.00 Kisjókai Erzsébet: Lázadás............................... $2.00 Székely Molnár Imre: Hallod-e Zsófi? ........... $3.00 Szilvássy László: Mesék a bryanszki erdőből l-ll. kötet, együtt ...................—..........-....... $5.00 Wass Albert: Tizenhárom Almafa ................ $2.40 Ezenkívül az emigrációban megjelent összes könyvek kaphatók kiadóhivatalunkban: 996 DOVERCOURT ROAD, TORONTO 4, ONTARIO. TELEFON: LE. 6-0333.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents