Kanadai Magyarság, 1962. július-december (12. évfolyam, 28-51. szám)

1962-11-17 / 45. szám

Még jőni kell, még jőni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty Authorized 83 Second Class Mail * by the Post Office Department Ottawa and for payment of postage in cash. Edited and Published at 996 Dovercourt Road, Toronto Phone: LE. 6-0333. KANADAI PRICE M CENT» Canada’s Largest i and Oldest 1 Weekly in the Hungarian Language ARA; 10 CENT Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Road, Toronto Telefon: LE. 6-0333. XII. évfolyam, 45. szám. Vol. XII. No. 45. Szerkeszti: KENESEI F. LÁSZLÓ Toronto, 1962. november 17, szombat: A Kreml vereségét nem lehet letagadni! VÁLTOZATLANUL AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK A KEZDEMÉNYEZŐ A kubai kérdés még min­dig döntő jelentőségű, de e pillanatban nem fenyeget világháború kitörésével. Az amerikai légifelvéte­lek és helyi jelentések Ku­bából kétségtelenül bebi­zonyították, hogy a szovjet eleget tett az amerikai blo­kád hatása folytán tett igé­zeteinek és a közép- és kis­­hatótávolságu a tóm rakétá­kat valóban leszerelte a ku­bai kilövöhelyekről. Az is bebizonyítást nyert, hogy az orosz rakétákat szétszedték és hajóra-raká­­sukat megkezdték, bár az elszállításuk még nem tör­tént meg. Nem történt azonban semmi újabb lépés a szovjet támadófegyverek leszerelé­sének és ellenőrzésének ügyében. Mint ismeretes, Castro megtagadta, hogy a szovjet ígéretének teljesítését Kuba területén akár az UNO, akár —, mint ahogy azt a szovjet később javasolta, az USA pedig elfogadta — a Nem­zetközi Vöröskereszt ellen­őrizze. Mikoyan szovjet mi­niszterelnökhelyettes, aki azért repült Kubába, hogy Castrot az amerikai—szovjet egyezség betartására, illet­ve a nemzetközi ellenőrzés megengedésére bírja, látha­tólag dolgavégezetlenül tá­vozott. Ezidőszerint senki sem fogja erőltetni a raké­ták leszerelésének ellenőrzé­sét Kuba területem, hanem ehelyett az ellenőrzést ma­ga az amerikai flotta veszi át olymódon, hogy a rakétá­kat hazaszállító hajókat a szovjet engedélyével átku­tatja, a visszaszállított leg­fontosabb berendezések szá­mát pedig összehasonlítja a rendelkezésére álló adatok­kal. Ily módon fog kiderül­ni, hogy valóban megtör­tént-e a támadó fegyverek leszerelése, s nem marad­tak-e eldugva további nagy­hatású támadó harceszkö­zök ? A szovjet — a legutóbbi évtizedekben eddig soha nem tapasztalt módon — ugylátszik nem tehet mást ebben a kérdésben, mint­hogy ezúttal fogcsikorgatva betartja Ígéretét. Hogy Castronak ez tetszik-e vagy sem, az teljesen lényegtelen ; az, hogy a Kreml már nem is törődik azzal, hogy been­gedik-e Kubába az ellenőrö­ket, vagy ehelyett a tenge­ren történik-e az ellenőrzés (ami pedig a szovjetnek sóklkal komolyabb erkölcsi vereséget jelent, mintha az Kuba területén történt vol­na meg) — egyszerűen azt bizonyítja, hogy a szovjet teljesen elejtette Castrot, aki, mint egy kivert kutya, egye­dül ugat a nagy• pusztaság­ban. Még Tessék-lássék ga­ranciákat kér ugyan;a szov­jet arra, hogy Kubát — egy­előre — nem szabaditják fel a castroi rémuralom alól, s e célból UNO-el lenőrzést ho­zott javaslatba Kuba "vé­delmére", de miután Castro paranoiás önteltséggel meg­tagadta azt, hogy saját gaz­dájának, a szovjetnek enge­delmeskedjék —, nyilván látszik, hogy a szovjet is csak azért akarja Kubát UNO-járőrhajókkal körülvé­tetni, hogy megakadályozza, bogy Kuba más oldalról szállított fegyverekkel tá­madó támaszponttá nője ki magát, s ezzel újra az atom­háború szélére sodorja a vi­lágot. HOGY Ml EZ A "MÁS OL­DAL" arra feleletet kapunk úgy Castro kijelentéseiben, ■mint abban a nyilatkozat­ban, amelyet a kínai kor­mány a hivatalos pekingi pártlapban tett közzé. "Hrus­csov elárulta a kommuniz­mus ügyét — mondja a pe­kingi kormány — azzal, hogy Kubában visszavonult. Hruscsov a mindenáron való megegyezés politikáját, az úgynevezett müncheni poli­tikát követi — mondják Maoék — pedig a nyugati "burzsoá" kormányokkal szemben csak a fegyveres támadás a helyes ut". Ugyanakkor Castro azzal vigasztalja meg Kuba népét, akit "nagy szövetségese" a szovjet nyilván cserbenha­gyott, hogy "az igazi, hű kommunisták (értsd: a kí­naiak) továbbra is vállvetve harcolnak Kuba népével az amerikai imperializmus el­len". A kubai ügy tehát vi­lágraszóló, talán döntő polir tika>i győzelmet hozott Ame­rikának, s ezzel a nyugati vi­lágnak, mert: 1. Bebizonyította a világ előtt, hogy az USA képes és hajlandó szükség esetén atomháborúval is harcolni a kommunisták ellen. 2. Bebizonyította a világ előtt, hogy a szovjet nem képes és nem hajlandó atomháborút megkockáztat­ni a kommunizmus terjeszke­dése érdekében. 3. Bebizonyította Kubá­nak és a többi szovjet csat­lós országnak, vagy kommu­nizmusra hajló "semleges" országnak, hogy a szovjet minden úgynevezett szövet­ségesét azonnal cserben­hagyja, ha az ügy komolyra fordul. 4. Bebizonyította a vi­lágnak, hogy a szovjet be­lülről annyira gyenge, hogy a propagandán kivül nem képes sikereket elérni, s hogy ezért itt az ideje a kommunizmus elleni politi­kai támadásnak, amely biz­tos győzelemre fog vezetni. 5. Olyan áthidalhatatlan szakadékot hozott létre Moszkva és Peking között, hogy a legközelebbi na­gyobb nemzetközi válságnál a kommunizmusnak ez a két fajtája már katonailag is szemben fog állni egymás­sal —, amiből az követke­zik, hogy az oroszok az ame­rikaiak barátságát fogják ke­resni, s ezért minden árat meg fognak adni, beleértve Európa felszabadítását is.. Ilyen körülmények között nem lehet csodálkozni azon, hogy az amerikai képviselő­­házi és szenátusi választá­sok Kennedy pártját meg­erősítették. Mint ismeretes, az USA alkotmánya szerint a parlament két házát nem az elnökkel egyidősben, ha­nem két évvel később vá­lasztják. Ezen intézkedés eredeti célja az volt, hogy valamely megválasztott el­nök kormányzásának első két évében bizonyíthassa be, hogy helyesen vezeti-e az ország ügyeit, s ha ez nem sikerül, úgy a parlament két házának oj összetétele már előre biztosítja, hogy a leg­­közel eb b i e 1 nökvá I a szt á so n ne kerülhessen be a Fehér Házba. A tapasztalat azt mutat­ta, hogy eddig még minden elnök veszített parlamenti népszerűségéből kormány­zása első két éve alatt, bár a legtöbbször nem olyan mértékben, hogy ez a to­vábbi kormányzásban, illet­ve a legközelebbi elnökvá­lasztáson való fellépésében megakadályozta volna. Ken­­nedynél azonban más a helyzet. Pártja, a Demokrata Párt nem vesztett, hanem szerzett újabb képviselőket, ugv, hogy parlamenti több­­sége ma még nagyobb, mint két évvel ezelőtt volt. Emel­lett legnagyobb politikai el­lenfele, a republikánus Nixon ki is bukott a szená­tusból, s Így politikai kar­rierjét befejezte. Annak ellenére, hogy a kubai kérdés nem volt a mostani parlamenti választás döntő ügye, azonban Ken­nedy erélyes, okos és min­­denekfelett sikeres fellépé­se kétségtelenül a Demo­krata Párt győzelmét hozta meg olyan kerületekben is, amelyek eddig republikánus jelöltre szavaztak. Egyedül néhány déli kerületben vesz­tett a Demokrata Párt, ahol az elnöknek a Mississippi-i egyetem integrációja ügyé­ben követett politikája el­lentétben áll a közhangulat­tal. A nemzetközi események között legújabban ismét az India elleni kínai orvtáma­dás emelkedik ki. A kínaiak megvetéssel utasították el Hruscsov felhívását arra, vonuljanak vissza a határ­vonalra és kössenek békét. India harckészsége ettől füg­getlenül egyre fokozódik, nagyarányú sikeres ellentá­madások indultak meg és miután a hadianyagszállitás Amerikából, Kanadából, Nagybritanniából és más országokból is megindult, a kínaiakat valószínűleg gyor­san meg fogják állítani. Ha nem, úgy előbb-utóbb vala­melyik fél atombombát fog kapni és bevetni. Mi úgy érezzük, hogy ez lesz az a pont, amelyben — ha arra szükség mutatkozik — az USA és a szovjet meg fognak egyezni. Addig is azonban máris nagy eredmény, hogy India, amely oly soká a kom­munistákkal szi m pat izál ó "semleges" ország volt, most egyértelműig a Nyu­gat oldalára állt át. A hirék szerint az indiai ifjúság mil­liószámra önként jelentkezik] a háborúra. De még ennél is fontosabb, hogy a kommu­nisták beépített emberét, Krishna Menont végre le­mondásra kényszeritették. Vele együtt kénytelen Nehru elejteni minden "békés együttélési" politikát a kommunistákkal szemben. Az oroszok hivatalosan ki­jelentették ugyan, hogy ők nem segítik Indiát ebben a küzdelemben (Nehru ugyan­is a szovjettől kért katonai segítséget Kína ellen), de ugyanakkor Hruscsov azt is kijelentette, hogy a szovjet befejezte az atomkisérlete­­ket, s hajlandó ebben a kér­désben egyezséget kötni a Nyugattal, beleértve az el­lenőrzés megengedését is. Ha pedig az atomfegyverek ügyében ellenőrzött, illet­ve ellenőrizhető egyezség jön létre az USA és a szov­jet között, akkor a kínai— indiai háborút India máris megnyerte.______________ Diefenbaker kormányát közeli bukás fenyegeti Az Emlékezés Napja, Remembrance Day! Meghalt Eleanor Roosevelt ELEANOR ROOSEVELT Eleanor Roosevelt, az 1945-ben elhunyt Franklin Delano' Roosevelt özvegye 78 éves korában elhunyt. Mrs. Roosevelt "emberbará­ti és békepárti tevékenysé­géről" volt hires. Bár ebben a tevékenységében igen gyakran túllépte azokat a ke­reteket, amelyeket egy nagynevű, de magánszere­pet betöltő hölgynék be kel­lene tartania, s olyan kom­munistabarát kijelentéseket tett, amelyek sokkal többet ártottak a világnak, mint amennyit minden emberba­rát! tevékenysége használt. Az amerikai nép persze másképp Ítéli meg Mrs. Roosevelt tevékenységét, mint ahogy azt mi, emigráns magyarok tesszük. Ezzel ma­gyarázható Kennedy elnök­nek — a haláleset alkalmá­ból tett azon kijelentése —, hogy "Eleanor Roosevelt I Amerika legnagyobb nagy­­: asszonya volt". "Senki sem tesz tanúsá­got hőbb szeretetről, mint az, aki az életét áldozza fel azért, hogy mások békében élhessenek, békében, biz­tonságban — és szabadon ! Ki merne jóslatokba bocsát­kozni arra nézve, vajon el­jön-e a nap, amikor minden nemzet békében és szaba­don élhet? A legnagyobb hősiesség jele, hogy mindig voltak olyanok, akik készek voltak — és készek ma is AZ OTTAWAI PARLAMENT DOMBON LEVŐ "PEACE1. TOWERBAN" (Béketorony) két vaskos könyvben van megörökítve.annak a 104.000 kanadainak a neve, akik a két nagy háborúban életüket adták a hazáért. Az Emléke­zés Napján, Remembrance Day, november 11-én nemcsak Ottawában, hanem az ország jóformán minden helységé­ben fennkölt ünnepélyeken hódoltak az elhunyt hősök em-j lékének. Boris Spremo j mindenüket feláldozni ab­ibam a reményben, hogy ál­dozatuk nem lesz hiábavaló és hogy mások követni fog­ják példájukat, a szabadsá­gért való küzdelmet, mert a szabadságot — még; az ide­gen megszállás alatt levő országokban is — többre becsülik az életnél. Kanadában az ország minden részében számos emlékmű őrzi azon hősök emlékét, akik a legnagyobb önfeláldozással harcoltak hazájukért két világháború­ban. Ottawában, november 11-én, a megemlékezés nap­iján régi szokás szerint át­fordítanak egy lapot abban a két vaskos könyvben, melyek a hősök szobájának oltárán feküsznek a parla­ment dombon emelkedő Bé­ke Toronyban. E két könyv 104.000 hősi halott nevét ■tartalmazza, akik életüket adták a hazáért. Amidőn a Megemlékezés Napján, november 11-én, délelőtt, pontban 11 órakor minden forgalom leáll és az emberek az ország vala­mennyi részében lehajtott fejjel és egy percnyi csend­del hódolnak az elhunyt-hő­söknek, a gyászolók gondo­latai nem lesznek egyfor­mák. Sok ujbevándorló az ott­honmaradottakra gondol, a magyar hősökre, akik eles­tek a magyar forradalom alatt. A fontos a megemlé­kezés és az, hogy megújít­suk elhatározásunkat, mely­nek értelmében a hősök ál­dozata nem lesz hiábavaló addig, amig mi, az élők ki­tartunk ama nagy elv mel­lett, hogy az igazság és sza­badság "soha se múljon el a föld színéről". John Diefenbaker A Diefenbaker kormányt az elmúlt héten mindössze csak nyolc szavazat mentet­te meg a bukástól. Drámai órákat élt át az ottawai par­lament. Naqy meglepetésre a Liberális párt és a Social Credit mozgalom közös el­­' lenzéki alapra helyezkedett a kormánnyal szemben. A Lester Pearson . által felvetett bizalmatlansági in­dítvány mellett 113, ellene pedig 121 szavazat esett, i tehát csak nyolc szavazattal menekült meg a bukástól a konzervatív kormány. Diefenbakert ez alkalommal az Uj Demokrata Párt men­tette meg. Ez az eredmény csak úgy születhetett meg, hogy a Social Credit két québeci képviselője megtagadta az I engedelmességet és a kor­mány mellett szavazott, to­vábbi öit képviselő pedig távolmaradt a szavazásból. A konzervativök mindent elkövették, hogy a veresé­get megakadályozzák. Ho­ward Green külügyminisz­ter repülőgépen sietett ha^a a szavazásra Vancouverből, James Baskin képviselő pe­­diq egy temetést hagyott el Ottawa Valleyban, hogy visszasiessen a fővárosba. Mi történik, ha legköze­lebb leszavazzák a Diefen­baker kormányt? Szavazategyenlőség ese­tén a képviselőház elnöke, Marcel Lambert dönt, aki a tárgyalásokban pártatlanul viselkedik. A szavazategyen­lőség esete azonban aligha állhat elő. Ha a kormány kisebbség­ben marad, úgy Diefenba­ker kérni fogja Varnier fő­­kórmányzótól a parlament feloszlatását és az azonnali választások kitűzését. A jelek szerint Diefenba­ker arra is kérni fogja a fő­­kormányzót, hogy az ügyek ideiglenes vitele alól őt mentse fel s azzal az ellen­zék vezérét Lester Pearsont bízza meg, aki a választá­sok megtartásáig átmeneti kormányt alakitana. Diefen­baker fáradtságra hivatkoz­va — teljesen vissza akar vonulni a politikától. Nixont nem választották meg kormányzónak SMÜ Eddig Nixont tartották az 1964. évi elnökválasztásra Kennedy legalkalmasabb el­lenfelének. Most saját hazá­jában elszenvedett veresé­ge azonban fél reá Ilit ja őt az esélyes jelöltek sorából. Uj politikai csillagok tűn­tek fel a republikánus párt egén. így William Scranton, Pennsylvánia állam uj kor­mányzója, aki 440.000 sza­vazattal győzte le Dilworth demokrata jelöltet. Dilworth csak azért mondott le a philadelphiai polgármesteri állásról, hogy kormányzónak megválaszt áss a magát. Az­után George Romney, Michi­gan állam uj kormányzója, aki legyőzte a demokrata Swair.scnt, a lábnélküli 37 éves háborús veteránt. To­vábbá a New York államban újra választott Nelson Rocke­feller kormányzó, végül Ari­zona állam szenátora: Bar­ry Goldwater. Nixon veresége után nem tarthatja meg a kaliforniai republikánus párt elnöksé­gét sem. RICHARD NIXON Richard M. Nixon, az Ei­senhower korszak alelnöke, elszenvedte saját hazájában, Kaliforniában, első komoly vereségét. Hatalmas válasz­tási korteshadjárat után több mint 200.000 szavazat­tal alulmaradt demokrata ellenfelével : Edmund G. Brown-nal szemben, akit most másodszor is megvá­lasztottak Kalifornia állam kormányzójául. Brown — közvetlenül a választás után tett nyilatko­zatában — azt mondja, hogy választását főként John F. Kennedy elnök személyes támogatásának köszönheti. Nixon kemény ellenfél volt. Nixon veresége minden bizonnyal megváltoztatja a republikánus párt jövő el­nökválasztási politikáját. EGYÉB JELENTÉSEINK KÁDÁRT, a magyarországi bolsi helytartót, Moszkvába rendelték, hogy a többi csatlós cselédekkel együtt, átve­gyék gazdáik utasításait. A Kreml urai, szeretnék valahogy szolgáik előtt "meg­magyarázni" a Kennedytől kapott pofont. Jellemző egyébként, hogy Kádár volt az utolsó csatlós szolga, akit behívtak a moszkvai parancskiadásra. Gomui­­ka és Ulbricht már régen hazarepültek, mikor Kádár sorra­­került. A magyarországi kommunista pártnak még a szov­jetben sincs tekintélye. • A SZOVJET KÖZÖLTE az Egyesült Államokkal, hogy Kubából még ezen a héten minden rakétafegyvert elszállít és nincs szükség idegen ellenőrző szervekre, mert azt az Egyesült Államok hajóhada a tengeren maga ellenőrizhe­ti. Amerika követeli a szovjet jet bombázók elszállítását is Kuba területéről, de Hruscsov azzal védekezik, hogy e re­pülőgépeket eladta Castronak s igy azokkal már nem ren­delkezik. Az Egyesült Államoknak igy nem marad más hátra, minthogy a támadó jellegű repülőgépek megsemmisítését követelje Castrotól.

Next

/
Thumbnails
Contents