Kanadai Magyarság, 1962. január-június (12. évfolyam, 1-27. szám)
1962-02-17 / 7. szám
XII. évfolyam, 7. szám, 1962 február 17, szombat 2 KANADAI MAGYARSÁG KANADAI 996 Dovercourt Road, Toronto 4, Ont., Canada Telefon: LE. 6-0333 Főszerkesztő: KENESEI F. LÁSZLÓ Megjelenik minden szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: 996 Dovercourt Rd., Toronto 4 Hivatalos órák: reggel 9-től délután 6-ig llőfizetési árak : egész évre $5.00, fél évre $3.00, egyes szám ára : 10 cent. Külföldön: egéez évre $6.00, fél évre $4.00 Válaszbélyeg nélkül érkezett levelekre nem válaszolunk I Felhívás nélkül beküldött kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza, még külön felhívás, vagy portóköltség mellékelése esetén sem. A közlésre alkamasnak talált kéziratok esetében is fenntartjuk magunknak a jogot, hogy azokba belejavítsunk lerövidítsük, Vagy megtoid|uk, ha arra szükség mutatkozik. Csak ritkán gépelt kéziratot fogadunk el. Minden névvel aláirt cikkért, nyilatkozatért a szerző felelős. CANADIAN HUNGARIANS Editor in Chief: LÁSZLÓ F. KENESEI Published every Saturday by the HUNGARIAN PRESS LIMITED 996 Dovercourt Road, Toronto 4, Ont., Canada ■ Nyári napnak alkonyulatánál Nagyar Szatmácban van a világ végén. Mégis a vándor, ha arra jár, megilj letődve zarándokol el egy öreg, odvas, pusztuló fához. Korhadó kerítés öleli át a kiis teret, középen a nevezetes fa.j Csak egy hevenyészett kézírásos deszkatá'bla viaskodik rajta az elmúlással. Nem gondozza senki, az egész látvány lehangoló, elhagyatott, kiábrándító. így pusztulnak a magyar múlt emlékei________ a szovjetdicsénő kommunizmusban. Göröngyös dülőút vezet az odvas fához. Mellette betemetett folyómeder: itt fölydogiáit szabályozásáig a Túr. Itt fogant meg "nyári napnak aíkonyulatánáí" egy vers gondolata, melynek olvasása 115 év múlva is vágyakozó vergődéssel dobogtatja meg a száműzött magyarok szívét. Innen nézegette Petőfi a Tiszát, ott "ahol a kis Túr siet beléje, mint a gyermek anyja kebelére". Honvágyam odaszáll velem tengereken át Petőfi fájához és hallgatom egy kiísani öreg! tanító csendes és mégis bátor visszaemlékezését arra az időre, amikor a magyarok mégi kalapot emeltek a szabad és dicső múlt emlékei előtt: — Tíz éves gyermek lehettem, amikor apám ügyes-bajos dolgában kocsin errefelé tartott Milotáról. Ott ültem mellette a balkon. A régi Túr-meder mentén húzódó dülőútnál elnézett valamerre és szó nélkül megemelte a kalapját. — Kinek köszön, édes apám? — kérdezte a fogékonylelkű gyermek. — Nem érted még ezt fiam, de megmondom — tanítja kisfiát a 48-as szabadságharc emlékeiből élő apa. — Petőfi Sándor fájának köszöntem- Ha valaha erre jársz, te is emeld meg a kalapodat. — Azóta sok évtized szaladt el — hangzik most már a visszaemlékezés az öreg kisani tanító szájából. — Sokat foglalkoztam a hires fával, kérdezősködtem róla, kutatgatitam. Bizonyítékot nem találtam ugyan, hogy Petőfi alatta ült valaha, de én mégis megemelem a kalapomat, valahányszor arra visz az utam. A legenda fontosabb a történelmi hűségnél. Jól esik a fánál arra a zsarátnoklelkű fekete fiúra gondolni, aiki olyan gazdagon ajándékozta meg nemzetét. Petőfi "A Tisza" című halhatatlan versét nem ezalatt a fa alatt és nem szatmári bolyongása közben irta. De benyomásait s a költői ötletet innen vitte magával. Mikor a "Pesti Divatlap" segédszerkesztője lett, Vahot Imre, a folyóirat tulajdonosa és főszerkesztője,-havi 15 forintot, ezenkívül vensenkint 2 forintot, kosztot és kvártélyt biztosított neki. De milyen volt ez a kvártély, ahol a 'magyar irodalom leggyönyörűbb versei születtek? Szemtanuk hagyták ránk örökül, hogy négy lépés hosszú és három lépés széles szobácska volt, ágynál, asztalnál egyéb bútor nem fért el benne. Kis szőnyegajtó vezetett át belőle Vahot lakásába, ezen keresztül érintkezett a szerkesztő és segédje egymással. A költő szobájával szemben magas tűzfal emelkedett: ez elfogta teljesen a világosságot. A nap nem pillanthatott be a kis szobácskába sohasem. Petőfi panaszkodott is "A naphoz" címzett humoros ódájában : "Elballag ikelmed fölöttem minden Istenadta nap, kis szobám kelmédtől mégis egy sziporka fényt se kap". De belül a nyírkos szobában lobogó lánggal égett a költő lelkének tüze, itt irta a "János vitéz" tündérországi jeleneteit, "ahol hire sincs a télnek, hol örökös tavasz pompájában élnek". Ment bizony a költő sokszor fázott és éhezett. Milyen furcsa elképzelni, hogy 1847 februárjában Petőfi összefagyva beállított a szerkesztőhöz, kivette zsebéből "A Tisza" című vers kéziratát és átnyújtotta önérzetesen. Előző este írta, talán nem is evett s ezért jutott eszébe a tanyai "friss gyümölcsből készült vacsora". A szerkesztő fanyalogva olvasta a kéziratot, mert inem akarta egy szemvillanásával sem elismerni munkatársának akkor már országosan fénylő hírnevét. Aztán kifizetett érte két forintot, lehet, hogy mag,a sem tudta, milyen kincset vett ezen a kis alamizsnán. A költő pedig sietett — zsebében a két forinttal — asztaltársaságához a Pilvax kávéházba, ahol tavaszias reménykedéssel beszélt a jövendőről. Elítélték a tréfacsináló jurátusokat, akiknek még mindig abban telt örömük, hogy éjszaka a füzőkészítőnő firmáját kicseréljék a csizmadia aranycsizmájával. Petőfi már a tépést készítő honleányokat látta, a jurátusokon pedig a zsarnokvenő honvédcsizmát. Júliával már nem élt ilyen szegényesen. 1849-ben, miikor Pest Windischgraetz kezére került, a költő ingóságait elkobozták az "Állam" javéira. Fennmaradt a lakásberendezés akkor készült leltára, s ebből megtudjuk, hogy milyen képek függtek a falon s miből állt Petőfi 160 kötetet számláló könyvtára. Danton, Robespierre, St. Just, Corday Sarolta rézkarcaival nézett mindennap farkasszemet. Mikor 1850-ben a lakásberendezést visszaadták az özvegynek, az osztrák ügyészség kikötötte, hogy a francia forradalomban szereplő emberek képeit Szendrey Julia csak lakásának . könyvtárszobájában tarthatja. A zsarnokság sohasem változik. A szatmári Nagyarban kalapot emelnek ma is az öreg magyarok Petőfi fája.előtt, de ez (reakciós tüntetésnek számít s előbb körülinéznek, nem látja-e valaki merészségüket? Nincs, aki megjavítsa a kis léckerítést és gondozza a lassan kiszáradó legendás öreg fát. Pedig a ködön át már újra látszanak a mármarosi bércek. Hágóin ikitakarodik az a szennyes áradat, mely "zúgva, bőgve törte át a gátot, el akarta nyelni a világot". Száműzött szívek számié Iga tják a napokat, mikor a "nagy távolban a malom zúgása csak olyan lesz, mint a szúnyog dongása". S amikor lobog a szabadság rőzselángja. Nyíregyházy Pál A SZOVJET EMLÉKIRATA NYUGAT-NÉMETORSZÁGHOZ! Előző számunkban, hír formájában, már közöltük, hogy a "Szovjet Nyugat-Németországnak udvarol", az alábbiakban ismertetjük a Kreml "emlékiratát", amely mindenben igazolja ezt a hírünket is. • Most hozták nyilvánosságra azt az emlékiratot, amit a Szovjetunió intézett N y u ga t-N é met orszá gihoz. Az emlékirat bevezetőben hangsúlyozza : "A Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság, Európa két legnagyobb állama, s épp ezérr kapcsolataink alakulása nem lehet közömbös mindazoknak, akik őszintén törekednek arra, hogy békés jövendőt biztosítsanak a né peknek. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és a Német Szövetségi Köztársaság különböző társadalmi és gazdasági ala pon fejlődik. Országaik különböző álláspontokat képviselnek és több fontos nemzetközi kérdésben különböznek a véleményeik is. Egy dologban azonban mind a Szovjetuniónak, mind a szövetségi köztársaságnak közös az érdeke, ez pedig az új háború elhárításának és a béke megszilárditásámax kérdése". Az emlékirat (kifejti, hogy a szovjet népnek ebben az évszázadban kétszer kellett háborút viselnie Németország ellen. Mindkét esetben a szovjet népre rákényszeiritették a háborút, a támadó fél mindig Németország volt. "Különösen nehéz volt a legutóbbi háború, amelyet azért robbantott ki Hitler, hogy megsemmisítse a szocialista szovjet államot, és hogy fizikailag kiirtsa vagy ‘rabigába hajtsa a szovjet népet. Hitler annyi szenvedést és veszteséget okozott a szovjet (népnek, aminőben még nem volt része — mondja az emlékirat, majd részletesen kimutatja, hogy Németország is sokat vesztett agresszív politikája miatt, Sajnálatos lenne, ha a nyugatnémet államférfiak két vesztett világháború után úgy viselkednének, mintha más népek lennének az ő adósaik és ha most arra törekednének, hogy visszahódítsák az elvesztett területeket és vesztett pozícióikat ahelyett, hogy hozzájárulnának olyan feltételek megteremtéséhez, amelyek kizárják Európában újabb háborús megrázkódtatások lehetőségét. A Szovjetunió véleménye az, hogy a múlt nem akadályozhatja a két állam közötti viszony megjavítását. A tíz pontból álló emlékirat ezután a jelenlegi helyzetet elemzi. Megállapítja, hogy még mindig nincs német békeszerződés, Európa ketté van vágva, az egykori német birodalom- helyén két német állam jött létre. "A német érdekeket csakis a Német Szövetségi Köztársaság és a Szovjetunió közötti egészséges kapcsolatok alapján lehet megóvni. Ebből mind a német, mind a szovjet népnek, mind pedig a szocialista és a nyugati államoknak csak haszna lenne" — hangsúlyozza az emlékirat. Az egyetlen lehetőség a békés egymás mellett élés politikája-Az emlékirat ezután a reális helyzetből levonandó köve t keztet éseket t a g l akj a Kiemeli: az egyetlen lehetőség a békés egymás mellett élés politikája. Nyomatékkai mutat rá a Szovjetunió: elérkezett az ideje, hogy megsemmisítsék a háború eszközeit, mielőtt ezek az eszközök semmisítenék meg az emberiséget. A gazdaságii lehetosegeK- re rátérve, az emlékirat rnegállapítja, hogy a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság közötti nehézségek ellenére is meglevő kereskedelmi kapcsolatok még távolról sem merítik ki a lehetőségeket. "Hajlandók vagyunk arra, hogy a kölcsönös előnyökön nyugvó kereskedelem alapján-a tehetséges német nép által előá! lított árukat vásároljunk. A szocialista országok — túlzás nélkül — nyílt tengert jelentenek az ipari termékek értékesítésére, elsősorban a gépipar számára, amelyben Nyugat-Németország különösen erős. A Szovjetunió bővelkedik olyan nyersanyagokban és ásványi kincsekben, amelyekre a Német Szövetségi Köztársaságnak szüksége van. A nyugatnémet ipar és mezőgazdaság saját termékeiért cserében a Szovjetunióból gyakorlatilag minden szükséges árut és nyersanyagot megkaphat". Nyugat-Berlin nem maradhat tovább "frontváros" és "vulkán". Nyugat-Berlinnel kapcsolatban az emlékirat megállapítja, hogy "a politikai helyzetet kiélezni nem nehéz. Sokkal nehezebb a viszonyokat újra normalizálni. Jelen leg sok, politikailag éretlen embert megtévesztő 1 szó esik Nyugat-Berlinről és a nyugat-berlini lakosság gondjairól. Nyugat-Berlin lakosságát senki sem fenyegeti, senki sem intéz támadást jogai és érdekei ellen. A német békeszerződés megkötésével és Nyugat- Berlinnek ezen az alapon történő szabad várossá való átalakításával — más, jobb (megoldás eddig a legjobb (akarattal sem volt található — a város lakosságának meglesz ,a szavatolt joga és lehetősége, hogy úgy éljen, (ahogyan azt óhajtja, s hogy 'minden országgal olyan mértékben tartson fenn Öszszeköttetéseket és kapcsolatokat, amennyire önmagára nézve előnyösnek tartja". Az emlékirat felteszi a kérdést: mit kellene tenniük a nyugatnémet politikusoknak azért, hogy valóban a (nyugat-berlini ‘lakosság érdekeit szolgálják? A -nyugatberlinieknek mindenekelőtt nyugalomra van szükségük — állapítja meg a memorandum. — Nyugat-Berlin ‘nem maradhat tovább "frontváros", ahogyan a NATO-országokban nevezik, sem pedig' "tüzet okádó, állandóan lávakitöréssel fenyegető vulkán". E város lakosságának meg kell adni a lehetőséget, hogy normálisan éljen, fejlessze (gazdasági életét és mindenekelőtt szükséges, hogy világos távlata legyen-A nyugat-berlini határon felállított falra vonatkozóan az emlékirat ezt írja: a védőfal a Nyugat-Berlinből kiinduló provokációik végnéiküli áradata ellen jött létre Funkciója kizárólag védő jellegű. A Szovjetunió véleménye szerint ez a határmegerősítés csökkentette a feszültséget Berliniben, sőt, vannak nyugati politikusok, akik szerint megoldotta a Nyugat- Berlinnel kapcsolatos problémáknak majdnem a felét. Egy részét — mutat rá az emlékirat — talán megoldotta, de a nyugat-berlini helyzet lényegében változatlan. Befejező részében a memorandum ezt mondja : "A Német Szövetségi Köztársaság döntésétől és nem ikis mértékben a szovjetnyugatnémet viszonytól függ1 az európai -béke jövője. A Szovjetunió már rég választott: elutasítja a háborút, s hajlandó társadalmigazdasági különbségektől függetlenül, minden országgal fejleszteni és erősíteni kapcsolatait. Ha lehetetlen, hogy azonnal megjavítsuk az országaink ‘közötti viszonyt, hadd oldjuk megi ezt a feladatot lépésről-lépésre — javasolja a Szovjetunió emlékirata. Az emlékiratból a szovjet ‘naiv ázsiai ravaszsága tükrözik- Hruscsov azt hiszi, hogy selyempapírosba csomagolt átlátszó ajnálataival félrevezetheti az egész világot. A 'szovjet világhódító álma Németországon törik men. A második világháború robtjaiból újra Európa legerősebb állaimévá emelkedett fel. Békejobbot nyújtott a franciáknak és a legjobb utón haladnak az Európai Egyesült Államok megalapítása felé. A német katonai erő máris félelmetes. Hruscsov megpróbálja, hogy magához édesítse a németeket ebből a szántára pusztulással fenyegető európai politikai konstellációbő^ Olyan óriási ajándékot (kínálhat fel, mint Németorország egyesítése. Azt hiszi, hogy a szovjet és (a németek együtt legyőzhetetlen világihatalimat jelentenének. A (két nép politikai és gazdaságii egysége legyűrné az Amerikai Eavesült Államokat. A német ipar az orosz nyersanyaggal meghódíthatná a világot. Csak egyet felejt el Hruscsov, hogy a tűz és a víz nem férnek meg egymás mellett, a német nacionalizmus örök ellensége lesz a szovjet kommunizmusnak. És a történelem arra is megtanította Adenauert, hoqv a szovjetben bízni nem lehet, hiszen már Sztálin is becsapta Németországot, a második világháború alatt kötött megnemtámadási szerződést imoerialista hódításokra használta fel. Hruscsov se jobb Sztálinnál, bene sem lehet bízni. Üres fenyegetésnek hangzik Hruscsov szájából a kelet-német szuverén állam megteremtése, a külön német békeszerződés, a Nyugat kiűzése Berlinből. A szovjettel nem megegyezést kell kötni, hanem ki kell kergetni a csatlós államokból. Németország tehát elutasítja a szovjet mézédes ajánlatait, szorosabbra fűzi politikai és gazdasági ‘kapcsolatait a Nyugattal, hogy ezze1 a közös nyugati erőpolitikival' megtörje egyszersmindenkorra a kommunizmus világhódító terveit. Kanada egészségvédelme képekben Az egyik ‘kitűnő ontarioi Szanatórium megfigyelése alatt; álló eszkimó gyermekek iskolai foglalkoztatása. A nagy ontarioi ipartelepek munkásai várják az Ontario-I Egészségügyi Minisztérium mozgó Röntgen szolgálatát. Nyelvkincseink megőrzése Mit tesznek a magyar szer vezetek ősi nyelvünk ápolá' sa érdekében? Hogyan le- j hetne ezt a törekvést előmozdítani? A "Language Research Project" (A nyelvi kincseik megőrzésére megindított mozgalom), amelyet az amerikai kormány a Közoktatási Hivatal útján támogat, felelni igyekszik e kérdésekre. ( Most először történik meg Amerikáiban, hogy a kormány tudósok tanácsát kéri, hogyan lehetne — nem amerikanizálni, hanem — az idegen nyelveket istápolni. A kormány azt szorgalmazza, hogy a bevándorlók ne adják fel anyanyelvűket, ha nem ellenkezően, ápolják, tanítsák és terjesszék. A Dr. Fishman A. Joshua vezetése alatt álló Languages Research Project (111 West 57th Street, New York 9, N. Y) a legutóbbi hetek alatt hatféle kérdőívet küldött szét, hogy a szükséges adatokat megszerezze. Igazgatóknak és tanároknak küldték ki az első ilyen körleveleket, akik tanfolyamokat vezetnek, amelyeket nemzetiségi vagy felekezeti csoportok tartanak fenn. Egy másik fajta űrlapot egyházaikhoz, ! e I készekhez és vallásos szervezetekhez juttattak el, ho^v ezek közöljék a Project-tel, milyen mértékben használnak az angoltól eltérő nyelvet az istentisztelet alatt, a szertartások levezetésénél és szónoklatokban. Minden idegennyelvü sajtótermék, televízió és rádióállomás is kapott kérdőívet arra nézve, hogy mivel mozdítja elő a különféle nyelvek iránti érdeklődést és azok használatát. A közoktatási, kulturális, testivé riségi és felekezeti egyesületek legnagyobbrészének is megküldték a 'körleveleket, mert tudvalévőén, ezek közül sokan tartanak fenn idegennvelvű tanfolyamokat. Dri. Fishman hangsúlyozza, hogy országos érdek az, hogy mindenki, aki ilyen megkeresést kapott, részletesen és pontosan válaszoljon a kérdésekre. A tanulmány sikeréhez okvetlenül szükséges, hogy akik a tízezer kérdőív eavikét kézhez vették, tehát iskolák, egyházak, hírlapok, rádió-állomások és egyesületek, sürgő sen válaszoljanak a kérdésekre, legjobb tudásuk sze riot. Azok a lelkészek, igazgatók, tanítók, szerkesztők, rádió-bemondók, vallási és szervezeti vezéregyéniségek, akik még nem kaptak ilyen megkeresést, lépjenek haladéktalanul érintkezésbe a fenti címmel, hogy az íveket azonnal megkapják. Dr. Fishman biztosít arról, hogy a válaszokat bizalmasan fogják kezelni és csak az egész országra vonatkozó közös jelentésben fogják az adatokat felhasználni. "A Közoktatási Hivatalhoz intézendő összefoglalásnak két célja van. Az idegen nyelvek használatát Amerikában felmérni és módokat ajánlani e nyelvek terjesztésére. Éppen ezért rendkívül fontos, hogy mindenki, akit már megkerestünk, lelkiismeretesen működjék közre a siker érdekében és az akit véletlenül kihagytunk, azonnal jelentkezzék. Végre megtörtént, hogy az Egyesült Államok kormánya ráeszmélt arra, hogy milyen kincsesbánya rejlik Amerikában a rengeteg idegen nyelv használatában és ápolásában. Dr. Fishman szerint, az országinak végtelenül nagy szüksége van arra, hogv az idegen nyelvekben való jártasságunkat tökéletesítsük, a diplomáciai, kulturális és kereskedelmi öszszeköttetések előmozdítására. A bevándorlók első, második, sőt harmadik nemzedéke is vegye tudomásul, hogy szüleik, nagyszüleik és őseik hagyományait Amerika nagyrabecsüii és ezek megőrzése és ápolása nemzeti érdek- Segítünk ezzel fogadott hazánkon, miközben a saját életünket is gazdagítjuk vele. Mindenkinek a szorgalmas és lelkiismeretes támogatásra van szükség. Mint em.lítettük, több mint tízezer kérdőívet adtak postára portómentes válaszborítékkal. Azonnal készítsük el a feleleteket, amelyeket bármilyen nyelven szövegezhetünk meg. Ha a megkere settek pontos számokat és adatokat nem is tudnak közölni, a becslések és körülírások is hasznosak lehetnek. Az összefoglaló jelentés egy éven belül elkészül és mindenki, aki ahhoz valamiben h ozzá j ár u 11, t i sz te I e t pé I d á n y t fog kapni belőle. Ezenkívül természetesen az amerikai kormányhivatalok, könyvtárak és szakértők is n-agy érdeklődéssel várják a Jelentést. Mit játszanak a pesti színházak Öt fővárosi színház mutatott be új darabot az év első hónapjában. Január 12- én tűzte műsorára a Nemzeti Színház Brecht "Galilei élete" című drámáját, Major Tamás rendezésében, Bessenyei Ferenccel a címszerepben. Másnap került sor a József Attila Színházban Irwing Shaw "Szelíd emberek" című színművének bemutatására. A darabot Egri István rendezi, a főbb szerepekben Rádai Imrét, Szabó Ernőt és Sinkovits Imrét láthatja a közönség. Január 14-én volt Shakespeare "Hamlet" című tragédiájának felújítása a Madách Színházban. Az előadást Vámos László rendezte. Hamle tét Gábor Miklós, Ophéliát Vas Éva, Claudiust Greguss Zoltán, Poloniust Pécsi Sándor alakítja, a kísérőzenét Kurtág György komponálta. Molnár Ferenc "Üvegcipő" című vígjátékinak zenés változatát január 18-án tűzte műsorára a Petőfi Színház, Maros Rudolf zenéjével, Devecseri Gábor verseivel. A próbákat Ádám Ottó irányította, főszereplők c Senmyei Vera, Agárdi Gábor, Dómján Edit és Holl István. Ugyanezen a napon mutatták be a Bábszínházban J Szperan szk i>j " V i I á g szé pe " című mesejátékét, melyet Jékelv Zoltán alkalmazott bábszmpadra. Zenéjét Vass Lajos szerzetté, a darabot B. Kiss István rendezte. A városok és községek látszólag egészséges lakosságának felülvizsgálatában nagy szerepet tölt be az Ontarioi Egészségügyi Minisztérium tuberkulózist megelőző szolgálata. Fenti képünk egy "röntgen-autóbuszt" mutat be a vizsgálatra jelentkezők egy csoportjával. Tűz egy párizsi revüszinház színpadán Párizs egyik leghíresebb és legrégibb revüszínháza, a Casino de Paris színpadán szerda este, röviddel az elő adás befejezése előtt tűz ütött ki. A műsor részvevői a fináléhoz sorakoztak fel és a főszereplő éppen trapézra szállt, hogy azon lendüljön be a színpadon felsorakozott meztelen tácosok közé, amikor lángok borították e1 a zsinórpadlást. A vasfüg gönyt azonnal leeresztették, és a nézőközönség nyugodtan távozott- A színpadort viszont pánik tört ki a ruhátlan görlök, a zenészek, a technikai személyzet a szomszédos kávéházba menekült, A tűzoltóságnak sikerüli megfékezni a lángokat és csupán egyikét sebesüléstörtént. Az előadásokat, a jelentős károk ellenére, két nap múlva folytatták. ILiMp'ß É§>aufrfcraut legyen otthon. Libby, MeNeill & Libby of Canada, Limited, Chatham, On tari*
