Kanadai Magyarság, 1962. január-június (12. évfolyam, 1-27. szám)

1962-02-17 / 7. szám

KANADAI MAGYARSÁG 3 XII. évfolyam, 7. szám, 1962 február 17, szombat Igazságot Magyarországnak! IRTA : DR. SZILASSY BÉLA Indiai jóslat a ránk következő esztendőt a világkataszt­rófa évének ígéri. Amit, ha nem is fogadunk el teljes érté­kű jövendömondásnak, de a jelek szerint a szabad demo­kráciák és a kommunizmus ‘közötti feszültség döntő kifej­lődését várhatjuk. A nyugati demokráciák eddig tanúsított ■engedékenységét az ellenállás megszilárdulása kezdi fel­váltani, amiből ugyan még messzemenő következtetéseket nem vonhatunk le, de ezen folyamat logikus vége csak vagy összeütközés lehet a két ellenséges világnézet állig felfegyverzett hatalmai között, vagy — ami valószínű — a szovjet visszavonul ott, ahol elszánt ellenállásra talál. Ez nyilvánult meg legutóbb, amidőn Hruscsov 'bejelentette, hogy a keletnémet csatlósával nem okvetlen ez év végéig kell megkötnie a békeszerződést. Viszont alig valószínű, hogy harminc és egynéhány atombombát csak azért rob­bantott fel az északi sarkkörben, hogy a berlini krízist az odavezető útvonalaknak nemzetközi ellenőrzés alá való he­lyezésével akarná megoldani. A bolsevista hatalom a nyugati gyarmatbirodalmak el­len használta fel a színes embereket is megillető nemzeti önrendelkezés emberi jogát, hogy a kapitalista népek gaz­dasági erejét ássa alá. Most lassan ez a fegyver átsiklik a szabad demokráciák kezébe, a szovjet megszállás alatt ten­gődő középeurópai nemzetek és az ezen területekről elül­dözött, közel 20 millió menekült javára való érvényesítés­re- Ezt a roppant hatásos fegyvert használni kell, Európa érdeke ezt követeli és ezért a halogatás, a kompromisszu­mok ideje lejáróban van. A finnekkel való bánásmód arra figyelmeztet, hogy a semleges félrevonulás sem lehetséges többé, mert a kommunizmus maga mellé kényszeríti a semlegeseket. Úgy lehet, a finnek után a skandináv népek következnek. E gigászi készülődésben nincs fél reá 11 ás és nem lehet a győzteshez majd a harc végén csatlakozni, mindenkinek előre kell megváltani, melyik táborba tarto­zik. Az egész földkerekséget beszervező kommunista ha­talmak könyörtelenül vonnak bele mindenkit a hadállások­ba, mert ők a világhatalomra törnek. Az emigrációs magyarság sem vonulhat félre, s nem von­hatja ki magát a küzdelemből. A Trianon óta elszenvedett megaláztatások úgy a csonkaországban, mint az elcsatolt területeken, meggyőzhettek mindenkit arról, hogy a ma­gyarnak nem terem semlegesség, a magyarnak a helye a küzdelmekben van, mert különben kiforgatják az ősi jus­sából a körülötte élők kapzsiságai. Károlyi Mihály egy­­ügyüsége elszóratta a fegyverét a katonasággal és a kom­munista kísérlet után nem volt kivel védeni az ország ha­tárait a betolakodó éhes szomszédok ellen. Azóta pedig a Roósevelt—Sztálin félmegoldások ideológiájának terhe alatt nyög a világ és Európában, meg Kelet- és Dél-Ázsiá­­ban évtizedes fegyverszünetek és fegyveres békék bizony­talansága üli meg a lelkeket és öli ki az emberből a jövőbe vetett hitet, mert a kompromisszumos nyugatot ez is ki­elégíti. De most már ideát is kezd kérdésessé válni, hogy tulajdonképpen ki is az úr a saját hazájában? Emigrációs magyar életünknek immár egy újabb évét zártuk le, s a szeretet ünnepének felmagasztosult hangula­tában bizonyára mindenki lelkében felmerült a kérdés, bogy vajon az elmúlt év folyamán megtette-e mindazt, amit a magyarság nemzeti szolgálatában meg kellett volna tenni, s különösen az otthonmaradottak érdekében mind­azt, amit ők joggal elvárhattak tőle? Avagy a félmegoldá­sok és a kompromisszumok légköre már annyira megfer­tőzte-e, hogy egy-egy IKKA küldeménnyel megnyugtatva a lel'kiismeretét, boldog gondtalanságban közömbösen né­zi, miiként vergődnek a pénztelenségben az emigrált ma­gyarok szervezetei, amikor oly sok a. teendő a propaganda szolgálatában úgy magyar, mint angol stb. nyelven. Mi­képpen végezzék a Trianon elleni harcot, amikor még a Magyar Felszabadító Bizottság első kiadványának a meg­jelentetése is nagy gondot okoz? Miképpen győzzük meg a Kárpát-medence oszthatatlanságáról és Magyarország helyreállításának európai szükségességéről a nyugati köz­véleményt, s miképpen tájékoztassuk arról, hogy milyen­nek tervezzük a többi ottélő népekkel való együttélésün­ket Magyarországon? Ezen kérdésekre vonatkozó tanulmá­nyok komoly munkát igényelnek és nem bízható dilettán­sok kapkodására. Viszont a szakembereinktől nem várhat­juk el, hogy a szabadidejükben elmélyedő munkát végez­zenek, s azt terjesszék az arra hivatottak elbírálása alá. Már pedig enélkül a legtökéletesebb tervezés is csak ma­gánjavaslat lehet, amely a tárgyilagos elbíráláson nem esett keresztül és ezért nem tekinthető az egyetemes ma­gyarság egységes akaratának. Az Egyesült Európába való beilleszkedésre is fel kell készülni, a kommunista gazdái-* kodásból át kell állítani a KárpáUmedence gazdasági életét a szaoad gazdálkodás rendjébe úgy, hogy a nemzet élete minél kevesebb megrázkódtatásnak legyen kitéve. Erre is csak olyan szakember lesz képes, aki ismeri a gazdasági | élet törvényeit és mindkét gazdasági rendszer eltérő rend-j iét. i Jf'í'flj Mindez beletartozik a Trianon elleni küzdelmünkbe és előfeltétele a sikernek. A céltudatos munkára fel kell ké­szülnünk, mert nem tudhatjuk a mai forgandó világban,! mikor teszik fei a kérdést velünk szemben, mi iiis a magyar-1 ságrak az elgondolása egy újabb Európa-rendezés kereté­ben- De arra is fel kell készülnünk, hogy ezt a kérdést senki j nem fogja feltenni, mert senki nem kíváncsi rá, s mert mi | nem hirdetjük az igazunkat teletorokkal, s ennek folyomá- ' nyaként azt hiszik, hogy a Trianonban hozott rendelkezé-, sek ellen nincs kifogásunk, azokkal meg vagyunk eléqed-! ve, legfeljebb határkligazításokat kívánunk, mint az 1938 1940-ben történt Nem késlekedhetünk tehát többé, min-, den erőnkkel bele kell vetnünk magunkat a munkába, ha; méltók akarunk lenni azokhoz az áldozatokhoz, amelyeket a hősi magyar forradalom idején hoztak véreink, akik a ha­za szabadságáért elestek, s azon évtizedes nyomorúságot elszenvedő testvéreinkhez, akik némán tűrik a rabszolga­sorsot odahaza. Egyedül mi vagyunk képesek az ő szabad­ságuk és a hazánk felszabaditásának szolgálatában munkál­kodni, a mi felelősségünk, hogy eredményt tudjunk fel­mutatni: IGAZSÁGOT MAGYARORSZÁGNAK! MÉG EGYSZER A KUBAI ÜGY... Kanada-amerikai ellentét Castro miatt1 Térdig érő tojáshalom az országúton Térdig érő tojástörmelék­ben gázolhattak a járókelők a nyugat-németországi Eus­kirchen mellett levő utón. Egy teherautó, amely 30C ezer tojást szállított, felbo­rult és a "rántotta" csak­nem járhatatlanná tette az utat. Egy asszonyt akit a kiboruló tojások maguk a á temettek, eszméletlen álla­potban szállítottak a kórház­ba. ÉT Bolygóváros Svédországban A svéd fővárostól délre, nagy szabad területek fel­­asználásával Farsta néven bolygóváros épült. Ez — akárcsak a Stockholmtól nyu- 1 gatra korábban létesített Vailirgby — 11 k'bméter­­nvire van =s főváros központ­jától, földalatti vasút köti össze vele és gyorsforgalmi utat is éoítenek. Az új va­rost 35.000 lakos elhelyező sére tervezték. NEKÜNK SEGÍT, HA HIRDETŐINKET TÁMOGATJ.' \ A kubai kérdésben most már határozottan komoly el­lentétekre kell számítani Ka­nada és az Egyesült Államok között. Amikor az Amerikai Országok Szövetsége 14:1 arányban megszavazta Kuba kizárását, s ezzel kapcsolat­ban az USA bejelentette, hogy további, súlyos gaz­dasági szankciókat fog alkal­mazni Castro kommunista j országával szemben, a wash­ingtoni kormány azzal a ké­réssel fordult a kanadai kor­mányhoz, hogy Kanada is al­kalmazza a teljes gazdasági blokádot Kuba ellen Mikor az amerikai kor­mány nyomására Argentina —, amely Punta del Estében tartózkodott a Castrot meg­bélyegző szavazattól — utólag szintén csatlakozott a blokádhoz, az egész világ elvárta volna, hogy Kanada szívvel-lélekkel kivegye a ré­szét a kubai kommunizmus nyomás útján való felszámo­lásában. Sajnos az ottawai kormány legalább is pilla- I natnyilag más álláspontra helyezkedett, s ezzel Kana­­: dára azt a súlyos bélyeget I nyomta, hogy mi nem kívá- I nunk résztvenni az amerikai kontinens védelmében, ha­nem kis, múló jelentőségű , üzletek kedvéért hátat fordí­­,tunk annak az USA-nak, j amelytől egyébként a vilá­­! gon minden várunk. Diefenbaker miniszterel­nök a televízión is közvetí­tett nyilatkozatában egye­bek között azt jelentette ki, hogy Kanada nem gondol ar­ra, hogy Kuba ellen bármi­lyen további korlátozásokat vezessen be, mert ezt nem tartja indokoltnak. Ezt az ál­láspontot a következő ér­vekkel támasztotta alá : 1. Kanada nem kénysze­ríthető szankciók bevezetésé­re, mert nem tagja az Ame­rikai Országok Szövetségé­nek. „ 2. Miután Kuba sokkal többet importál Kanadából, mint amennyit Kanadába ex­portál, ennélfogva a Kanadá­ban történő kubai bevásár­lások nem segítik Castroé­­kat, hanem ellenkezőleg fo­gyasztják a rendelkezésre ál­ló dollárkészletet. | 3. Kanada amúgyis meg­tiltja, hogy innen Kubába ka­tonai jelentőséggel bíró áruk szállíttassanak, s különösen ellenőrzi azt, hogy az USA- ból ideszállított árukat ne le­hessen Kuba felé re-expor­­tálni. 4. Kanada nem hiszi, hogy az innen Kubába szállított árukat, vagy az azok eladá­sából szármaró pénzt arra használnák fel, hogy más la­tinamerikai országokban castroista felkeléseket szít­sanak. Nagyon sajnáljuk, hogy a miniszterelnök egyik érvét sem fogadhatjuk el, pedig mi, kik saját tapasztalatunk­ból ismerjük a bolsevista metódusokat s a kommuniz mus valóságos céljait, jog­gal érezzük magunkat hiva­tottnak arra, hogy ebben a kérdésben szakértőként lép jünk fel. Az első ponthoz az a meg­jegyzésünk, hoov elég hiba, hogy Kanada nem tagja az Amerikai Orszáaok Szövet­ségének. A mi helyünk eb­ben a Szövetségben volna még akkor is, ha abban raj­tunk kívül csak az USA fog­lalna helyet. Az csak szem forgatás, ha azt állítjuk, hogy Kanada független az Amerikai Egyesült Államok­tól : az igazság az, hogy sem háború, sem béke esetén, sem a most fennálló hideg­háború bármely szakaszában sem tudnánk Amerika nélkül létezni. A mi politikai füg­getlenségünket nem az biz­tosítja, hogy az USA-val egyenlő, vagy akár csak az­zal összehasonlítható katonai vaov gazdasági hatalommal re«delke7-"nk, han-m az. hoov az USA-nak soha esze k*» nem iut Kanadát meghó­dítani vagv bármire kénv­­••’■eriteni, mert ott, uovan­­•'így min* KanadáF>->n. dem«­­tehát eqyéni és noli­­♦'•-ai stahaHsán n^al^odik. A Rét n«n kö-sí\>ti barátság ás re— mi geyóh az amj hatá­­--!-Uat és Függetlenségün­ket garantálja, s már csak ezért is ott a helyünk min den olyan intézményben, amely az USA erkölcsi és anyagi erejénél fogva aH fenn-Az OAS-ban ugyanúgy benn van a helyünk, mint az UNO-ban és a NATO-ban. Az OAS-t ugyanúgy az ameri­kai katonai, gazdasági és er­kölcsi erő tartja fenn, mint ahogyan az egész NATO az amerikai hadseregre, s az egész UNO az amerikai va­gyonra támaszkodik. S ami­kor az összes amerikai or­szág megbélyegzi Kubát, amely saját népe aljas eláru­lásával a világ egyetlen el­lenségének, a kommuniz­musnak épít bástyát néhány mérföldre az amerikai és a kanadai határtól —, akkor ebből Kanadának kimaradni bűn. Sőt, hogy Talleyrand híres igazságát idézzük: "Több mint bűn : súlyos hi­ba !" Emellett bárhogyan is verjük a mellünket, az igaz­ság az, hogy katonai védel­münket egyedül az USA lát­ja el, gazdasági rendszerünk azonos az USA-éval, Ameri­ka a legnagyobb vevőnk és szállítónk —, s mindaz, ami jó és rossz létezik az USA- ban, az pontosan ugyanolyan mértékben és arányban léte­zik Kanadában is. Ilyen kö­rülmények között világjelen­tőségű politikai kérdésben szembehelyezkedni azzal az amerikai lépéssel, amely nem az Egyesült Államok, hanem az egész amerikai kontinens érdekében történik — olyan súlyos hiba, amely nemcsak, hogy nem mutatja Kanada függetlenségét, hanem ellen­kezőleg arra vall, hogy eb­ben az országban hatható­san működnek olyan erők, amelyek Kanadának függet­lenségét örökre megdönteni. igyekeznek. A második ponthoz azt mondhatjuk, hogy a kanadai kormány igen gyenge infor­mációkkal rendelkezik, ha elhiszi, hogy a külkereske- j delmi mérleg passzivitása ebben a kérdésben valamit is számít. A miniszterelnök úr adatai szerint Kuba mint­egy 16 millió dollárral töb­bet importált Kanadából, mint amennyit ide exportált. Csakhogy a külkereskedelmi mérleg passzív oldala, teljes egészében olyan árukra vo­natkozik, amelyeket Cast­­roék létük fenntartásához kénytelenek valahonnan im­portálni. Igaz, hogy ezért dollárban fizetnek —, de tudja-e a miniszterelnök úr, hogy milyen dollárból? Tud­­ia-e, hogy egyetlen hónap­ban mennyi sok millió dol­lárt küld a vasfüaqöny mö­gé egvedül az újkanadások tömege? A kommunisták éhezésre kényszerítik az ott rabszolgaságban sínylődő magyarokat, ukránokat, cse­heket, románokat, keletné­meteket és a többi szeren­csétlen csatlósnépet, s az után az éhhalál vaqv tel'es lerongyolódás szélén állók itt. Kanadában élő rokonai küldik keservesen megszol­gált dollárjaikat ezekbe az országokba, ahonnan a dől lárok azonnal kikerülnek j Cas*->~vék és más áruló bri­­gantik megsegítésére és a Havana mellett énített atombomba-kilövő üteael: létesítésére! Mi itt, Kanadá­ban azért dolgozunk, hogy mi ellenünk irányított raké­tabázisokat építsenek Kubá ban! Innen erednek azok a dollárok, amelyekkel Kuba fizet —, méghozzá olyan árukért, amelyeket itt Kana­dában állítanak elő! Ennél tipikusabb példáját egy or­szág tudatos öngyilkosságá­nak alig lehet találni. S itt térünk rá a harmadik pontra. Honnan veszi azt a kanadai kormány; hogy az innen Kubába szállított ka nadai áruk stratégiailag nem jelentősek? Hát magyarázni kell azt hogy nem csak az ágyuk, géoDÍsztolyok és ha­direpülőgépek tartoznak a modern stratégia létfontos­ságú anyagához? Mi innen állatállományt szállítunk, amelyet a húson felül széru­mok gyártására használnak fel. Teherautóalkatrészeket, ipari gépeket szállítunk, amely hadifelszerelésnek számít, vagy hadi felszerelés gyártására szolgál. Az ame­rikai kormány már eddig is kimutatta, hogy a kanadai áruk 40%-a minden nehéz­ség nélkül stratégiai anyag­nak minősíthető. De mi még az USA kormányt is naivnak tartjuk ebben a kérdésben Mert, ahol háború folyik — márpedig a kommunisták nyíltan is háborúban állanak velünk még ha mi ezt nem is vagyunk hajlandók elhin­ni — ott minden anyag ha dianyag. És nem igaz az sem, hogy nem re-exportá­­lunk amerikai származású árukat Kuba felé. Mert tel jesen mindegy, hogy az Ame­rikából érkező nyersanyagot és gépipari felszerelést köz­vetlenül átcsomagolva küld jük-e Kubába, vagy pedig —, ahogy a valóságban nagyrészt történik — azokat Kanadában való gyártásra használjuk fel Az igazság eqy marad: az áru, vaqy annak anyaga az USA-ból in­dul el és Kubában kerül fel­­használásra. Abban a kérdésben pe­dig, hogy a Kanadából érke ző gazdasági támogatást Ku­ba a saját forradalmának —, értsd a moszkvai kommuniz­musnak — exportálására használja fel, abban a kér­désben nem a kanadai mi niszterelnök az illetékes, ha­nem azok a latinamerikai or szágok, akik a Castro-terrort saját bőrükön tapasztalják. A latinamerikai köztársasá­gokban működő kémbandá­kat, szabotőröket és más professzionista tömeglázító­­kat Castro pénzeli. Miből? Nem a cukor és dohányex­portból, sőt, nem is a moszk val rubelből. Hanem abból a pénzből, amelyet tőlünk kap. Ha tehát folytatjuk ál­szent "mosom kezeimet" po­litikánkat, akkor mi magunk seqítünk exportálni a kubai bolsevizmust azokba a latin­amerikai országokba, ame­lyekkel a legélénkebb keres­kedelmet akarjuk fenntarta­ni. Ismét egy. példa arra a politikára, amely nem látia a fától az erdőt —, amely levágja a tejet adó tehene* s amelv eav nemlétező ál­­oazdasáni függetlenség üres ielszaváért feláldozza Kana­da becsületét, politikai, gaz­dasági és katonai jövőjét. fekvő Christmas-lsíand terü­letét jelölték ki a legköze­lebb lefolytatandó egyesí­tett amerikai—-aingol hidro­gén- és atombombakíséde- 1 tek helyéül. A sziget 1000 mérföldre vain a leg közel eb-1 bi lakott vidéktől. A hivata­los közlemény egyebek kö­zött megemlíti, hoqy a nyu­gati hatalmakat kizárólag az: egyezmény ellenére lefoly­­tatott nagyszabású orosz! bombakísérletek kénysreri­­tették a hidrogén-robbantá­sokkal való további kísérle­tezésre. Ugyanakkor az amerikai és a ‘brit kormány úm'bb jegyzékben ajánlotta fel a szovjetnek, ‘hogy köl­csönösen állapodianak meg minden atomikísérlet meg­szüntetésében és minden atomfegyver gyártásának ab­bahagyásában, természete­sen azonban csak a megfele- ■ lő ellenőrzés biztosítása után. Ez az a ián lat azonos azzal, amit több mint négy éve állandóan megtesz a Nyugat, s amit ugyanazon idő óta állandóan elszabotál a szovjet. A német bánya­­ipar másoiik legnagyobb szerencsétlensé ae sújtotta a Saar-vidéki Völklinget. A szénbánya mé­lyén sujtólégrobbanás tör­tént, s a romok ' alatt 29^ bányász vesztette életé’ Mindössze két embert si<kr rült élve a felszínre ho/r' de azok is csak néhány órá: maradtak életben. A szere csétlenség a legtipikusab bányász-tragédia volt, ar miatt a természeten kív; senkit sem lehet okolni. IMÁK MÁSOK... Két érdekes tanulmány Rooseveltről Az Egyesült Államokban két érdekes tanulmány je­lent meg: Eisenhover volt elnök arról írt cikket, hogy az_ amerikaiak miért nem foglalták el Berlint. Tansill történettudós pedig a Pearí Harbour-i eseményeket és Roosevelt elnök külpolitikai lépéseit tisztította -meg a le­gendáktól. Már Attlee volt angol miniszterelnök Francis Williams újságíróval folyta­tott 'beszélgetései során az­zal vádolta Eisenhowert, hogy mint a szövetséges erők főparancsnoka a szük­ségesnél messzebb engedte Európába a szovjet hadsere get. Eisenhower azzal ma­gyarázta a német területek átengedését, hogy 'kímélni akarta az amerikai Hadsere­get a veszteségektől. Attlee szerint Eisenhower nem is­merte az európai viszonyo­kat és "bedőlt" Zsukov mar­sallnak, aki Sztálin párán csait hajtotta végre. Eisenhower tanulmányé ban azzal védekezik, hogy a 'katonai főparancsnokság po litlkai téren semmilyen be folyással nem rendelkezett. Amikor Roosevelt Yaltába utazott, előtte Málta szige­tén amerikai szakértőkkel tanácskozott. Eisenhower Bedell Smith vezérkari fő­nököt küldte Rooseveltbez azzal a kérelemmel, hoov az Egyesült Államok szerezzék meg a meghódított területe­ken a politikai vezetést. Roosevelt és tanácsadói Ei senhower minden javaslatát elvetették, politikai vonalon saját maguknak tartották fenn a kezdeményezés és 3 döntés jogát. Churchill Yal tában követelte, hogy Ber­lint a nyugati szövetségesek foglalják el; de míg Eisen­hower a Rajna mentén har­colt a németekkel, addig a szovjet hadsereg gyorsan át­kelt az Oderán és Berlin el­foglalására indult- A másik tanulmány a Pearl Harbour-i japán támadás év­fordulóján, december 7-án jelent meg. A japánok 20 évvel azelőtt, 1941 decem­ber 7-én hadüzenet nél'kü1, rajtaütésszerűen megtámad ták az USA Csendes-óceáni támaszpontját és megsemm1- sítettek öt csatahajót, há­rom páncélost, 2300 ameri kai tengerész hősi halált halt. Pearl Harbour-ban el süllyedt az amerikai Pacific­­flotta jelentős része. A tra­gikus eseményekért az ame ri'kai szenátus vizsgálatot rendelt el. A vizsgálat anya­ga 40 kötetben jelent meg Tisztázták Roosevelt, Mar shall és King admirális ma­gatartását Washingtonban és Kimmel tengernagy, vala­mint Short tábornok Pearl Harbour-i parancsnok szere­pét. A felelősséget a két Pearl Harbour-i parancsnok nyakába varrták. Ezek a tisztek minden kétséget ki­záróan felelősek voltak, de már Robert A. Theobald ten­gernagy és Morgenstern po­litikai tanácsadó is utalt ar ra, hogy a főfelelősség Roosevelt elnököt terheli. Most Tansill történész olyan eddig ismeretlen részleteket hoz nyilvánosságra, amelyek még jobban aláhúzzák Roo­sevelt elnök felelősségét és politikájának hátterét is meg­világítják. Tansill szerint Rooseveltnek szüksége volt Pearl Harbour-ra, hogy ezze a nemzeti tragédiával fel­rázhassa az amerikai közvé leményt és a szenátust. Ezek a háborúról hallani sem akar­tak. Az amerikaiak a danzi­­gi korridorért nem léptek volna háborúba. Még talán azt is tűrték volna, hogy Hitler legyőzze Angliát. Csak Roosevelt és "tojásfe­jű" tanácsadói voltak más nézeten. Tansi'l szerint "Roo sevelt elnök sorozatosan be­csapta a kongresszust". Mi­nél jobban terjedt a háború Európában, annál erősebb lett az USA-ban a háborúei­­lenes hangulat. Roosevelt­nek már elfogytak érvei és politikai trükkjei, úg\/ állt a kongresszus előtt, mint az a varázsló, akinek kalapja üres, mert az összes gyulá­kat már elővarázsolta- Ekkor jött segítségére a "váratlan' japán támadás. Az újabb kutatások szerim Roosevelt tudott a japán há­borús előkészületekről és a támadási célokról. Roose­velt megtiltotta az olaj- és a vasszállítást Japánba. Tud­ta, hogy ezzel háborúba kényszeríti Tokiót. Az ame­rikai elhárításnak sikerű.t megkaparintania a japán hadvezetőség titkos rejt kul­csát. Amikor Rooseveltnek Washingtonban átnyújtották Pearl Harbour megtámadá­sáról szóló japán parancsot, "átkozott" tanácsadójával, Hopkins-al visszavonult könyvtárába és bélyegalbu­mában lapozgatott. Az elfo­gott parancsot csák késve ad­ta tovább a hadügyminiszté riumnak .. . Hitlernek nem vöit szoká­sa, hogy az erőseket megtá­madja. Csák .miután az USA háborúba keveredett Japán­nal, merte Rooseveltnek megküldeni a hadüzenetet, remélve, hogy Amerika tel­jes erejével Japán ellen for­dul. Nemcsak ő, hanem az amerikai közvélemény is cso­dálkozott, amikor Roosevelt teljes katonai erejével nem Japán, hanem Németország ellen indult. 1941 december 7-én "fel­rázták" Amerikát. A Pearl Harbour-i támadás vége Hirosima lett. Az amerikai atombomba árnyékában szétestek az európai hatal­mak ázsiai gyarmatai. Dél­­kelet-Ázsiában nincs többé imperializmus, Washington­ban pedig végleg eltemették az elszigetelődés politikáját. _______(Magyar Híradó) LOVAGLÓCSIZMA a di­vat Angliában. Az új divat­hóbort akkor kapott szárny­ra, amikor Brigitte Bardot és Elsa Martinelli filmjeiken ilyen viseletben jelentek meg. A csizma új hívei — pontosabban hivőnői — ki­jelentették, hogy sudárab­­baknak és magabiztosabbak­­nak érzik magukat ebben a lábbeliben. , • A GÖTEBORGI BÍRÓSÁG elutasította egy ifjú svéd leány kártérítési követe.ését táncosával szemben, aki bősz rock and rollozás közben lábujjára lépett és ezzel két hónapra munkaképtelenné tette. A bíróság igy indokol­ta meg ítéletét: "Ha a leány hajlandó ilyen vad táncra és hozzá még nvitott szandált visel, ezt csak saját felelős­ségére teheti". M csomagok, iparcikkek, I építőanyagok, jármüvek TÖBB MINT 500 ÁRUCIKK SZEREPEL INGYENES KÉPES ÁRJEGYZÉKÜNKBEN. FORINT UTALVÁNYOK • RELIEF CSOMAGOK • GYÓGYSZERKÜLDÉS. "Magyarországi látogatások és óhazai rokonok kanadai látogatásának intézése". OTAt GENERAL AGENCY 273 SPADINA AVE., TORONTO, ONT., CANADA. TELEFONKÖZPONT: EMpire 4-9333 / / \ Kekem már sikerüli MERT RENDSZERESEN GYŰJTÖT­TEM A PÉNZT A THE BANK 0F NOVA SCGTIA EGYIK INTÉZETÉBEN A siker valóban nagy érzés. S ez az érzés ugyanúgy lehet az Öné is. Kö­vesse a többi kanadai polgár példáját —, ön is gyűjtsön mindarra, amire szüksége lesz majd. Évi 23A%-os ka­matláb mellett hamarosan felnövek­szik a pénze. Még ma nyisson számlát a mi bank­unknál. Az ön barátai is mihozzánk járnak. O^W^BRNK THE BRNK OF NOVR SCOTiR SZABAD, FÜGGETLEN MAGYARORSZÁGÉRT KÜZD A KANADAI MAGYARSÁG! ÁLLJ MELLÉNK, HARCOLJ VELÜNK A MAGYAR JÖVŐÉRT! A Csendes óceán közepén

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents