Kanadai Magyarság, 1962. január-június (12. évfolyam, 1-27. szám)

1962-02-17 / 7. szám

Még jőni kell, még jőni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa Edited and Published at 996 Dovercourt Road, Toronto Phone: LE. 6-0333. KANADAI PRICE 10 CENT« Canada’s Largest and Oldest Weekly in the Hungarian Language ARA; to CENT Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Road, Toronto Telefon: LE- 6-0333. XII. évfolyam, 7. szám. Vol. XII. No- 7. Szerkeszti: KENESEI F. LÁSZLÓ Toronto, 1962 február 17, szombat Tiz éves évfordulója van II. Erzsébet királynő trónra­­lépésének Ebből az alkalomból disz­krét, bensőséges ünnepsé­gek folytak az egész vilá­gon. A pompa mindössze az előírt számú ágyulövésekre, s a parlamenti beszédekre szorítkozott. A királynő szeretetteljes egyénisége, világszerte is­mert szerénysége és kedves sége kizárta, hogy túlhangos parádék sorozatával ünne­peljen a világ. A brit király­ság valóban csodálatos intéz­mény, mert egy olyan kor­szakban, amelyben a valósá­gos diktátorok a nép és a (közösség nevében gyakorol­ják az egyeduralmat, az an­gol királynő, aiki törvény sze­rint a világ egyetlen igazán hatalmas királyságának élén áll, egyéni hatalmaskodás helyett a legdemokratiku­sabb rendszer szimbólumá­vá vált. Újabb hirek Algériából De Gaulle nagyszabású po­litikai beszédének arra a sza­kaszára, hogy semmiféle erőszak hatása alatt sem fogja engedni az algériai egyesség létrejöttének elha­lasztását, az OAS tagjai Al­gírban és Qran városában újabb bombákkal válaszol­tak). A támadásoknak szá­mos áldozata van, s egye­bek iközött a Francia Hajós­társaság egyik luxusgőzöse is megsérült. Ugyanakkor a katonaság foglyulejtett egy 40 főnyi egyenruhás csopor­tot. Ez volt az első eset, hogy a titkos hadsereg egyenruhás tagjai megadták magukat a reguláris francia hadsereg­nek. A legutóbbi terrorhullám egyik áldozata Mr. Oudioot, az algíri rádió leadó igazga­tója, aki ellen azért követ­tek el merényletet, mert megtagadta, hogy a titkos h a dsereggel együtt működ­jék és leállítsa De Gaulle be­szédének közvetítését. Az orani szervezet külön laoot is nyomtatott, Sálán generális képével és a tit­kos hadsereg utasításaival. A lappéldányt betiltották, s a példányokat beszedték, de az érdekes újságpéldány egyes számai ma már dara­­bonkint 10 dollárt érnek a feketepiacon. Nincs rádióaktiv veszély! Teller Ede, a világhírű magyarszármazású amerikai atomtudós, aki a hidrogén ibornba megvalósítója, az Amerikai Atombizottság főtanácsadója, s egyúttal az Atomibizottság politikai szempontból is legjózanabb tagja —, hosszabb cilkksoro zatban vázolta az atombom­bakísérletek folytán kialakult nemzetközi helyzetet. Tudo­mányos adatokkal magyaráz­za meg a nagyközönségnek, hon'/ az atomkísérleteksorán a légkörbe került rádióaktiv anyagok hatása úgy az egyénre, mint, a jövő gene­rációikra nézve is, úgyszól­ván nulla. Az ágy mellett álló világí­tó óra, vagy a világűrből megállás nélkül állandóan a légkörbe érkező kozmikus sugárzás többezerszer any­­nyi rádióaktiv anyagot hal­moz fel mindenkinek a szer­vezet ében, mint az összes ed­digi bombakísérletek. Mind­össze a robbanás közelében, a bombáiktól származó (köz­vetlen porfelhő hatása alatt keletkezhetnek betegségek az érintettek között; ezek szerint a kellő óvatossággal végrehajtott kísérletek ve­szélye úgyszólván semmi. Lényegesen nagyobb ve­szélyt jelent azonban az a rádióaktivitástól való féle­lem, amelyet a felesleges ijesztgetés és propaganda okoz, mert ennek a félelem­nek a hatása alatt számos egyén, akinek Röntgenvizs­gálatra volna szüksége, vagy (különféle betegségek miatt rádióaktiv kezelést kí­ván, elhanyagolja a kezelést és betegsége áldozatává vá­lik. Ugyancsak veszélyes ha­tása a kísérleteknek, illetve a rádióaktivitástól való fé­lelemnek az, hogy a közvéle­mény rossz irányba befolyá­solja a nyugati országok kor­mányait, s mintegy erkölcsi kötelességnek állítja be a kí­sérletek abbahagyását, ho­lott ez a technikai fejlődést megakadályozza. Dr, Teller szerint a kísérle­teket folytatni kell, a közvé­leményt pedig objektív fel­­világosító cikkekkel meg kell nyugtatni abban sz irányban, hogy a rádióakti­vitásban nincs semmi misz­tikus, sem 'természetfölötti, s semmi (különösen veszé­lyes, mert a modern embe­ri életnek csaknem minden technikai vívmánya — elek tromosság, kémiai anyagok, közlekedés stb. — legalább olyan veszélyt rejt magában, mint az atomtudomány szá­mos újítása, csak a koráb­biakat már megszoktuk. X300- ■■-eooooooooooc-ocoooo&roooooooeoooooooo' A barátok cserbenhagyása nem uj... Hollandia arra kérte az USA kormányt, hogy enged­je meg az Indonézia által fenyegetett Uj-Guinea-i hely őrség támogatására odare pülő katonai repülőgépek­nek amerikai területen való leszállását. A washingtoni kormány először megadta az engedélyt, majd később in­donéz tiltakozásra az enge­délyt visszavonta. Az ered­mény az, hogy úgy az indo­néz kormány, mint a holland kormány megsértődött. Kennedy elnök öccse, Ro­bert Kennedy főá I lamügyész baráti körúton Indonéziá­ban tartózkodott, mikor a probléma felmerült, s kény­telen volt az ottani lakosság tiltakozását tudomásulvenni. Más szempontból átütő sike­re volt a távolkeleti útinak. Egyedül Tokióban volt igen kisméretű tüntetés Kehne­­dvék ellen a kommunista ér­zelmű egyik egyetemi cso­port részéről. Robert Ken­nedy azonban ezeknek a tün­tetőknek azzal adott választ, hogy kijelentette, hogy sok­kal jobb, ha egy országban olyan szabadság uralkodik, hogy az állam vendégei el­len is lehet tüntetni, mint a ma demokratikus Japánban, mint ha olyan elnyomás uralkodik, mint amely alatt a szovjetben élő egyetemis­ták ikénytelenek élni és hall­gatni. Hruscsov ellen merényletet követtek el? Másfél milliárd oktatásra! Kennedy elnök egyebek között bejelentette, hogy több, mint másfél milliárd dollár megszavazását kéri a parlamenttől az egyetemi hallgatók tandíjainak fizeté sére. Az Elnök terve szerint az amerikai egyetemi ifjú ság számát legalább 250.000 fővel kell felemel­ni azoknak a köréből, akik­nek meg van a tehetségük és az előképzettségük egye térni 'kurzusok bevégzésé­re, de anyagiak, hijján eddig erre nem voltak képesek- Az elnöki javaslat kpngresz­­szusi vitája már megindult. Itt említjük meg, hogy a készülő kanadai országos választások során is mind­két nagy párt programjára tűzi azt a tervet, hogy a ka­nadai ifjúság egyetemi to­vábbképzését állami segé­lyekkel tegyék könnyebbé A nekünk még mindig szó katlan amerikai közfelfogás­ra jellemző az, hogy a ma­­gasabbfokú nevelési és ta­nítási program kifejlesztésé­re mindaddig nem került sor, amíg a sajtó úgy az Egyesült Államokban, mint Kanadában nem kezdte szé­les körben tárgyalni azt a hazugságot, hoov a szovjet egyetemi rendszer több lehe­­tőséaet ad a tainulnivágydk­­nak, mint az amerikai. Amint nemzetközi verseny tárgyá­vá vál az egyetemi ifjúság oroblémája, azonnal közér­deklődés középpontjába ke­rült, s azonnal lett pénz is a küzdelem megnyerésére. Szerencsés sze­rencsétlenség érte Hargitay Miklós holly­woodi filmszínészt és világ­szerte ismert feleségét, Jayne Mansfield filmszínész­­nőt. Egy barátjukkal a baha­mai Nassau közelében vízi­sí-kirándulásra mentek, de a motoros felborult, s amikor barátaik repülőgépen indul­taik keresésükre, csupán a gazdátlan csónakot és a sí­ket találták meg. Majdnem bizonyosra vették, hogy a szépségéről hires, s egyéb­ként is igen szimpatikus há­zaspár a tengerbe fulladt, amikor a rákövetkező regge­len a legjobb egészségben rájok-találtaik egy kis lakat­lan sziget partján. Kiderült, hogy elsőrendű sportember létükre 6 mérföldet úsztak, s a balesetet egy kis megfá­záson kívül a szó szoros ér­telmében jól úsztak meg. A L'Unita című római kom­munista lap jelentése szerint Niikitát le akarták lőni- A lap arról számol be, hogy a meghiúsult merényletet lő­fegyverrel akarták elkövet­ni, amikor a szovjet minisz­terelnök Minksben mondott legutóbb beszédet. Hruscsov egyébként egy feketetengeri üdülőhelyen tartózkodik meggyengült egészségi álla­pota helyrehozása céljából. Az olasz kor­mány lemondott Amintore Faofani minisz­terelnök benyújtotta lemon­dását Gronchi elnöknek. A kormányt egyelőre válasz­tások nélkül olymódon forr­ják újjászervezni, hoov az új, koalíciós alapon működő kormányban nemcsak a Ke­resztény Demokrata párt és a középvonalat követő kis­­pártok, hanem a Nenn-i-féle szocialista párt is résztvesz. Ez az új pártrendszer telje­sen elkülöníti a (kommunis­tákat, akik eddig a Nenni alatt csoportosuló szocialis­tákkal együtt az ellenzékhez tartoztak. A kommunisták ezután egyedül lesznek ellenzék­­bein, úgy a középpártok, mint a szocialistáik ellen-. Ez az átcsoportosítás tulajdon­képpen az amúgyis teljesen legyengült kommunista párt lassú, végleges felszámolá­sát jelenti. AZ ALGÉRIAI ESEMÉNYEK HÁTTERE A világnak nincs még egy olyan országa, amely­ről annyit írtak volna a la­pok az elmúlt tíz év alatt, mint Algériáról. Az újság­olvasó, aki naponta, vagy hetenkint megveszi meg­szokott lapját, vagy hall­gatja rádióját, nézi a tele­vízió képét, eayebet sem hall, mint azt, hogy mi történt Algírban, hány embert öltek meg Órán ban, vagy más algériai vá rosban, faluban. Aztán, ha az események kom­mentárját hallgatja, telje sen összezavarodik azon, hogy tulajdonképpen, ki­nek is van igaza : a fran ciáknak —, akik 1830 óta birtokolják ezt a terüle­tet, vagy az araboknak, akik őslakói ennek a sok vihart és szenvedést átélt földnek. Mielőtt választ adnánk a kérdésre, talán ismerjük meg közelebbről Algéria múltját. Algéria Észak-Afriká­­ban az úgynevezett At­lasz-vidékén terül elTunisz és Marokkó között, magá­ba foglalja a gyermek­éveinkben annyit olvasott Szahara homok és por si­vatagját- 9 millió lakos­ságából több mint 1 millió a francia, illetve a fehér ember. Az arabok tulaj­donképpen nincsenek többségben, mert a ber­berek, zsidók és mórok száma majdnem ugyan­annyit tesz ki. A francia megszállás előtt ennek a hatalmas területnek nem volt egyetlen méter megépí­tett útja sem, a franciák több mint 5000 kilométer vasutat és az ország min­den részét összekötő au­­tóutakat építettek. De a franciák építették ennek a földrésznek első főisko­láját, egyetemét is. Euró­pai értelemben vett mű­veltségnek — a franciák előtt — semmi nyoma sem volt ebben az ország­ban, maga a bennszülött nép primitiv pásztorkodás­sal foglalkozott vagy rab­lásból élt. A francia szellem és kultúra csodálatos mun­kát végzett ezen a terüle­ten : egyetemeket, könyv­tárakat, múzeumokat ala­pított. Város építkezésben túlszárnyalta az összes gyarmattartó államokat. Oran és Algir Afrika leg­szebb városai, csodálatos kultúrkincsekkel. Ezek­­után érthető, ha a francia nép ragaszkodik ehhez a területhez, ahol ők gyúj­tották meg az első vil­lanylámpát, ők vezették be az első telefont és ők építették meg az első — kultúrember számára lak­ható házat. Mindezek tu­datában joggal kérdezhe­ti az Olvasó : mit akarnak hát az arabok, miért akar­ják a francia uralom meg­szűnését? Hisz Algéria ma már nem gyarmat, ha­nem egy része Franciaor­szágnak. A válasz erre is egyszerű : nem az arabok akarják, legalább is nem a nagy többség, hanem a kommunisták által feltü­zelt csőcselék, a piszkos külvárosok dologkerülői és az a kevés intellektuel, akiknek pontosan annyi közük van az algériai nép­hez, mint Rákosi és ban­dájának volt a magyar­hoz. Algéria népének nagy többsége nem kíván­ja a francia uralom meg­szűnését, mert a nem­­francia származásúak je­lentős része is hazájának tekinti Franciaországot és tudják, hogy a Franciaor­szágtól való elszakadás csak nyomort és felfordu­lást hozhat maga után. Az algériai Ellenállási Mozgalom, amelynek rö­vidített neve FIN, kizáró­lag kommunista fegyve­rekkel harcol, vezetői egytől-egyig Franciaor­szágban kiképzett bolsi ügynökök. Ezek Algériá­ból egy második Kubát szeretnének csinálni, a francia és arab verejték­kel épült kitűnő kikötő­városokat orosz támasz­pontul szeretnék megsze­rezni. Ma már tisztán lát­ják ezt a többi arab álla­mok is, ezért vontak meg minden erkölcsi támoga­tást a FLN-től. Algériában nincs ko­moly nemzeti-forradalmi megmozdulás, csak kom­munista terror van, s ezt a terrort nézték tétlenül az algériai francia hatósá­gok, akik az utasításokat a De Gaulle-rendszert megelőző kormányoktól kapták, akiknek fele kommunista társutas volt. De Gaulle hatalomra­­jutásakor Algériában már olyan erősek voltak a kom­munisták, vagy legalábbis olyan erősnek érezték magukat, hogy semmibe sem vették a többi arab pártok jószándékú béke­kísérleteit, amit De Gaul le politikájával szemben tanúsítottak, hanem ezek­nek az arab vezetőknek is jelentős részét orvul meg­gyilkolták és a gaztettet a franciákra fogták. De Gaulle engedékeny politikája csak olaj volt a tűzre, a FLN vérszemet kapott és már fényes nappal támadtak a fran­cia katonákra és lakos­ságra, nem kímélve az ár­tatlan asszonyokat, gyer­mekeket sem-Mindezt látva érlelő­dött meg egy pár francia tiszt agyában a gondolat, hogy cselekedni kell. Sálán tábornok, az algé­riai haderők volt főpa- | rancsnoka, akit De Gaulle közben "hazaárulónak" nyilvánított — valószínű azért, mert hatalomra se­gítette —, elhatározta, hogyha már törvényes alapon nem tudja francia honfitársai legyilkolását megakadályozni, ugyan­olyan eszközökhöz fog fo­lyamodni, mint amilyen eszközökkel a FLN dolgo­zik. Ekkor született meg az OAS, franciául Organisa­tion de i'Armée Secréte mozgalom, amely azóta új helyzetet teremtett Al gériában. Az OAS tagjai esküt tesznek, hogy minden francia meggyilkolásáért kétszer annyi arabot öl­nek meg. Ez a "szemet­­szemért" mozgalom azóta közel ötezer arabot kül dött a másvilágra, köztük bizony sok ártatlan, jó­szándékú francia-barátot is. Ez a szörnyű népirtás azonban az OAS megala­kulása előtt még nagyobb méreteket öltött. 1956 óta 18 ezer francia kato­na vesztette életét a FLN elleni küzdelemben és több mint 360.000 arab lelte halálát a harcokban. Az OAS tagadja, hogy ár­tatlanokat is megölnének. A franciaországi merény­leteket pedig szerintük a kommunisták követik el, hogy ezzel is kompromit­tálják az OAS harcát. Ne­künk, akik ismerjük a kommunisták visszataszí­tó arcát, nem nehéz kita­lálni, hogy hol az igazság. A Kreml közismert cél­ja, hogy az egész nvugati befolyás alatt álló világot fellázítsa, a szellemileg elmaradt népeket meg­nyerje céljai számára, mert csak így reméli ural­mát, átkozott rendszerét —, amelyet éppen a nyu­gati nagyhatalmak veze­tőinek rövidlátásán, osto­baságán szerzett meg — megtartani. Hogy Algériában végül is lesz-e béke, vagy to­vább folyik a harc, arra ma még nehéz választ ad­ni. A háború ugyanis az­zal, hogy De Gaulle és a FLN vezetői megegyeztek, még nem ért véget, mert az OAS nem ismer el sem­mi olyan megegyezést, amely a francia uralom megszűnését vonná maga­­után.. Szerintem Algériában is csak akkor lesz béke — mint bárhol másutt a világon, ha az örök bé­kebontókat, a kommuniz­mus gyilkolásra uszitó aljas ügynökeit, minde­nütt, ahol csak megjelen­nek megsemmisítjük. Mert igazi béke, csak a szere­­teten, egymás és minden nép önrendelkezési jo­gainak az elismerésén épülhet fel. A Kreml vezetői és ezeknek a talpát nyaló áruló csatlós ügynökök, nem ismerik az embersze­­retetet, a tisztességes élet­­felfogást, mert rendszerük szemben áll az egész er­kölcsi világrenddel. Vér­rel és terrorral szerzett al­jas uralmukat csak a leg­embertelenebb elnyomás­sal tudják fenntartani- Ezért a kommunizmus el­leni harcban senki sem le­het az eszközökben válo­gatós — így az OAS sem. A kommunizmus elleni harcban csak két lehető­ségünk van: harcolunk, amíg le nem győzzük őket, mert különben ők fognak bennünket meg­semmisíteni. KENESEI F. LÁSZLÓ Ahol az elnököt “észhez” téritik Argentína, amely eredeti­leg nem csatlakozott Kubá- * nak az amerikai országok | Szövetségéből való kizárá sához, megváltoztatta állás­pontját. A hadsereg vezetői és a kormány számos tagja tiltakozott Frondizi elnök túlságosan gyenge politiká­ja ellen és erélyesen köve­telte, hogy Argentina szakít­son meg minden összekötte­tést Kubával, amíg ott kom­munista kormány uralkodik. A (közvélemény hatása alatt Frondizi most kijelentette, hogy Argentina visszahívja kubai követét és 30 napon belül véglegesen és minden vonatkozásban szakít Castro bábkormányával. Ugyancsak kijelentette, hogy Miguel Angel Carcano argentin kül­ügyminisztert, aki az orszá­got Punta del Esteben kép­viselte, el fogja távolítani a kormányból Kubával szem­ben tanúsított túlgvenge magatartása miatt. Mt MC < A fenti képünk De Gaulle algériai politikáját nagyonis reálisan ábrázolja ...

Next

/
Thumbnails
Contents