Kanadai Magyarság, 1962. január-június (12. évfolyam, 1-27. szám)

1962-02-10 / 6. szám

Még jőni kell, még főni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa Edited and Published at 996 Dovercourt Road, Toronto Phone: LE. 6-0333. KANADAI (Stadiate PRICE 10 CENT» Canada’s Largest and Oldest Weekly in the Hungarian Language ARA; to CENT Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Road, Toronto Telefon; LE 6-0333. XII. évfolyam, 6. szám. Vol. XII. No. 6. Szerkeszti: KENESEI F. LÁSZLÓ Toronto, 1962 február 10 szombat KUBA KIZÁRÁSA Az uruguayi Punta del Este-ben megtartott kéthetes ame­rikai konferencia végétért. A konferenciát Columbia kérel­mére hívták össze abból a célból, hogy az Amerikai Álla­mok Szövetsége (OAS) eldöntse: ki kell-e Kubát zárni a Szövetségből azon a címen, hogy nyíltan kommunistaál­­iammá vált s ezért egy Amerikán kívül álló országnak tar­tozik hűséggel? Természetes, hogy elsősorban az USA volt az, amely a Kuba kizárását tartalmazó javaslatot támogatta, hiszen a ki­zárás az első feltétele annak, hogy a Castro-féle bolsevista rémuralmat gazdasági bojkottal és egyéb nem-háborus eszközökkel meg lehessen buktatni, s ezzel ki lehessen szo­rítani a Havana környékén garázdálkodó szovjet ügynökö­ket. Bizonyos ideig úgy látszott, hogy nehézségek fognak fel­merülni a kizárási indítvány megszavazása körül. Elsősor­ban Mexikó tiltakozott az ellen, hogy bármely latilnamerikai országot meg lehessen bélyegezni, illetve szuverenitásától meg lehessen fosztani, bármilyen politikai indoknál fogva. Mexikónak ez a magatartása történelmi eredetű, hiszen nem olyan régen — a huszas években — ez az ország maga is szocialista forradalmak sorozatát élte végig, s minden forradalmi megmozdulás mögött mindenkor az angolszász fajta elleni gyűlölet, az egykori amerikai hódítók elleni na­cionalista érzelmek, s a Moszkvából szított "rongyosok lá­zadása" állt egyesült erővel. Akkoriban, Calles és Rodri­guez elnökségének ideje alatt kommunista mexikóiak éget­tek, raboltak, gyújtogattak, papokat és apácákat mészá­roltak le, olajkutakat és bányákat robbantottak fel, s ehhez a fegyvereket természetesen a nemzetközi kommunizmus­tól kapták. 1926-ban Mexikó közel állt ahhoz, hogy olyas­féle bolsevista csatlósállammá váljék, mint amilyen ma Kuba. Az európai hatalmi eltolódások és a helyes amerikai po­litika akkoriban megmentette Mexikót, amely azóta ipa­rosodott, forradalmai elültek, s ma az amerikai egység egyik legfontosabb bástyája, annyira, hogy az amerikai ke­reskedelmi utazók és turisták talán egész Latin-Ameriká­­ban sehol nem éreznek olyan őszinte szeretetef, mint ép­pen Mexikóban-A hivatalos mexikói politika azonban változatlanul félt­ve őrzi a latinamerikai függetlenség elvét. Ezért volt az, hogy a Punta del Este-ben megtartott konferencián Mexikó annyira agitált Kuba kizárása ellen, s a sorok között kicsen­dült a ki nem mondott tanács, hogy a kubai kérdést sok­kal egyszerűbb eszközzel, éspedig Castro fizikai eltávolí­tásával kell megoldani. Mexikón kívül Brazilia és Argentína is ellenezték nem annyira Kuba kizárását, mint inkább a gazdasági szankciók alkalmazását, amely a kizárást közvetlenül követni fogja. Ennek az oka az, hogy ez a két gigászi latinamerikai or­szág, amely a háború után csaknem kizárólag az USA-val való kereskedelmi és ipari kapcsolataiból élt, az utóbbi' években nagymértékben az európai piacokkal lépett szó-, rosabb kapcsolatokra. Ha most elfogadnák azt az elvet,! hogy az amerikai államok szövetségének jogában és mód­jában van politikai célok érdekében gazdasági szankciókat alkalmazni Amerika területén, ezzel azt is elismernék, hogy még mindig teljesen az amerikai piactól függenek; ez pe­dig ellentétben állana saját gazdasági belpolitikájukkal. Hasonlóképpen óvatosságra kényszerült Kuba kérdésé­ben Venezuela és Bolivia is, amely országokban állandóan! folynak amerikaellenes tüntetések — természetesen Moszk­va pénzén — s amelyeknek kormánya éppen ezért a köz­vélemény megnyugtatása érdekében óvakodik attól, hogy támadási felületet nyújtson a baloldali ellenzéknek. — Mindezek a nehézségek kezdetben kétségessé tették, hogy egyáltalán megszavazzák-e Kuba kizárását, s a kapcsola­tos gazdasági bojkottot. Dean Rusk amerikai külügymi­niszter óvatosan úgy fogalmazta meg a javaslatot, hogy az nem Kuba kizárását tartalmazza, hanem csupán annak megállapítását, hogy a kommunista Kubának, s általában kommunista országnak nem lehet helye a Szövetségben, s hogy ezért Kubát ki kell zárni a Szövetség minden egyes bizottságából. Az eredmény ugyanaz, de a fogalmazás ke­vésbé sérti a nacionalista büszkeséget. Ilyen körülmények között került szavazásra a sor ja­nuár 29-én. A Szövetség 21 országa közül 14 — tehát a szükséges kétharmad — Kuba kizárása mellett szavazott,1 a javaslat ellen csupán Kuba foglalt állást, míg Argentina,1 Brazilia, Chile, Venezuela, Bolivia és Mexikó tartózkodtak a szavazástól. Miután a szavazás eredménye természetesen minden tagra nézve kötelező, ezért most Kuba gazdasági,! majd politikai bojkott alá fog kerülni az egész amerikai) kontinens minden országa részéről —, kivéve Kanadát. Afrikai Közös Piac A szovjet és az amerikai kísérleti rakéta Amint arról már múltheti számunkban beszámoltunk, elhalasztották Glenn ameri­kai űrrepülő fellövését, me­lyet eredetileg január 29-én kellett volna megtartani. Mint ismeretes, a sajtó, a rá­dió és a televízió egyformán hatalmas reklámot csinált, ennek a repülésnek, amely a terv szerint háromszor vitte volna a föld körül a pilótát, két és fél: óra alatt, s élőké szítőül szolgált egy néhány év mulvára tervezett hold­repülésnek. Mikor minden a legnagyobb rendben vo.t és Glenn hosszabb idő óta a ra­kéta orrára szerelt kabinja ban várta a (kilövés pillana­tát, az ég hirtelen beborult. Ez természetesen nem lett volna befolyással sem a ra­kéta működésére, sem a kí­sérlet eredményére, de lehe­tetlenné tette azt, hogy a ki­lövés pillanatáról megfelelő felvételeket készítsenek, ho­lott ennek a kísérleti útnak legfontosabb feladata ép­pen az volt, hogy a rakéta indulásának minden fázisát apró részleteiben meg lehes­sen örökíteni, s ezzel rend­szeres járatok számára pon­tos adatokat lehessen szerez ni. Ezért az utat utolsó pil­lanatban lefújták, Glennt ki­emelték a kabinból, s tová-b­bi részletek kidolgozására a repülést két héttel elhalasz­tották. A halasztás pontos okát nem közölték. A nagyközönség bizonyos csalódással vette az utolsó pillanatban való -meghátrá­lást, s mint az várható volt, a szovjet sajtó "gyávaság­gal" vádolta a Cape Canave rali parancsnokságot. Az igazság az, -hogy minden űr­repülés — pláne azok, ame­lyekben élő ember vesz részt — ma még kísérleti stádium­ban van, s a pilóta, illetve a készülék biztonsága minden egyébnél fontosabb. Semmi­féle egyéni bátorság, semmi emberi tehetség- vagy zse­nialitás nem befolyásolhat­ja a pilóta sorsát, csupán a pontos előkészítés, s az ap­rólékos tudományos munka. A kísérleti rakétát ki fog­ják lőni, amint elkészülnek vele —, úgy a föld körül, -mint a holdba, s a többi égi­testekre. Mindegy, hogy az egész világon folyó próbálkozás egyik vagy másik stádiumá­ban melyik ország ér el ered­ményt —, s nincs ostobább dolog, mint a rakétarepülés­ből -nemzeti, vagy pláne po­litikai kérdést csinálni- De mivel a szovjet az első sput­nik óta "a kommunizmus si-Húsz új afrikai ország gyű it össze Nigéria főváro­sában azzal a céllal, hogy az európai közös piac mintájá­ra "afrikai közös piacot" al­kosson. Ha a -tervből való­ság lesz, azt mondhatjuk, hogy az új néger népek két év alatt többet hoztak létre ezen a téren, mint az euró­pai országok 2000 év alatt. A közös afrikai piac -már csirájában elfojtaná a nacio­nalista alapon álló vámhatá­rokat, s kikapcsolná a gaz­dasági harcot a szomszédok közötti politikai viszályok­ból. Emellett biztosítaná az úi államok életszínvo-nalá nak kialakulását, s abszolút fegyver volna a kommun is ta behatolási kísérletek ei­len is. Akárki is a vezető szellem emögött a terv mögött, a legnagyobb elismerést ér­demli. CHARLES DE GAULI^R De Gaulle-hoz közelálló körök arról számolnak be, hogy a párizsi kormány és az algériai felkelők Tuniszban működő kormánya között széles alapokon álló meg­egyezés jött létre, amelynek -részleteit február első felé­ben fogja közzétenni a fran­cia miniszterelnök. Hírek szerint függetlensé­get fog kapni Algéria, de -nem válik semmilyen vonat­kozásban sem arab állam­má. Még nem tudni, hogy a hírek igaznak fognak-e bizo­nyulni, de annyi bizonyos, hogy az OAS (a titkos fran­cia hadsereg) nem hajlandó elfogadni Algír függetlensé­gét. Az OAS naponta ismét­lődő, szüntelen terrorcselek­ményei ma már ezren felüli halálos áldozatot követeltek Miután a terroristák most elsősorban Párizsban operál­nak, az ottani rendőrség lét­számát 30.000 főre emelték fel, s ez a fokozott éberség több helyen komoly ered­ményt hozott. Letartóztatták a pl asztik-bombámerény letek fő szervezőjét, a romantikus "Castilíiai Fülöp" nevet vise­lő robbantási szakértőt, s a nála tartott házkutatás so­rán kiderült, hogy az Eiffel­­torony nagyadójának felrob­bantását tervezték arra a pil­lanatra, amikor De Gaulle bejelenti Algéria jövendő függetlenségét. Amíg a párizsi nyugalom fenntartása valószínűleg biz­tosítható, Algéria területén más a helyzet. Várható, hogy De Gaulle beszéde után be fogják vezetni a hadi jogot, s ezzel a reguláris katonaság kezébe kerül a hatalom mind­addig, amíg a kedélyek le nem csillapodnak. Addig is az algériai lakosság felké­szül az ostromállapotra, s élelmiszereket gyűjt. “Muszáj rajta , tartani a szemünket” A fenti címmel a Chicago Daily News-ben jelent meg egy cikk, amely Erich Mende nyugait-németországi politi­kussal foglalkozik, aki mint arról már Olvasóinknak an­nakidején beszámoltunk az úgynevezett Szabad Demo­krata Párt-nak a vezetője. Ez a párt most a legutóbbi vá­lasztáson a szavazatok 13 százalékát kapta és jelenleg 67 képviselővel rendelkezik a bonni Bundestagéban (parlament)- Az amerikai újságíró szerint a 45 éves volt német őrnagy, a máso­dik világháború hős katoná­ja még fontos 'szerepet fog játszani Németország törté­netében. A csikágói újság riporte­re szerint Mende nem ért egyet Adenauer külpolitiká­jával, de "bizonyos okok­ból" egyelőre most még is támogatja azt. Mende hive egy erős, egységes Német­országnak (Melyik német nem hive? Szerk), amely egyetlen nagyhata lomtól sem függ. Majd azzal fejez; be a cikkét, hogy Mende rendszeres vendég a szovjet követségen. kerének" minősít minden újabb rakétakísérletet, az amerikai közvélemény is las­san átvette azt a magatar­tást, hogy "verseny folyik az űrben", amelyet végered­ményben Amerikának kell megnyernie. Ez ugyan nem igaz —, de a túlhangos amerikai reklám mégis üzletet csinál az űr­repülésből, s a végtelen szó­­áradat és az interjúk Özöné­ben az űrrepülés elhalasztá­sa szinte nemzeti szerencsét­lenségnek látszik. Mi súlyos hibának tartjuk, hogy ekkora feneket keríte­nek ezeknek a kísérleteknek ahelyett, hogy a részleteket csak akkor közölnék., amikor a siker már megvan. Azon­ban ez egyike azoknak a kérdéseknek, amelyekben az európai befolyás csak igen lassan érvényesül. El kell tehát készülnünk arra, hogy a sajtó újra meg újra szenzációt fog csinálni kez­deti stádiumban álló kísér­letekből, világgá fog kürtöl­ni olyan eredményeket, ame­lyeket csak remélni lehet. Addig is, amíg ,a valódi ered­mények megszületnek, nyu­godtan kell várnunk, mert az amerikai tudomány és technika fölényében megbíz hatunk, Rövid jelentéseink... SÚLYOS HAJÓÖSSZEUTKÖ­­ZÉS AUSZTRÁLIA PARTJAI­NÁL Az ausztráliai Perth köze­lében a Standard Vacuum Oil Company 15.000 tonnás tartály ha jója, fedélzetén 40 személyzettel összeütközés következtében kettészakadt és elsüllyedt. A hajó neVe Bridgewater volt s az Elios nevű olasz tankhajóval üt­között össze. Az ausztráliai királyi légi­erők repülőgépei a hajósze­mélyzet felkutatására indul tak és Perth kikötőjétől 210 mérföldnyire a roncsokon még élő embereket láttak. Megmentésükre megtettek minden intézkedést. Az összeütközés oka a tengeren dühöngő óriási szélvihar és a toronymagas­ságú hullámok voltak. • A BULGÁR KÉM OLASZ DALOKAT ÉNEKEL A KÓRHÁZBAN Amint arról már beszámol­tunk Solakov 22 éves bulgár alhadnagy a fényképező gépekkel felszerelt szovjet gyártmányú harci repülőgé­pen kényszerleszállást haj­tott végre az olaszországi Bari közelében lévő NATO rakéta-bázis mellett. Sebesülten Acquaviva kórházába szállították. A be­teget dr. Giovanni Liaeci fő­orvos vizsgálta meg s a ka­tonai büntető hatóságoknak azt jelenti, hogy a beteg úgy viseli magát, mint aki nincs tudatában annak, hogy kém­kedéssel vádolják. A kórház­ban olasz dalokat énekei, spagettit eszik és az olasz képes magazinokban gyö­nyörködik. Mihelyest egészségi álla­pota megengedi a kórházból átszállítják Bari fogházába s ez biztosan elveszi éneklő •kedvét. Kémkedésért he­lyezték vád alá. M0L0T0V0T KIVÉGZIK! A hivatalos moszkvai je lentés szerint Molotov szív­rohamot kapott és egyik kór­házba szállították, ahol álla­pota egyelőre kielégítőnek látszik. Miután az alig két­hetes korábbi hirek szerint a vén sztálinista tömeggyilkos visszakapta pozícióját Bécs­­ben, s oda visszautazott (de soha meg nem érkezett) — ez az új fejlemény nem je­lent egyebet, mint hogy idő közben halálra ítélték és a lassú "szívbaj"-nak nevezett kivégzése most van folya­matban-Ez ,a politikai fejlemény azt is jelenti, hogy Moszkvá ban e pillanatban Hruscsov és bandája erősebb, mint a Vöröskínával szimpatizáló sztálinista klikk. A Kremlben egyébként új­ra sürgős tanácskozásra hív­ták össze a kommunista vi­lág helytartóit. A megbeszé­lés "mezőgazdasági kérdé­sek megvitatásának" orvé alatt fog lejátszódni, de nem vitás, hogy tulajdonképpen a Vöröskína—Moszkva, il­letve hruscsovizmus-sztaf'iniz­­mus közötti harcról van szó. Lengyelország például nyíl­tan a "nemzeti kommuniz­mus" (titoizmus) oldalára állt, s Magyarországról érke-KM«OOCIOC»»OC40DOCOOC«OQOaOOC zett hirek szerint a budapes­ti bábkormány aggodalmat fejezte ki a "revizionisták" megerősödése miatt; ez an­nak az áramlatnak a feléle­dését jelenti, amely az 1956- os szabadságharc kitörését előkészítette. Ugyanekkor Vöröskína újra naponta hang­súlyozza a Nyugat felé (a szovjet felé) való expanzió szükségességét, valamint a hruscsovi békés megegyezési politika, hiábavalósságát. Lesz tehát miről vitatkozni a Kremlben összehívott gang­­stereknek, s ennek a belv­­szálynak csak a Nyugat lát hatja hasznát. «OOSOOOOO»« A Szovjet Nyugat-Németországnak udvarol Egyelőre még nem világos a szándék, de a tény már előttünk áll: a szovjet me,­­lőzi Kelet-Németországot, s erővel azon igyekszik, hogy Nyugat-Németországból bo rátét csináljon. Smirnov, bonni szovjet kö­vet meghívta a nyugatné­met minisztereket, s előttük kijelentette, hogy a szovjet szorosabb, s főleg közvetle­nebb kapcsolatokat aka létrehozni Nyugat-Németor­­szággal, mert, mint mondot­ta "Európa két legnagyobb országa : a Szovjet és Nyu­­gat-Németország". Ugyan­ekkor a Pravda hosszabb cikksorozatban elevenítette fel az 1922-es Rapaíloi Szov jet-Német barátsági szerző­dést, s azt követelte, hogy Moszkva és Bonn között "norma lizál ni kell" a kap­csolatokat, s a két ország viszonyát közvetlen megbe­szélésekre, nem pedig NATO-kontra varsói egyez­mény közötti ellenséges vi­tákra kell változtatni. Miután Moszkva ezt a "sze­retetteljes változást" hoz­ta be Nyugat-Németország­­gal való viszonyában, Kelet- Németország diktátora, Ulb­richt kénytelen volt felhá­borodottan tiltakozni. Nagy­szabású rádióbeszédben je­lentette ki, hogy Kelet-Né­metország nem ért egyet Moszkva álláspontjával, s hogy ha a szovjet el akarja tűrni, hogy egy "baráti" Nyugat-Németország- to­vábbra is NATO-tag marad­jon, úov ebben a kérdés­ben Kelet-Németország el­lenállásával fog találkozni- Az olvasó számára jóleső érzést jelentenek ezek a sza­vak. Itt van hát a várvavárt törés. Kelet-Németország úgylátszik Vöröskína oldalá­ra áll a most folyó kommu­nista belharcban. Tekintettel az ott állomásozó orosz gar­­nizonokra, s tekintettel a német nép elszántságéra, ez csak egyet jelenthet: Ulb­richt rémuralma nem tart sokáig'. AMERIKA MEGVÁSÁROLJA AZ UNO KÖLCSÖNKÖTVÉ­­NYEINEK FELÉT Az Egyesült Nemzetek ve­zetősége a következő 18 hó­napi kiadásainak fedezésére 200 millió dollár értékű köl­­csönkötvényt bocsátott ki. Kennedy elnök azt java­solja az Egyesült Államok kongresszusának, hogy a ki­bocsátott kötvények felét vásárolják meg s ezzel is siessenek e világfontosságú intézmény működésének biz­tosítására. Az Elnök reméli, hogy a ikongresszus megszavazza javaslatát. Ezt az átmeneti segítséget el akarják különí­teni attól a nagy problémá­tól, hogy az Egyesült Álla­mok a jövőben milyen mér­tékben vegyen részt az Egye­sült Nemzetek anyagi tárno­­t ás óból. • KENNEDY ELNÖK EBÉDEN LÁTTA VENDÉGÜL HRUS­CSOV LÁNYÁT ÉS VEJÉT Kennedy elnök enyhitet­te az amerikai—szovjet fe­szültséget azzal, hogy Alexei Adzhubelt, az Izvestia szer­kesztőjét és feleségét, aki Hruscsov leánya, ebédre hívta meg a washingtoni Fe­hér Házba. Adzhubel kijelentette az amerikai újságírók elő‘.t, hogy nagyon kívánatosnak érezte ezt a találkozást, mer! a közvetlen eszmecsere útján sokat használhat a két or­szág megbékélésének. Kis békülékeny vonás ez a nagy lépés előtt, nem sza­bad erőszakosan széttépni minden köteléket. Az ebéd előtt Pierre Sa­linger, a Fehér Ház elnöki sajtó-titkára jelentést tett Kennedynek azokról a tár­gyalásairól, melyeket Pá­rizsban folytatott Mikhail Kharmalov-val, a szovjet kül­ügyminisztérium sajtó tiszt­jével. Diplomáciai források Még mindig folynak a berlini elő­­csatározások Moszkvában Thompson amerikai nagy­követ és Gromyko szovjet külügyminiszter között még mindig folynak Moszkvában a berlini kérdés előkészítő tanácskozásai. Dean Rusík amerikai külügyminiszter közben azzal a nyilatkozattal erősítette meg nagykövetÜK argumentumait, hogy a Nyu get gyengesége csak a szov­jet "naiv képzeletvilágában" áll fenn. Amerika erélyes fellépésé­nek számítják azt az intézke­dést, hogy Berlin amerikai városparancsnoka megtiltot ta szovjet kollégájának az amerikai zónába való belé­pést. Ezt az intézkedést azért adták ki, mert az egyik szov­jet határőrség nem engedte át akadálytalanul az ameri­kai parancsnokot és kísére­tét. A Nyugatnak hatásos fegyver van a kezében. És itt az idő, hogy ezt a szov­jetnek megmutassuk — írja a Chicago's American című lap vezércikkében. A szov­jetnek világosan meg kell mondani, hagyjon fel azzal a lehetetlen szándékával, hogy Kelet-Németországbói j szuverén államot csinál. Ak j kor Amerikának és az egész | A nyugati világnak nincs más hátra, minthogy Nyugat- Berlint Németország szerves és elválaszthatatlan részé­nek tekintse. Minden ellene irányuló támadást teljes ka­tonai erejével fog elhárítani. A Washington Post sze­rint 5. Nyugat céljai az egész világ előtt ismeretesek, de Hruscsov terveit még min­dig homály fedi. Úgy lát­szik, hogy állandó feszültsé­get akar ébrentartani- A moszkvai tárgyalások tehát főleg arra jók, hogy Hrus­csov szándékait megismer­jük. Az Egyesült Államok az­zal is nyomatékot adott a moszkvai tárgyalásoknak, hogy egyidejűleg Európá­ban állomásozó csapatait 6.000 fővel megerősítette. Bizonyíték ez arra, hogy Amerika nem vonakodik a berlini kérdésben minden törvényes és erkölcsi köte­lezettségének teljesítésétől. A szovjet előtt világossá kell tenni, hogy a Nyugat­­nem enged álláspontjából és katonai erejével fogja meg­védeni jogait és igazságát. Csak ilyen határozott erő felmutatással lehet Hruscso­­vot féken tartani. szerint e tárgyalások célja televízió interjú előkészítése Kennedy és Hruscsov között-Salinger tagadja ezt: ‘Tá­jékoztató megbeszélést 1 ok­tattunk egymással sok kö­zös kérdésről, de nem hoz­tunk semmi határozatot". Más források szerint az Egyesült Államok és a Szó/ jet között a közeli napok­ban kulturális tárgyalások indulnak meg. Ennék útjá­­ból hárította el Salinger a tornyosuló akadályokat. EJNYE, EJNYE ... " Heinrich Lübke, Nyugat- Németország elnöke, Nyie­­gat-Berlinbe repült egy ame­rikai katonai repülőgépen. A kommunisták tiltakoznak ellene, hogy az elnök Kelet- Németország felett a légi­­utat használja. Lübke berlini megérkezése a vádak és panaszok egész áradatát váltotta ki Kelet- Németország részéről. Algériában tovább folyik a vér

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents