Kanadai Magyarság, 1962. január-június (12. évfolyam, 1-27. szám)
1962-01-27 / 4. szám
Még jőni kell, még főni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa Edited and Published at 996 Dovercourt Road, Toronto Phone: LE. 6-0333. XII. évfolyam, 4. szám. Vol- XII. No. 4. (fatadfaK 0%CM$<VU<M6 Szerkeszti: KENESEI F. LÁSZLÓ PRICE 10 CENT« Canada’s Largest and Oldest Weekly in the Hungarian Language ARA: 10 CENT Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Road, Toronto Telefon: LE- 6-0333. Toronto, 1962 január 27, szombat MOSZKVÁBAN NAGYJELENTŐSÉGŰ POLITIKAI HARC FOLYIK A nyugati újságírók arról számolnak be, hogy a kínai diplomaták már nincsenek beszélő viszonyban az oroszokkal — kivéve talán a kötelező udvariassági érintkezést — és ezt megerősíti az a tény, hogy a csatlósállamokban, ahol vöröskínai és nyugati diplomaták egyaránt jelen vannak, valóban soha nem jelennek meg többé a pekingi kormány kiküldöttei a moszkvai diplomatákkal együtt. Az albán kérdésben szokatlan brutalitással folyik a sajtóharc —, a pekingi párt* sajtó nyíltan és minden szépítés nélkül a “.marxi szellem elárulásával" vádolja nemcsak a szovjet kormányt általiéban, hanem Hruscsovot személy szerint Isi. Molotov, aki a pekingi "sztálinista" vonal egyik élharcosa, s akit Hruscsov személyesen vádolt különféle ideológiai bűncselekménynyel, s felelősségrevonás céljából visszahívott Moszkvába, úgylátszik szabadlábon van —, bár hirek szerint Bécsbe küldték vissza, ahova azonban nem érkezett meg. Mindenesetre annyi biztos, hoov Molotovék, illetve Mao Ce-tungék — más szavakkal Hruscsov ellenségei —• megerősödtek. Az a törés, amely a szovjet és Vöröskíne között már hosszú évek szállyá fog alakulni. Eltekintve a földrajzi, néprajzi és történelmi adottságoktól, amelyek Kínát és Oroszországot egymás természetes ellenségeivé teszik —, s eltekintve attól a körülménytől, hogy a vöröskínai kommunizmus most van a forradalmi időszakban, míg az orosz kommunizmus már átalakult egyszerű, imperialista hóditó hatalommá —, más okok is vannak, amelyek a szovjetet és Vöröskínát egymással szembeállítják. Ezek között a legfőbb az, hoov a szovjet legyengült, politikai vezetőgárdája nincsen, s nemzetközi tekintélye — tehát a tőle való rettegés — úgyszólván megszűnt. Hruscsov a saját bornirt, pojácaszerü bőbeszédűségével tönkretette azt a félelmen alapuló nimbuszt, amelyet az aljas tömeggyilkos, de legalább kemény Sztálin a kommunizmusnak megszerzett. Miután pedig a kommunistákat senki sem szereti —, minden hatalmuk megszűnik ott, ahol többé nem félnek tőlük. Minthogy az úgynevezett "sztálinista" vonal, legalábbis a nyugati sajtó szerint —, több veszéllyel jár a világbékére, mint Hruscsov "békés együttélési" bálják propagálni, hogy ebben a moszkvai belharcban nekünk Hruscsovért kellene drukkolnunk. Semmi sem lehet távolabb a valóságtól, mint ez a felfogás. A moszkvai belhárc nem azt jelenti, hogy egyikfajta kommunizmust esetleg másfajta kommunizmus váltaná fel. A belső küzdelem csak egyet jelent: a kommunizmus szétesőben van. Hogy a szétesés először a Kreml falai között fog-e mutatkozni, vagy Külső-Mongó- Iiában —, az mindegy. Mert az az ideológia, amely a kommunista hódításnak eszmei tápot adott, s amely megszédítette a nyugati országok munkásságának egy részét is, nem is beszélve az intellektuális réteg egy részéről —, az osztály harcra volt alapítva. De az osztályharc abban az értelemben, hogy ez a tőkés munkaadók és a tőkenélküli proletárok belső küzdelme —, ma már mindenütt a múlté , kivéve talán Oroszországban. Nyugaton mindenütt aránylag ideális életkörülmények között él a munkás és sem társadalmilag, sem gazdaságilag nincs különbség a munkaadó és a munkavállaló között A kommunizmus tehát, mint vallás, vagy mint szellemi irány, ma már elöregeóta fejlődik, közeljövőiben úgylátszik a komoly viprogramja, ezert most egyes lapok azt a téveszmét pródett és értelmét Helyébe lépett vesztette a mezteler l_ _ _ ___ __ _ __ _ '______ _ « to*c«jipbi j/iw i ItrpciJl d IIKíZ-ltfltJ Az első összeütközés Az Indonézia és Hollandia közötti háború első ütközete lezajlott. Bár a háború formálisan még nem tört ki —, s lehet, hogy formaszeriint soha nem is fog kitörni — a két ország közötti első tengeri csatára január 14-én sor került. Az ütközetről a holland rádió számolt be, Hollandiából (Nyugat Uj- Guinea fővárosából) származó híradás alapján- Ezek szerint a holland parti őrhajók radarjelzések útján felfedeztek három indonéz torpedóhajót, amelyek közvetlenül a part mellett haladva láthatólag egy partraszálló egység számára kerestek -kikötőhelyet. A holland őrnaszád kö zeledtére az indonéz torpedóhajók megnyitották a tüzet. Rövid harc után az egyik indonéz hajó elsüllyedt, a másik süllyedő állapotban ■OOOOOOOOPC-Z-ZK3C eltűnt, a harmadik elmenekült. Az indonéz hajó legénységét foglyulejtették, s ekkor kiderült, hogy a naszád háromszor annyi legénységet vitt, mint amennyi normálisan szükséges, s fel volt szerelve különféle szabotázsokhoz, robbantásokhoz használatos anyagokkal. Az is kiderült, hoov az indonéz naszádok orosz gyártmányúak voltak;. Az indonéz kormány nem tagadta a harcot, s csupán azzal akarta a támadás erkölcsi súlyát a hollandokra áthárítani, hogy azt állította, hogy a naszádok nyílt vizen tartózkodtak. Egyúttal Sukarno "szent bosszút" esküdött és kijelentette, hogy a "valódi támadás" nem fog soká késni. Az ügv politikai fejleményei során U Thant, ideiglenes UNO főtitkár felhívta úgy Hollandiát, mint Indonéziát, hogy az ügyet tárgyalások útján intézzék el. Hollandia nyomban kijelentette, hogy bármilyen tárgyalásra, bármilyen stádiumban hajlandó, de újabb indonéz támadás esetén újra fegyverrel fog válaszolni. Indonézia nem válaszolt a főtitkár felhívására. Ugyanekkor Hollandia megerősítette újguineai csapategységeit, s Ausztrália, amely Uj-Guinea elleni támadás esetén a Délkeletázsiai védelmi egyezmény értelmében köteles fegyveres segítséget nyújtani, máris elrendelte bizonyos csapatok mozgósítását. Az a kérdés, hogy Indonézia és Hollandia között most már hadiállapot áll-e fenn, vagy sem, még nem dőlt el. S(JKA£Nc m 1! fim « wy j fj(\ ■1 f) 1 n p? 1 1 'J A pápuák üzenete: Mister Sukarno, szeretettel várunk 111 erőszakra alapított hóditó szovjet, amelynek erejétől va'ló félelem tiszteletet keltett a primitiv, uj országok között és rettegést a demokratikus vezetésüknél fogva sokkal kevésbé megszervezett nyugati országok népei között. Ez a rettegés nagymértékben megerősödött akkor, amikor Kína kommunistává válásával a vörös járom alatt élő népek száma hirtelen megnövekedett. Még fokozódott a veszély azáltal, hogy az UNO-ban megjelenő "új nemzetek" a nyugati hatalmakban a volt gyarmatosítót látták, míg a kommunista államokban a "forradalmi erő" megtestesülését keresték. A magyar szabadságharc, Tibet, Laos, Vietnam, Indonézia és a világpolitikai tűzfészkek egész sorozata eléggé megmutatta a szélső nacionalista új nemzeteknek, hogy a szovjet nem barátjuk, hanem el lenségük, s hogy a kommunizmustól soha nem várhatnak szabadságot. De még fennmaradt a félelem —, félelem attól az imperialista hódítótól, akinek módjában van sputnikok feleregetése —, lázadások megszervezése —, világpolitikai "krízisek" létrehozása, s talán még más is. De most, hogy a vörös világ úgynevezett egysége széjjeltört —, most, hogy konkrét kérdésekben nyíltan egymás ellen harcol a szovjet és Vöröskína —, nincs már az a primitív afrikai ország, amely ne látná, hogy a kommunistáknak nincs erejük sem segíteni, sem leigázni. Ezek az új országok tehát ott fognak barátot keresni, ahol erőt látnak és ahol töbget ígérnek. Még jobban szét fog esni a régen egységes kommunizmus, s a szélső nacionalista országok és Dártök, hol Moszkva felé fognak kacsintani, hol Péking felé. S amikor nyíltan is kitör a harc a szovjet és Kína között —, hirtelen ki fog derülni, hogy kommunistáknak nemcsak arátaik nincsenek sehol, de még csatlósaik is cserben fogják hagyni. Gyilkol a szovjet Kongóban is Azoknak, akiknek kétségük volt aziránt, hogy Hammerskjold UNO főtitkárt a szovjet gyilkolt atta meg Kongóban, s hogy az ott lejátszódó minden vérengzésért egyedül a kommunisták a felelősek, most választ adott a belga rádió egyik legújabb híradásában. A katangai tartomány északi részében —, amely határos a szovjetügynök Gizenga által megszállott Oriental tartománnyal — egy Kongolo nevű település fekszik, mely a Szentiélekről elnevezett katolikus misszió székhelye. Kongolo környékén folytak harcok a Csombe-féle szabad Katanga és a központi kongói kormány bennszülött csapatai között, me lyek során 18 katolikus miszszionáriust legyilkoltak, s állítólag holttestüket meg is ették. Ez a borzalmas vérengzés volt egyike azoknak a sérelmeknek, amelyeket Csőmbe letárgyalt a központi kormánnyal, amikor közöttük az egyezkedési tárgyalások folytak. A központi kormány hadvezetősége tiltakozott a vád ellen. Most derült ki a vérengzésből megmenekült miszszionáriusok jelentéséből, hogy a tiltakozás alapos volt- A tömeggyilkosságot nem a közDonti kormány csapatai, hanem a szovjetügynök Gizenoa testőrsége hajtotta végre. Gizengát emiatt és általában hazaáruló tevékenysége miatt Stanleyville-ben letartóztatták, s a kongói parlament egyhangúlag elrendelte, hogy a bíróság vonja felelősségre. Remélhető, hogy Moszkva ezen véreskezű ügynöke, akitől egyformán undorodik minden kongói és minden más afrikai, rövidesen akasztófára kerül —, éspedig lehetőleg nem politikai indokokból, hanem tömeggyilkosság és emberevés re való izgatás vádja alapján. Azok, afki-k ismerik a szovjet módszereket nem csodálkoznak Gizenga tevékenységén, ami csak halvány utánzása a bolsevisták által gyakorolt módszereknek. Akiknek nem kell a szabadság... A Dominical Köztársaságban Trujillo diktátor tavaly történt meggyilkolása óta látszólag demokratikus jellegű kormányzási rendszer működött- Erre való tekintettel az USA visszaállította a korábban megszakított diplomáciai viszonyt ezzel a köztársasággal és nagyarányú dollársegélyt adott Dominicánek, valamint sokmilliós cukor-megrendelése két eszközölt. Január 16-án azonban a jóirányban fejlődő politikai áramlat úgylátszik megszakadt. Utcai harcok során ismét diktatúra, ezúttal katonai diktatúra került uralomra, amelynek élén úgylátszik Pedro Rodriguez Echevarria, egy 37 éves légitábornok áll. Miután az USA elvileg minden diktatúra ellen van, egyelőre felfüggesztette a további segélyek folyósítását, s a cukorvásárlásokat is mindaddig, amíg az új kor mány politikai iránya, illetve annak demokratikus kormányzási rendszere tisztázva nincs. Itt említjük meg azt, hogy a néhai diktátor, Trujillo családja igen jelentős pénzletéttel rendelkezik egyik kanadai nagybankban, amelynek a kiadását követeli. A bank valószinűleg kénvtelen lesz bírói intékedésre várni, amíg ki nem derül, hogy a most követelt letét valóban Trujilloék magánvagyona-e, vaav esetleg a dominikai köztársaság állampénztárának keli-e a oénzt kiadni? FÖLDALATTI SZERVEZKEDÉS CYPRUSBAN ' A cyprusi görög-újságok jelentik Nicosiából, hogy török földalatti szervezetek összeesküvést készítenek elő Makarios érsek, a cyprusi állam elnöke, valamint száz más görög nemzetiségű cyprusi politikus ellen. VEZETŐ KANADAI KÖZÉLETI FÉRFIAK, DIPLOMATÁK, A HADSEREGPARANCSNOKOK és jókívánságaikat kifejező polgárok járultak Újév napján a Főkormányzó, Vanier tábornok elé, a szenátus termében tartott nagyszabású fogadáson. Az igazi demokrácia nagy bemutatója volt ez, ahol bárki szabadon bemehetett a parlament épületébe és megszoríthatta a Főkormányzó kezét. Charles Comfort, a Kanadai Országos Képcsarnok (National Gallery) igazgatója (balról) volt egyike annak az 1.024 vendégnek, akiket Mr. Vanier (jobbról) üdvözölt. I TÖRTÉNIK A NAGYVILÁGBAN? Kadijogot akar bevezetni Algírban a francia kormány. Arra a hírre, hoov a francia kormány titkos tárgyalásokat folytat egyrészt az arab felkelőkkel, másrészt az algíri fehér nacionalista csoportokkal, még hevesebben lángolt fel a két szélsőséges frakció közötti harc. Az elmúlt héten pár óra leforgása alatt többszáz ember vesztette életét utcai harcokban, nyilvános helyeken végrehajtott robban tásdk során és más erőszakos cselekmények következtében. A párizsi kormány kilátásba helyezte, hogy Algír egész területén hadijogot vezet be, ami azonos volna a mozgási szabadság korlátozásával —, s addig is ideiglenes intézkedésként általános zárórát rendelt el este 8-ra és bezáratta az összes nyilvános helyiséget és parkot. Portugália otthagyta az UNO közgyűlését, illetve kivonult a tárgyalóteremből, amikor a delegátusok Lengyelország és Bulgária azon indítványát kezdték tárgyalni, hogy tűzzék napirendre a Portugália által Angolában állítólag foil vamatbatett gyarmati háború üavét. Garin portugál delegátus kifejtette, hogy Angola kérdéséről tárgyalni törvénytelen, hiábavaló, időrabló dolog, mert Angola j portugál terület, amelynek j belügyei nem tartoznak másra Garin beszámolt arról, hogy a szovjet által felfegyverzett terrorista bandák a Gizenga-féle északi kongói tartományból fegyveres támadást indítottak portugál Angola ellen, s hogy ezt a támadást a portugál haderő leverte. A terroristák néhány hét alatt több mint 5000 polgári egyént mészároltak le Angolában, s mire a portugál katonaság a terrorbandákat leverte, azok mintegy 1200 főnyi veszteséget szenvedtek. Portugália már többizben azzal fenyegette meg az UNO-t, hogy lemond tagságáról, éspedig amiatt az abszurd magatartás miatt, amelyét az afrikai delegátusok egy része tanúsított a Goa elleni indiai fegyveres támadás során. Amikor Garin delegátus most kivonult a közgyűlésről, nem ismételte meg Portugália kilépéssel való fenyegetését, éspedig azért nem, mert a nyugati demokráciák figyelmeztették a portugálokat, hogy az UNO-ból való kilépésük a szervezet teljes felbomlását vonhatná maga után. Létrejött a megegyezés az Európai Közös Piac és az Envesült Államok között a vámhatárok fokozatos leépítése kérdésében. Egyelőre 20 percentes csökkentést hajtottak végre számos létfontosságú import- és export cikk vámtarifájában. Egyébként Kennedy elnök, — aki az egyezményről sajtókonferencián számol t be — azt is kijelentette, hoay rövidesen hosszabb tárgyalásokat kezd U Thant főtitkárral a nemzetközi politika döntő kérdéseiről. Berlin ünvében azt mondotta az Elnök, hoqv a tárgyalások változatlanul folynak Llewellyn Thompson amerikai nagykövet és Gromyko szovjet külüoyminiszter között, s egyelőre nem lehet belátni, hogy ezeknek lesz-e kézzelfogható erdménye. Az Elnök azt a véleményét is kifejezte, hoov a berlini széovenfal elleni erőszakos nyugatnémet támadás olyan orosz megtorló akciót hívna ki, amelynek a következménye amerikai részről csak súlyos katonai intézkedések sorozata lehetne. Játék az idegekkel Berlin körül két lokális jellegű, de fontos hír látott napvilágot. Az egyik hír szerint az amerikai parancsnokság visszavonta a berlini határsávból az ott -rendszeresen iárőrszolgá latot teljesítő tankokat, úgy, hogy az őrséget mostantól fogva további intézkedésig csupán motorizált gyalogság fogja ellátni. Az intézkedés oka egyszerűen az, hogy a kelet berliniek is hátrábbhelyezték tankjaikat. A berlini katonai egyensúlyt azonban tovább is az amerikai harckocsik tartják fenn, még ha nem is vonulnak fel minden nap a szégyen-fal mentén. A másik hír ugyanebből a szektorból úgy szól, hogy a keletnémetek további erőditményeket építenek a szégvenfalban, s most legutóbb a Zsófia-temető eddig meg nem erősített határfala mentén emeltek géppuskás kilövőtornvokat, egv 15 méter széles tankcsapda belső szó! lén. A két hír szembeállításából ismét kitűnik, hogy a legkisebb engedékenység nyugati részről — nyomban úiabb kihívást, újabb aljasságot szül a bolsevista oldalon. Azok a nyugati lapok, amelyek az amerikai tankok hátrábhhelyezését úgy üd vozlik, mint a "józan engedékenység" jelét, félreismerik a helyzetet.
