Kanadai Magyarság, 1961. január-június (11. évfolyam, 1-25. szám)

1961-01-07 / 1. szám

XI. évfolyam, 1- szám, 1961 január 7, szombat 4 KANADAI MAGYARSÁG KANADA KÉPE Szovjet-nyugatnémet i kereskedelmi szerződés A karácsonyi ünnepekre és az újesztendőre sok száz olvasónktól és barátunktól kaptunk üdvözlő levelet. Nagy elfoglaltságunk miatt ezekre nem tudunk egyenkint 1 válaszolni, hanem ezúton mondunk érte hálás köszönetét és (! egyben kívánunk minden kedves olvasónknak boldogabb ma­­gyár újesztendőt. (j Kenesei F. László és neje % Kanada uj nemzeti szini-iskolája A tengeri tartományok a fejlődés utján INNEN-ONNAN E történet Kanada népéneik története. Itt volt, századokon át itt hevert a civilizáció által érintetlenül hagyott üres, hallga­tag földrész. Igen, Kanadát e ha­­talmaisi^' végeláthatatlan kiterje­désű földet helyesen írják le az­zal, ami már nemzeti jelszóvá válik, hogy "egyik tengertől a másikig nyúlik". Végre egy napon, egy vitorla tűnt föl a láthatáron: a felfede­zők! Félelmetesek voltak az el­ső felfedezők, de féltek a föld­től is, amelyre léptek, féltek e vad, ellenséges országtól, féltek az előttük elterülő ismeretlen­ségtől. Vájjon, milyen titkokat takartak a sötét erdők? Nem tudtak a rejtett kincsről, amely föl d a I a tti pá ncé I szék rényeiben hevert, nem tudták azt sem, hogy az előttük levő dombok mögött ezernyi mérföldre húzó­dó végeláthatatlan terület fek­szik, amelyet új nemzedékek fognak betelepíteni, akik leszár­mazol nagy népes államot alkot­nak majd egyszer. Nem volt sej­telmük sem arról, hogy a jövő mit rejteget e föld számára- És 'mégis itt maradtak félelmük el­lenére és új ösvényeket tapos­tak, új utakat nyitottak a renge­tegben. Kitartásuk csábítóíag. ha­tott otthonmaradt társaikra az angol szigetországban és Fran­ciaországban. És jöttek, -mind nagyobb számban és utánuk jöt­tek más népek Európából, átha­józtak az Óceánon, hogy új éle­tet kezdjenek a szabad kanadai hazában. Sok nép jött, közelről és távoíi országokból, mind­egyiknek más volt történelmi múltja, de jövőjük ugyanaz volt, a kanadai jövő. így született meg egy új nem­zet, de nem akármilyen nemzet, hanem valami nagyszerű, vala­mi rendkívüli. Egy nemzet, mely annyira új és egyedülálló, hogy különbözik minden más nemzet­től az emberiség történetében. Egyedülálló azért, mert oly sok különböző népből tevődött ösz­­sze, amely egyesült és egybe­forrott egy új, különálló szemé­lyiséggel bíró néppé. E kanadaiak győzelmeken és megpróbáltatásokon át együtt, egy utón haladtak. Különbözősé­gük ellenére, mint erősebb és egységesebb nemzet tör előre, amelynek teljesítményei, ha las­san is, de biztosan kezdenek ki­bontakozni. Biztosak lehetünk abban, hogy a hazaszeretet hőn »lángolt a régi világban. Ez tűnik ki Lord Durham 1884-ben tett ki­jelentéséből : "Szeresd hazádat, higyj benne, dolgozz érte, érte élj és halj meg". Nincs nemzet a világon, mely­nek nemesebb öröksége, vagy oldottabb, reményteli esebb jövő­je lenne, mint a mienk. Ma, 80 évvel később, amidőn még: fü­lünkben csengenek e látnoki sza­vak, elmondhatjuk: "Uram, mennyire igazad volt!" Ha ma e férfiú itt lenne kö-i zöttünk, maga is meggyőződhet- j nék róla, mennyire szívére vet­te szavait Kanada népe. Valóban, miért né tételezzük föl, hogy Lord Durham itt van ma közöt­tünk és hogy 'kötelességünk neki elmondani mindazt, amit az ő ideje óta megvalósítottunk. E célra vegyünk segítségül egy könyvet. Nevezzük el "Kanadai Teljesítményeknek". Első olda-t Ián, ha felütjük, az első fejezet címe: "Akik az emberiességj szolgálatába léptek". Hallgas­suk meg a díszes névsort: Alex-j ander Graham Bell — humanis-^ ta és feltaláló. Humanista azért,, mert oly nagy munkát végzett a | némák megsegítésében, hogy' beszélhessenek, felfedező, mert ö tette meg az utolsó gigászi lépést a telefon megvalósítására- Utána kövek tezik Sir Wm. Osler, orvos, egyetemi tanár, oktató, író és az emberiség nagy barát­ja.; azután ott találjuk Dr. Fre­derick Bantingot, az életmentő inzulin feltalálóját, aki Nobel­­díjat is nyert. A második fejezet címe "Kana­dai írók és művészek". Ezek kö­zött szerepelnek : Pauline John­son, egy mohawk indián herceg­nő és költőnő. Aztán Stephen Leacock, Prince Edward Island­­ról, a hires "Anne of Green Gables" szerzője. A művészet terén ott találjuk Emily Carr ne­vét, Tom Tompsonét, Walter All­­wardét, aki a Vimy-i hősi emlék­művet tervezte, Továbbá You­suf Kacsot Ottawából, aki kirá­lyokat, királynőket és államfér­fiakat örökít meg mesteri fény­képeivel. A következő oldalon a 'kanadai színjátszás egy illuszt­rációját láthatjuk. E képen strat­­fordi művészeink új életet és új dicsőséget hoztak a középkori és modern dráma világába. Tovább lapozva eljutunk ah­hoz a fejezethez, amelynek cí­me "Zeneszerzők", akik között ott találjuk Stanley Weir-t az "O Canada" szerzőjét, Edward Johnson-t, az ontarioi Guelph szülöttjét, aki a New York-i 'Metropolitan Opera igazgatója 1 lett, továbbá Emma Lajeunesse-t, ezt a fiatal francia-kanadai lányt, aki később Mme. Albani néven Viktória királynő előtt énekelt. A 'következő fejezet címe "A Kanadai Ipar". Ebben sok, fel­sorolásukhoz túlságosan is sok nevet találunk az ipar és keres­kedelem világálból; itt találnák meg a Chalk River-i atomtelep leírását is. Kanada "Sportvilágában" ott szerepel a világ egykori műkor­csolyázó bajnoknőjének, Barba­ra Anne Scott-nak neve, továbbá Bob Paul és Barbara Wagner mostani, korcsolyabajnokok, Ma­rilyn Bell, aki 16 éves korában meghódította Ontario tavát; nemzeti sportunkban, a hokky­­ban megtalálnék sportcsillagunk és bálványunk, Maurice Richard nevét. Nem mulaszthatjuk el, hogy fel ne említsük azon kanadaiakat, akik nagy szerepet játszottak úgy a 'békében, mint a háború­ban. Caen, Dieppe, Vimy és Fa­­laise neve azokra emlékeztet |akik oJy győzelmesen harcoltak és haltak meg szabadságunkért A béke művészetében országunk képviselői derekasan kivették részüket a munkából az Egyesüli Nemzetekben és a Colombo terv­­bén. Hon. Lester B- Pearson mun­kájával elnyerte a Nobel-béke­­díjat. Láthatjuk tehát, hogy a kana­daiak nem voltak restek és tét­lenék a haladás útján. Erről a fel­sorolt fejezetek tanúskodnak. Egyet kell, hogy értsenek velem abban, hogy eddig nagyszerűen állották meg helyüket, de hama­rosan rajtunk lesz a sor, Önö­kön és rajtam is. Kanada jövője és jövő fejlődése a mi kezünk­ben van. E nagyszerű hagyo­mány, ez az örökség úttörő őseinkről szállott ránk. Mi nem vagyunk többé európai-, ázsiai, afrikai, vagy amerikai bevándor­lók, hanem mi vagyunk Kanada népe és a mi kezünkben van az erő arra, hogy kifejlesszük or­szágunk gazdagságát, felépítsük jövőjét, hogy gyermekeinket ama nagyszerű sors felé vezes­sük, arra neveljük, amely küzde­lem árán oly nagyszerű lehető­ségekkel kecsegtet. Kanadának ezidőszerint még nincsen államilag támogatott színháza, amilyen van több euró­pai országban', de az első kana­dai Nemzeti Színi-iskolának (Na­tional Theatre School) Montreal­ban nemrég történt megnyitása óta komoly remény van arra, hogy Kanada különálló kultúrá­ját itthon nevelt, kétnyelvű szí­nészeink és színésznőink juttat­ják majd kifejezésre. Bár volt az országban eddig is több magán­úton fenntartott és keményen' Idol gozó szini-iskola, de ezek so­ha sem vehették fel a versenyt olyan tanerőkkel és anyagi tá­mogatással rendelkező színházi iskolákkal, amilyen például a londoni Old Vic Theatre School, vagy a Comédie Francaise, ame­lyeknek előre biztosított számú ösztöndíj és a régi hagyomá­nyokra támaszkodó magas szín­vonal, természetes velejárójuk. Ezért azok a kanadaiak, akik színházi pályára akartak menni, tanulás és gyakorlat végett kül­földre voltak kénytelenek men­ni. Ennek az volt az eredménye, hogy az ilyen színészek sokszor külföldön szerzett angol kiejtés­sel tértek vissza hazájukba és el­vesztették kapcsolatukat a kana­dai kulturális hagyományokkal. | Ezzel kapcsolatban ugyan fel- 1 ózható az az érv, hogy minden művészet nemzetközi, ami igaz s, viszont Kanadának is van mivel gazdagítani a színházi éle­tet és az új nemzeti színi-iskolá­­a megadja a lehetőséget arra, iogy különálló és egyedül kana­dai színházi kultúra alakuljon ki, annál is inkább, mert a- színját­szás tudományának minden ágá­­oan képezi 'ki úgy az angolul, mind a franciául 'beszélő növen­dékeket. Az induló év anyagi fedezetét a québeci tartomány 50.000 dol­­áros, valamint a Canada Coun­­:il 40.000 dolláros adománya és elenleg 30 növendék beiratási díja szolgáltatja- Viszont nincs <étség aziránt, hogy egy ilyen vállalkozásnak lényegesen na­­gyobbmérvű támogatásra van szüksége úgy a Canada Council­­:ól, mint a különböző tartomá­nyoktól és nagyiparok részéről. A jelenlegi 30 növendéket (17 közülük angol és 13 francia anyanyelvű) egy vizsgálóbizott­ság választotta ki kizárólag te­hetség alapján. A bizottság Jévente, Kanada különböző ré­szein ül össze- A tehetséges nö- I vendékek továbbtanulásának j j biztosítására ösztöndíjak és ta­nulmányi segélyek szolgálnak. |az előadások úgy angol, mint .francia nyelven folynak. Jövő Iévtől kezdődőleg két éves tan­folyam indul a színigazgatás, de­­jkoráció és produkció tárgyában, magasabb kiképzésre. Stratford­­jban évente 4—6 hétig tartó nyá- Iri tanfolyam nyilik meg amatő­rök részére. Az új szini-iskola művészi ta­nácsadójául nem találhattak vol­na alkalmasabb személyt, mint jMichel St. Denis-t, aki az Old Vic | Iiskola alapítója és igazgatója és a Comédie Francaise főfelügye­lője. James Domville ügyvezető igazgató, Tom Patterson a szín-1 Iházi tanács elnöke, aki egyéb­­(ként a stratfordi Shakespeare Ün­nepi Játékok megalapításával m érföl des lépéssel vitte előre a^ kanadai színházi kultúrát. Vi-j szont az új szini-iskola a jövőre nézve még nagyobb reményeket lés lehetőségeket nyújt. — PÁRIZS — Semleges diploma­ták szerint az újonnan alakult af­rikai államok kegyeiért folyó diplomáciai harcban, mely nap­­ról-napra nyilvánvalóbbá válik a Szovjet és Kína 'között — a kínaiak vannak fölényben. Kína sikerének titka az, hogy a kínai műszaki tanácsadók ké­pesek ugyanolyan módon élni, mint az afrikai bennszülöttek, kikkel egyhelyen laknak és ugyanazokat az ételeket eszik- A 'kínai tanácsadók igénytelen­sége a bennszülött lakosságra kedvező propagandahatást gya­korol . — ANYATEJ-PORT állítanak elő Nyugat-Németországban ugyanazzal az eljárással, amely­­lyel a rendes tejpor készül. Táp értéke jóval nagyobb,' mint a meleg utón konzervált anya­tejé. A szovjet bejelentette "azon­nali készségét", hogy Nyug-at­­| Németországgal új, két éves ke­reskedelmi szerződést kössön. A ^ megállapodások Nyugat-Berlin­­-re is kiterjednek. A szovjet ez­­jZel el akarja kerülni azt a kény­­szerűséget, hogy Nyugat-Berlint blokáddal vegye körül s a hideg­háborút a Nyugattal kiélezze-A bonni kormány sajtóirodája jelenti, hogy Andrei Smirnov j szovjet nagykövet felkereste Konrad Adenauer nyugatnémet kancellárt s 30 perces tárgyalás során (bejelentette a szovjet kész­­őségét egy új, két évre terjedő ^kereskedelmi szerződés megkö­tésére-A tárgyalásokat két héttel ez­előtt a szovjet váratlanul meg­szakította, amikor S. A. Borissov szovjet kiküldött visszautasítot­ta azt a német követelést, hogy a szerződés hatálya Nyugat- Berlinre is kiterjedjen. A szovjet álláspont váratlan megváltozását az okozta, hogy nem remélhet közvetlen tárgya­lásokat Nyugat- és Kelet-Német­­ország között s a berlini blokád­dal újra kiélezné a hideghábo­rút. Első jele annak a . külpoliti­kai jóslatnak, hogy a szovjet — a Kínával kiéleződött ellentétek miatt — békülékenyebb hangot keres Nyugat felé. Az új esztendő tehát kimoz­dítja a holtpontra jutott szovjet­­nyugatnémet kereskedelmi tár­gyalásokat. • Könyvtárhajó Norvégiában a közelmúltban könyvtárhajót állítottak szolgá­latba, amely az ország nyugati partja mentén fékvő szigetek 149 kis községét látja el olvasnivaló­ival. A hajó könyvállománya 3000 'kötet. • • .Váratlan közbeszólás ......... Egy amszterdami újságban tíz napon át a kövebkező szövegű hirdetés jelent meg.; "Hendrik, könyörgöm, írjál! Mária". Egyik nap ugyanabban a 'lapban ugyan­azon a helyen a következő hir­detést tették közzé: ."Hendrik, írj neki már végre! Unom. Egy olvasó". • — KÉT REPÜLŐSZERENCSÉT­LENSÉG történi Svédországban az elmúlt napokban. Lezuhant egy meteorológiai földerítő gép, amelynek pilótája ejtőernyőjével szerencsésen földet ért, a gépen utazó meteorológus ejtőernyője azonban nem nyílt ki, s a tudós halálra zúzta magát. Egy másik repülőgép hadgyakorlat alkal­mával zuhant le. Itt emberélet­ben nem esett kár­• — KÉTSZÁZ HALÁSZ pusztult el a kelet-pakisztáni árvizek al­kalmával. Huszonnégy halász­gőzös merült el.' A szigeteken élő 140.000 ember házai össze­dőltek, elpusztult a rizstermés és az állatok nagy része. • — LLOYD GEORGERÓL, Ang­lia egy kori m i n i szteréi nőikérő l legidősebb fia, az "Observer", című hetilapban, a többi között a következőket írja: "Az én apám, Anglia történetének ta­lán a legnagyobb Don Jüanja volt. Ötvenhárom évig tartó há­zassága tele volt szerelmi törté­netekkel. Egyszer még a bajuszát is le kellett vágatnia, hogy egy feldühödött férj meg ne ismer­je"­• Uj háziállatok Ugandában nemrég az alábbi rendeletet adták ki: "A mai nap­tól kezdve juhok, tehenek, tigris-! kígyók, krokodilok, vaddisznók és vidrák háziállatoknak tekin­tendők. Oroszlánök, párducok,1 orrszarvúak, kányák és gorillák viszont a vadállatok közé tartoz­nak és tartásuk tilos. A rendelet megszegése büntetéssel jár". Mint a rendeletből kitűnik,1 Ugandában a vadállatok és a há­ziállatok közötti határ eléggé el­mosódik. • — NYOLCKILÓS gyermeknek adott életet Elodia Uribe mexikói j asszony. Anya és gyermeke jól , érzi magát. — VÁLASZD A KÖNNYEBB UTAT. . Ausztráliában a sivatag szélén egy távirópóznán a kö­vetkező felírás olvasható: "Ne menj erre, az út a sivatagba ve­zet- Ha mégis öngyilkos akarnál lenni, okosabb, ha most mind­járt itt megölöd magad". • • Biztos módszerek a boldog­talanságra Hemingway egy újságírónak arra a kérdésére, hogy mi a vé­leménye a boldogságról, így vá­laszolt: "Két hálálbiztos módja van annak, hogy az ember soha­se legyen 'boldog: az egyik, ha mindannak a megszerzésére tö­rekszik, ami kedves szomszédai birtokában van, a másik pedig, ha megöregszik és ugyanolyan boldog szeretne lenni, mint fiatalkorában volt!" • — A DOHÁNYOSOK KEVE­SEBBET SZÍVNAK Franciaország­ban, amióta az elmúlt év január­jában 20 százalékkal emelték a dohányneműek árát. Több mint 4 százalékkal csökkent az elfüs­tölt cigaretta, szivar és dohány mennyisége). • "Folyadéklehallgatás" ultrahanggal Egy amerikai kutató olyan mérőműszert készített, amely­nek segítségével le lehet mérni a csövekben áramló folyadék se­bességét. A mérés ultrahanghul­lámokkal történik, amelyeket a cső egyik oldalán elhelyezett adóberendezés sugároz az ellen­kező oldalon felszerelt vevőké­szülékhez. Az ultrahanghullámo-' kát a folyadék áramlása magá­val sodorja, a vevőkészüléken leolvasható azok törési szöge, ennek alapján pedig a folyadék áramlási sebessége. • • Semmi sem lehetetlen . . . Ügyes tovajok számára nincs lehetetlen. London, keleti város­részében leszereltek és elloptak egy magas gyárkéményt, Tip­­peraryben pedig több mint 24 kilométer hosszúságban a vasú­ti síneket. A legfurcsább eset Montrealban történt- Egy tolvaj­banda az egyik nyolcemeletes, üresen álló lakóházban kezdte meg tevékenységét. Először el­loptak minden belső berendezést, majd a csövekre, ablakokra, tég­lákra, a faburkolatokra, s végül a cementpadlóra 'került sor. Egy Nottingham-i amatőr tolvaj rágó­gumi automatákat szerelt te. Spanyolországban egy vashidat darabonként hordtak el. Annak a texasi férfinek pedig, aki be­tört egy házba, de csak a fürdő­kádat vitte el, valószínűleg a tisz­taság volt a rögeszméje. vvvvvvvvvvvv vvvv A régi angol hagyományok ta­lán Kanada négy tengeri tarto­­!mányában, Nova Scotlában, New ! Brunswickban, Prince Edward Uslandon és Ujfundíandban ver­itek legmélyebb gyökeret. Ott jtelepedtek meg Kanada első an­gol bevándorlói 1749 táján, ami­dőn Franciaország kénytelen volt. Angi iának átengedni északame­­rikai gyarmatainak legnagyobb részét. A francia telepesek, más néven akádiaiak (Acadians), számban mintegy 2000-en, a mai Nova Scotia Fundy öble mentén láktak szétszórt telepeken. A franciák továbbra megtartották Port Royalt és később Cap Bre­ton szigetén erős várat építet­tek, amelyet Louisbourgnak ne­veztek. Ennek ellensúlyozására az angolok 1749-ben megalapí­tották Halifaxot és igyekeztek tosított az ország középső tar­tományainak. Ennek ellenére, a hasznothaj­­tó kereskedelmi forgalom fizikai nehézségei -következtében a ke­leti tartományok fejlődésükben elmaradtak az ország középső részei mögött. E gazdasági pan­gásnak több oka van. Az atlanti tartományok természeti kincsek­ben nem nagyon gazdagok, la­kosságuk száma mindössze 2 millió, ennekfolytán virágzó ipar fenntartására alig képesek. Éppen ezért munkabíró fiatal­ságuk Nyugatra szivárog, ahol több a munkaalkalom. Viszont ily módon csökken a helyi felve­vőpiac, amelynek hiánya az ipar fejlődésének egyik legfőbb aka­dálya. Az atlanti vidék piacát québeci és ontarioi áru'k mono­polizálják, azt eredményezvén, angol bevándorlókat telepíteni , a tőke, ahelyett hogy a uiriÁt-éw helyi ipar fejlesztésére és ezál- Később, az amerikai forrada- ta, munkaalka|mak teremtésére lom után e vidék erősen felduz­zadt, mintegy 40.000 Uni­lenne felhasználva, elhagyja e területeket.. A magas vasúti szál­­ted Empire Loyalist bevándorlása |ftás, költségek akadályozzák az ■ által, akik nagyrésze New Eng- ottanii áruk versenyképességét land-i DP (Displaced Person) az ország más részein> volt és akiket azért üldöztek el ' az Egyesült Államokból, mert a E nehézségek megoldására, forradalom alatt hűek maradtak Hu9‘h John Flemming, volt New az angol koronához. Számuk oly j Brunswick-i miniszterelnök kez­­nagy volt, hogy ők alapították a ’deményezésére, akit mint a fede- New Brunswick-i és Prince Ed- rá-'lis kormány újonnan Ottawá­­ward lsland-i külön települése- ba kinevezett erdőügyi miniszte­­lket rét egy legutóbb tartott pótvá­asztáson ismét beválasztották képviselőnek a New Brunswick-i kerületben, vagy hat évvel ezelőtt az atlanti parti tartományok Atlantic Pro­vinces Economic Council néven A Loyalisták bevándorlása nagyban hozzájárult a tengeri ' országgyűlési tartományok egységes jellegé­nek kialakításához. Ezt megerő­sítette, az is, hogy akkoriban az atlanti tartományok, megfelelő közlekedés (vasút) hijján, úgy-j^°zbs 9azdasági tanácsot állítot­­szólván teljesen el voltak vágva jta^ ^ tanacs célja, hogy a tar- Kanada többi részétől. A tenge-1»onnányok gazdasági életét az ri tartományok vonakodtak részt-.'Par bs kereskedelem fejlesz­­venni azon konferencián, amely i^se a^a^ 'srr|ót felvirágoztassa. Kanadát egységes országgá tét-,Különös helyeznek arra, te és a Konfederációs Törvény ho9Y az ottani üzletemberek vál­­aiáirására vezetett 1867-ben. Ia^ata'kat minél inkább moder- 1876-ban azonban kiépült az el- hálják és hogy új piacokat ké­ső vasútvonal, az ú. n. Inter- ressenek Északon, valamint az colonial vonal Halifaxtól a Que­­-becben fekvő Levis-ig- Ez meg­teremtette az összeköttetést Ka­nada atlanti parti települései és az ország többi része között. Ugyanakkor atlanti kikötőt biz­újfundlandi amerikai katonai tá­maszpontokon. Abban is re­ménykednek, hogy a gazdasági tanács politikai súlyt is fog hoz­ni az atlanti tartományoknak, ami eddig nem volt nekik.

Next

/
Thumbnails
Contents