Kanadai Magyarság, 1961. január-június (11. évfolyam, 1-25. szám)

1961-06-17 / 24. szám

tfég jőni kell, még jőni fog 3gy jobb kor, mely után 3uzgó imádság epedet Százezrek ajakán. Vörösmarty Authorized as Second Claas Mail Post Office Department, Ottawa. XI. évfolyam, 24. szám, Vol. XI. No. 24. KANADA (fatadiatl ^ LEGNAGYOBB, HETENKÉNT MEGJELENŐ MAGYAR LAPJA PRICE 10 CENTS Canada's Largest and Oldest Weekly in the Kungarian Language ARA: 10 CENT Toronto, 1961 június 17, szombat Edited and Published at Szerkeszti: 096 Dovercourt Road, Toronto PHONE : LE. 6-0333, LE. 6-0906 __________________________________________KENESEI F. LÁSZLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Road, Toronto TEL.: LE. 6-0333, LE. 6-0906 UJ UTAKON I A Kennedy és Hruscsov közötti bécsi találkozó két­séget kizárólag az utolsó kí­sérlet volt arra, hogy a kom­munista imperializmust bé­kés utón próbáljuk meg jobb belátásra bírni. A találkozót nem Kenne­dy, hanem Hruscsov kívánta, s ott a követelő fél mégsem a bolsevizmus volt, hanem a szabad világ, amelynek ne­vében az amerikai elnök két­séget nem tűrő módon ki­jelentette, hogy további en­gedmények nem lesznek, ha­nem ehelyett pozitív akció indul meg a világ szabadsá­ga érdekében. Az Elnök személyesen ál­lapította most meg, hogy Hruscsovékkal tárgyalni nem lehet, minden erre irányuló kísérlet hiábavaló. Azt is megái lapította, hogy egyes­­ségnek akkor sem volna ér­telme, ha azt meg lehetne kötni, mert a kommunisták számára minden szerződés­nek egyedüli célja, hogy az ellenfelet -kösse, míg a vörös imperializmus nem ismeri az adott szó kö­telező erejét. A bécsi találkozó ered­ményeiről, vagy inkább szo­morú tapasztalatairól június 6-án sajtókonferencián szá­molt be az Elnök. Mindenek­előtt megállapította, hogy Becsben semmiféle komo­lyabb határozatot nem hoz­tak, sőt tervbe sem vettek, s hogy a szabad világ és a kommunizmus között fenn­álló szakadék áthidalására sem történhetett kísérlet. Az egyetlen dolog, amiben meg­egyeztek az, hogy ő és Hrus­csov nem szakítják meg egy­mással az összeköttetést. Ezért — mondotta — vala­mivel csökkent az a veszély, hogy egyik vagy másik fél helytelenül ítéli meg a nem­zetközi helyzetet. Kennedy közölte a sajtó­val, -hogy a szovjet továbbra is kitart amellett a követelé­se mellett, hogy nukleáris fegyverek ellenőrzésénél vé­tójogot lehessen gyakorolni, hogy tehát a kommunisták­nak joga legyen bármikor egyoldalúlag megtiltani a leszerelési bizottságok ellen­őrző szerveinek a működé­sét. "Hruscsov szerint, mon­dotta az Elnök — az ellen­őrzés nem egyéb, mint -kém­kedés, s ezért a most folyó leszerelési tárgyalások hiába­­valóak". Miután a szovjetnek ez az álláspontja —, tette hozzá Kennedy — ezért mindazok a remények, hogy a nuk­leáris feoyverek további ki­­fejlesztését meg lehet aka­dályozni, hogv az atom-rob­bantási kísérleteket abba le­het hagyni, hogy a fegyver­kezési versenyt meg lehet szüntetni —, összeomlottak. Ezért nincs más hátra, mint hogv az USA ismét folytas­sa az atomkísérleteket, ame­lyeket Hruscsov korábbi Ígé­retei alapján három évvel ezeőtt felfüggesztett. Laosz kérdésében kissé több optimizmussal beszélt az Elnök. Kijelentette, hogy ő és Hruscsov megegyeznek abban, hogy legalább a fegy­verszünetet hathatósan vég­re kell hajtani ebben az or­­országban. (Lapunk más he­lyén számolunk be arról, hogy ez a valóságban ho­gyan-történt meg.) Berlin ügyében mindössze arra szo­a Szovjet ragaszkodik a Ke­­let-Németországgal kötendő különbékéhez, s hogy ezzel szemben a nyugati hatalmak bármi áron fenntartják a Nyugat-Berlin szabadságára irányuló garanciájukat, akár háború árán -is. Azt is meg­említette az Elnök, hogy úgy a berlini ügyben, mint a többi európai ügyben tel­jes megegyezésre jutott De Gaulle-lal, Macmillan-mal és Adenauer-rel. Kennedy egyetlen szóval sem említette egyéni im­presszióját Hruscsovról. An­nál nagyobb lelkesedéssel beszélt De Gaulle-ról, akit rendkívüli, bámulatos egyé­niségnek festett le, aki — mint mondotta — megteste­síti az új Franciaország nagy­ságát és erejét, „s reményt ad az egész világnak arra, hogy Európ-a nemcsak ellenáll a kommunizmusnak, hanem eqv felszabadító mozgalom fészke lesz az egész világ számára. Az Elnök egész beszédét egyébként komolyság és bi­zonyos szomorúság jellemez­te. Egyetlen mosolyt, egyet­len humoros megjegyzést sem tartalmazott, s nem volt benne egyetlen vonása sem annak a fiatalos optimizmus­nak, amely egyébként reá annyira jellemző. Ezzel szem­ben a moszkvai Pravda hosz­­szabb magyarázatot közölt a bécsi találkozóról, mint­egy bocsánatot kérve az ol­vasóktól, hogy nem tud jobbat írni, s azt mondja, hogy mindenkinek meg kell érteni, hogy két nap alatt ilyen nagy és bonyolult kér­désekben megegyezésre jut­ni nem lehet'. Ennek ellenére — írja a vörös -lap — remél­hető, hogy az emberiség reményei nem fognak csaló­dást szenvedni, s hogy a bé­ke ügye győzni fog. Azt keli mondanunk, hogy végre eljutottunk a kezdet kezdetéhez. Többé nem a vö­rösök fenyegetőznek, mi­alatt a Nyugat barátságos, csaknem bárgyú optimizmus­sal rejtegeti zavarát, ahogy ez az utolsó évtizedben ál­landóan történt. Most vég­re a Nyugat diktál. Most végre Amerika mondja meg, mire hajlandó, s mire nem. S most végre a kommunisták azok, akik oktalan remé­nyekre hivatkoznak- Az erő hangja most végre az ameri­kai partról szól. De ez csak a kezdet, amelyet követni fog a pozitív program. Hogy ez mennyire így van, azt mutatja Kennedy továb­bi bejelentése a sikertelen bécsi találkozóról szóló be­számolója során. "Nem elég — mondotta —, hogy a kommunista elő­retörés ellen beszéljünk, ha ugyanakkor nem vállaljuk az ezzel kapcsolatos feladato­kat, nftég ha bármilyen ter­hesek is azok". Hogy ez alatt mit értett az Elnök, arra magyaráza­tot adott Dean Rusk külügy­miniszter bejelentése a sze­nátusban, amely szerint a kormány a hadügyi költség­­vetésnek 5 billió dollárral való felemelését kéri, s amely szerint az USA a világ minden országában minden­fajta kölcsönt, anyagi és technikai segítséget meg fog adni, -mindenkor olcsóbban és előnyösebb feltételek mellett, mint a Szovjetunió. A harc tehát — végre va­­labéra — ezen a téren is megindult. A bécsi találkozó nem volt felesleges, mert az utolsó ilyesfajta összejövetel volt. Most, már csak a fegyverek beszélnek —, éspedig egy­előre a gazdasági és propa­gandaháború fegyverei. Va­lamennyien reméljük, hogy atomfegyverekre soha nem kerül a sor :—, de ha igen : ebben a harcban még ez -is megéri. S ennek a felismeré­se az, amely a békét fenn tudja tartani —, s eovúttaf a bolsevizmust vissza tudja szorítani, s végül meg is tud­­ia semmisítem. EZ A LEGJOBB MÓDSZER AZ USA és a brit delegáció kivonult a genfi tárgyalóte­­-emből a laoszi feavverszü­­neti bizottságok összejövete­­én, s a tárgyalásokon nem fognak részt venni mindad- 1-io amíg a szovjet nem já­­ul hozzá, hogy a-z elrendelt egyverszünet végrehajtását a helyszínen hathatósan el­lenőrizzék. A fegyverszüneti bizott­ság elnöke Georgi Pushkin — ugyanaz, aki Magyaror­­;zágon szovjet követ volt, amikor a Szabadságharc so­­-án a szovjet tankhadosztály halomra lövette Budapest házait, s a magyar gyerekek ezreit Ez a Pushkin most ál­szent arccal azt az álláspon­tot foglalja el Genfben, hogy a laoszi fegyverszünetet "nem lehet ellenőrizni", s hogy ezért a szovjet vétó­jogot gyakorol az ellenőrző bizottság működése ellen Laoszban. ' A ■ vétójog gyakorlásának tulajdonképpeni célja vilá­gos : a Laoszból érkező ' je- 1 lenbések szerint az ott mü­• • • tan tovább harcolnak a fegy­verszünet ellenére, két kulcs­­pozicióban lévő várost he­ves tüzérségi előkészítés után máris elfoglaltak, s tűz­zel árasztottak el egyebek között a Laoszban működő — vagy legalábbis a hely­színen tartózkodó — nem­zetközi katonai bizottságot is. A Pushkirvféle machiná­ció célja tehát nyilvánvalóan az, hogy befejezett tény elé állítsák a konferenciát Genf ben. Ez az a játék, amelybe a brit és az amerikai delegá­ció nem megy bele. Az erélyes fellépésnek máris meg van az eredmé­nye. Gromyko szovjet kül­­üavminiszter útban van Genfbe, hogy Püshkinéknak J új utasításokat adjon- Ha az 'utasítások nem lesznek meg­felelőek, vagv nem kerülnek végrehajtásra, úgy az USA be fogja váltani a törvényes laoszi kormánynak adott sza­vát, s meg fognak szólalni az amerikai ágyuk is Laosz-Trujillo gyilkosai utcai harckan estek el A Dominikai Köztársas:g fővárosában Ciúdad TrujiIló­ba n katonák és rendőrök között folytatott harc köz­ben agyonlőtték Juan To­mas Diaz nyugalmazott tá­bornokot, akit Rafael Trujil­lo elnök meggyilkolásával vádolnak. Társa is halálosan megsebesült, akivel együtt hajtották végre a merényié tét. Az 52 éves Diaz táborno­kot szitává lőtték gépfegy-; verrel s az utcán meghalt, j Társa, Antonio de la Maza; löviddel utána meghalt egy katonai kórházban- A két orgyilkos menedéket talált a lakosoknál, házról-házra bujdostak s min ten»» 100 fegyveres férfi védelmezte őket rejtekükben. A harcban résztvett tisz­tek az állítják, hogy De la 1 Maza elkerülte volna az ül­dözők golyóit, ha nem visz segítséget társa rejtekhelyé­re. A két orgyilkos 'kiugrott gépkocsijából és lövöldözni ; Kezdett az őket körülvevő Diztonsági ügynökök cro­­pcrtiára HRUSCSOV SZERETNÉ KENNEDYT MOSZKVÁBA HÍVNI Egy amerikai női televízió riporterhez így szólt Hrus-j csov a bécsi utcán : "Miért nem jön Moszkvába s miért nem hozza maaaval az Unok fiatal elnökét?" Mikor a ri­porter megkérdezte Hrus­­csovtól, hogy tetszik-e nek Kennedy, Liven választ ka­pott: "Az egyik a magasa­kat, a másik az alacsonyakat szereti. Némelyik a kövéret, másik a soványát helyezi előtérbe-, Ez gusztus dolga". Bécsi sajtóhírek szerint Hruscsov kötetlen formában, n<»m m\/afa.l«een ,w.a«iU?..í-Pearson véleménye a kubai megoldásról Stevenson dél-amerikai küldetése Adlai Stevensont hatalmas tömeg hangos örömnyilvá­nításokkal fogadta Vene­zuelában, amidőn a caracasi repülőtérre érkezett. Itt kezdte meg John F. Kenne­dy elnök megbízásából dél­­amerikai felvilágosító kör­útját- Stevenson az elnök személyes megbízottja, aki tárgyalásaiban átöleli a nyu­gati félteke minden problé­máját, beleértve a gazdasági és szociális fejlesztést is. A caracasi repülőtéren rögtönzött sajtó konferen­cián kijelentette Stevenson, hogy jó jelnek tekinti azt a kezdeti lelkesedést, melyet a dél-amerikai vezető állam­férfiak részéről tapasztalt Latin-Amerika gazdasági és szociális jövője iránt. "Min­den vitás kérdést megvita­tunk az államok vezetőivel, beleértve természetesen Ku­bát is" — mondta Steven­son az összegyűlt újság­íróknak. Tíz dél-amerikai ál­lamot látogat meg. Az Egyesült Államok kész együttműködni Venezuelá­val, hogy megvédje polgá­rainak biztonsagát. Megaka­dályozza külső erők beavat­kozását a Dominikai Köztár­saság. ügyeibe és támogatja az Amerikai Államok Szer­vezetének az egész konti­nensre kiterjedő áldásos mű­ködését1. A Stevenson nagykövet által képviselt tiszta demo­kratikus politikai elvek, va­lamint személyes megnvőző ereje minden bizonnyal megteremti a szükséges dél­amerikai összhangot. Ez a kubai kérdés megol­dásának is alapfeltétele. A dominikai vörös próbálkozá­sok pedig nem tűrnek egy percnyi halasztást sem. A VADHÁZASOKNAK / I Dél-Korea katonai kormá­nya elbocsátott a kormány hivatalokból 1.385 tisztvise­lőt, akik vadházasságban él­tek. Akí ilyen erkölrstelenü. él, nem teljesíthet közszol­gálatot. Az elbocsátott tisztviselők között megtalálhatók a leg­magasabb kormányhivata­lok, a hadsereg és a rend­őrség képviselői. A hivatalos indokolás sze- I int erre az intézkedésre azért volt szükség, mert ez az erkölcstelen élet fejlesz­tette ki a korrupciót. LOUIS DE WOHL NÉMET CSILLAGJÓS HALÁLA övajcban meghalt egy férfiú, aki a második világ­háborúban titkos katonai missziót töltött be. Louis de Wohlnak az volt a feladata az angol hadse regben, hogy elolvassa a csillagok üzenetét s megjó­solja, mit fog tenni Hitler Adolf, aki minden fontosabb elhatározása előtt meghall­gatta a csillagászok vélemé­nyét. Louis de Wohl most 58 éves korában Lucernben halt meg s azt állítják róla, hogy sok értékes tanácsot adott a ha d vezetőségnek. De Wohl a második világ­háború kezdetén menekült Németországból Angliába. • AZ OLASZ MINISZTERELNÖK UJ SZÉKHELYE Rómából jelentik, hogy az olasz miniszterelnök új szék­helyéül a Piazza Colonnán fekvő Palazzo Chigi palotát jelölték ki. A pompás palo­ta a tizenhatodik században épült. A Barnum and Bailey világhírű cirkusz előadásának szünet­­jében beszélget ez a bámuló-szemű fiatal Frankie Saluto cirkuszi bohóccal- A porondon most szünetel a "Greatest Show on Earth" előadása, a cirkusz ezer kis bámulója fris­sítőket fogyaszt. Nagy élmény a hires cirkuszi bohóc tré­fáit hallgatni. Festett arcától nem ijed meg kis bámulója. A LÉLEKBÚVÁROK NEMZET­KÖZI KONGRESSZUSA az egész világ nagyjainak részvétele mellett folyik. A tudományos világ vezető pszihiáterjei vannak együtt Montrealban, s a kongresz­­szusról szóló beszámolók minden újságban, minden nyelven érdekfeszítő olvas­mánnyal szolgálnak. A leg­újabb kutatások alapján új fényben jelenik meg csak­nem minden lelki tevékeny­ség. A kongresszus egyik sztárja a hires magyar Nobel­­díjas Szentgyörgyi profesz­szor, aki felszólalása során azt fejtegette, hogy az elma­radt, vagy félig elmebeteg gyermekek nevelésére szánt összeg egy részét helyes vol­na inkább a fiatal zsenik i istápolására fordítani, akik' ; nek a működéséből a világ- 1 nak sokkal több haszna len­ne. FÖLDRENGÉS T1BETBEN A Tass szovjet hírügynök­ség jelenti, hogy Tibetben ■súlyos földrengést észleltek. A földrengés központja Ke let-Tibet hegységeiben Alung-Gangri vidékén voh. MOZGALMAS HAJÓZÁSI IDÉNY ELÉ NÉZ VANCOUVER és több nyugati kikötő­városomért Kína mintegy hatvan millió dollár értékű kanadai gabonát, elsősorban búzát vásárolt. Egy svéd hajó a vancouveri kikötőben gabonát rak be kínai ren­deltetéssel. Ezenkívül Vancouver visszanyeri régi, háborúeíőtti forgalmát a tá­___i\.~L------1 — i----*­A KOREAI KORMÁNYHIVA-' I TALOK FELMONDTAK "Ha azt válaszolnák rá, hogv Kanada hivatva volna a közvetítő szerepét betöl­teni — mondta emelt han­gon Pearson — én tiltako­zom ellene. Kanada ebben a kérdésben csak mint az Amerikai Államok Szövetsé­gének tagja vehetne részt". "Kanada már sok évvel ezelőtt be akart lépni ebbe a világjelentőségű szövetség­be, de Washingtonban min­dig ellenzéssel találkozott", — folytatta Pearson érdekes nyilatkozatát. Lester B. Pearson a bos­toni Egyetem avatási ünnep­ségén vett részt, mely tiszte­letbeli diplomával ajándé­kozta meg. 2.200 növendé­ket avattak fel s valameny­­nyiük nevében Pearson mondta az ünnepi beszédet. LESTER PEARSON Lester B. Pearson, a kana dai liberális párt vezére Bos ton-ban járt s ott azt a kije­lentést tette, hogy az el­gennyesedett kubai problé­mát az Amerikai Államok Szövetségének kell1 megol­dani s az nem egyes orszá­gok kormányainak feladata. KÜLÖNBÖZŐ ORSZÁGOKBÓL JELENTIK:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents