Kanadai Magyarság, 1961. január-június (11. évfolyam, 1-25. szám)

1961-06-10 / 23. szám

Még jóni kell, még jfini fog, Egy jobb kor, mely útin Buzgó imádság epedes Százezrek ajakén. Vörösmarty KANADAI PRICE 10 CENT« Canada's Largest and Oldest Weekly in the Hungarian Language ARA: 10 CENT Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa. £a*tadiai< ^uHaeMaM XI. évfolyam, 23. szám, Vol. XI. No. 23. KANADA LEGNAGYOBB, HETENKÉNT MEGJELENŐ MAGYAR LAPJA Toronto, 1961 június 10, szombat Edited and Published at •96 Dovercourt Road, Toronto PHONE: LE. 6-0333, LE. 6-0906 Szerkeszti: KENESEI F. LÁSZLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Road, Torontc-TEL.: LE. 6-0333, LE. 6-0906 EURÓPAI KRÓNIKA ÍRJA: MATTYASOVSZKY KORNÉL Egyetlen csúcskonferen­ciát sem előzött meg annyi hivatalos, félhivatalos ma­gyarázat és annyi sajtókom­mentár, mint Kennedy és Hruscsov bécsi találkozását. Az európai sajtó nem titkol­ja, hogy az amerikai elnök személyes diplomáciájától nem sok jót vár, nem mint­ha nem bízna Kennedy tett­erejében, ügyességében és határozottságában, hanem mert itt jobban ismerik a kommunizmust, mint az Óceánon túl s mert az euró­pai népek történelmi tapasz­talta szerint: diktatúrákkal megegyezni csaknem lehe­tetlen. Ha ehhez hozzávesz­­szü'k az elmúlt száz eszten­dő orosz térhódítását, s azt a tényt, hogy a bolseviki külpolitika a cári pánszláv­­politika egyenes folytatása, akkor kevés reményt fűzhe­tünk a nemzetközi politika enyhüléséhez, a hideghábo­rú megszüntetéséhez és a status quo megváltoztatásá­hoz. E SOROK ÍRÓJA egy né­met napilapban vezércikk­ben mutatott arra, hogy Bécsben két államférfi ül össze, különböző lehetősé gekkel s különböző felhatal­mazással. Kennedy, mint az USA elnöke javaslatokat te­het és megállapodásokat köthet, amelyek az Elnök po­litikai hatalmánál fogva az amerikai politikát kötelezik. Azonkívül Kennedy nemcsak az Egyesült Államokat, az amerikai népet képviseli a Hruscsovval való tárgyaláso­kon hanem az egész szabad nyugati világot. Követelheti a népek önrendelkezési jo­gát, szabad választásokat csatlós államokban, javasol­hatja a leszerelést és minden kérdésben a magvar és tibe­ti-ügytől a laoszi kérdésig, a kongói polgárháborútól az atomkísérletek kérdéséig ja­vasolhat, követelhet, sőt, megállapodásokat is köthet. HRUSCSOV ERRE NEM KÉ­PES. Bármily hatalmasnak látszik is a szovjet minisz­terelnök és pártfőtitkár, kö­tik őt nemcsak saját oártjá nak dogmája, elvei és hatá­rozatai^ hanem ezen túl a múlt év december 6-án Moszkvában kibocsájtott "Útmutató a kommunista világmozgalom számára", valamint az egyidejűleg vi­­lággáröpített "Moszkvai dek­laráció". Ez a két kommu­nista manifesztáció, vah­­mint a kiadásukat megelőző egy hónapig tartó kommu­nista világkonferencia való­jában a Komintern újjászü­letését jelentette. Ezt a "Kommunista International (Kominternt) 1943-ban tak tikai okokból feloszlatták. Az utolsó nemzetközi Komintern kongresszus 1935. július 20- án Moszkvában zajlott le s ez volt a világforradalmá­rok hetedik összejövetele. 1957-ben jöttek a világ kom­munistái elsőízben Moszk­vában össze, de még nem alakítottak átfogó szerveze­tet s nem állapították meg a közös ideológiai és po'iti­­kai cselekvés útját- A múlt évi kongresszuson mér 81 állam képviselői vettek részt és megalakították a "Kom­munista Világmozgalmat", amely lényegében a Kom­intern életrekeltése volt. A kongresszus az orosz— kínai ideológiai "kibékülés" jegyében folyt le és az o'osz kommun'sta párt csak, mint a világkommunizrnus őrzője szerepel a manifesztációk­­ban anélkül, hogy az oro­szoknak valamiféle ideoló­giai "kánonjogot" adomá­nyozlak volna. A húszezer szóból álló deklaráció való jában a kommunista világ hódítás terveinek kendőzet­len kinyilvánítása és a világ kommunizmus egységét hangsúlyozza. Bejelenti a kapitalizmus "tökéletes meg­semmisítését az egész vilá­gon", éles támadásokat in­téz Amerika és a szabad Nyugat ellen. Az ENSZ, mint a népek fóruma nincs a dek­larációban megemlítve, sem annak a lehetősége, hogy az államfők és kormányel­nökök közvetlen kapcsola­tok révén megegyezést köt­hessenek a különböző világ­problémák kérdésében. A "békés koexisztenciát" a deklaráció, mint az "osztály­­harc új formáját" jelöli meg a kapitalizmus és kommu­nizmus között. A LAOSZI HÁBORÚ, a ku­bai fejlemények megmutat iák, csakúgy, mint a kongói kommunista szervezkedés, hogy a kommunisták a moszkvai határozatokat ha­lálos komolyan veszik. A hidegháborút minden esz­közzel folytatják, s mint Laoszban megmutatkozott, az eseményeket mindig a világháború széléig sodor­ják, abban a tudatban, hogy Nyugat a béke kedvéért en­gedni kényszerül és a kom­munista térhódítás az egész világon programszerűen folytatható. Ha mindeme té­nyeket figyelembe vesszük, akkor a Kennedy—Hruscsov találkozótól nem sokat re­mélhetünk. Hruscsov nem csak nem fog semmit sem követeléseiből engedni, nem csak a régi álláspontot fog­ja képviselni, hogy: Közép- és Kelet-Európa kérdése a "történelmi fejlődés" követ­kezménye s ezek az államok továbbra is orosz uralom alatti bolseviki államok ma­radnak, hanem a német kér­désben sem akarja és tudja álláspontját megváltoztatni. A szovjet miniszterelnök a kommunista ideológia rabja s minden engedékenység azt jelentené, honv Hruscsovék a saját ideológiájukat és vi­­lánhódító terveiket feladják. Ezt persze Kennedy éDoen­­olvan jól tudja, mint az eu­rópai politikusok és publi­cisták . .. * I KENNEDY PÁRIZSI ÚTJA VALÓSÁGOS DIADALMENETTÉ NŐTT Hatalmas propagandaháboru indult meg Moszkvában Egyiptom ellen A fiatal elnököt és elraga­dóan franciás feleségét min­den útvonalon nagyszámú tömeg ünnepelte, s az újság­írók nem takarékoskodtak a dicsérő jelzőkkel. Eltekintve a személyes sikertőt. Ken­nedy a De Gaulle-al való el­ső személyes érintkezés so­rán olyan hangot ütött meg, amely az USA-t nagymérték­ben közelhozta Franciaor­szághoz. "De Gaulle — mondotta üdvözlő beszédében az Elnök -- nemcsak nagysze­rű hadvezér, hanem kiváló tehetségű államférfi, tudós és törvényhozó is, akinek nagyságát nem ércszobrok fogják megörökíteni, hanem az új, nagyobb, dicsősége­sebb Franciaorszáa". CHARLES DE GAULLE Szebbet és okosabbat franciáknak mondani nem lehetett volna. Az a furcsa, fölényes megvetés, amelv eddig De Gaullenak az USA- ról hangoztatott kritikáit jel­lemezte, örökre a múlté. A tapasztalt De Gaulle és a dinamikus Kennedy között meleg barátság alakult ki, amely új, gazdagabb prog­ramot adhat a kommuniz mus ellen küzdő erőknek. Hogy ez így van, arra jel­lemző az államférfiúi látoga­tás legfontosabb kérdésé, a berlini védelem tárgyában kötött megállapodás. A Nyugat azt várja, hogy ebben az évben a szovjet is­mét nyomást próbál majd gyakorolni Berlinre, s ezzel együtt a nyugateurópai po­litikai védelmi rendszerre-Különösen az angolok szá­mítanak bizonyos politikai zűrzavarra az év őszén, ami-! kor a szovjet kétségtelenül j alá fogja írni a különbékét Kelet-Németországgal. A franciák — és az amerikaiak azonban nem ijednek meg az ilyen fenyegetésektől, a közös De Gaulle—Kennedy nyilatkozat azt a kijelentést tartalmazza, hogy a két or­szág minden erővel megvé­di Berlint, beleértve a kato­nai eszközöket is, s még ak­kor is, ha ez bármilyen mó­don egy világháború veszé­lyével fenvegetne. Igen helyes beszéd ez és nagyon megnyugtató, mert ez a kijelentés alkotja meg a hidat afelé az új politikai irány felé, amely egyedül vezethet békére és szabad­ságra : s ez a pozitív táma­dás a kommunista pozíciók ellen. Kennedy párizsi láto­gatása ezt készíti elő. Trujillo meggyilkolása NINCS UJSÁGCENZURA KENYÁBAN Nairobiból jelentik, hogy Kenya angol kormányzója visszautasítja azt a vádasko dást, hogy ő "bársony kesz­tyűs" cenzúrát vezetett vol­na be a kenyai sajtóval szemben. Az utóbbi hetek­ben zavargások keletkeztek Kenyában. Mintegy 1.000 né­ger vett részt a Mau Mau­­féle eskütétel! ünnepségben. j SZOVJET HADGYAKORLA­­. TOK A KELET NÉMET HA­I TÁRON Berlini utasok hozzák hi­­’ rül, hogy a szovjet hadse­reg nagyszabású katonai I hadgyakorlatokat tart a ke­let-német határon. Rafael Trujillo generális, a dominikai köztársaság 69 éves diktátora merénylet ál­dozatául esett. Trujillo, aki 31 éve gya­korol korlátlan hatalmat eb­ben a középameriKai köztár­saságban, amely a Haiti-i sziget keleti felét foglalja el, országában "a haza aty­ja" nevet viselte, s a köztár­saság gazdasági helyzetét lényegesen feljavította ugyan —, de minden poli­tikai hatalmat a saját kezé­ben összpontosított, a szó szoros értelmében diktatú­rát gyakorolt s erőszakkal megakadályozott minden olyan mozgalmat, amely po­litikai szabadságra vezetett volna. Természetes, hogy ilyen hosszú idő alatt számtalan politikai ellenfele született, s a jobboldal és a kommu, nista oldal egyformán és lankadatlanul támadta, an­nál is inkább, mert Trujillo, éppenúgy, mint a többi volt és jelen latinamerikai diktá tor a maga és családja gaz­dagságát építette ki a lakos­ság politikai szabadsága árán. Egyebek között az USA is megszakította a diplomáciai viszonyt Dominikával az el­múlt évben, éspedig a- Amerikai Ősz ágok Szövet­ségének határozata alapján, főleg azért, hogy Mexikó­nak, Venezuelának, Colum­biának és Trujillo más ellen­ségeinek kedvében járjon. Másrészről azonban a dikta­tórikus Dominika volt a kommunista Castro .legerő­sebb ellenfele, s ebben az országban folyt is a legerő­sebb bujtogatás a kommu­nizmus oldalán, úgy hogy a T rujillo-féle diktatúra nemzetközi politikai hatása nem volt éppen rossz. A diktátort egy hétfőnyi csoport pisztolylövésekkel ölte meg. Két merénylőt el­fogtak, a többi elmenekült. Az elfogottak az ú. n. Diaz­­féle partizáncsoporthoz tar­toztak, amely Dominika dombvidékén gerillaharcot folytat. A dominikai hatalom hadsereg kezében van, ennek pedig Trujillo két fia parancsol. Részletekről ak kor adnak jelentést, ha ki­derül a merénylők kapcso­lata akár Castroval, akár a kommunistá-K valamely más frakciójával. Az amerikai szenátusban többen követelték, hogy a kormány helyezzen partra katonaságot egy esetleges kommunista puccs megaka­dályozására. Hogy erre sor kerül-e, azt a következő na­pok fogják eldönteni. Az albániai szovjetellenes kommunista kormány újabb letartóztatásokról és újabb kivégzésekről adott jelentést- A Hodzsa-féle kom­munista diktatúra kormánya azt jelenti, hogy a kivégzett Temo Seiku és társai, akik különféle magas kommu­nista pártpoziciókat töltöt­tek be, az elmúlt őszön kor­mányellenes lázadást készí­tettek elő, amelyben a szov­jet által küldött lázadóvezé reket egyebek között görög jugoszláv és amerikai erői is támogatták volna. Az albánok tehát azt ál lítják, hogy úgy a szovjet, mint az USA, mint Jugosz­lávia szövetkezni akartak ar­ra, hogy az albániai sztáli­nista jellegű kommunizmust megdöntsék. Bármennyire gyerekes is az albán diktátor ezen zava­ros magyarázata, annyit mindenesetre bizon/ít, hogy Albánia többé nem a kom­munizmus elszigetelt felleg­vára, hanem egy zavartkel­­tő, felesleges fekély. ABDEL NASSER A támadás kíméletlen szavakkal ostorozza Nasser, illetve az Egyesült Arab Köz­társaság kormányát, amelyet azzal vádol, hogy üldözi a kommunistákat. Hasonló vá­dak hangzanak el Irak ellen is. A Pravda, amely szokás szerint a szovjet hivataloc véleményét hozza, egyebek között kilátásba helyezi azt, hogy az assuani gát építé­sére adón "politikamentes" szovjet segítség meg fog szűnni, ha a kormány nem engedi meg a kommunisták munkáját Egyiptomban. Eszünkbe jut, hogy annak­idején, mikor még Nasser a kommunisták legjobb ba­rátjaként mutatkozott, s mi­kor a szovjet még a világ minden Ígéretét reáhalmoz­ta, s ugyanakkor az amen­­kai, de főleg a kanadai saj­tó "szovjet diadalként" üd­vözölte az assuani N-ilus-gát szovjet segítséggel való fel­építését : mi, csaknem egye­dül a nyugati sajtóban meg­írtuk, hogy a szovjet "aján­dék", vagy "kölcsön" soha nem fog beváltásra kerülni, s hogy a gátat nem a szov­jet pénzéből és nem a szov­jet erejével fogják megépí­teni. Amit annakidején megjó­soltunk, most bekövetke­zett. Az assuani gátra a szovjet csak a pénz egy kis részét —, alig 100 millió dollárt — adott, s a többi 1400 mil­lió dolláros építkezést né­met, holland, kanadai és más nyugati vállakozók vég­zik. A szovjet most .^nyilván ürügyet keres arra, hogy a maga részéről abbahagyja a további építkezést. Ez a "po­litikamentes" kommunista gazdasági segítség igazi ké­pet Mr. Cyrus Eaton és a nyavalya-kórus többi tagjai­nak figyelmébe ajánljuk a Pravda legutóbbi számát. Éjjel-nappal őrzik Nehru mi­niszterelnököt Május 31-én megszűnt a Délafrikai Unió, mint brit dominion, s helyét a Délaf­rikai Köztársaság vette át, változatlan politikai irány­nyal, változatlan politikai vezetőkkel. A formális jel­legű változás további hatá­sai csak később fognak megmutatkozni. Egyelőre annyi tény, hogy a változás napjára várt nagyarányú né­ger tüntetések és zavargá­sok elmaradtak —, részben a kormány erélyes védelmi intézkedései miatt, részben pedig azért, meT a délafri­kai négerek helyzete ma még sokszorosan jobb, mint az úgynevezett szabad né­ger országok lakosságának helyzete az új köztársasá­gokban. A new delhii rendőrség széleskörű biztonsági intéz­kedéseket vezetett be Nehru miniszterelnök őrzésére. Az a merénylet tette ezt szüksé­gessé, melyet a múlt héten Sanjeeva Reddy, az indiai uralkodó kongresszusi cárt elnökének élete ellen követ­tek el. Detektiveket rendeltek kt„ akik éjjel-nappal őrzik Nehrut. Durgapurban május 26-árr kést dobtak Reddyre. A me­rénylet pillanatában azt kiál­tották: "Nehru lesz a legkö­zelebbi áldozati" • ANGLIA AMERIKA-ELLENES TÜNTETÉSEK MIATT AGGÓ DOTT HENDRICK VERWOERD Az algíri félresikerült tábornok-lázadás Dél-Rhrodésiában megtámadták Sandys angol államtitkár autóját Salisburyban negyven or­dító, olakát-hcrdó afrikai felhevült fiatal megtámadta Duncan Sandysnak, az angol világközösségi ügyek állam­titkárának gépkocsiját, ami­kor Londonból megérkezett a Salisbury-i repülőtérre. A tüzes fiatalok csend­ben gyülekeztek a repülőtér bejáratánál s amikor Sandys autója kifutott az útra viha­ros "Szabadság" kiáltásban törtek ki. Aztán hirtelen elő rántották plakátjaikat: "Sandys tűnjön el a politi­kából". A tüntetők az állam­titkár gépk-ccs'ját kétszer is megállásra kényszeritették, mie!őtt a rendőrség meg tudta volna tisztítani az utat. Az afrikaiak közül többen ki akarták nyitni a kocsi aj­­tóit, amely azorban gyor­san elrobogott Salisbury fe­lé. Sondys államtitkár azért érkezett Salisburyba, hogy kimozdítsa a Dél-Rhodézia-i alkotmány holtpontra jutott tárgyalásait. Sir Edgar Whi­­tehad miniszterelnök már régen sürgette érkezését. Más hírek szerint az algí­ri tábornok-lázadás két szö­késben levő vezéralakja, Jouhaud és Sálán generális, az algíri hegyekben újabb felkelést készít elő az ott élő francia telepesek támo­gatásával. • HALÁLOS ÍTÉLETET VÁRTAK A LÁZADÓ FRANCIA TÁBORNOKOKRA A párizsi katona törvény­szék megkezdte tárgyalását annak a már lefokozott két franc,a tábornok bűnügyé­nek, akik a múlt hónapban a hadsereg sikertelen láza­dását készítették elő Algé­riában. Maurice Challe és Andrew Zeller tábornoko­kat azzal vádolják, hogy a parancsnokáságuk alatt álló csapatoknak felhatalmazás nélkül törvénytelen rendel­kezéseket adtak ki és láza­dást szerveztek. A két tábor­nok mégis elkerülte a halálos ítéletet. HAROLD MACMILLAN-Macmillan angol miniszr terelnök aggódott, hogy USA-el lenes tü tetések tör­nek ki, amikor június 4-éO' Kennedy elnök Angliába ér­kezik. • VISSZAREPÜLT KUBÁBA, EGY TRAKTOR-TUSZ Miami újságjai első olda­lon hozzák Senora Luis Mor­se Delgado görcsösen zoko­gó fényképét. A felvétel a. repülőtéren készült, amikor férje visszarepült Kubába„ Tagja volt annak a 10 tagéi, tuszcsoportnak, akiket ai nyomorult Castro traktorok* zsarolására küldött az Egye­sült Államokba. Azt Ígéri, hogy a traktorok ellenében» szabadonbocsátja a múlt ha­vi invázió során elfogott 600 hadifoglyot. Ez a világ­történelem legszégyenlete­sebb ajánlata. A pusztuló kommunizmus fuldoklása • * Amit mi is helyeslőnk.» Jászberényben emléket állítanak a város hírneves SZÜlÖttéflpk nán/ninoL. vezetőit, Charlie generálist és két társát 15 évi ^egyház- i ra ítélte a párizsi katonai i bíróság. Az ítélet indokolá- . sábó! nem maradtak ki bizo- , nyos mentőkörülmények, • amelyek szerint a táborno- ( kok a 'végzetes tévedés- i nek'k_minősített felkeléstől a francia nacionalizmus meg I erősödését várták, nem pe­dig saját egyéni jólétük fo­kozását. Az aloiri nvugalom per- , sze ma sem állt még helyre- A legújabb hír arról számol * 1 be, hogy Roger Gavory al- i ciri francia rendőrfőnököt < meggyilkolták. Ennek elle­nére a tárgyalások tovább , fo'vnak az algíri vezetők és , a franciák között, de a fran- j cia kormány tántorithatatla i nul azon az állásponton áll, hogy megegyezés csak hely­beli algíri arab vezetőkkel, nem pedig kívülről tárrvoga- i tott lázadókkal jöhet létre.

Next

/
Thumbnails
Contents