Kanadai Magyarság, 1960. július-december (10. évfolyam, 27-52. szám)
1960-12-31 / 52. szám
Még jőni kell, még jöni fog, így jobb kor, mely ntán Buzgó imádság eped ti Százezrek ajakan. Vörösmarty KANADAI Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa. PRICE 10 CENTS ~A ml utunk, a magyarság w«|a. ma It változatlan : hlvan az azar évat múltúnkhoz, namzati tradíciónkhoz a karasztény világnézatnak, a kriiztusi igazságoknak vagyunk követói, hirdatál" (A fant! idézat Kanaaai f. kásáké kapónk alté számában magja Iont ha köszöntő cikkéből való ) ARA: 10 CENT X. évfolyam, 52. szám, (fatadáut 1%u*t$atí<ZH6 KANADA LEGNAGYOBB, HETENKÉNT MEGJELENŐ MAGYAR LAPJA Toronto, 1960 dec. 31, szombat Edited and Published at 996 Dovercourt Road, Toronto PHONE: LE. 6-0333 Szerkeszti: KENESEI F. LÁSZLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Road, Toront« TELEFON: LE. 6-0333 A bomlás esztendeje Ml TÖRTÉNT ÉS MI VÁRHATÓ AZ UJESZTENDÖBEN ? Amikor az újságíró a naptári év elteltével megkísérli, hogy rövid vázlatot adjon a közvetlen jövőben várható politikai eseményekről, igyekszik a jövő képét úgy megfesteni, mint az elmúlt év eseményeinek logikus folytatását. Mivel az idő nem áll meg sem szilveszter napján, sem máskor, s miután az emberi történelemnek nincsen sem eleje, sem vége, az újév tulajdonképpen csak egy önkényes időpont, amelyet abból a célból ragadunk meg, hogy pontot tegyünk bizonyos helyzetekre. így a kuszáit 1960-as év végét is megpróbáljuk arra felhasználni, hogy befejezettnek nyilvánítsunk bizonyos dolgokat, amelyek az év elején még kétségtelenül érezhetők voltak, de amelyek az év végére láthatólag lezajlottak, vagy irányt változtattak. Helyettük igyekszünk kihámozni az események sorából azokat az új folyamatokat, amelyek elsőízben 1960-ban jelentkeztek s amelyek valószilnüleg soká dominálni fognak-Az egyik olyan irányzat, mely az 1960 év folyamán mindenütt alábbhagyott, a koexistencia-felé való törekvés irányzata. A Hruscsov) gorombaságokkal meghiúsított párizsi konferencia, majd a szeptemberi botrányos szovjetmagatartás az UNO közgyűlésen —, a leszerelési tárgyalások ismételt megtorpedózása szovjet részről, az atomfegyverek ellenőrzésébe vetett remények szovjet részről való szétszaggatása, végül az az alpári, szubintelligens magatartás, amelyet a kommunista vezetők az elmúlt évben világszerte mutattak, megmutatta az egész világnak — beleértve a semlegeseket, az új népeket és a sxovjetbarátsággai kacérkodó bolondokat is, hogy koexistenciáról szó sem lehet. A kommunistákkal semmi módon, semmi téren, semmi címen nem lehet egvüttélni. Ennek megfelelőheg alábbhagyott az amerikai kontinensen üvöltöző beijedtek kórusa is. Csupán néhány egyedül kószáló, szenilis, cyruseaton-szerű milliomos képzeli még, hogy kaviár-vásárlással, orosz balettel, szovjet Potemkinfalvak látogatásával meg lehet akadályozni a kommunizmus világhódító törekvéseit. Az atombomba-ellenes tüntetések, amelyek úgyszólván mindennapos események voltak még 1959-ben, a most elmúlt évben (hála a szovjet vezetők tehetségte-enségének) elmúltak. Az 1960 év egyik legfőbb politikai tanulsága az, hogy a koexistencia együgyű programja még ábrándnak sem jó. De ha mint program, el is tűnt a koexistencia gondolata a történelem süllyesztőjében —, a tény, tudniillik az a tény, hogy a szovjet és az USA között háború nem tört ki és egyelőre nem is fog kitörni —, megcáfol hatatlan. Való igaz, hogy az 1960 év folyamán a kommunista hatalom és a szabad népek életformája egyidejűleg létezett. Csakhogy ez a koexistencia nem volt békés -Ezt az egyidőben való, háború nélküli létezést -nem a népiek egymásiránti tisztelete, hanem a pusztító fegyverek jelenléte tartotta fenn. S ez he'yesen ven így. Amíg valahol fegyveres gangsterbanda működik, ott a békét csak a rendőrség tűzereje hivatott fenntartani. S ez a rendőrség volt az 1960-as évben az USA, Illetve a NATO atom-hatalma. De az az amerikai adminisztráció, amely megelégedett a fegyveres egyensúlyra alapított béke (tehát az egyedüli valóban reális béke) e-yszerü fenntartásával, átadta a helyét egy új amerikai kormánynak, amelynek programja nem csupán a kommunista támadás elhárítása, s a jelenlegi fegyveres egyensúly fenntartása, hanem a szabadság eszméinek pozitiv propagálása: más szavakkal: nyilt támadás a kommunista rabszolgarendszer kiirtására. Ez az a támadás, melyre vár az egész világ. Várnak azok a népek, amelyek szovjet gyarmatként élnek. Várnak azok a népek, amelyek újonnan megkapott politikai önállóságukkal nem tudnak mit kezdeni, mert a kommunista lázitás nem hagyja élni őket. Várnak azok a népek, amelyek a szovjet tagállamaiként generációk óta várnak a szabadságra- Várnak azok a népek a szabad világban, amelyek tudják, hogy csak alckor maradhatnak meg szabadnak, csak akkor adhatnak jövőt a felnövő fiatalságnak, ha a világból kihalt a kommunizmus mételye. Szó sincs arról, hogy ezt a támadást hidrogénbombák ka! kellene megindítani. Elég pozitiv programot adni: elég szellemi, gazdasági, politikai téren szüntelenül támadni a kommunista hadállásokat, elég anyagi és politikai segítséget nyújtani mindenkinek, aki a kommunizmus ellen 'küzd. Az amerikai nép, amely a Kennedy-adminisztrációt hozta be, lassan belátta ennek a programnak a szükségAségét. Az új év egyik legnagyobb reménysége éppen az, hogy a demokrata kormányzat végre is fogja hajtani ezt a pozitiv, támadó programot. A Truma*n-féle adminisztráció a koreai események alkalmával mar megmutatta, hogy a demokrata párt képes és hajlandó rá. Másrészről alábbhagyott a koexistenciális szólamokkal való operálás a kommunista oldalon is. Hruscsovék — részben a 'kínai vörös teoretikusok nyomása alatt — az elmúlt évben nem igyekeztek többé elrejteni azt a céljukat. hogy az egész világot előbbutóbb kommunista uralom alá vessék. A szovjet miniszterelnök félreérthetetlen szavakban jelentette ki ezt a célját a Dárizsi -konferencia felrobbantásakor és még számos más esetben az elmúlt év folyamán. Ugyancsak félreérthetetlen módon adta tudtára a világnak, hogv a szovjet nem együttműködést, hanem viiágforradalmat akar, amidőn hivatalos szovjet segítséget igé-rt (és részben adott) Castro rabióbanl dájánek, Lumumba emberevő : gyilkosainak Kongóban, valamint S7 a1 airi lázadóknak- 1 Mindössze e '''nagyháború", tehát a közvetlen nyugati-keleti -atomháború témája az, ahol Moszkva és Peking felfogása különböző. Mao és társai azon az állásponton vannak, hogy ezt az iatomhéborút nem lehet elkerülni, arra készülni keli, azt vég:g kell vívni éspedig azért, mert annak a végén úgyis elpusztul úgy a nyugati, mint a moszkvai világ, s nem marad más, mint néhányszázmiilió vörös kínai. Hogy ez a felfogás nem tetszik Hruscsovéknak, azt hivatalosan is közölték a kínaiakkal. A novemberben megtartott moszkvai vllágkommunista pártértekezlet ezt a felfogásbeli ellentétet nem tudta kiküszöbölni. Moszkva és Peking között a harc, egyelőre ideológiai vonalon tovább folyik, de, hogy a küzdelem előbbutóbb véres háborúvá fog fejlődni (talán már az újesztendőben), arra jellemző az a tény, hoov az I960 év során sokszázezres deportálásokra került a sor Mandzsúriában, amely állandóan a moszkvai, illetve a pekingi befo'yss határterülete. Az a bomlási folyamat, amely az egész 1960-as évben jellemezte a kommunista országokat, át fog tehát terjedni 1961-re is. Ma már nincsen súlyosabb jelző Pekingiben, mint hogy valaki "moszkovita", azaz koexistenciális kommunista. Rövidesen meg fogjuk érni azt, hogy a két kommunista hatalom között eldördülnek az első ágyuk, vagv inkább atombombák. Akármennyire borzalmas is volna egy ilyen háború, valódi enyhülést csupán ez hozhatna az emberiség számára-Miután a koexistenciális áramlatok mindkét oldalon megszűntek, a dolog természeténél fogva csökkent a világon ma működő egyetlen kiegyenlítő hatalom, az Egyesült Nemzetek ereje is. Látszóla-o hatalmas fellendülést vett ez a szervezet, hiszen taglétszáma 99-re emelkedett, s módja volt arra is, hogy az 1960 szeptember—decemberi közgyűlésen, amely ma is még tart, végre először fejezze ki a világ közvéleményét a kommunista felforgató törekvésekkel szemben. Az is sikerült— a világtörténelemben először —, hogy nemzetközi hadsereg parancsolt megálljt az invázióra készülő diktatúrának, amikor a kongói kommunista hódítási törekvéseket az UNO expedidós hadserege hiúsította meg. Sikerült továbbá Hammarskjöld főtitkárnak az egész világ közvéleményére támaszkodva megmaradni a posztján, szem.ben a fejét kívánó kommunisták követeléseivel. Mindez első pillanatra azt a látszatot keltheti, mintha az UNO hatalmasan megerősödött volna az 1960 évben. Számos optimista úgy érzi, hogy itt ven az idő, mikor az UNO-ban egyesült | nagyszámú, de erőtlen kis- és középnemzetek az "erkölcs eredénél" fogva békére kényszerít- 1 hetik a nagyhatalmakat is. Az (év végére azonban kiderült, (hogy ez a látszat sajnos csalóka Ivóit. Az UNO pénzüovileg és I erkölcsileg is hanyatlóban van azért, mert a kongói exped'iciós hadsereg lassan, de feltartóztat- i hatatlanul elemeire bomlik szét, ! amint a tagországok kormányai jegyik vagy másik oldalra állnak i a Lumumba—Kasavubu ügyben. Az eavet'en dolog, amit az UNO nemzetközi hadserege nem tűrhet el, az a sikertelenség. Ha bárki — akár helybeli bennszülött frakció, a-kér valamelyik Inagyhatalom, vagy más politikai erő — kepes megverni, visszavonulásra kényszeríteni az UNO exoediciós hadsereget, úgy vége az UNO tekintélyének, s nem marad más hátra, mint az UNO feloszlatása- Márpedig pontosan ez fenyeget a Kongóban —, hacsak a nagyhatalmak nem avatkoznak be. Másrészről Hammarskjöld célja éppen a nagyhatalmak beavatkozásának elkerülése volt. Az a borzalmas választás vár tehát a főtitkárra, hogy vájjon enoedi-e az UNO expedidós hadse-eq meaveretését, illetve szétbomlását, s ezzel jemond-e arról a reményről, hogy a világbékét valaha is UNO-haderő tarthassa fenn —, vagv engedje-e a nagyhatalmak beavatkozását, s ezzel eov új Korea keletkezését Afrikában? Mindkét megoldás rossz —, s mindkettő múlhatatlanul Hammarskjöld lemondására és ezzel az UNO szétbomlására vezet. Ez a folyamat, amelyre 1961 évben számítanunk kell. A szét bőm ló nemzetközi erők helyét a történelem eddigi tanulsága szerint mindenkor a feltörő nemzeti erők foglalják el. A jelek azt mutatják, hogy ezek a nemzetközi erők mindenütt feltörőben vannak. Nyugat-Euróoa (amely ma már egy nemzetnek tekinthető) a NATO útján és a nyugatnémet fegyverkezés miatt is, teljesértékű atomhatalommá nőtt. Atomhatalma — éspedig Moszkva-el lenes atomhatalma — lesz talán még az 1961 évben a pekingi kormánynak is. Ha az 1961 év háborút hozna magával, abban ismét körülbelül egyenlő erejű ellenfelek fognak küzdeni —, talán atomfegyverekkel, talán azok nélkül. De ha háborúra nem is kerül sor, akikor is abba az irányba halad a fejlődés, hogy a megbukott nemzetközi erők helyét a feltörő nemzeti erők veszik átj. Talán az űrhajózás az a tér, ahoi szétbomlás helyett összműködésre lehet számítani 1961- ben. Majdnem bizonyos, hogy ez az év meghozza az ember által irányított űrhajó sikerét. Az a verseny, amely e téren az USA és a Szovjet közit folyik, talán j politikai küzdelem helyett nemes, kulturális versennyé fog alakulni a kétségekkel és bizonytalansággal kezdődő 1961-es évben. ÖT ÉVES AZ ÜJ NÉMET HADSEREG 19155 novemberében kezdődött meg az új német hadsereg felállítása és 1945 óta először volt a német közönségnek ismét alkalma, hogy német katonát láthasson. Az új német hadsereg a — Bundeswehr — kezdettől fogva sok érdeklődést és kritikát váltott ki úgy Németországban, mint külföldön, ami a körülményeket tekintve természetesnek tűnik fel. A Bundeswehr felállításának szükségességéhez kétség nem fér. A Német Szövetségi Köztársaság fegyvertelenül állott szem'ben a -keleti zóna kommunista hadseregével. Az új nyugatnémet haderő életrehívásával Nyugat- Európa is erősebb lett, mert a Bundeswehr ez Északatlanti Szövetség haderejének beépített szerves része. Az Északatlanti Szövetséghez való csatlakozás nemcsak a német közönség óhaja volt, hanem a többi nyugati hatalmak kívánsága is. A német közönség csak fokozatosan szokott ahhoz a gondolathoz, hogy ismét van egy fegyveres német haderő- Sok német a háború utáni években nem viseltetett lelkesedéssel a katonaság eszméje iránt. Az így jelentkező kritikát csak lassú és céltudatos munkával tudta a német ■kormány megváltoztatni. Mindezek ellenére még ma Is két kérdésre kíván feleletet a német közvélemény. Az első kérdés az, hogy vájjon kép>es-e a Bundeswehr az Északatlanti Szövetségben számbajöhető szerepet játszani? Erre a kérdésre a német honvédelmi miniszter, Franz Josef Franz Josef Strauss Strauss a következőkben válaszolt : "Bár hadseregünk még nem érte ei a tervezett 350.000-es létszámot és felszerelése, nemkülönben kiképzése is még kívánni valót hagy hátra, de mindezek ellenére az Északatlanti Szövetség szerves része lett a Bundeswehr és arra a kérdésre, hogy háború esetén megállnák-e helyüket katonáink, csak határozott igennel tudok felelni". A német közvélemény másodsorban arra kíváncsi, hogy milyen mértékben sikerült demokratikus alapokra helyezni az új német véderőt? Erre a kérdésre von Baudissln válaszok egy rádióinterju kenetében. Von Baudissln tábornok két eve egy páncélos hadosztály parancsnoka és előzőleg ő volt vezetője annak a honvédelmi minisztériumi osztálynak, mely kidolgozta az új német hadsereg demokratikus reformjait. Szerinte az új német hadsereg két vonalon . fogja felülmúlni a régit. Először gondoskodás történik a katonák szellemi továbbképzéséről, továbbá a hadsereg tagjai állandó tájékoztatást kapnak a legújabb eseményekről, melyek hatással lehetnek úgy belpolitikai, mint külpolitikai vonalon, A második részként korszerűvezetőképzést kap a ma német katonája, hol az egyéni felelősség fokozottabb -méretű lesz, mint azelőtt volt-Von Baucfissin tábornok végezetül megemlített egy epizódot, mely jellemző a mai német hadsereg tagjainak gondoskodására. Egy alkalommal inspekciót tartottam -téli hidegben a lövészgödrökben gyakorlatot tartó katonáim között —, kezdte von Baudissln tábornok —, az egyik újonctól megkérdeztem, hogy tudja-e miért van itt? Próbáltam egyben értésére adni, hogy mint katonának nem sok szabadságban van része, mivel mások parancsai na-k állandóan engedelmeskednie kell. A katona egy pillanatra mintha meglepődött volna, de hamarosan visszanyerte lélekjelenlétét és a következőképpen válaszolt: "A szabadság, amiért -most katona vagyok és amit védeni akarok az a szabadság, hogy engem' senki, értve önt is tábornok úr, nem tehet akaratom ellenére szöges dróttal körülvett koncentrációstáborba". (T. L.) Hruscsov influenzában fekszik kísérletek KONGÓ EGYESÍTÉSÉRE Kongó fővárosából Leopoldvi[léből jelentik, hogy Joseph Kasavubu elnök az ország belsejébe utazott , hogy a vidék népessége között politikai egységet teremtsen. A szovjet izgatást és Judáspénzt csak az elnök tekintélye tudja ellensúlyozni. • HARCOK IZREALI ÉS EGYIPTOMI HATÁRŐRÖK KÖZÖTT izraeli és egyiptomi határőrök között lefolyt lövöldözések következtében három izraeli határjőr sebesült .meg. Az arab-izraeli ellentétek kiegyenlítésére nincs közeli remény. A közel két hétig tartó moszkvai ideológiai konferencia teljesen igény be vette Hruscsov idegeit, Már a moszkvai nemzetközi tudományos gyűlés résztvevőit nem tudta fogadni. Mos: lemondta azt a tervet is, hogy a "szovjet—kínai barátság" jegyében végiglátogatja Kína na gyobb városait. MAO TSE TUNG Mao Tse-tung kínai kollégája azt üzente Hruscsov Írásbeli meghívójára, hogy soha többé nem megy Moszkvába. A kínai ellentétek miatt Hruscsov kénytelen lesz békülényebb hangot hallatni Nyugat felé-A BELGA KIRÁLY PÁR SPANYOLORSZÁGBAN TÖLTI MÉZESHETEIT Baudouin belga király és Fabiola királynő mézesheteiket a spanyolországi Cordobában töltik. Már első nap a királynő rokonainak birtokát látogatták meg. Ez történt még UJ VÖRÖS BLOKÁD KÉSZÜL NYUGAT-BERLIN ELLEN Nyugat és Kelet-Németország kereskedelmi képviselői újra felvették a tárgyalásokat, hogy kimozdítsák a két országrészt arról a hohpontról, mely a kommunistákat új nyugat-berlini blokád e‘rendelésére vezetné. Ez a külpolitikai világ robbanásra kész puskaporos hordója. • POLITIKAI TISZTOGATÁS NEPÁLBAN A Hirr-alayaban lévő Nepali királyság 39 éves semleges uralkodód, Mahendra király nagy politikai tisztogatást hajtott véy-e. F Írogatta és börtönbe záratta a miniszterelnököt, a kormány tagfait, a jobb és baloldali politikusokat1. A király azzal vádolja a kormányt, hogy "fenyegették a jogot és a kö'zrerrdet". • KOMMUNISTA GYILKOSSÁGOK VIETNAMBAN Saigonból jelentik, hogy kommunista merénylők a tengerparton lesbecsaltak egy gyorscsónakot s az abban lévő francia orvost feleségének és három gyermekének szemeiáttára felkoncolták. Jellegzetes kommunista merénylet, egész Ázsia retteg erőszakoskodásaiktól BOLDOG UJESZTENDOT MŰNK MINDEN OLVASÓNKNAK
