Kanadai Magyarság, 1960. július-december (10. évfolyam, 27-52. szám)

1960-12-31 / 52. szám

Még jőni kell, még jöni fog, így jobb kor, mely ntán Buzgó imádság eped ti Százezrek ajakan. Vörösmarty KANADAI Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa. PRICE 10 CENTS ~A ml utunk, a magyarság w«|a. ma It változatlan : hlvan az azar évat múltúnkhoz, namzati tradíciónkhoz a karasztény világnézatnak, a kriiztusi igazságoknak vagyunk követói, hirdatál" (A fant! idézat Kanaaai f. kásáké ka­pónk alté számában magja Iont ha köszöntő cikkéből való ) ARA: 10 CENT X. évfolyam, 52. szám, (fatadáut 1%u*t$atí<ZH6 KANADA LEGNAGYOBB, HETENKÉNT MEGJELENŐ MAGYAR LAPJA Toronto, 1960 dec. 31, szombat Edited and Published at 996 Dovercourt Road, Toronto PHONE: LE. 6-0333 Szerkeszti: KENESEI F. LÁSZLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Road, Toront« TELEFON: LE. 6-0333 A bomlás esztendeje Ml TÖRTÉNT ÉS MI VÁRHATÓ AZ UJESZTENDÖBEN ? Amikor az újságíró a naptári év elteltével megkísérli, hogy rö­vid vázlatot adjon a közvetlen jövőben várható politikai ese­ményekről, igyekszik a jövő ké­pét úgy megfesteni, mint az el­múlt év eseményeinek logikus folytatását. Mivel az idő nem áll meg sem szilveszter napján, sem máskor, s miután az emberi tör­ténelemnek nincsen sem eleje, sem vége, az újév tulajdonkép­pen csak egy önkényes időpont, amelyet abból a célból ragadunk meg, hogy pontot tegyünk bizo­nyos helyzetekre. így a kuszáit 1960-as év végét is megpróbál­juk arra felhasználni, hogy befe­jezettnek nyilvánítsunk bizonyos dolgokat, amelyek az év elején még kétségtelenül érezhetők vol­tak, de amelyek az év végére láthatólag lezajlottak, vagy irányt változtattak. Helyettük igyekszünk kihámozni az esemé­nyek sorából azokat az új fo­lyamatokat, amelyek elsőízben 1960-ban jelentkeztek s amelyek valószilnüleg soká dominálni fognak-Az egyik olyan irányzat, mely az 1960 év folyamán mindenütt alábbhagyott, a koexistencia-felé való törekvés irányzata. A Hrus­csov) gorombaságokkal meghiú­sított párizsi konferencia, majd a szeptemberi botrányos szovjet­magatartás az UNO közgyűlésen —, a leszerelési tárgyalások is­mételt megtorpedózása szovjet részről, az atomfegyverek ellen­őrzésébe vetett remények szovjet részről való szétszaggatása, végül az az alpári, szubintelligens ma­gatartás, amelyet a kommunista vezetők az elmúlt évben világ­szerte mutattak, megmutatta az egész világnak — beleértve a semlegeseket, az új népeket és a sxovjetbarátsággai kacérkodó bo­londokat is, hogy koexistenciáról szó sem lehet. A kommunistákkal semmi mó­don, semmi téren, semmi címen nem lehet egvüttélni. Ennek meg­­felelőheg alábbhagyott az ame­rikai kontinensen üvöltöző be­ijedtek kórusa is. Csupán néhány egyedül kószáló, szenilis, cyrus­­eaton-szerű milliomos képzeli még, hogy kaviár-vásárlással, orosz balettel, szovjet Potemkin­­falvak látogatásával meg lehet akadályozni a kommunizmus vi­lághódító törekvéseit. Az atombomba-ellenes tünte­tések, amelyek úgyszólván min­dennapos események voltak még 1959-ben, a most elmúlt évben (hála a szovjet vezetők tehetség­­te-enségének) elmúltak. Az 1960 év egyik legfőbb politikai tanulsága az, hogy a koexistencia együgyű programja még áb­rándnak sem jó. De ha mint program, el is tűnt a koexistencia gondolata a történelem süllyesztőjében —, a tény, tudniillik az a tény, hogy a szovjet és az USA között hábo­rú nem tört ki és egyelőre nem is fog kitörni —, megcáfol hatat­lan. Való igaz, hogy az 1960 év folyamán a kommunista hatalom és a szabad népek életformája egyidejűleg létezett. Csakhogy ez a koexistencia nem volt bé­kés -Ezt az egyidőben való, há­ború nélküli létezést -nem a né­piek egymásiránti tisztelete, ha­nem a pusztító fegyverek jelen­léte tartotta fenn. S ez he'yesen ven így. Amíg valahol fegyveres gang­­sterbanda működik, ott a békét csak a rendőrség tűzereje hiva­tott fenntartani. S ez a rendőr­ség volt az 1960-as évben az USA, Illetve a NATO atom-hatal­ma. De az az amerikai adminisztrá­ció, amely megelégedett a fegy­veres egyensúlyra alapított béke (tehát az egyedüli valóban reális béke) e-yszerü fenntartásával, átadta a helyét egy új amerikai kormánynak, amelynek prog­ramja nem csupán a kommunis­ta támadás elhárítása, s a jelen­legi fegyveres egyensúly fenn­tartása, hanem a szabadság esz­méinek pozitiv propagálása: más szavakkal: nyilt támadás a kommunista rabszolgarendszer kiirtására. Ez az a támadás, mely­re vár az egész világ. Várnak azok a népek, amelyek szovjet gyarmatként élnek. Várnak azok a népek, amelyek újonnan meg­kapott politikai önállóságukkal nem tudnak mit kezdeni, mert a kommunista lázitás nem hagyja élni őket. Várnak azok a népek, amelyek a szovjet tagállamaiként generációk óta várnak a szabad­ságra- Várnak azok a népek a szabad világban, amelyek tud­ják, hogy csak alckor maradhat­nak meg szabadnak, csak akkor adhatnak jövőt a felnövő fiatal­ságnak, ha a világból kihalt a kommunizmus mételye. Szó sincs arról, hogy ezt a támadást hidrogénbombák ka! kellene megindítani. Elég pozitiv programot adni: elég szellemi, gazdasági, politikai téren szün­telenül támadni a kommunista hadállásokat, elég anyagi és po­litikai segítséget nyújtani min­denkinek, aki a kommunizmus ellen 'küzd. Az amerikai nép, amely a Ken­­nedy-adminisztrációt hozta be, lassan belátta ennek a program­nak a szükségAségét. Az új év egyik legnagyobb reménysége éppen az, hogy a demokrata kormányzat végre is fogja haj­tani ezt a pozitiv, támadó prog­ramot. A Truma*n-féle adminiszt­ráció a koreai események alkal­mával mar megmutatta, hogy a demokrata párt képes és hajlan­dó rá. Másrészről alábbhagyott a koexistenciális szólamokkal való operálás a kommunista oldalon is. Hruscsovék — részben a 'kínai vörös teoretikusok nyomása alatt — az elmúlt évben nem igyekez­tek többé elrejteni azt a célju­kat. hogy az egész világot előbb­­utóbb kommunista uralom alá vessék. A szovjet miniszterelnök félre­érthetetlen szavakban jelentette ki ezt a célját a Dárizsi -konferen­cia felrobbantásakor és még számos más esetben az elmúlt év folyamán. Ugyancsak félreért­hetetlen módon adta tudtára a világnak, hogv a szovjet nem együttműködést, hanem viiág­­forradalmat akar, amidőn hiva­talos szovjet segítséget igé-rt (és részben adott) Castro rabióban­l dájánek, Lumumba emberevő : gyilkosainak Kongóban, vala­mint S7 a1 airi lázadóknak- 1 Mindössze e '''nagyháború", tehát a közvetlen nyugati-keleti -atomháború témája az, ahol Moszkva és Peking felfogása kü­lönböző. Mao és társai azon az állásponton vannak, hogy ezt az iatomhéborút nem lehet elkerül­ni, arra készülni keli, azt vég:g kell vívni éspedig azért, mert annak a végén úgyis elpusztul úgy a nyugati, mint a moszkvai világ, s nem marad más, mint néhányszázmiilió vörös kínai. Hogy ez a felfogás nem tetszik Hruscsovéknak, azt hivatalosan is közölték a kínaiakkal. A no­vemberben megtartott moszkvai vllágkommunista pártértekezlet ezt a felfogásbeli ellentétet nem tudta kiküszöbölni. Moszkva és Peking között a harc, egyelőre ideológiai vonalon tovább folyik, de, hogy a küzdelem előbb­­utóbb véres háborúvá fog fejlőd­ni (talán már az újesztendőben), arra jellemző az a tény, hoov az I960 év során sokszázezres de­portálásokra került a sor Mand­zsúriában, amely állandóan a moszkvai, illetve a pekingi be­­fo'yss határterülete. Az a bomlási folyamat, amely az egész 1960-as évben jelle­mezte a kommunista országokat, át fog tehát terjedni 1961-re is. Ma már nincsen súlyosabb jelző Pekingiben, mint hogy valaki "moszkovita", azaz koexisten­ciális kommunista. Rövidesen meg fogjuk érni azt, hogy a két kommunista hatalom között eldördülnek az első ágyuk, vagv inkább atombom­bák. Akármennyire borzalmas is volna egy ilyen háború, valódi enyhülést csupán ez hozhatna az emberiség számára-Miután a koexistenciális áram­latok mindkét oldalon megszűn­tek, a dolog természeténél fog­va csökkent a világon ma műkö­dő egyetlen kiegyenlítő hatalom, az Egyesült Nemzetek ereje is. Látszóla-o hatalmas fellendülést vett ez a szervezet, hiszen tag­létszáma 99-re emelkedett, s módja volt arra is, hogy az 1960 szeptember—decemberi közgyű­lésen, amely ma is még tart, végre először fejezze ki a világ közvéleményét a kommunista felforgató törekvésekkel szem­ben. Az is sikerült— a világtör­ténelemben először —, hogy nemzetközi hadsereg parancsolt megálljt az invázióra készülő diktatúrának, amikor a kongói kommunista hódítási törekvése­ket az UNO expedidós hadsere­ge hiúsította meg. Sikerült to­vábbá Hammarskjöld főtitkárnak az egész világ közvéleményére támaszkodva megmaradni a posztján, szem.ben a fejét kívánó kommunisták követeléseivel. Mindez első pillanatra azt a látszatot keltheti, mintha az UNO hatalmasan megerősödött volna az 1960 évben. Számos optimis­ta úgy érzi, hogy itt ven az idő, mikor az UNO-ban egyesült | nagyszámú, de erőtlen kis- és középnemzetek az "erkölcs ere­dénél" fogva békére kényszerít- 1 hetik a nagyhatalmakat is. Az (év végére azonban kiderült, (hogy ez a látszat sajnos csalóka Ivóit. Az UNO pénzüovileg és I erkölcsileg is hanyatlóban van azért, mert a kongói exped'iciós hadsereg lassan, de feltartóztat- i hatatlanul elemeire bomlik szét, ! amint a tagországok kormányai jegyik vagy másik oldalra állnak i a Lumumba—Kasavubu ügyben. Az eavet'en dolog, amit az UNO nemzetközi hadserege nem tűr­het el, az a sikertelenség. Ha bárki — akár helybeli bennszü­lött frakció, a-kér valamelyik Inagyhatalom, vagy más politikai erő — kepes megverni, vissza­vonulásra kényszeríteni az UNO exoediciós hadsereget, úgy vége az UNO tekintélyének, s nem marad más hátra, mint az UNO feloszlatása- Márpedig pontosan ez fenyeget a Kongóban —, ha­csak a nagyhatalmak nem avat­koznak be. Másrészről Hammar­skjöld célja éppen a nagyhatal­mak beavatkozásának elkerülése volt. Az a borzalmas választás vár tehát a főtitkárra, hogy váj­jon enoedi-e az UNO expedidós hadse-eq meaveretését, illetve szétbomlását, s ezzel jemond-e arról a reményről, hogy a világ­békét valaha is UNO-haderő tart­hassa fenn —, vagv engedje-e a nagyhatalmak beavatkozását, s ezzel eov új Korea keletkezését Afrikában? Mindkét megoldás rossz —, s mindkettő múlhatat­lanul Hammarskjöld lemondásá­ra és ezzel az UNO szétbomlásá­ra vezet. Ez a folyamat, amelyre 1961 évben számítanunk kell. A szét bőm ló nemzetközi erők helyét a történelem eddigi tanul­sága szerint mindenkor a feltö­rő nemzeti erők foglalják el. A jelek azt mutatják, hogy ezek a nemzetközi erők mindenütt feltö­­rőben vannak. Nyugat-Euróoa (amely ma már egy nemzetnek tekinthető) a NATO útján és a nyugatnémet fegyverkezés miatt is, teljesértékű atomhatalommá nőtt. Atomhatalma — éspedig Moszkva-el lenes atomhatalma — lesz talán még az 1961 év­ben a pekingi kormánynak is. Ha az 1961 év háborút hozna magával, abban ismét körülbe­lül egyenlő erejű ellenfelek fog­nak küzdeni —, talán atomfegy­verekkel, talán azok nélkül. De ha háborúra nem is kerül sor, ak­ikor is abba az irányba halad a fejlődés, hogy a megbukott nem­zetközi erők helyét a feltörő nemzeti erők veszik átj. Talán az űrhajózás az a tér, ahoi szétbomlás helyett összmű­­ködésre lehet számítani 1961- ben. Majdnem bizonyos, hogy ez az év meghozza az ember által irányított űrhajó sikerét. Az a verseny, amely e téren az USA és a Szovjet közit folyik, talán j politikai küzdelem helyett ne­mes, kulturális versennyé fog alakulni a kétségekkel és bi­zonytalansággal kezdődő 1961-es évben. ÖT ÉVES AZ ÜJ NÉMET HADSEREG 19155 novemberében kezdő­dött meg az új német hadse­reg felállítása és 1945 óta elő­ször volt a német közönségnek ismét alkalma, hogy német ka­tonát láthasson. Az új német hadsereg a — Bundeswehr — kezdettől fogva sok érdeklő­dést és kritikát váltott ki úgy Németországban, mint külföl­dön, ami a körülményeket te­kintve természetesnek tűnik fel. A Bundeswehr felállításának szükségességéhez kétség nem fér. A Német Szövetségi Köztár­saság fegyvertelenül állott szem­­'ben a -keleti zóna kommunista hadseregével. Az új nyugatnémet haderő életrehívásával Nyugat- Európa is erősebb lett, mert a Bundeswehr ez Északatlanti Szö­vetség haderejének beépített szerves része. Az Északatlanti Szövetséghez való csatlakozás nemcsak a német közönség óha­ja volt, hanem a többi nyugati hatalmak kívánsága is. A német közönség csak foko­zatosan szokott ahhoz a gondo­lathoz, hogy ismét van egy fegy­veres német haderő- Sok német a háború utáni években nem vi­seltetett lelkesedéssel a katona­ság eszméje iránt. Az így jelent­kező kritikát csak lassú és céltu­datos munkával tudta a német ■kormány megváltoztatni. Mind­ezek ellenére még ma Is két kérdésre kíván feleletet a né­met közvélemény. Az első kérdés az, hogy váj­jon kép>es-e a Bundeswehr az Északatlanti Szövetségben szám­­bajöhető szerepet játszani? Erre a kérdésre a német hon­védelmi miniszter, Franz Josef Franz Josef Strauss Strauss a következőkben vála­szolt : "Bár hadseregünk még nem érte ei a tervezett 350.000-es lét­számot és felszerelése, nemkü­lönben kiképzése is még kívánni valót hagy hátra, de mindezek ellenére az Északatlanti Szövet­ség szerves része lett a Bundes­wehr és arra a kérdésre, hogy háború esetén megállnák-e he­lyüket katonáink, csak határozott igennel tudok felelni". A német közvélemény másod­sorban arra kíváncsi, hogy mi­lyen mértékben sikerült demo­kratikus alapokra helyezni az új német véderőt? Erre a kérdésre von Baudissln válaszok egy rádióinterju keneté­ben. Von Baudissln tábornok két eve egy páncélos hadosztály pa­rancsnoka és előzőleg ő volt vezetője annak a honvédelmi mi­nisztériumi osztálynak, mely ki­dolgozta az új német hadsereg demokratikus reformjait. Szerinte az új német hadsereg két vonalon . fogja felülmúlni a régit. Először gondoskodás történik a katonák szellemi továbbkép­zéséről, továbbá a hadsereg tag­jai állandó tájékoztatást kapnak a legújabb eseményekről, melyek hatással lehetnek úgy belpoli­tikai, mint külpolitikai vonalon, A második részként korszerű­­vezetőképzést kap a ma német katonája, hol az egyéni felelős­ség fokozottabb -méretű lesz, mint azelőtt volt-Von Baucfissin tábornok vége­zetül megemlített egy epizódot, mely jellemző a mai német had­sereg tagjainak gondoskodá­sára. Egy alkalommal inspekciót tar­tottam -téli hidegben a lövész­gödrökben gyakorlatot tartó ka­tonáim között —, kezdte von Baudissln tábornok —, az egyik újonctól megkérdeztem, hogy tudja-e miért van itt? Próbáltam egyben értésére adni, hogy mint katonának nem sok szabadság­ban van része, mivel mások pa­rancsai na-k állandóan engedel­meskednie kell. A katona egy pillanatra mintha meglepődött volna, de hamarosan vissza­nyerte lélekjelenlétét és a kö­vetkezőképpen válaszolt: "A szabadság, amiért -most katona vagyok és amit védeni akarok az a szabadság, hogy engem' senki, értve önt is tábornok úr, nem tehet akaratom ellenére szö­ges dróttal körülvett koncent­rációstáborba". (T. L.) Hruscsov influenzában fekszik kísérletek KONGÓ EGYESÍTÉSÉRE Kongó fővárosából Leopold­­vi[léből jelentik, hogy Joseph Kasavubu elnök az ország belse­jébe utazott , hogy a vidék né­pessége között politikai egysé­get teremtsen. A szovjet izgatást és Judáspénzt csak az elnök te­kintélye tudja ellensúlyozni. • HARCOK IZREALI ÉS EGYIPTOMI HATÁRŐRÖK KÖZÖTT izraeli és egyiptomi határőrök között lefolyt lövöldözések kö­vetkeztében három izraeli határ­­jőr sebesült .meg. Az arab-izraeli ellentétek kiegyenlítésére nincs közeli remény. A közel két hétig tartó moszk­vai ideológiai konferencia telje­sen igény be vette Hruscsov ide­geit, Már a moszkvai nemzet­közi tudományos gyűlés résztve­vőit nem tudta fogadni. Mos: lemondta azt a tervet is, hogy a "szovjet—kínai barátság" je­gyében végiglátogatja Kína na gyobb városait. MAO TSE TUNG Mao Tse-tung kínai kollégája azt üzente Hruscsov Írásbeli meghívójára, hogy soha többé nem megy Moszkvába. A kínai ellentétek miatt Hruscsov kény­telen lesz békülényebb hangot hallatni Nyugat felé-A BELGA KIRÁLY PÁR SPANYOLORSZÁGBAN TÖLTI MÉZESHETEIT Baudouin belga király és Fa­biola királynő mézesheteiket a spanyolországi Cordobában töl­tik. Már első nap a királynő ro­konainak birtokát látogatták meg. Ez történt még UJ VÖRÖS BLOKÁD KÉSZÜL NYUGAT-BERLIN ELLEN Nyugat és Kelet-Németország kereskedelmi képviselői újra fel­vették a tárgyalásokat, hogy ki­mozdítsák a két országrészt ar­ról a hohpontról, mely a kom­munistákat új nyugat-berlini blokád e‘rendelésére vezetné. Ez a külpolitikai világ robbanásra kész puskaporos hordója. • POLITIKAI TISZTOGATÁS NEPÁLBAN A Hirr-alayaban lévő Nepali királyság 39 éves semleges ural­kodód, Mahendra király nagy politikai tisztogatást hajtott véy­­-e. F Írogatta és börtönbe zárat­ta a miniszterelnököt, a kor­mány tagfait, a jobb és balolda­li politikusokat1. A király azzal vádolja a kormányt, hogy "fe­nyegették a jogot és a kö'zrerr­­det". • KOMMUNISTA GYILKOSSÁGOK VIETNAMBAN Saigonból jelentik, hogy kom­munista merénylők a tengerpar­ton lesbecsaltak egy gyorscsó­nakot s az abban lévő francia or­vost feleségének és három gyer­mekének szemeiáttára felkoncol­ták. Jellegzetes kommunista me­rénylet, egész Ázsia retteg erő­szakoskodásaiktól BOLDOG UJESZTENDOT MŰNK MINDEN OLVASÓNKNAK

Next

/
Thumbnails
Contents