Kanadai Magyarság, 1960. július-december (10. évfolyam, 27-52. szám)
1960-12-03 / 48. szám
\ Még jőni kell, még jőni fog. ■így jobb kor, mely útin Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty K AH AO AI Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa. X. évfolyam, 48. szám, (^Módion KANADA LEGNAGYOBB, HETENKÉNT MEGJELENŐ MAGYAR LAPJA PRICE 10 CENTS "A mi utunk, a magyarság ut|a( ma is változatlan : hívan az azar ávat múltúnkhoz, namzati tradíciónkhoz, a keresztény világnézatnak, a krisztusi igazságoknak vagyunk kövat6i, hirdetői" (A fant! idézat Kanasal F. László la punk első számában magjalant ha köszöntő cikkéből való.) ARA: 10 CENT Toronto, 1960 dec. 3, szómba! Edited and Published at 996 Dovercourt Road, Toronto PHONE: LE. 6-0333 Szerkeszti: KENESEI F. LÁSZLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Road, Toronts TELEFON: LE. 6-0333 Ismét Nyugat kezében a kezdeményezés A kongói UKO-tagság kérdése véglegesen eldőlt, mégpedig a kommunista ellenes csoport javára A még egyre folyó UNO közgyűlés elvesztette azt a romantikus és izgalmas jellegét, amelyet Hruscsov és barátainak jelenléte okozott. Miután időközben megtörtént az amerikai elnökválasztás is, ezen a téren is lecsillapodtak a kedélyek, s az egymással szembenálló és egymást intrikáló népek mindenütt áttértek a kisebb, de valójában fontosabb kérdések letárgyalására. Azért fontosabbak ezek a kérdések, mert ezeknél megoldásra is sor kerülhet, míg a nagy nyílt problémákat ülésezéssel, ígéretekkel és fenyegetésekkel nem lehet dűlőre juttatni. Az első ügy, amely a mostani, higgadtabb légkörben befejezéshez közeledik a kongói kormány UNO-tagsága. Emlékszünk arra, hogy Hruscsov és csatlósai a Lumumbaféle szovjetbarát kormányt jelentette ki Kongó kormányának, annak ellenére, hogy Kongó köztársasági elnöke, Kasavubu, hazaárulás címén elmozdította Lumumbát. Az elesapott miniszterelnök akkor az UNO kongói főhadiszállására menekült, ahol a ghanai csapatok parancsnoka védelem alá helyezte. Időközben az is kiderült, hogy az UNO nemzetközi csapatai közül a ghanai különítmény az, ameiy aktivan bele akar avatkozni a helyi kongói politikai küzdelembe és pedig Lumumba oldalán. Miután ez ellentétben áll az UNO alapokmányával, s azzal a feladattal, amelyet a Közgyűlés a kirendelt UNO csapatokra bízott, Kasavubu elnök a ghanai különítmény kiutasítását, illetve leváltását követelte. Az ottani ősi törzsi háborúk kiújultak, beavatkoztak á Tsombe tartományi miniszterelnök parancsának engedelmeskedő katangai nemzeti csapatok is,, s a mindenirányú, mindenoldalú helyi küzdelmeknek sok halálos áldozata volt, köztük sokan az UNO csapategységek köréből is. Amidőn ilyen körülmények között elsőízben került szavazásra a kongói kérdés, az amerikaiangol-nyugateurópai javaslat úgy szólt, hogy még ne döntsenek a kormányelnök személyéről, hanem várják meg a harcok elcsendesedését. Ezt az indítványt a Közgyűlés elvetette, s így november 22-én abban az érdemi kérdésben került szavazásra sor, hogy Kongó képviseletére az Egyesült Nemzetek előtt ki jogosult: az eredetileg kinevezett, de később elmozdított oroszbarát Lumumba-e, vagy a nyugatbarát Kasavubu elnök, aki eredetileg nem volt kormányfői, hanem csupán államfői hatalommal felruházva. Kasavubu képviseleti joga egyúttal annak az elismerését is jelenti, hogy az ő általa kinevezendő miniszterelnök és kormánya hatalmát az egész világ elismeri, s hogy ennélfogva az ott működő UNO csapatok a Kasavubu, illetve miniszterelnöke által megvalósított kormányzási rendszer megszilárdítása érdekében fognak segítséget nyújtani. A Közgyűlés várakozáson felüli kedvező arányban a nyugati javaslat mellett foglalt állást. 53:24 arányban megszavazták Kasavubu képviseleti jogát, s ezzel a kongói kérdés eddig legizgalmasabb fejezete : a szovjet beavatkozási kísérlet és Lumumba diktatúrája: véget ért. Ami még hátra van, az a legális kongói nemzeti hadsereg átszervezése, a törzsi háborúk felszámolása, majd az UNO nemzetközi hadsereg feladatának korlátozása. Erre a korlátozásra aggodalommal vár az UNO Pénzügi Bizottsága, -mert Hammarskjöld főtitkár jelentése szerint, ha a tagállamok nem tesznek eleget a kongói hadsereg fenntartására vonatkozó fokozott fizetési kötelezettségeiknek, úgy ez év végére az UNO kasszája kimerült. "A történelem soha nem fogja megbocsátani nekünk — mondotta Hammarskjöld, ha olyan, aránylag jelentéktelen kérdéseken engedjük megbukni a világbéke fenntartására irányuló ezt az első komoly kísérletet — a kongói UNO-hadsereget —, mint néhány millió dollár megfizetése. Hiszen egyetlen modern hadirepülő, egyetlen nagyhatású rakéta építése elég a kért költségek hosszú időre szóló fedezésére". A főtitkár nem akarta hangsúlyozni, hogy a pénzügyi válság egyetlen oka az, hogy a szovjet egyszerűen nem fizet —, annak ellenére, hogy az egész válságot az ő beavatkozása okozta-A kongói szavazásban Kanada feltűnő módon tartózkodott a résztvételtől, ezzel tápot adva A kubai bojkott és Kanada A francia hadsereget atom-fegyverekkel látják el A szovjet-kínai ellentétek tovább mélyülnek A kanadai kormány programja annak a sok oldalról hangoztatott kétségbeejtő hírnek, hogy a kanadai kormány a nemzetközi kérdésekben nem követi teljes mértékben az USA politikáját. Ha a kanadai kormány, amely olyan dicséretes kötelességtudással vállalta megfelelő katonai kontinges kiküldését Kongóba, s amelynek korábbi külügyminisztere, Pearson volt az első, aki — a szuezi válság idején — nemzetközi UNO-hadsereg megalapítására tett indítványt—, most ilyen eivi jelentőségű ügyben, mint Kasavubu elismerése, tartózkodik a szavazástól —, úgy lovat ad azon félrevezetett politikusok alá, akik Kanadának közvetítő, egyengetői szerepet akarnak adni a kelet-nyugati kérdésben. Hogy ez mennyire veszélyes, arra jellemző a kubai félcsatlós-kormány ismételt vállveregető dicsérete Kanada felé. Castro, illetve testvére egyebek között azt jelentette ki, hogy "az USA gazdasági bojkottja megbukott azért, mert Kuba váratlan segítséget kap — Kanada részéről. Ez a felfújt propaganda a valóságban csak annyi igazságot takar, hogy a kanadai federális kormány (valószínűleg az USA- val való előzetes megbeszélések után) olyan kijelentést tett, hogy az USA-bojkott-intézkedései Kanadára semmiképpen sem kötelezőek. A következmények azonban még így is igen súlyosak. Egyik barátunk, aki a napokban járt Kubában, beszámolt arról, hogy a kubaiak éjjel-nappal ünnepelték, csak azért, mert kanadai állampolgár, s csakhogy azt nem hiresztelték, hogy Kanada az amerikaiak ellen fegyveres támadást akar indítani Kuba védelmében. Szerintünk itt az ideje, hogy a kanadai kormány — s nem csak az ellenzéki lapok jelentsék ki, hogy semmi vonatkozásban sem fogja az amerikai külpolitikai és gazdasági intézkedéseket megnehezíteni. Erre annál is inkább szükség van, mert Castroék bukását most már Moszkva is leszámította. A Pravda az elmúlt héten hoszszú cikkben oktatta ki a szakállas brigantik kormányát, hogy a szovjet célja "a béke fenntartása és a békés együttélés", nem pedig az, hogy tisztán helyi kérdések miatt világbékét veszélyeztető intézkedéseket tegyen. Más szavakkal: Castro nem számíthat többé szovjet rakéták támogatására (ami kezdettől fogva üres beszéd volt), de még arra sem, hogy a szovjet akár kilátásba is helyezze atomrakétáinak bevetését, amikor Castro és a többi amerikai ország közötti leszámolásra kerül sor. A kubai "szövetséges" elejtésének Moszkva részéről más oka is lehet. Most folyik ugyanis a Kreml falai között a vörösök "ideológiai csúcskonferenciája", amelynek bevallott célja, hogy a kommunizmus jövendő célkitűzései között szovjet, illetve vöröskínai részről fennálló ellentéteket valahogyan kiküszöböljék. Mao és társai ma is azt a politikát követik, hogy a kommunizmust erőszakos, fegyveres hódítással és a gazdaságilag elmaradott népek erőszakos feliázításával kell elérni, míg Hruscsov és társai állítólag amellett vannak, hogy a Nyugattal való "békés együttélés" előbbrevaló, s ha majd a vörös országokban megfelelően emelkedett az életnívó, akkor keil majd a Nyugat elleni végleges támadásra indulni. Az ellentéteket úgy a moszkvai, mint a pekingi sajtó nyiltan hangoztatja, s különösen a kínai lapok a sorok között nem győzik hangoztatni, hogy nemsokára .Vöröskíriának is lesz atombombája. Ebben a beállításban ez nem A KERESZTÉNY EGYHÁZAK egységesítése felé halad a világ. Erre vall a katolikus Kennedy elnökké való megválasztása, nem azért, mintha ezzel a két nagy keresztény vallás, a katolicizmus és a protestantizmus közül most a katolicizmus nagyobb súlyra kapott volna, mint amivel eddig rendelkezett, hanem azért, mert a katolikus vallású elnök megválasztása azt mutatja, hogy Amerika népe többé nem csinál döntő kérdést abból, hogy ki melyik keresztény vallásfelekezethez tartozik. POPE JOHN XXIII Hogy ez a tendencia nemcsak az amerikai kontinensen, hanem az egész világon kialakulóban van, arra eklatáns példa az a tárgyalássorozat, amely a Szentszék és az Anglikán egyház vezetői között most indult meg a Ez történt még két 'keresztény egyház egységesítése kérdésében- Már hónapokkal ezelőtt megírtuk, hogy a Pápa és a Canterbury! érsek — az anglikán egyház feje — érintkezésbe léptek egymással. Ezt a vonalat most az angol kormány is folytatta. Macmillan miniszterelnök látogatást tett XXIII. János pápánál, s a hivatalos kommüniké szerint a két egyház összeolvasztásáról volt szó. Az anglikán egyházat Vili. Henrik angol király alapította 1531-ben, nem vallási okokból, hanem azért, hogy az akkori pápa elleni személyes gyűlöletét kifejezésre juttassa. Az anglikán egyház kezdetben tiszta katolikus elveket vallott, s később is csak azért vált inkább protestánssá, mint katolikussá, mert abban az időben a p rotes ta n iiizmu s refo r mvtö rek vése, s általában a tradiconális keresztény elvek modernizálása egyike lett a világ uralkodó eszméinek. A későbbi évszázadok abszolutisztikus uralkodói eszméi, majd később Nagybritannia hatalmának világhatalommá való kifejlődése miatt az anglikán egyház a szó szoros értelmében angol nemzeti egyházzá lett, s egyúttal abban a mértékben vált református egyházzá, amilyen mértékben az angol szellem az Idők folyamán tovább és tovább modernizálódott. A legújabb történelmi áramlatok hatása alatt azonban a különböző keresztény vallások..-közötti eltérések elsimultak, s a kommunizmus pogánysága ellen mindenkinek egyformán s egy táborban kell 'küzdenie. Egyúttal megszűnt az angol világbirodalom is, s így az anglikán vallás többé nem zászlóvivője, illetve szellemi vezetője egy olyan fizifM HAROLD MACMILLAN CHURCHILL—KRUPP BARÁTSÁG Winston Churchill, a világhírű nagyapa hasonló nevű unokája, meleg barátságot tart Alfred Krupp német iparmágnás fiával. Krupp börtönben volt, mint háborús főbünös-A fiatal Churchill és Krupp fia, Arndt von Bohlen együtt tanulnak az Oxfordi Egyetemen. Mindketten szenvedélyes síelők. Arndt az egyetemi sí-csapat kapitánya, Churchill pedig: titkára. "Winstonnaí a legjobb barátságban vagyunk" — mondja az ifjú 21 éves német. "Semmi ellentétet sem érzek Oxfordban a Krupp-családdal szemben" — folytatja Arndt, "a jövő hónapban együtt megyünk sí-kirándulásra Ausztriába". A fiatalság fogja megteremteni az angol—német barátságot, amit az idősebb nemzedéknek nem sikerült maradéktalanul létrehozni. • SZTRÁJK A BELGA KIRÁLY ESKÜVŐJE NAPJÁN Belgiumból jelentik, hogy Hubert Rassart szenátor országos sztrájkot hirdet december 15-ére. Ezen a napon tartja Baudouin király esküvőjét Fabiola de Móra Y Aragon grófnővel. a KANADAI—NÉMET ELLENTÉTEK A franciaországi Metzből jelentik, hogy Holdfast környékén a NATO csapatok gyakorlatot folytatnak. Kanadai katonai egységek feladata volt a Kiel csatorna "elfoglalása". A kanadaiak azonban megtagadták a hadművelet végrehajtását, mert a csatornát német csapatok "védelmezték". Ki kellene húzni már egyszer a szívekből ezeket a régi töviseket és úgy a NATO keretében, mint egész Európában komoly nyugati egységet létrehozni. • GYERMEK, AKI MINDENT TUD Buenos Airesben egy garázsmechanikusnak van egy négy éves kis fia, aki teljesen ismeri a motor működését és alkatrészeit s aki a fülével meg tudja állapítani, hogy melyik rész nem működik jól. Ezt az érdekes hírt a Critica című buenos airesi napilapban olvastuk . • UJ CSÚCSTALÁLKOZÓ KENNEDY ELNÖK HIVATALBA- kssösssl. LÉpÉ^JTÁN -Harold Macmillan angol miniszterelnök az elmúlt héten néhány napot Rómában tartózkodott, ahol Olaszország hozzájárulását igyekezett megnyerni egy új Nyugat-Keleti csúcstalálkozóhoz közvetlenül Kennedy elnök hivatalba lépése után. Ezzel függ össze az a hírünk is, hogy Macmillan miniszterelnök február közepén látogatást tesz Washingtonban. Ezt megelőzi valószínű-1 leg Adenauer utazása, akit aggaszt az a bizonytalan politikai I állásfoglalás, melyet az angolok tanúsítanak Nyugat-Berlin kérdésébeni » I jelent egyebet, mint hogy ha ez a stádium elérkezik, úgy a pekingi kormánynak nem lesz többé szüksége arra, hogy Moszkva tanácsaira hallgasson, mert hiszen az atombombák ugyanúgy eshetnek például Indiára és Pakisztánra, mint Mandsuriára, vagy netán Oroszországra is. Hogy az események ebben az irányban fejlődnek, az világos, csupán az időpont ismeretlen még. De nemcsak Vöröskína adja értésére a világnak — jelenlegi ellenfeleknek és jelenlegi szövetségeseknek egyaránt —, hogy nem kér és nem fogad el tanácsot. Franciaország, ameiy két éve robbantotta fel első atombombáját a Szaharában, máris belépett a katonai szuper-hatalmak sorába- November 22-én * párizsi parlament az ellenzéki csoportok tiltakozása dacára hatalmas többséggel megszavazta a francia hadseregnek atombombákkal való felszerelését. Az USA, Nagybritannia, a szovjet mellett tehát most már Franciaországnak is vannak szabályos, atombombákkal felszerelt katonai egységei. Ide tartozik az a hír is, hogy az Északatlanti Egyezmény (NATO) főparancsnoka, Norstad tábornok azt javasolta, hogy a NATO tagok helyezzék közös parancsnokság alá atomerejüket Európában. Miután most már három nyugati nagyhatalom rendelkezik atomfegyverekkel, Norstad javaslata nem egyebet jelent, mint azt, hogy szükség esetén — tehát a NATO országok elleni támadás esetén — a többi tag, elsősorban Nyugat- Németország, szintén használhassa ezeket a korszerű fegyvereket. A trónbeszéd, amely tudvalevőleg Kanada legközelebbi kormányprogramját adja meg, ezúttal szokatlanul rövid volt, s a kormány kérésére lerövidítették a parlamenti vitát is. A beszéd a következő fő pontokat tartalmazza : A kormány minden eddigit meghaladó útépítéseket hajt végre. A Közgazdasági Minisztériumban külön osztályt szerveznek a feldolgozó iparok fejlesztésére. A Terv- és Fejlesztési Minisztérium átalakul kereskedelmi és fejlesztési minisztériummá, külön árukutató intézettel. A Mezőgazdasági Minisztériumban eladási szakosztály« szerveznek. Téli közmunkát hajtanak végre. Olcsóbérü lakóházépítési programot kezdenek. Uj alapokra fektetik az erdőfejlesztési programot. Nagyarányú útmenti táborhelyépítésbe kezdenek. A bányafeltárások előmozdítására modern mágneses eljárást vezetnek be. Az elmebetegek kezelésére és az ezzel kapcsolatos kutatómunka fejlesztésére külön alapot létesítenek. Modernizálják a fiatalkorúak büntetőintézetének programját. Fejlesztik a turisztikát megfelelő intézmények létesítésével. Az alkoholisták kezelésére intézményeket létesítenek. A hipnotikus gyógymódokat ellenőrzés alá veszik- A városi törvényhatóságok és iskolatanácsok szervezetét mearáltoztatják. ^ A kai hatalomnak, amely hajdan a ■világ legnagyobb részére terjedt ki. Itt az ideje tehát, hogy az 'anglikánok visszatérjenek a római egyház kebelébe, hiszen a katolicizmus volt az a szellemi erő, amely a politikai változások ellenére közel 2000 éve egyesíti az erőszak ellen harcoló népeiket, egy közös táborban- Ez az jaz általános elv, amelynek felismerése végre összehozza a római egyházat és az eredetileg szakadár anglikán egyházat.
