Kanadai Magyarság, 1960. július-december (10. évfolyam, 27-52. szám)

1960-07-02 / 27. szám

X. évfolyam, 27. szám, 1960 július 2, szombat 2 KANADAI MAGYARSÁG KANADAI @4H4cLí4tt 996 Dovercourt Road, Toronto 4, Ont., Canada Telefon: LE. 6-0333 Főszerkesztő: KENESEI F. LÁSZLÓ Megjelenik minden szombaton Szerkesztőség és kiadóhivatal: 996 Dovercourt Rd., Toronto 4 Hivatalos órák: reggel 9-töl délután 6-ig IIAfizetési árak: egész évre $5.00, fél évre $3.00., egyes szám ára: 10 cent Külföldön: egész évre $6.00, fél évre $4.00 Válaszbélyeg nálkül érkezett levelekre nem válaszolunk I Felhívás nélkül beküldött kéziratokat, képeket, nem őrzünk meg és nem küldünk vissza, még külön felhívás, vagy portóköltség mellékelése esetén sem. A közlésre alkamasnak talált kéziratok esetében is fenntartjuk magunknak a jogot, hogy azokba belejavítsunk, lerövidítsük, vagy megtoldjuk, ha arra szükség mutatkozik. Csak ritkán gépelt kéziratot fogadunk el. Minden névvel aláírt cikkért, nyilatkozatért a szerző felelős. CANADIAN HUNGARIANS Editor in Chief: LÁSZLÓ F. KENESEI Published every Saturday by the HUNGARIAN PRESS LIMITED 996 Dovercourt Road, Toronto 4, Ont., Canada Újabb fejezet zajlott le a hidegháború most folyó szakában Éppenugy, mint a párizsi konferencia bukása, a mostani fejezet is sok felesleges izgalmat okozott, hangos propagandasikereket ho­zott a kommunista üvöltő kórusnak, de végeredményben a bolse­visták gyengeségét mutatta és a Nyugatnak hozott megerősödést és kézzelfogható előnyt. Miután Eisenhower lemondotta tokiói útját Kishi japán miniszterelnök kérésére azért, mert a professzio­nista kommunista terrorista-bandák jelenlétében az Elnök szemé­lyes biztonságát csak komoly fegyveres erővel lehetett volna ga. rantálni, a vörösök és velük együtt a nyugati világ ellenségimádó bolondjai már azt várták, sőt jósolták, hogy az amerikai—japán katonai szerződés nem fog törvényerőre emelkedni, hogy az ame­rikai légibázisokat Japánban fel kell számolni, aminek további kö­vetkezménye a távolkeleti amerikai védelem felszámolása lesz. Egy lépéssel ezután — üvöltöttek a kommunistabarátok és a beijedtek — következik Formoza vöröskínai megszállása, majd India, Indoné­zia stb. megszállása, Ehelyett egyszerűen az történt, hogy a japán parlament, s az egész japán lakosság hideg vállvonogatással nézte és törte, a 300.000 fizetett kommunista csürhe gyerekes handabandázását az utcákon, beleértve a sokszázezer "Haza, amerikaiak" című plakátot. A kutya ugat — a karaván halad, — ez volt a japán nép maga­tartásának lényege. Az amerikaiakkal kötött tízéves katonai szer­ződés szépen törvényerőre emelkedett, a japán miniszterelnök nem mondott le (de ha lemondana is, ez semmit sem változtat a szerződésen) és a kommunisták továbbra is csak szavakkal képe­sek ijesztgetni a világ bármely olyan pontját, ahol a fölényes erejű amerikai haderő tartózkodik. A hiábavaló orditozás feletti dühükben a kommunisták ismét elkezdték ágyúval lőni Quemoy és Matsu szigetét (azokat a szigeteket, amelyeknek elfoglalását már 1955- ben olyan nagy hangon Ígérték) pontosan akkor, mikor Eisenhower Formozán tartózkodott. A pekingi sajtó maga is úgy állította be ezt a 86.000 gránát kilövésével járó görögtözet, hogy ezzel "Eisen­hower elleni megvetését" akarja kifejezni. Eisenhower szokott nyugalmával úgy nyilatkozott Formozán, hogy ez a kommunista dühkitörés megint azt a megvetést mutatja, amelyet a kommunista vezetők éreznek, de nem Amerikával, hanem az emberi élettel szemben, mert az ágyúzás egyetlen eredménye az volt, hogy Matsu szegény halászlakosságából 150 gyerek és nő pusztult el. Ezt a szörnyű eredményt egyébként első lapon hozta az egész indiai és indonéziai sajtó, ilyesféle címszavak alatt "A kommunista propa­gandabálvány 150 emberáldozata". Annál a néprétegnél tehát, amely előtt a japáni felbérelt fizetett kommunista suhancok azt a benyomást akarták kelteni, hogy a Távol-Kelet Amerika ellen, s a vöröskínaiak oldalán áll, az Eisenhower látogatásával kapcsolatos események ellenkező hatást keltettek: megerősítették azt a meg­győződést, hogy a kommunisták mérhetetlenül gyengék ahhoz, hogy az USA által védett országokat elfoglalják, s újra megmutat­ták, hogy az egyetlen front, ahol a bolsevisták gyilkos tehetetlen­sége eredményt tud elérni: a védtelen asszonyok és gyermekek halomra való mészárlása. Az amerikai Elnök látogatása során az az ország, amely való­ban ismeri, mit jelent a kommunizmus, nevezetesen Dél-Korea, messze előljárt az ünneplésben és az ovációban. Milliós tömegek éltették Eisenhowert Seoul utcáin. Egyedül a távolkeleti út utolsó állomásán, a háborúból oly jólismert Okinawa szigetén sikerült az előre odaszállított néhányszázfőnyi professzionista kommunista agitátornak a Pekingben megszövegezett tiltakozó táblákat kiten. niük. Az egész távolkeleti út legexponáltabb pontjain, Dél-Koreá­­ban, Formozán és a Fülöp-szigeteken nemcsak a kormány, hanem az egész nép lelkesedéssel fejezte ki bizalmát és szeretetét az ame­­riaki nép és az amerikai hadsereg iránt, azon a ponton pedig, ahol a kommunista propaganda óvatosságra késztette Eisenhowert, a valóságos, katonai siker teljes: az amerikai bázisok maradnak és erősödnek. HOGY KEZDŐDÖTT 1 IRTA STAN MOKRZYCKI Az alábbi sorozatunk a New Canadian Press széles körökben ismert igazgatójának, a népszerű Stan Mokrzyckinek európai úti élményeiről írt beszámolójából közöl részleteket. Az örökké jókedvű, szellemes Stan nem akart irodalmi müvet alkotni, sem versenyre kelni az európai utak részleteiről áradozó utazási propagandafüzetek­kel. Egy intelligens, felnőtt kanadai bevándorló szólal meg itt, aki most végre hoz­zájutott ahhoz, hogy mindannyiunk álmát: az európai turistautat megvalósíthassa, még mielőtt az idős kor megakadályozza az élet apró örömeinek élvezetét. Olva­sóink sok gyönyörűséget fognak találni ebben a sorozatban, ahogy mi magunk is szívesen olvastuk barátunk kötetlen csevegését. Stan Mokrzycki Amióta az öreg János bácsi — foglalkozására nézve taxisoffőr — azt a jó tanácsot adta, hogy taxin járjak haza, ahelyett, hogy idegölő hajtással fejezzem be a napi munkát, — mi ketten őszin­te jó barátok vagyunk. János bácsi elmúlt hatvan éves, mégis nyugodt, udvarias, elpusztítha­tatlan egészségű fiatalos ember. Kettőnk barátságából tulaj­donképpen csak én kapok, — ő az, aki állandóan beszél, vic­cekkel traktál (amelyek nagyré­­sze szigorúan férfitársaságba va­ló) és főleg mély értelmű filo­zófiai igazságokat mondogat, amelyeket olyan férfiak szoktak a kabátujjukbó! kirázni, akik már mindent láttak és mindent is­mernek. János bácsi nemcsak soffőr, hanem egy belvárosi kocsipar­kolóhelyen is felvigyázó. Sok-sok emberrel kötött már barátságot, — sok barátot vesztett már el, akik közül sokan örökre hagyták ott a földi tülekedést. Mikor úgy látja, hogy túlságo. san sietek, vagy késő éjjelig dol­gozom, ilyesmiket mond: "Mit ér magának az átütő siker, ha már a föld alól élvezi?" vagy: "Élvezze ki az életet, mert már kevesebb van hátra, mint ahogy látszik". De az /igazi lökést a kö­vetkező megjegyzése adta ne­kem : "Barátom, maga igazság szerint már régen halott!" Er­re meghökkentem. Igaza van. Mindannyian tulajdonképpen már régen halottak vagyunk, s mégis mind úgy élünk, mintha még ezer évünk volna hátra. Ta­lán az a hiba, hogy annyi min­dent akarunk az életbe belezsú­folni, hogy nem is érünk rá él­ni? Hányán vagyunk, akik anya­gi sikert, anyagi biztonságot haj­­hászuntk, s az élet élvezetes rész­leteit állandóan elhalasztjuk más­korra, — amikor talán már késő lesz I Ha azután felébred bennünk a vágy, hogy kiszakadjunk a mindennapi élet zajából, azt tesszük, amit én is tettem. Né­hány hét alatt meglátogattam Koppenhágát, Varsót, Stockhol­mot, Bécset, Rómát, Nápolyt, Milánót, Zürichet, Frankfurtot, Düsseldorfot, Párizst, Londont. Újra találkoztam néhány régi ba­ráttal, új barátokat szereztem, láttam csodás tájakat és többet tanultam a népekről és az or­szágokról, mint minden földrajz­­könyvből. Nagyszerűen érez­tem magamat, s magammal hoz­tam egy életre való emléket. Már előre szeretnék válaszol­ni néhány elkerülhetetlen kér­désre. Kérem: nem muszáj aranybányatulajdonosnak lenni ahhoz, hogy valaki Európában utazást tegyen, bár az ilyesmi nem árt, ha valaki minden gyö­nyörben meg akar fürdeni, ami ott kínálkozik. Repülőn Európá­ba utazni és vissza körülbelül annyiba kerül, mint egy nyaralót bérelni a Sirncoe partjánál — és higyjék el, az utazás sokkal érdekesebb szórakozás! Azt se kell megvárni, amíg nyugdíjba vonulunk, hogy időt szakíthassunk erre az útra. A szabályos kétheti vakáció elég arra, hogy egy-két országot meglátogassunk, s felkeltsük az étvágyat arra, hogy jövőre is­mét Európába utazzunk. A kulcs a repülőn való utazás, mert en­nek a segítségével válik lehető­vé, hogy néhány órán belül Eu­rópába kerüljünk. Európába a legjobb utazási időszak a koratavasz, s az ősz. Színházak, operák ilyenkor tel­jes üzemben vannak, kiállításo­kat tartanak mindenütt, s főleg a mérsékelt időjárás miatt nem annyira kimerítő az egésznapi nézdegelés és kirakatnézés. Ilyenkor sokkal olcsóbb is utazni, mert sóik hotel mérsékelt ára­kat számít, s a repülés is ol­csóbb. Ha nyáron utazunk, gyak­ran verekedni kell a hotelszo­báért és sok üzlet — különösen Párizsban — nyári szabadságot tart. Hadd mondjam el, én hogyan utaztam. Nem sorolom fel sem a helyeket, sem a hoteleket, mindössze a tapasztalataimat akarom közölni azokkal, akik szintén Európába utaznak, vagy útiterveket kovácsolnak. Magam részéről a SAS skandináv repü­lőtársaság gépébe szálltam Montrealban egy délután. Azért választottam ezt a társaságot, mert ennél a legjobb az utasok kiszolgálása, — ezeken a gépe­iken érzi magát az ember a leg­otthonosabban', itt kiapja az igazi tősgyökeres európai udvarias­ságot, finom ételeket, italokat — s emellett a szolgálatban álló hölgyek is itt a legcsinosabbak, ami szintén fontos tudnivaló. Árak szempontjából nincs kü fönibség a légitársaságok vonalai között, s az üzleti verseny egye­dül az utasokkal való bánás­módban mutatkozik meg. A DC—7C gép 80 utast visz Koppenhágába, ahova egy kel temes, pihentető út után reggel 9-kor érkezünk meg. Nem taga' dóm a tengeri útban rejlő szá­mos szépséget, — de énnekem különös, majdnem perverz gyö­nyörűséget okoz, hogy i 0.000 méterrel a tenger felett vacso­rázhatok, koktélokkal, borokkal, minden földi jóval. Elsőosztályú utasnak mindez jár. A turista­­osztályon pontosan ugyanilyen a kiszolgálás, legfeljebb az éte­lek nem ilyen hallatlanul íuxuso. san finomak, s azt mondják, hogy csak az elsőosztályú uta sok kapnak lefekvés előtt bú csúcsókot a szolgálatban álló ifjú hölgytől. (Megjegyzem, le­het, hogy ez a különös spéciál­­szolgálat csak nekem egyedül ár, mint közismert dón jüannak, ha-ha!) (Jövő heti számunkban foly­tatjuk.) SZENT ISTVÁN LOVASSZOBRA GYŐRÖTT Az Uj Ember jelenti, hogy Győr város törvényhatósága még 1938-ban, Szent István ha­lálának kilnecszázadik évfordu­lóján elhatározta, hogy felállítja a szent király szobrát. Medgyesi Ferenc el is készítette a szobrot, amely az 1939-es párizsi világ­­kiállításon első dfjat nyert. A szobrot eddig Budapesten őriz­ték, most pedig Győrbe került, ahol a régi várfal tövében a Rá­ba partján létesített új parkban helyezték el. efloooaBuQgcxBwoooQoeefloogQggwoQeoooowwwwwoe Ha úszni megyünk mindig ta­nácsos, hogy legalább ketten, de jobb ha hárman vagyunk. Egyedül úszni, bármily jól is­merünk is egy tavat, vagy vidé­ket, sohasem tanácsos, ha még oly jó úszók vagyunk is. Néhány jó tanács az úszásra nézve: Ne menjünk úszni, ha fárad­taik vagyunk. Soha se menjünk a vízbe köz­vetlenül étkezés után. Könnyen kaphatunk gyomorgörcsöt. Vár­junk egy, de inkább két órát, mi­előtt úszni mennénk. Ne hagyjuk, hogy a gyerme­kek felügyelet nélkül maradja­nak a vízben, még, ha gumiövek­­kel, gumilabdákkal, fapalánkok­­kal és más vízfönntartó eszkö­zökkel vannak is ellátva. Köny­­nyen kisodorja őket a víz a mély­re. Ha lábunkban görcsöt kapunk, feküdjünk hátunkra és igyekez­zünk lebegni a víz színén. Ha partra értünk, masszírozzuk a fá­jó izmokat addig, míg a görcs el nem múlik. EURÓPAI KRÓNIKA (Folytatás az első oldalról) A PÉLDÁTLAN NÉMET MUN­KATEMPÓ egyik beszédes ered­ménye: tíz év alatt 200 milliárd Márkát költöttek el építkezésre Ennek hetven százalékát a lakó­házak, lakások építése teszi ki... A német gyárak ma a világ leg­modernebb gyárai, hiszen a nagy háború utáni demontázs után: mindent élőről kellett kezdeni, új épületekkel, új gé­pekkel, új munkametódusokkal. Egyik titka ez a német "Wirt­schaftswunde rnek" . . . Ma már a német márka felértékeléséről beszélnek, mert 20 milliárdos arany- és devizafedezetével a világ egyik legkeményebb valu­tája. A németek erre nem hajlan­dók, mert ez megdrágítaná ex­portjukat. A ROPPANT ÉPÍTÉS ÉS FEJLŐ­DÉS PERSZE NINCS ARÁNYBAN A BELSŐ ÁTALAKULÁSSAL. A német nem "homo politicus", mint a francia, angol, vagy ma­gyar, hanem "homo oeconomi­­cus", elsősorban a gazdasági jó­lét érdekli ... A múlt felszámo­­ása folyamatban van ugyan, de még nem pótolták semmiféle újabb politikai koncepcióval azonkívül, hogy az újraegyesí­tést követelik. A múlt felszámo­­ása, a nemzeti-szocialista jog­rendszer lassú lebontásán kívül, a volt szereplő személyek ügyei­nek kivizsgálásával egyidőben történik. A lapok néhány meleg szóval parentálták el a most el­hunyt Walter Funk volt birodal­mi gazdasági minisztert, a volt Reichsbank elnökét, aki a hábo­rús pénzügyeket zseniálisan ol­dotta meg. Közben Göring leá­nya pert nyert az állam ellen és nem kell visszaszolgáltatnia azt a körülbelül 60 ezer márka érté­kű Lucas Cranach képet, amit Európa egyik legnagyobb közép­kori mestere festett, Köln váro­sának. Ezt a képet Edda Göring keresztelési ajándékként kapta annakidején Köln városától. Ezt a pert is, mint sok hasonlót tisz­tán jogi és nem politikai szem­pontból döntötték el. A néme­teknek eme, az angolokéhoz ha­sonló, emelkedett jogérzéke jel­­emző különben az Eichmann­­ügyre is. ők nem védeni akarják Eichmannt, hanem a német jog értelmében elítélni . . . Most egyébként a német bün­tetőjog reformja fekszik a parla­ment előtt. Hatalmas vita várható és nem* lehetetlen, hogy újra bevezetik a; halálbüntetést. A bűnügyek szá­ma ijesztően emelkedik. Az el­múlt évben 63 ezer 700 sexuális bűncselekmény, 5662 gyilkos­ság, emberölés foglalkoztatta a rendőrséget. Az összes bűncse. lekmények száma sajnos elérte az egymilió 200 ezret. A hábo­rús és háborúutáni idők erköl­cse tükröződik vissza ezekből a számokból . . . Akkoriban olcsó volt az emberélet és semmit sem' jelentett a tulajdon. Visszatérve a múlt felszámolásához meg kell említeni, hogy ezzel egyidőben újabb nacionalista irányú moz­galmak is észlelhetők, amelyek­nek azonban nem annyira poli­tikai jelentősége, mint inkább az erkölcsi igazság kiderítését szol­gáló célja van. A fegyveres SS- alakulatoki ez évben is nagysza­bású összejöveteleket rendeztek. Sepp Dietrich, volt SStá.bornok, a Hitler-testőrségi parancsnoka és sok más magasrangú SS-tiszt szólalt fel. A sajtófényképésze­ket elkergették és Götz von Ber­­ihingen híres, a mi nyelvünk szerint ordináré mondásával traktálták . . . Sok külföldi ven­dég volt, finn, norvég, holland, ukrán, lengyel és magyar SS- alakulatok tagjai jelentek meg a találkozón . . .,amelynek jel­lege csak egyben emlékeztetett a régi időkre: a megalkuvás nélküli antibolsevizmus. Ezt, a ma már csak társadalmi erőt, Adenauer bármikor felhasznál­hatná a bolsevizmus elleni küz­delemben, ha nem lebegne fe­lette az antiszemitizmus, ma már kétségtelenül elhalványult ár­nyéka. . . o—o HRUSCSOVÉK egyébként újabb anyagot szolgáltattak vi­lágnézeti és erkölcsi ellenfeleik­nek. A Nyugat-Beriinben 1952- ben elrabolt Dr. Linse, aki egy antikommunista jogász-szervezet vezetője volt, már 1953-ban meg­halt a Szovjetunióban. Halálát mélységes titok: fedi, hiszen egészséges, erős fiatalember volt és bizonyos, hogy nem náthában halt meg . . . AZ OROSZOK NEM VÁLTOZNAK... A bolseviki erőszakosság, az orosz szemtelenség és vak ön­bizalom jellemzésére, hadd idéz­zünk egy könyvből: Az orosz miniszterek tárgyalási módja ab­ban áll, hogy a maguk nyers né. zeteit kendőzetlenül, mint ulti­mátumot adják elő, amelyeket feltétel nélkül kell mindazoknak elfogadniok, akik velük tárgyal­nak. Nekik annyira túlzott véle­ményük van a saját hatalmuk­ról és oly mélyen meg vannak arról győződve, hogy más né­pektől nincs mit félniök, hogy szerintük csak ezen a módon és hangon érhetik el saját előnyei­ket, a dolgok állása és a méltósá­guk megóvása szempontjából. Ha megfontoljuk, hogy a legve­szedelmesebb nemzetek minő udvariassággal, előzékenység­gel, sőt hizelkedésekkel kezelték az oroszokat, ha ragyogó ered­ményeikre gondolunk, amelyek­kel politikájukat és haderejüket szinte megkoronázták, akkor csak csodálkozhatunk felfuval­­kodottságukon, szemtelenségü­kön, amely rendszerint csupán a szerencséjük következménye. Ez az idézet az Ur 1765-ik esztendejéből való, de 1960-ban is érvényes megállapításo­kat tartalmaz. Szerzője, gróf George Macoartney, volt angol miniszter és diplomata, aki 1765-ben kereskedelmi szerző­dést kötött az oroszokkal . . . Hja, az idők vátoznak ugyan, de bizonyos népek aligha. Mind­egy, hogy cár, vagy diktátor ve­zeti őket. Majdnem azt írtuk, hogy cár vagy kalaposinas . . . Ez utóbbi ugyan éppenolyarv mindegy lenne, mert hiszen Niki­ta tehénpásztor volt, az ukrán szteppék kaubolya (cow-boy-a), s múltjából magával hozta nem­csak a foglalkozás nyerseségét, hanem a csípőből való lövöldö­zés elavult virtusát is, no meg a "finom" diplomata modort . . . SPANYOL—PORTUGÁL TÁRGYALÁSOK Francisco Franko spanyol ge­neralisszimusz és Antonio Oli­­viere Salazar portugál minisz­terelnök a spanyolországi Meri. dában találkoztak. Az utolsó há­rom évben ez már a második sze­mélyes megbeszélés a két állam vezetője között. Ellopták Margaret hercegnő férjének viaszszobrát A LÉGI ÁLLOMÁSOK TETŐZETE VÉDI AZ UTASOKAT ÖS A REPÜLŐGÉPEKET: A Pan American World Airways forradalmi új állomásokat létesít a repülőgépek utasainak. Hat óriás Jet Clippers fér el a te­tőzet ereszei alatt a Newyorki Nemzetközi Repülőtéren. A tetőzet 114 láb távolságra nyúlik ki az üvegfalú épületektől. A kellemetlen érkezés és indulás régen elfeledett dolog már az utasok előtt, valamint a személyzet, a csomagok, rakomá nyok és a posta számára s az utasoknak többé nem kell megmászni a magas lépcsőket. Ez egyúttal kilátó erkély is, ahonnan madártávlatból lehet látni a vidéket és a kifutópályát. Ellopták Anthony Armstrong- Jones viaszszobrát Londonban. A bábut Mrne Tussárd készítet­te, értéke 500 angol font. A lon­doni hires múzeumban helyez­ték el azon napnak előestéjén, mikor Margaret hercegnő férjé­vel visszaérkezett caribbeani nászút járói. A viaszszobrot egy londoni utcai telefonfülkében találták meg. Egyik rendőr arra lett fi­gyelmes, hogy egy fehér nyak­­kendős és kabátos ember moz­dulatlanul ráhajol a telefonké­szülékre. Azt hitte részeg em. berrel van dolga és be akarta kísérni a kerületi őrszobára. Leg­nagyobb meglepetésére azonban az ellopott viaszbábut találta meg. A rendőrség azt hiszi, hogy egy múzeumi látogató a zárás időpontjában kilopta a viasz­szobrot az épületből, de az utcán nem tudta észrevételenül elszál­lítani s így hamar egy telefon­­fülkébe tette. Az eleven Tomy, amint bará­tai mondják, igen jót mulatott a történeten. A fiatal pár a Britan­nia királyi jachton a múlt hét végén érkezett meg nászútjáról. Mikor kiszálltak a hajóról rögtön közölték velük az ellopott viasz­­bábu történetét s különösen azon nevettek, hogy a rendőr a bábut "részeg. ember"-nek néz­te. Lapunk igaz barátja csak az lehet, aki pontosan előfizet I OLVASD ' *S SZEREZZ ÚJABB BARÁTOKAT! Vigyázzunk az úszásnál

Next

/
Thumbnails
Contents