Kanadai Magyarság, 1960. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1960-03-12 / 11. szám
Még jőni keli, még jőni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epeden Százezrek ajakén. Vörösmarty Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa. (ZattadiOtt IZciaym&UM PRICE 10 CENTS "A mi utunk, a magyarság útja, ma is változatlan: hlvan az axar évse múltúnkhoz, nemzeti tradiciánkhos, a keresztény világnézetnek, » krisztusi igazságoknak vagyunk követői, hirdetői" (A fenti idézet Kenesel F. Lásslé lapunk első számában meg|elent beköszöntő cikkéből valő.) ARA: 10 CENT X. évfolyam, 11. szám, KANADA LEGNAGYOBB, HETENKÉNT MEGJELENŐ MAGYAR LAPJA Toronto, 1960 márc, 12, szombat Edited and Published at 996 Dovercourt Road, Toronto . PHONE: LE. 6-0333 Szerkeszti: KENESEI F. LÁSZLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Road, Toronto TELEFON: LE. 6-0333 EISENHOWER délamerikai diadalutja utolsó állomásán, Montevideoban a kommunisták által pénzelt állítólagos egyetemi hallgatók tüntetést rendeztek az elnök ellen. A nemzetközi kommunista agitátorok, kik szerettek volna Eisenhower útjából fiaskót csinálni, megdöbbenéssel tapasztalták, hogy az elnököt mindenütt a legnagyobb szeretettel és lelkesedéssel fogadják. Ezért Mo ntevideoba szállították mindazokat, kik hivatásszerűen foglalkoznak a délamerikai rendbontások megszervezésével. Nardona uruguayi elnök ezért szoros biztonsági intézkedéseket rendelt el, s amikor Eisenhower az amerikai követség erkélyén megjelenve búcsúbeszédét mondotta, verekedésre került a sor a csekélyszámú tüntető és a sokszázezernyi lelkes ünneplő tömeg tagjai között. A kommunisták a rendfenntartó rendőrkordon ellen fordultak, a rendőrség könnyfakasztó gázt alkalmazott, amely Eisenhowert is érte. A tüntetés percek alatt abbamaradt, s Nardone uruguayi elnök súlyos szavakkal bélyegezte meg a rendbontókat, akik, mint mondotta, idegen ország pénzén igyekeznek hazájuk legjobb barátját megsérteni. Hírek szerint a tüntetők között sokan Castro biztatására vettek részt 3 felesleges és undorító akcióban. Szó síin Isle! arról, hogy az általános leszerelés kérdésében nemzetközi egyezmény jöhessen létre, — ez volt a nyugati nagyhatalmak most folyó washingtoni megbeszélésének az eredménye. Az amerikai, angol, francia, kanadai és olasz delegátusok azért jöttek össze, hogy közös tervet hozzanak létre, amelyet azután elfogadás, vagy megtárgyalás céljából a négyhatalmi konferenciának terjesszenek elő. A terv alapja egy három lépcsőben végrehajtandó leszerelés lett volna, amelynek első stádiuma magában foglalná az atomkísérletek beszüntetését, nemzetközi ellenőrző szervek létesítését és az atomfegyverek további gyártásának nemzetközileg ellenőrzött beszüntetését., A terv maga csak vágyálom volt már az első pillanattól fogva, mert hiszen a szovjet soha nem volt hajlandó az ellenőrzés semmilyen formáját sem elfogadni. Legutóbb az USA technikusai dolgoztak ki egy olyan ellenőrzési rendszert, amely a szovjet területén felállítandó automatikus készülékek segítségével, tehát emberi segédszemélyzet nélkül tenne jelentést az esetleges atomrobbantásokról -és hasonló jellegű fegyvergyártási lépésekről a szovjet területén. Az oroszok utáltaik arra, hogy ilyen ellenőrző gépek felállításához esetleg hozzájárulnának, — ha azokat nem kellene időről-időre mégis emberi erővel ellenőrizni. Miután azonban semmilyen készülék sem képes örökké automatikusan működni, az egész terv csupán légvár, amelyet felépíteni hiábavaló ábránd volna. A nyugati delegátusok azonban — elsősorban Kanada kiküldöttje — a legapróbb reményt sem akarják kiaknázatlanul hagyni abban az irányban, hogy hátha mégis sikerül valamilyen nemzetközi leszerelési ellenőrzést bevezetni., amely azután idővel esetleg működőképessé válhat. Ezért hívták össze a washingtoni nyugati előkészítő konferenciát azzal a céllal, hogy a nyugati hatalmak dolgozzák ki a maguk részéről azt a leszerelési programot, amelyet elfogadhatónak találnak, s azután annak egyik vagy másik stádiumát talán a szovjet Is elfogadja. A tervnek azopban a nyugati verziója sem készülhetett el. Franciaország, amely az első atomrobbantási kísérlet óta teljes joggal kér részt a teljesjogú nagyhatalmak sorában, nem hajlandó már eleve abbahagyni az atomfegyverek gyártását egy megvalósíthatatlan ábránd, az általános leszerelés kedvéért. A francia politikusok ebből a szempontból sokkal józanabbak, mint a gyógyíthatatlanul naiv amerikai és kanadai államférfiak. A franciák tudják, hogy diktatúrákkal leszerelésről tárgyalni felesleges időpocsékolás. Igaz, hogy a következő lépés az lesz, hogy a szovjet majd valamilyen nagyhangú, de teljesen megvalósíthatatlan propaganda-Ieszerelési tervet fog előterjeszteni, annak bizonyítására, hogy a béke oldalán a kommunisták állanak, s nem a demokráciák; de a világ már túl van azon a korszakon, amikor az ilyen propaganda.blöfföknek még volt hatása. MÁRCIUS 15. Mint annyi más történelmi esemény, 1843 március tizenötödike sem úgy indult, hogy a magyar szabadság örök ünnepe legyen. Azok az ifjak, akik Petőfi, Jókai, Kossuth vezetésével kivonultak, hogy a börtönbe zárt Táncsics Mihályt kiszabadítsák, majd a Nemzeti Múzeum lépcsőjén a Nemzeti Dalt meghallgassák, a magyar nemzet tizenkét pontját lelkesen ünnepeljék és kinyomassák az első cenzúramentes magyar sajtón, — nem képviselték a teljes magyar közvéleményt. Fiatal, majdnem suhanckorban lévő férfiak voltak, lelkesedésüket a nagy francia forradalom vívmányaiból, az 1848 februári párizsi felkelés jelszavaiból és a két nappal azelőtt Bécsben kitört forradalom eredményeiből merítették. Elsősorban azt kívánták, hogy Magyarországon í$ alakuljon felelős minisztérium, s az hajtsa végre a már hosszú idő óta folyt pozsonyi reform.országgyűlések által megszavazott törvényeket. A márciusi ifjak nem élvezték az idősebb generáció erkölcsi támogatását, amely félt a háborútól, lojális volt a királyhoz és főként féltette azt a társadalmi, vagy vagyoni pozíciót, amelyet a napóleoni háborúk zűrzavara után az elmúlt két évtized alatt nagynehezen megszerzett. Sem az arisztokrácia nagyrésze, sem a békés polgárok zöme, sem a kis- és nagyiparosok nem tar. tották egyébnek a felkelést, mint éretlen tüntetésnek, amely csak zavarja a nyugalmat és lázadást próbál szítani a törvényes hatalom ellen. Hogy március tizenötödikének eszméje mégis magával ragadta a magyarságot, —- hogy a szabadságharcban már osztatlan erőjvel és lelkesedéssel vett részt fiatal és öreg, magyar szármajzású és nemzetiségű, gazdag és ! szegény, polgár és arisztokrata, ! nemes és paraszt, az annak volt köszönhető, hogy a forradalomnak indult mozgalom mélyén a minden ember által óhajtott ÁLTALÁNOS EMBERI SZABADSÁG eszméje húzódott meg. Mély erkölcsi alapja volt a szabadságharcnak, olyan alapja, amelyre biztosabban lehetett birodalmakat építeni, mint a jól megszervezett orsztrák katonák ezredéire, vagy akár a cári Oroszország hadseregére. Az osztrák abszolutisztikus közigazgatás ellen indult meg a harc, a kötelező német kormány, zati nyelv, a nem-magyar jogrendszer ellen irányult a márciusi ifjak első tüntetése, de a valóságos cél más volt. A valóságos cél az volt, hogy Magyarországon — sőt egész Európában — olyan kormányzási rendszert vezessen be, amelyben a törvényhozás a demokratikus formában megválasztott képviselők kezében van, a közigazgatási hatalom a parlamentnek felelős, az uralkodó, nak pedig nincs joga az egyént semmilyen veleszületett szabadságjogától megfosztani. A további cél pedig az volt, hogy megszüntesse az emberek között születésükből, vagyoni helyzetükből, vagy más, tőlük független körülményekből kifolyólag fennálló különbségeket. Ma mindezek a jogok természetesek, legalább is a nyugati országokban, ahova minket, emigráns magyarokat elvezérelt az isten. Egy demokratikus országban, akár béke van, akár háború, akár fellendülés van, akár válság, akár gazdagság, akár szegénység uralkodik, az embereknek a törvény előtti egyenlősége, s a parlamenti rendszer uralma éppenolyan magától értetődő, mint a szabad közlekedés, a magántulajdon, a szabad sajtó és a többi szabadságjog. Azokat a célokat, amelyeket a márciusi ifjak 1848-ban Pesten a zászlójukra írtak, a nyu. gáti népek régen megvalósították. Magyarország is ezen elvek alapján élt mindaddig, amíg hol Nyugat, hol Kelet felöl meg nem szállották és ideiglenesen rá r.em kényszerítettek egy olyan életformát, amely ellen a szabadságharc hősei olyan hősiesen küzdöttek már 1848-ban. A mi szeretteink, akik a márciusi ünnep pírja helyett a bolsevista rabszolgaság szürkeségét nézik ezen a napon, úgy tekintenek a titokban ünnepelt már. cius idusára, mint egy elmúlt hősi korszakra, amelynek a visszatértére talán még soká kell várniuk. Az ő számukra ez az ünnep talán az "illegális" magyar nemzeti érzés ünnepe, amelyen halkan imádkoznak, s talán mifelénk, Nyugaton élő magyarok felé néznek és tőlünk várják a márciusi szabadságot, amely még olyan messze van. Mi, emigrációban élő magyarok, semmit sem tehetünk ma még annak érdekében, hogy március 15. ismét a magyar nemzeti zászló ünnepe legyen. El fog jönni az idő, mikor erre is sor kerül. Addig azonban egyet kell szívünkbe vésnünk: amit Kossuth és Petőfi példájából tanulhatunk meg. S ez az, hogy a szabadságot csak az kapja meg, aki meg is küzd érte. Ma forradalommal és lázadással, holnap fegyverrel, holnapután megfeszí. tett munkával, hazaküldött dollárokkal, Amerikában, Kanadá. ban, Brazíliában vagy bárhol a szabad világban megtartott magyarnyelvű előadásokkal, magyarnyelvű sajtóval, magyar irodalom ápolásával, vagy akár magyar karrierek szorgalmas kiépí. tésével a nyugati féltekén, — de mindig tovább kell kezdenünk. És addig is, amíg a most külföldre kényszerített márciusi eszme megint hazatérhet, küzdjünk a szabadság vívmányaiért új hazánkban, ne hagyjuk feledésbe merülni a Nyugat előtt hazánkat. Itt őrizzük és ápoljuk azokat az eszméket, amelyeket 112 évvel ezelőtt otthon hirdettek világgá a magyar szabadságharc örökké élő hősei. Kémet katonai bálisok a HATÓ országokban S«l«yn Lioya Selwyn Lloyd angol külügyminiszter az alsóházban kijelentette, hogy az elmúlt hetekben nyugat-német küldöttség járt Spanyolországban, hogy ott katonai bázisok felállításának feltételeit tárgyalják meg. Lloyd véleménye szerint Üyen nyugat-német katonai támaszpontok felállítását más NATO országokban fogjak engedélyezni. A németek azonban Spanyolországban — folytatta l_|0yd —nem harci bázisokat kívántak létesíteni, csupán kísérleti telepeket és gyakorló területeket. __ Kifejezést adott továbbá Lloyd angol külügyminiszter azon álláspontjának, hogy a németek részére a NATO keretein belül sem szándékozik engedélyezni a nukleáris fegyverek gyártását. A frankfurti Abendpost szerint a németeket nagyon elkeseríti, hogy a múltból származó ellenséges érzületet még ma is éreztetik velük szemben. Az angolok bizalmatlansága már száz éves múltra tekint vissza. A Der Mittag szerint "a németek csak iskolás gyermekek azokhoz a kalandokhoz képest, melyet az angolok és franciák követtek el a NATO ellenében". Németország híven teljesiti az Északatlanti Egyezményben vállalt kötelezettségeit, — jelentette’ ki Laris Norstad, az európai NATO-főparancsnok Párizsban. A kijelentésre azzal kapcsolatban került sor, hogy a nyugatnémet-spanyol katonai bázisok létesítésének terve a NATO előtt hivatalos megtárgyalásra került. Nagybritannia vádolta elsősorban azzal Nyugát- Németországot, hogy politikai célokból keres megegyezést Spanyolországgal, de Norstad azzal válaszolt, hogy a NATO meg kell, hogy értse a németek igényét külföldön létesítendő bázisokra, s hogy Németország nem a többi nyugati ország kárára, hanem azokkal egyetértésben kívánta megbeszéléseit megkezdeni Francoval. Különösen azt hangsúlyozta a NATO-főparancsnok, hogy a német katonai bázisok terve első pillanattól kezdve nemzetközileg ef|e.nőrzött tárgyalások során merült fel, s hogy az egész spanyol ügy nagyrészben fantázia és érzelmi kitörések szüleménye. Afrika egyik legnagyobb természeti katasztrófája volt 3 február 29-i marokkói földrengés. Agadir fürdőváros háza» kártyavárként’dőltek össze 3 perc leforgása alatt, s a romok között sokszáz ember lelte halálát, de az igazi szörnyűség a földrengést követő szökőár volt. A tenger előbb több kilométerre visszahúzŐ- dott, majd 20 méter magas hullám alakjában borította el egész Agadirt. Mire a hullámok lecsendesedtek, a gyönyörű óceáni fürdőhelye homokját 6000 halott borította. Amerikai, francia, angol, kanadai és .más orvoskülönítmények, kórházhajók és repülőgépek százai siettek a lakosság segítségére. A marokkói szultán is nyomban a szerencsétlenség, színhelyére sietett. Az áldozatok között nagyszámú európai és- amerikai üdülővendég neve is szerepek A kitört járvány miatt a kormány elrendelte az egész város lebontását. A világpolitika a humorista szemüvegén f«SSlip§§|PW •í.'ík ..a»* HT1 . ... .. N0M- „ VIOLENCE increased PSFENSE BüDCET WITH HoßNAlUS/ ft»««« I __ I A ^ *8» így alakul a politikai viszony Vöröskína és India között. Az indiai megnövekedett honvédelmi költségvetés szorítja Nehru fájó láb#.
