Kanadai Magyarság, 1960. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1960-06-18 / 25. szám

Még jőni kell, még jöni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedes Százezrek ajakán. Vörösmarty Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa. X. évfolyam, 25. szám, KANADA LEGNAGYOBB, HETENKÉNT MEGJELENŐ MAGYAR LAPJA PRICE 10 CENTS "A mi utunk, • magyarság ut|a, ma is változatlan : híven az ezer éves múltúnkhoz, nemzeti tradiciénkhea, a keresztény világnézetnek, a krisztusi igazságoknak vagyunk követéi, hirdetői" (A fenti idézet Kenesel F. lászlé la­punk első számában megjeient be­köszöntő cikkéből való.) ARA: 10 CENT Toronto, 1960 június 18, szombat: Edited and Published at . Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Road, Toronto Szerkeszti: 99g Dovercourt Road, Toronto' w PHONE: LE. 6-0333 _ KENESEI F. LÁSZLÓ TELEFON: LE. 6-0333 A nevetségessé tett bohóc Gúny és nevetség tárgyává vált az egész világon a hruscsovi vénasszonyos ócsárlási kampány. A nevetséget részben az okozta, hogy Nikita még a műveletlen népek körében is csaknem isme­retlen goromba hangot használt újra meg újra Eisenhower szemé­lyét illetően, amivel a saját te­kintélyét —, ha egyáltalán volt — a társadalmi ranglétra leg­alacsonyabb fokán álló züllött existenciákénál mélyebbre he­lyezte. Ki is tudna komolyan ven­ni egy úgynevezett államfőt, amikor olyan kijelentéseket tesz a világ vezető nagyhatalmának, az USA-elnökére, hogy "Eisen, hower egyik feladata, a fonto­sabbik, a golfjáték, — a másik feladatával — az ország vezeté­sével — egyáltalán nem törő­dik". Egy ilyen sületlen kijelen­tés még az orosz elemi iskolák tanulói között sem találhat vissz­hangra (ami nem csoda^ mert hiszen Hruscsov az elemi iskolát sem járta soha végig), — hát­­még a világ többi népe közt, amelyeknek nagy része, bele­értve azokat is, amelyek még a szovjetnél is sötétebb nyomor­ban élnek, hisz abban, hogy a kimondott szóért még a politiku­sok is felelősek. A nevetség másik oka abban keresendő, hogy az amerikai államférfiak mindvégig megőriz­ték a művelt hangot, a diploma­tákhoz illő magatartást és sem tettekkel, sem szóban nem kö­vették még távolról sem azt a modort, azt a disznóólstilust, amelyet a szovjet alkalmaz azért, hogy valóságos gyengeségét sa­ját népe előtt leplezze. Ellenke­zőleg \J Herter külügyminiszter beszámolója a szovjet ócsárló. kampányáról, s főleg Eisenhower két beszéde ugyanerről a témá­ról, megmutatta, hogyan visel­kednek úriemberek, ha egy ré­szeg jöttment szidalmazással pró­bálja őket bepiszkítani. Eisenhower a West Pointi tisz­ti akadémia évzáró ünnepségén mondott beszédében azt mon­dotta, hogy annak ellenére, hogy Hruscsov szerint az ő egyénisége "túlságos veszedelmes ahhoz, hogy az Egyesült Államok elnö­ke lehessen", nyugodtan állíthat-EICHMANN öngyilkossági kísérlete Jeruzsálem] jelentések szerint Adolf Eichmann zsidó tömeggyil­kossággal vádolt náci vezetőt, akit Argentínából erőszakosan és titokban szállítót talk át egy ten­geralattjárón Izraelba, gumival párnázott cellába helyezték el, miután "hisztérikus" rohamai­ban a cella falának ütögette ma­gát s ezáltal öngyilkosságot pró­bált elkövetni. Az izraeli kormány szóvivője határozottan tagadja a londoni Daily Mail azon jelentését, hogy Eichmann, aki jelenleg a zsidók ellen elkövetett tömeggyilkos­ságok miatt kihallgatás alatt áll, öngyilkossági kísérletet követett volna el. Izraeli forrásból származó hi. rek szerint Eichmann állapota hisztérikus. Kihallgatása miatt rendkívül felizgatott "állapot­ban van és "hisztérikus" roha­maiban többször cellája falának ütötte magát. Ezért gumival pár­názott cellába helyezték át. Alfred Bach bíró Eichmann 15 napi megfigyelését rendelte el. ja, hogy Hruscsov önmagából kikelt modora és tehetetlen düh­ből keletkezett kifejezései a Nyu­gat egységét sokkal szorosabb­ra kovácsolták, mint valaha. "Elgondolkozhatunk azon — mondotta — milyen eredményt szánnak a túisó táborban bár­mely tisztességes ajánlatnak, bármely békés gesztusnak, ame­lyet az ott élők felé teszünk. Fe­leletet nem tudunk adni erre, mert azok odaát a világtól el. zárt társadalomban élnek, amely­nek céljait titokban tartják. Eze­ket a célokat kívánjuk mi kifür­készni, — s az én véleményem szerint erre a megfelelő eszközö­ket használjuk fel". Egy másik beszédében, ame­lyet a Notre Dame egyetem év­záróján mondott pedig arra hív­ta fel a hallgatóságot Eisenho­wer, hogy segítsék a politikai életet az elérhető legmaga­sabb fokra emelni az országban, s a tudományt a legmagasabb nívó felé vezetni, mert erőnket állandóan fokozni kell, hogy a világ eseményei túl ne halad­janak bennünket. Az emberi mél­tóság ellenségei ezer és ezer he­lyen leselkednek olyan kormá­nyokban, amelyek nem egyebek lelki pusztaságnál, — olyan ve­zetőkben, akik dühükben ócsár. ló jelzőket, üres közhelyeket és hiábavaló űrhajókat akarnak a világ elleni fenyegetésül fel­használni. Még Hruscsov is érzi, hogy ilyen modorral szemben az ő handabandázása nevetség tár­gyává vált. Ezért legutóbbi för­­medvényében, amelyet Eisenho­wer ellen intézett, már nem sze­mélyesen vállalta az ócsárló jel­zők használatát, hanem táborno­kaira hivatkozott, mint, akik "maguk határozhatnak és a sa­ját nevükben beszélhetnek' Hogy a felelősséget akarja-e ma­gáról elhárítani, — a katonaság talpát akarja-e nyalni, vagy csak megint egyszer elszólta-e magát? — kérdéses. De azt is megkér­dezhetjük : érdemes ezzel törőd­ni? Mikor fogja a Nyugat végre arra elhatározni magát, hogy ezekkel a banditákkal ne törőd, jék, velük szóba ne álljon, för­­medvényeiket szóra se érdeme­sítse? MOSZKVAI LAPOK SZIDJÁK Diefenbaker miniszterelnököt Az Izvestia című szovjet hi­vatalos lap erősen támadja Diefenbaker kanadai miniszter­­elnököt, mert az Egyesült Ál­lamok "támadó" politikájához csatlakozik. Az Izvestia azzal vádolja a kanadai kormányt, hogy az or­szágot a "Pentagon katonai gya­korlóteréül" engedték át. E következtetéseket a szovjet a legutóbbi Eisenhower—Diefen­baker találkozó eredményéből vonja le és hevesen szidja a 'ka­nadai miniszterelnököt az Egye­sült Államokkal szemben vállalt szolidaritása miatt. A szovjet; sajtó szerint a kanadai kormány felelős az amerikai katonai veze- I tők támadó akciói miatt. aki a világsajtóban egyre in­kább a "Kreml ügynöke" jelzőt kezdi kiérdemelni, országrontó kapkodásának újabb példáját adta azzal, hogy látogatásra hív­ta meg Hruscsovot és Chou-En- Lait. A két kommunista vezér természetesen sietett elfogadni a szakállas kubai diktátor meg­hívását. Nagy kérdés, hogy ezekre a látogatásokra sor fog-e kerülni. Maga a meghívás ténye is olyan politikai ballépés Cast­ro részéről, amely egészen bizo­nyosan a pozíciójába, de az is lehet, hogy az életébe kerülhet. Kuba az egész világ szimpátiá­ját élvezte — főleg az Egyesült Államokét —, amikor a Batista­­féle diktatúra megdöntését ki­­verekedte, — bár ma már kétség­telen, hogy a forradalom győzel. mének semmi köze sem volt Castro személyéhez, ő csak a kész eredménybe ült bele. Ami­dőn ezután az önmagát kineve­zett államfő ok és indok nélkül ócsárolni kezdte Amerikát, mely­nek segítségéből él, csak azért, mert az USA közvéleménye til­takozni mert a futószalagon vég­rehajtott tömegkivégzések foly­tatása ellen, szidalmazni kezdte Amerikát és kacérkodni kezdett a szovjettel, — kiderült, hogy Castro is csak amolyan perc-em­berke, aki a diktátorságot akar­ja kissé kiélvezni, az államférfim felelősség nélkül. Az eredmény az lett, amire számítani lehetett: az USA megszüntette a Kubá­nak adott pénzsegélyt, korlátoz­FIDEL CASTRO ta — s azóta meg is szüntette — a cukorimportot Kubából, ami Kuba legnagyobb, csaknem egyetlen gazdasági forrása volt, s az amerikai turistaforgalom, amely évente sok, sokszáz mil­lió dollárt hozott a nagyszerű klimájú Kubának, teljesen meg­szűnt. A diktátor minden hatalma sem képes az éhező tömegeket táplálni, s ezért Castro most megpróbál a szovjet segítségé­vel alamizsnát szerezni annak a népnek, amely őt éppoly köny. nyen leteheti a magacsinálta trón­ról, mint amily könnyen arra fel­tette. Castro a maga önteltségében talán nem tudja pontosan, mit akarnak a kommunista vezetők Kubától azért a ktis darab kenyér­ért, amit esetleg Ígérni fognak (mert ígéretüket éppúgy nem fogják betartani, mint másutt sem a világ különféle pontjain): szovjet támaszpontok és rakéta­ki lövőhelyek építését Kubában, szovjet kémközpont létesítését a szigeten, — s végül Kuba szov­jet csatlósországgá való átalakí­tását, körülbelül úgy, mint ahogy Egyiptomban tervezték. Lesz-e Castronak annyi esze, mint Nas­­jsernek, hogy amikor hatalmát j megerősítette, kirúgja a kom­­jmunistákiat is — kérdéses. Sze­rintünk Castro nem fogja élve |megérni a szovjet Kubán való hatalomátvételét, mert ilyen ha­­hatalomátvételre nem is kerülhet sor. Az USA egyszer már harcolt Kuba szabadságáért, s nem fog habozni újra harcot indítani, hi­szen ez ma a legelsőrendű lét­­| kérdés. Castronak pusztulnia ! kell, ha a szovjet ugródeszkájá­nak szerepét vállalja. A vörös Láma Indiába menekül A Panchen Láma, kommunista Kína tibeti báb-uralkodója, egész udvartartásával együtt In­dia felé menekül. Az újságok egy beszélgetést közölnek, me­lyet a tibeti határon, Darjeeling, ben folytattak a menekültekkel. A szokottnál is erősebb kommu­nista terrorról és véres-erőszak­ról számolnak be. A Dalai Láma, Tibet óriási hegységekből álló országának egyházi és világi uralkodója már egy esztendővel ezelőtt elmene­kült a kínai kommunisták fenye­getése elől s most Indiában tar­tózkodik. Peking betölti a Panchen Láma helyét és megkezdi a tibeti la­kosság kíméletlen kommunizá­­lását. A Sikkimbe és Bhutánba érke­zett menekültek tomboló sza­badságharcról hoztak hírt Nyu­­gat-Tibetben a kommunisták el­len. Oroszország pusztító rakétákkal fenyeget i Már hírt adtunk arról, hogy Rodion Malinovszky szovjet honvédelmi miniszter olyan rakétákkal fenyegetőzik, me­lyek képesek elpusztítani azt a repülőbázist, ahonnan a szovjet határokat sértő repü­lőgépek szállnak fel. Ezzel a rakéta megtorlással ijesztge­tett a véreskezü Hruscsov az U—2 incidens idején. Ez a legújabb szovjet hen­cegés nyilván a világbéke fe­nyegetése. "Előbb lőni s csak azután tárgyalni" — az orosz politika régi elve. A szovjet álláspontot na­gyon aláásta a kínai vörösök azon kijelentése, hogy Pekin­­get nem kötik a Négy Nagy csúcstalálkozóján létrejött megállapodások. Hruscsov alól tehát kicsúszott a gyé­kény, nem tetszeleghet többé a kommunista blokk vezetőjé­nek és a világbéke apostolá­nak szerepében. A KÉT KISCICA. Lindsey Bellamy és Julia Connell, akik valód! 1 macs­kaléptekkel kúsznak fel a londoni álarcosbál termébe, szájukban tartván a gyermekbálra szóló meghívókat. Philip herceg Kanadában PRINCE PHILIP j Philip herceg négynapos lá­togatásra repülőgépen Kanadá­ba érkezett. Előbb Ottawában vett részt a Pilgrims Society és az Angolul beszélő Világunió ünnepi vacsoráján, majd Toron­tóba jött, ahol két napot töltött el. Minden idejét elfoglalta az 1962. évben rendezendő ipari világkonferencia előkészítése s gy a nyilvánosság előtt alig mu­­atkozott. Ottawából a maltoni repülő­éren délelőtt 11 óra 30 perckor érkezett Torontóba s innen a Ro­yal York Hotelbe hajtatott. Az egyetlen nyilvános tiszteletadást a Királyi Kanadai Ezred adta, melynek Philip herceg ezredese. Maltonban díszőrséget álltak s a 29-ik Tábori ezred 21 ágyulö­­véssel üdvözölte a királyi ven. déget. Philip herceg torontói tartóz­kodásának célja, az 1962-ben tervezett 3 hetes nagy világkon­ferencia előkészítése, mely az: Angol Világbirodalom ipari kér­déseivel fog foglalkozni. Philip herceg lesz a konferencia elnöke. A maltoni repülőtérről nyílt au­tón a városba hajtatott, végig at 27-es országúton a Royal York Hotelbe. A herceget itt Frost ontarioi miniszterelnök, Vincent Massey, korábbi főkormányzó, aki a konferencia kormányzó bi­zottságának és tanácsának elnö­ke, üdvözölték. Majd fogadta Phillips polgármestert és Gar­diner tanácsost. Éjszakára Mas­sey volt főkormányzó vendége volt Port Hopeban. Csütörtökön a konferencia 100 tagú tanácsával ülésezett a torontói egyetemen, utána sajtó értekezletet tartott s a késő éj­jeli órákban repülőgépen elhagy­ta Torontót. Belga-Kongó, amely a világ legjobban meg. szervezett klasszikus afrikai gyarmata, június 30-ávaI függet­lenséget kap. Az ott megtelepe­dett európai családok jelenté­keny része menekül azért, mert attól fél, hogy a szabadságtól megrészegedő kongó-négerek gyermekes, de nem kevésbé borzalmas tettekkel fogják meg­ünnepelni a belga kormány ál­tal megadandó politikai függet­lenséget.

Next

/
Thumbnails
Contents