Kanadai Magyarság, 1960. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1960-01-02 / 1. szám
Még jőni kell, még jőni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epede* Százezrek ajakán. Vörösmarty KANADAI Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa. X évfolyam, 1. szám. $<Ut<zdálK PRICE 10 CENTS "A ml utunk, • magyarság útja, ma is változatlan : hiven az azor évoa múltúnkhoz, nemzeti tradíciónkhoz, a keresztény világnézetnek, a krisztusi igazságoknak vagyunk követói, hirdetői" (A fenti idézet Kenősei F. László fa punk első számában megjelent be köszöntő cikkéből való.) ARA: 10 CENT KANADA LEGNAGYOBB. HETENKÉNT MEGJELENŐ MAGYAR LAPJA Toronto, 1960 január 2, szombat Edited and Published at um Dovercourt Road, Toronto . PHONE: LE. 6-0333 sa Szerkeszti: KENESEI F. LÁSZLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Road, Toronto TELEFON: LE. 6-0333 Mit hoz az uj esztendő? VILÁGPOLITIKAI jelentéseink Akár az isteni Gondviselés beavatkozásában hisz valaki, akár a matematikai alapon álló valószinüségszámitással próbál valaki behatolni a nemzetközi politikai események misztériumába, az új esztendő jóslatait csak az elmúlt év történelmének alapján igyekezhet megfogalmazni. A most induló 1960-as esztendő egyenes folytatása 1959-nek, s a nemzetközi élet abban az irányban fog fejlődni, amelyben ezen a szilveszteren fejlődött. Ez az irány pedig — ellentétben az év indulásakor fennálló iránynyal — a lecsillapodás és a megegyezés felé vezet. A múlt esztendő végén a szovjet eszelős fenyegetései tartották izgalomban a nyugati világot. Sokan azt hitték, hogy Hruscsov valóra váltja a Nyugat-Berlin fegyveres elfoglalására irányuló terveit, s hogy a rakétafegyverek terén elért erejét arra fogja felhasználni, hogy egy további lépéssel előrevigye a barbár hódi. tás hiábavaló programját. Ijedt hangoktól volt hangos a sajtó nagyrésze, gyáva politikusok, szűklátókörű pénzemberek, akik az üzleti élet útjairól a politikai élet ösvényeire akartak átjárni orvvadászi célokkal, engedményeket követeltek, s csaknem arra voltak készek, hogy szó nélkül átjátsszák a nyugati érdekeket a kommunista rémnek Európában. tosítani fogja a szovjet erkölcsi támogatását is. Ha pedig ez bekövetkezik, úgy lesz a világnak egy döntően fontos, döntően túlnépesedett része, ahol a szabad világ és a kommunisták közösen dolgoznak, éspedig a béke avára. A nemzetközi geofizikai év, s részben az atomkutatás békés ágai is megmutatták, hogy tudósok között létezhet összmüködés a politikai korlátok felett is. Ha Kína megtámadja Indiát, s A “beijedteknek” ismét nem lett igazuk! ■Ebben a jajveszékelő koncertben irt tavaly december óta a nyugati sajtó egy része és csupán a karmester volt józan. Az USA külpolitikusai, akik a zseniális Dulles halála után sem tértek le az ő általa kijelölt erőteljes iránytól, s mindenekfelett Eisenhower elnök és közvetlen tanácsadói helyesen úgy mérlegelték a Hruscsov által mesterségesen megteremtett berlini krízist, hogy az valójában nem áll fenn, s hogy annak megoldására elég az egyszerű ellenállás, a lelki és katonai fegyverkezés egyszerű folytatása, mert a kommunisták sem Berlin miatt, sem bármilyen más ok miatt nem kockáztatnak meg háborút, amely talán elpusztítaná az emberiség nagy részét, talán nem —, de a kommunizmust mindenesetre örökre elto. rülné a föld szinéről. A nagyszerű karmester mellett ugyanezt a ritmust játszotta az egész nyugati kontinensen a nemzetiségi sajtó. A mi meggyőződésünk mindenkor az volt, hogy a bolsevisták ereje egyedül abban áll, hogy blöffjeiket képesek elhitetni a Nyugaton. Mi mindenkor azt irtuk, hogy 1959- ben sem fog semmi olyan esemény bekövetkezni, amelynek következménye atomháború lehetne a szovjet és az USA között, feltéve, hogy a nyugati világ elszántságát valóban kézzelfoghatólag bebizonyítja. Ennek az elszántságnak köszönhető az a tény, hogy a fenyegetések abbamaradtak, s helyüket átvette egy új áramlat, amely a világ meghódítását többé nem fegyveres erővel, hanem gazda, sági eszközökkel igyekszik elérni. Az erőszakos politika helyett nemzetközi államfői látogatások jegyében telt el 1959, s ezek a látogatások csodálatosképpen mindenkor pontosan azt az eredményt hozták, amelyet tőlük el lehetett várni. Udvarias, helyenként túlbaráti fogadtatásban részesült Hruscsov Nyugaton, amint azt az optimisták remélték, s amerikai látogatása jobban megmagyarázta a kommunista világ vezetőinek, hogy a Nyugat minden téren verhetetlen, mint bármilyen amerikai mellveregetés, bármilyen statisztikai adathalmaz. Eisenhower világkörüli útja pedig azt a kitörő lelkesedést hozta magával, amit ettől az úttól Nyugaton és Keleten egyaránt elvártak. Kiderült az, hogy a két szembenálló óriáshatalom összecsapása helyett igenis van harmadik út, éspedig a kisebb hatalmak politikai összefogása, amelynek nagyobb a jelentősége az egész emberiség szempontjából, mint az amerikai vagy szovjet atomfegyverek száma és ereje. Az 1959. évi látogatásokat az új esztendőben a hasonló békés szemleutaknak egész serege fogja követni, s minden út, minden egyes vizit valamivel több információval fog szolgálhi a vezető politikusoknak, — s ezért közelebb fogja hozni a valódi békét. Hozzá kell tennünk, hogy ez a valódi béke is csak ideiglenes lehet, s csak addig fog tarthatni, amíg a világ hatalmi egyensúlya valahol másutt — tehát nem a szovjet—USA viszonylatban — felbomlik. Bizonyosra vehetjük, hogy ez a bomlás már 1960-ban megindul, éspedig a Vöröskína—Indiai fronton. A pekingi kormány tapasztalatlan, kommunista programja még tele van azzal a kegyetlen, metódikus elszántsággal, amely a szovjetet jellemezte Sztálin haláláig mindenütt, s azóta is Kelet-Európábán. Ez a szűklátókörű elszántság nyilván arra fog vezetni, hogy India és a többi délázsiai ország meghódítását a következményekre való tekintet nélkül megkezdjék. S ez az a pont, ahol fel kell bomlania a világegyensúlynak, azonban anélkül, hogy ez konfliktusra vezetne a szovjet és Amerika között. A Kína—Indiai kérdésben India ma már biztosította az USA fegyveres támogatását a maga számára. Az új esztendőben biz. ezt a támadást — akár fegyverropogással, akár izgatással indulna meg — az USA és a Szovjet közösen szerelik le, akkor precedens fog kialakulni egy valódi együttműködésre is —, aminthogy India területén az amerikai, kanadai' és szovjet mérnökök által épített erőmüvek valóban egyformán működnek. Az Egyesült Nemzetek ezzel új értelmet kapnának, s valóban egy reményteljes új kor küszöbén állna a világ. A tudomány diadala az emberiség szolgálatában Ugyancsak reményekkel van tele az új esztendő a politikán felüli, általános emberi kérdések terén is. Az 1959 év egyik leg. érdekesebb hire: az első sikeres holdrakéta, illetve a földről felbocsátott rakéta eredményes útja a Holdban történt robbanásig. Ezt a tapogatózó lépést 1960-ban hasonló kísérletek sora fogja követni, úgy a szovjetben, mint az USA-ban, Nagybritanniában és talán más területeken is. Az űrhajók létezése ma már nem szenzáció, s az, hogy egyik vagy másik típust melyik ország fejlesztette ki sorrendben elő. szőr, többé már nem értékes pro. pagandaanyag. A technikai megoldások mögött azonban létezik egy filozófiailag fontos következmény, éspedig az, hogy a Föld területéről lassan kinövő emberiség nem fog többé fontosságot tulajdonítani apró hatalmi kérdéseknek; ezen a területen is olyan eredményeket várhatunk tehát, amelyek az igazi béke feié vezetnek. Nemzetközi egyezmények és intézkedések készülnek mindenütt az emberiség túlszaporodásának meggátlása ügyében is. Az 1959 év egyik legmegdöbbentőbb megállapítása az, hogy az emberiség abszolút létszáma már ma is napi 140.000 emberrel nő. Ilyen körülmények között a 2000-ik évre több mint 6000 millió ember fog élni a földön, s ezeknek eltartása még az automá. ció és az atomenergia idején sem lesz lehetséges nemzetközi ősz. szemüködés nélkül. Percről-percre növekvő népek, — mint Kína, India, Szovjet, USA stb. — többé nem javíthatják jólétüket semmiféle földrajzi expanzióval, mert egy új ország elfoglalása csak újabb éhező szá. jak millióit jelentené. A megoldás csak a javak arányos elosztásában, az energiák korlátlan felhasználásában, — egyszóval a közös, békés világkormányzásban van. Ennek a kényszerűen békés —, de mégiscsak békés — állapotnak az előkészítése az új esztendő egyik legfőbb feladata, s egyúttal legfőbb reménysége. MEGÁLLAPODÁS VAGY HÁBORÚ — MONDJA NEHRU Nehru indiai miniszterelnök New Delhiben a parlamentet kettős választás elé állította: megállapodást kötni Vöröskínával a két állam között fennálló határ, vitákban, vagy vállalni a korlátán háborút. Nehru azt mondta az indiai alsóházban, hogy India népe jogosan ítéli el Kínát határainak megtámadása miatt, de a háborús erőfeszítések helyett célszerűbb volna az ország iparát fejleszteni, hadseregét megerősíteni s a nemzeti erkölcsöket nevelni. A miniszterelnök szerint az ilyen természetű viták, mint aminők most India és Vöröskína között felmerültek csak diplomáciai tárgyalások útján, vagy háborúval intézhetők el. Az india-kínai viszály feltétlen háborúra vezet, mert "egyik fél sem fog engedni sohasem". Nehru miniszterelnök egyébként visszautasította Chou.En. Laj meghívását, hogy a határviták megbeszélésére Kínába utazzon. • A NATO ÜDVÖZLI A CSÚCSTALÁLKOZÓT A NATO-tanácshoz tartozó kis nemzetek külügyminiszterei örömmel üdvözlik a három nagy tanácskozásait a csúcstalálkozó stratégiájára nézve, valamint egyetértenek a Hruscsov szovjet miniszterelnökhöz intézett meghívással. A csúcstalálkozót április 27-re tűzték ki. A Hruscsovhoz intézett meghívás különös karácsonyi ajándékot jelent Harold Macmillan angol miniszterelnök részére, aki mindig csökönyösen ragaszkodott a csúcstalálkozó gondolatához. A meghívás Hruscsovhoz éppen azon évforduló napján ment el, amikor egy évvel ezelőtt Berlin elhagyására küldött ultimátumot a nyugati hatalmaknak. • ÚJRA ANGOL ZÁSZLÓ LENG A KAIRÓI ANGOL KÖVETSÉGEN A kairói angol követség épületén újra leng az angol zászló. A követségi épület az 1956-os angol—francia szuezi invázió óta 'zárva volt, mivel a két ország között megszakadt a diplomáciai kapcsolat. A követségi épületet újra megnyitották a nyilvánosság számára. « MADAGASCAR ELNYERTE FÜGGETLENSÉGÉT Charles de Gaulle francia álamelnök hozzájárult afvhoz, hogy Madagascar szigete az Indiai Óceánban, 200 mérföldnyire Afrika keleti partjaitól, elnyerje függetlenségét. Az európai hatalmak egymásután szabadítják fel gyarmati népeiket, csak a szovjet igázta le még az eddigi szabad országokat is. KOMMUNISTA BESZIVÁRGÁS NEPÁLBA A nepáli kongresszuson a kormány bejelentette, hogy kínai kommunista csapatok szivárogtak be mélyen Nyugat-Nepál területére s az állami erdőségekbenóriási pusztítást vittek véghez. Súlyos átok a kína* szomszédság az óriási határa mentén élő népekre. • NIGÉRIA FÜGGETLENSÉGET KÉR Laosból jelentik, hogy Nigeria új szövetségi parlamentjét január 11-éré összehívták. Ez lesz ennek a parlamentnek első ülésszaka és kérni fogja Angliától, hogy az ország függetlenségét 1960 októberétől ismerje el. Anglia minden bizonnyal nem fog vonakodni, hiszen állandóan jó példát mutat a világnak a gyarmatok felszabadításával. • DE GAULLE WASHINGTONBA JÖN Azon a párizsi értekezleten, melyen a négy Nyugati Nagy a csúcstalálkozó stratégiáját készi. tette elő, egyúttal abban is megállapodtak, hogy De Gaulle francia államelnök az április 27-re összehívott csúcstalálkozó előtt nyolc nappal, vagyis április 19- én Washingtonban négy napos hivatalos látogatást tesz. Ezzel is bizonyítani kívánják a szovjet előtt a nyugati hatalmak szoros együttműködését. Vágyak és remények Szá sínes békéről ez a lényege annak a válaszjegyzéknek, amelyet Chou-En.Laj, Vöröskína miniszterelnöke adott Nehru legutóbbi jegyzékére, amelyben India a határkérdés ■ békés tisztázását kérte. "Az Ön iajánlata nem tisztességes" — mondják a kínaiak, — "s azokat az imperialista háborús körök sugallták". Ki. krét választ nem .tartalmaz a jegyzék arra az indiai ajánlatra, hogy nyomban kezdjenek tárgyalásokat a határok tisztázására, s hogy addig is, amig e tárgyalások be nem fejeződnek, a 'kínai orvtámadók vonják vissza csapataikat az erőszakkal elfoglalt hegyvidéki területekről. Csupán annyit helyez kilátásba Chou-En-Laj, hogy szívesen fogadják Nehrut, ha Kínába óhajt utazni tárgyalásokra, mert — mint arcátlanul mondja .— nem Kína az az ország, amely a kínai-indiai viszonyt ellenséges magatartással felborítani igyekszik. A jegyzék további részében a szokásos felelőtlen támadást intézi az USA ellen, illetve a Nyugat ellen. A jegyzéknek azonban Eisenhower látogatása óta már semmi jelentősége sincs. Nehru mögött áll az amerikai atombomba, ha a kínaiak támadást/ indítanának, — ellenben Kína mögött nem áll szovjet atombomba, mert a szovjetnek nem érdeke Vörcskína megerősödése, illetve győzelme India felett. Erre való tekintettel senkit nem lepett meg az a bir, hogy Nehru kommentár nélkül visszautasította a kínai meghívást. A határkérdést ezen a módon nem lehet megoldani. giiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiin á 1 Boldog újévet kívánunk ( LAPUNK MINDEN OLVASÓJÁNAK, HIRDETŐJÉNEK ÉS MINDEN JÓSZÁNDÉKU MAGYARNAK! Ismét gazdagabbak lettünk egy áldott új esztendővel. Vágyakkal is és álmokkal is. Akarással és fogadkozásokkal. Mindazzal, amit, az 1959-es esztendő, hoz fűzünk. Megszegényedtünk azonban azokkal az álmokkal, amelyek nem váltak valóra, amelyeket elmulasztottunk vagy a tavalyi esztendőben nem tudtunk életté váltani. S ezekben a na. pókban mindannyian az otthon élőkre gondolunk elsősorban. Boldog újesztendőt kívánunk nekik. Azt kívánjuk, hogy az újesztendő történelmét magyaroknak ismét magyarok Írhassák; szabadon, boldogan. Otthon, a határtalan szenvedé. sek tisztítótűzében égő nemzet bizonyára eljut oda, hogy részesülhet a jó Isten irgalmából is. De milyen nehéz felelni arra, hogy az emigráció küzdelme és szenvedése érdemszerző-e? Ml, idekinn magunk határozzuk meg az útat, amelyen járunk, s ha viszszanézünk az évek tegnapjába, nem azt kell.e újra megállapítanunk, hogy valahol útat tévesztettünk. A feladat, ami az emigráció előtt áll annyira nagy, hogy mindannyian összefogva is ne. hezen tudnánk a cél felé haladni. És mi mégis atomizálódunk. Mindinkább szétesünk. Mintha valahol elvesztettük volna, vagy lemondtunk volna mindarról, ami a magyart időn és téren át őszszetartotta a magyarrral, véleménykülönbség ellenére is cselekvőképessé tette. Természetes, hogy akkor, ami. kor minden nemzet igyekszik törekvéseit összehangolni a világ vezető hatalmának törekvéseivel, a magyar emigráció sem tehet másként. Azonban minden együttműködés készségének jól felismerhető határai vannak, s az sohasem mehet a magyar érdekekről való lemondásig. Az önrendelkezési jog megilleti a Kárpátmedence népeit is s súlyos vétek számba megy bizonyos külföldi körök kényelme érdekében erről soha nem beszélni, a múlt hibáit azok csöndes elfogadásával a jelenben is érvényessé tenni. Megfeledkezni látszunk ar. rói, hogy minden'külföldi nyomás egyenes arányban nő az ellenállás gyengeségével. Mindezek a jelek, tények félre, ismerhetetlenül arra mutatnak, hogy valóban útat tévesztettünk Olyan úton járunk, amelyen so ha nem lesz boldog új észtén jdönk. Vissza kell térnünk této vázás nélkül arra az útra, amely ről évek hosszú sora óta letér tünk. El kell hagynunk az oszíálytagozódást, s a politikai vezetőknek a keresztény és nemzeti gondolat jegyében eggyé kell ien. niök, hogy az emigrációs majgyarság erejét az otthon érdekédben kiaknázhassák, a már legki. I sebb egységében is szétszóródó emigrációt alkalmassá tegyék az új szabadságharcra. Ebben a harcunkban azonban csak azokban reménykedhetünk, akik a kereszténység zászlaja alatt igyekeztek eddig is összefogni az erőket. E keresztény eső* portok világnézeti alapjában lényeges eltérés nem lehet. Ki kell küszöbölnünk a köztünk sajnála. tos módon fennálló személyi ellentéteket és felül kell vizsgálni hol történt szakadás a keresztény és magyar eszmék egységében. Ott, ahol a keresztény és magyar gondolat nem csupán jelszó, hanem élet valóság, ez nem tehetetlen feladat. Az emigrációnak ebben az új. esztendőben figyelmét és erejét e kérdésekre keli fordítani, mert Vétkesek közt cinkos, aki néma, Atyafiáért számot ad a testvér". ( Babits.) Az emigrációs magyarság magatartásából meg kell érezni az illetékeseknek, hogy e feladattól menekülni nincs többé lehetőség. így lesz csak reményünk, hegy eleget tehetünk kötelességünknek, amit Kossuth így fogalmazott meg: "cselekedni a bilincsbe vert nemzet helyett". Álmokban és vágyakban gaz. dagok vagyunk. Legyen ez az újesztendő cselekvésekben is gazdag. Akkor és csakis akkor remélhetjük, hogy 1960-ban köze. lebb jutunk a Feltámadáshoz.
