Kanadai Magyarság, 1959. július-december (9. évfolyam, 52-77. szám)
1959-07-11 / 53. szám
Még jőni kell, még jőni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa. IX. évfolyam 53. szám. Edited and Published at 996 Dovercourt Road, Toronto , PHONE: LE. 6-0333 PRICE 10 CENTS 'A mi utunk, a magyarság ut|a, ma is változatlan: híven az ezer éve* múltúnkhoz, nemzeti tradíciónkhoz, a keresztény világnézetnek, a krisztusi igazságoknak vagyunk követői, hirdetői" (A fenti idézet Kenesei F. László la punk első számában megjelent be köszöntő cikkéből való.) ÁRA: 10 CENT @€UtfuUcttt KANAPA LEGNAGYOBB HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ MAGYAR LAPJA Toronto, 1959 júl. 11 szombat Szerkeszti: KENESEI F. LÁSZLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Road, Toronto TELEFON: LE. 6-0333 MIT KELLENE TENNI? Még mindig a passzivitás jegyében folyik a nyugati nagy. hatalmak külpolitikája. A genfi konferenciát, mint ismeretes, jú. Itius 13-ra halasztották. Az amerikai külügyminiszter meg van győ. ződve arról, hogy ezen a határidőn ismét hiába ülnek majd össze az érdekeltek; az angol külügyminiszter ezzel szemben azt az óva. tos kijelentést tette, hogy még van remény arra, hogy az újabb ülésszakon lesz valami kisebb eredmény. A szovjet külügyminiszter viszont azzal utazott el Géniből, hogy kormánya hajlandó a bér. Kni kérdést hosszabb időre, például másfél évre félretenni. Mind. ez teljesen rendben volna, hiszen a hozzáértők előtt már tavaly novemberben világos volt, hogy az egész berlini ügy tulajdonkép. pen Hruscsov egyik szokásos elszólásából keletkezett, s nem volt mögötte soha valódi krízis. 1 A szomorú azonban az, hogy a nyugati sajtó még ma is úgy igyekszik beállítani a lezajlott konferenciát, mintha az ■"mindkét oldal intrazigens magatartásán", nem pedig a kommunisták aljas, ságán bukott volna meg. Philip Deane, az egyik komoly lap tudósítója például azt Írja, hogy a konferenciára azért volt szükség, mert az oroszok számára a jelenlegi helyzet nem tűrhető, s ennélfogva azt meg kell szüntetniük. Kelet-Németország — Írja a cikkíró — aligha lesz konszolidálható valódi csatlós! minőségében, amig a nyugatberlini tüske a keletnémet területen bennmarad. Hruscsovék számára — mondja — a legtermészetesebb dolog, hogy a csatlós, rendszert meg akarja erősíteni, amint a Nyugat számára is termé. sxetes, hogy a jelenlegi állapotot akarja fenntartani, mert "a jelen pillanatban Berlinben mi, a nyugatjaik vagyunk gyengébb pozícióban". Megindokolja ezt az erősen defetista kijelentést olyan okokkal, hogy az oroszok bármikor el tudják zárni a Nyugat-Ber. linbe vezető utakat éspedig nemcsak katonai erőikkel, hanem egy. szerű technikai szabotázzsal, amit az amerikaiak nem küzdhetnek Je harci cselekmények kiprovökálása útján és így tovább. Azt el. ismert Mr. Deane, hogy atomháborút a szovjet éppoly kevésbbé indítana, mint az USA, még akkor sem, ha a Nyugat egyszerűen semmibe sem veszi az orosz fenyegetéseket, s ha egyszerűen kije. lenti, hogy a jelenlegi helyzetet a szovjet javára mgváltoztatni nem lehet. Azonban ebből a helyzetből azt a következtetést vonja le, hogy tehát feltétlenül létre keli hozni egy egész Németországra kiterjedő lefegyverzési megállapodást, s hogy az erre vonatkozó ini. ciati váriak a Nyugat részéről kell kiindulnia. Eltekintve attól, hogy az ilyesmi ellenkezne a Nyugat európai kötelezettségeivel és érdekeivel, —— eltekintve attól, hogy ebbe a németek soha nem mennének bele, — emellett a Szovjet csak nevetne minden ilyen naiv terven. Az atomfegyverek korszakában háború esetén nem számit, hogy a támaszpontok földrajzilag hol fekszenek, ellenben béke esetén egyedül és kizárólag csak a tény. leges katonai megszállás ténye számit, mert csak a szovjet gyalog, ság és tankok terrorjával lehet kommunizmust fenntartani a világ bármelyik részében, különösen pedig Kelet-Németországban és a többi csatlós országban. Ezért a szovjet fenyegetései és tervei soha nem egy elképzelt világháború alakjában kerülnének beváltásra — mert ilyen háborút a jelen hatalmi helyzetben egyik fél sem kezd, s ha netalán kezdene, az a szovjet azonnali teljes pusztulását jelentené —, hanem egyedül a mostanihoz hasonió terrorbékére vonatkoznak. A genfi konferencia megkezdésekor az amerikai delegáció elég világosan kijelentette, hogy nem azért mentek el Genfbe, hogy a hruscsovi fenyegetésekről tárgyaljanak, hanem azért, hogy Németország szabad választások útján való egyesítését beszéljék meg. Most, hogy a konferencia természetszerűleg összeomlott, s a szovjet még fenyegetéseiről sem mondott le, nem is beszélve arról, hogy Németország egyesitéséről konkrét formában nem is volt szó, — itt az ideje, hogy a Nyugat lépjen fel követelésekkel. Ahelyett, hogy húzódozva megtagadnák Nyugat.Berlin kiürítését, teljes erővel követelni keil azt, hogy Kelet-Németországot ürítsék ki a megszálló csapatok, s hogy azonnal vonuljanak ki Magyar, országból, Csehországból és a többi rabszolgává tett országból, úgy ahogy azt arra a szovjetet a nemzetközi szerződések kötelezik. Ha pedig a szovjet ezt nem teszi: fordítsuk vissza a hruscsovi fegy. vert, s most már a Nyugat kössön külön szerződéseket az emigráns kormányokkal, szüntesse meg a kapcsolatokat a csatlósországok bábkormányaival és javasolja, hogy az UNO.ból a csatlósországok jelenlegi helytartó-kormányait zárják ki. Ennek a követelésnek a megtartására lehet azután majd Genfbe konferenciát összehívni, s ha a szovjet megfelelő engedményeket tesz, esetleg lehet majd bizonyos engedményeket tenni ezekből az igazán minimális követeié, sekből. Elvégre ne felejtsük el, hogy: 1. A Szovjetet a sajátmaga által aláirt nemzetközi szerződései kötelezik minderre. 2. A Szovjet még tagja annak az Egyesült Nemzetek Szervere, tének, amelynek alapokmánya ezen nyugati követelések végre, hajtására kötelezi. 3. Az ENSZ tizenkét határozatban kötelezte a Szovjetet a küiön. böző csatlósországokból való kivonulásra. 4. A nyugati hatalmak atomkészültsége és ipari hinterlandja erőben sokszorosan felülmúlja a kommunistákét. 5. Az igazság és az erkölcs kizárólag a Nyugat oldalán van, s a kommunista járomban élő minden nép leghőbb vágya az, hogy a Nyugat oldalára kerüljön. Miért nem tartunk még ott, hogy a Nyugat valóban teljes erővel, követelőleg lépjen fel? Csak azért, mert az amerikai sajtó, de még inkább a kanadai sajtó, valamint a közvéleményre befolyással biró társadalmi és gazdasági szervezetek egy részében a beijedtek kórusa olyan hangos. Pedig nincs ok az ijedelemre. Mi jobban tudjuk, mint az ezen a kontinensen születtek, hogy az egész szov. jet atomhatalom csak blöff. De még ha ez nem is volna így: háborút biztosan nem akar a szovjet, inkább engedni fog, ■— amint engedett az úgynevezett berlini ügyben is. Aljas, meghunyászkodó kutya a szovjet külpolitika: csak akkor harap, ha az úr hátatfordit! Korbácsot, nem cukrot kell használni velük szemben. És miért ne? Miért kell szégyenkező mosollyal bocsánatot kérnünk a világrom. boló brigantiktól? A nyugati sajtónak jól meg kellene értenie azt az üzenetet, amely Indiából érkezik. A keralai indiai tartomány kommunista kormányát, amelyet Nehru részben politikából, részben a demo. kratikus alapelvek tüzön.vizen át való fenntartása érdekében tűr meg, a nép forradalma el akarta söpörni. Hatalmas tüntetésekben tiltakoztak az India-ellenes, vailás.ellenes, demokrácia.eilenes kommunista keralai helyi kormány működése ellen, noha ez a kormány nyolc év óta zavartalanul működhetett, s megmutathatta volna vá. iasztóinak, hogy tud valamit produkálni. A tömegmegmozdulás hatása nyilván új választásokra, s tér. mészetesen a vörösök végleges bukására fog vezetni, — pedig Kerala a 600 milliós Vöröskinával szomszédos, s lakói soha nem éltek igazi szabadságban. A keralai mezítlábas hinduk nem félnek a szomszédban álló tankoktól, — a tibeti szabadsághősök nem ijedtek meg a pekingi bombavetőktől, — a magyar gyerekek nem rettegtek a szovjet tankoktól, — de a fölényes atombombákkal rendelkező nyugati nagyhatalmak félnek attól, hogy végre köve. teljék az emberi szabadságjogok respektálását. £ A Moose folyó torkolatéinál, a James öbölben fékvő Moosonee hamarosan talán Ontario egyetlen tengeri kikötője lesz. Maga a James öböl, mintegy féléven át hajózható, míg az Atlanti Óceánba vezető Hudso nszoros csupán mintegy három hónapon át jégmentes. Fenti kép Moosonee főutcáját mutatja, amely jellemző az északi települések építkezésére. Balról az Apostolok temploma (anglikán), a középen a moosonnei iskola, jobb oldalon az iskola tornaterme, amelyet esténként néha mozi teremmé alakítanák át. ERHARD BUKÁSA MI AZ IGAZI HATTERE ADENAUER MARADÁSÁNAK? Az érdekesség kedvéért köz. lünk egy cikket a Life június 22-i számából az Adenauer-Erhard, ügyről. A cikk azért érdekes, mert fényt vet egyes amerikai sajtókörök felfogására, amely — sajnos — nem segiti elő a Nyu. gat égetően fontos egységét. El. lenkezően olyan hangulatot te. remt ,amely kételyeket ültet a szabad világ embereinek leikébe, bizonytalanná teszi őket és alkalmassá a szovjet propagan. da befogadására. A mi véleményünket az Adenauer—Erhard vitában már le. szögeztük legutolsó számunkban és azt változatlanul fenntartjuk. Amikor Erhard visszatért amerikai útjáról Németországba és kiszállt a gépből a düsseldorfi repülőtéren, úgy látszott, hogy tele van tetterővel és harci vágygya'l. Nyolc nappal előbb repült az Egyesült Államokba, abban a biztos tudatban, hogy ő lesz Nyugat. N érne torszá g ka nee 1 Iá rja. De amig távol volt, Adenauer megváltoztatta tervét és bejelentette, hogy kancellár kíván maradni továbbra is. Amikor Er. harddal közölték a hírt, olyasmit mondott, hogy ez már nem személyes ügy, hanem több ennél, a demokratikus rendszer sérelme Németországban. Az egész német nép feszült figyelemmel várta az összeütkö. zést a 83 éves Adenauer és a testes Erhard, a német újjáépítés 62 éves "építésze" között. A legnagyobb német lap, a Bild-Zeitung azt irta Erhardot üdvözlő cikkében, hogy "mindnyájunknak az a véleménye, közönséges támadás érte Önt. Őrizze meg nyugalmát . . . Legyen okos és e rős ..." Erhard azonban sem elég okos, sem elég erős nem volt. Aliig 24 óra alatt megvert ember lett belőle. Bukásának története olyan, mint egy rosszul sikerült egytál étel, minden benne van, ami rossz és Íztelen. Hazaérkezése után néhány órával fontos látogatói voltaik —- a Bundestag Ke resztén y. Demo k rata Párt képviselői-csoportjának három vezető személye. Heinrich Krone, a Párt parlamenti vezetője figyelmeztette Erhardot, hogy még akkor is, ha kancellárrá neveznék ki, bizonytalan volna, hogy a többség támogatná-e. Erhard ekkor követte el az első hibát. Elfogadta Krone érvelését és megállapodott a három vezetőpolitikussal, hogy párthatározatot hozatnak, amelynek értelmében megszüntetik a támad ásókat ellene és megerősítik, hogy ő a párt kancellárjelöltje, ha új kancellár kinevezése esedékes lesz. Megígérte, hogy a következő nap meglátogatja Adenauert. Másnap elment Adenauerbez és ekkor az a kis lendület is, ami még maradt benne, nyomtalanul eltűnt. A kancellár semmit sem engedett álláspontjából és nem Volt hajlandó elfogadni a Határozatot sem, hogy Erhard legyen a párt következő kancellárjelöltje. Erhardnak ekkor arra kellett volna gondolni, hogy nem az a fontos, mit gondol Adenauer róla, sem ázt, hogy mit a Párt, hanem arra, milyen álláspontot foglalna el a nép, ha erősnek mutatkozna és ha a német nép elé vinné az ügyet. Ehelyett azonban hihetetlenül sok alkálimat szalasztott el. És egy 45 percig tartó pártülés után, amelyen Adenauer azt mondta, hogy "Sohasem, vontam kétségbe az Ön tehetségét", Adenauer és a megfélemlített Erhard a képviselők tapsai 'közben Ikezet fogtak egymással. A Bundestagban Erhard mogorván ült a miniszterek padján,, amikor Adenauer ismét összefoglalta régi érveit új elhatározását fi letően. Bemutatott egy levelet is. Bemutatta John Foster Dulles levelét is, amelyben az Egyesült Államok néhai.külügyminisztere arra kérte őt, folytassa harcát a békéért és ebből Adenauer azt a következtetést vonta le, hogy Dulles őt szeretné továbbra is a kancellári székben látni, bár Dulles nem mondta ezt és nem is tett ilyen célzást. A következő nap Erhard egy pénzügyi kérdéseket tárgyaló ülésen gyér hallgatóság, előtt beszélt. Utána kiment a teremből, minit politikai szempontból jelentéktelen ember. Biztosnak Játszik, hogy Adenauer félrevezette Erhardot szándékait illetően, de a pártvezetők nem akartak Adenauerral ujjat húzni és Erhard nem mert szembeszállni vele párttámogatás nélkül, egyedül a népre bízva a döntést. A németek az erő tisztelői. Most úgy látjuk, hogy Adenauer helyesen mérte fel ellenfelének gyengességeitt. A küzdelemben azonban Adenauer is vesztett. Nem fontos, mennyire igaza volt Erhardda'l kapcsolatban és saját nélkülözhetetlenségéiben a Szovjettel folyó tárgyalásokban, Adenauer kíméletlen eljárása meghasonlást -idézett elő saját pártjában. A szomorú dolog, nem az, hogy Erhardot menesztétték, hanem az a mód, ahogyan ezt Adenauer rendezte. í Kanada részvétele a nemzetközi Menekültügyi tv-ben C.C.F. képviselő arra kérte a kormányt, adjon beutazási engedélyt egyéb olyan menekülteknek is, akik egészségi, vagy egyéb okból nem jöhetnének I Kanadába. Az Egyesült Nemzetek Szövetsége az elmúlt Nemzetközi Geofizikai Év sikerén felbuzdulva, annak mintájára Nemzetközi Menekültügyi Évet rendez, amelynek az a célja, hogy a világ különböző részem lévő menekült-táborokban élő sok millió ember sorsán segítsen, letelepedésüket elintézze. A régóta égető kérdés megoldására mint mindig, Kanada is felajánlotta hathatós segítségét. Green külügyminiszter bejelentette, hogy Kanada első lépésként enyhíti bevándorlási rendelkezéseit és lehetővé teszi, hogy a családok tbc-s betegeiket is behozhassák, akik azután itt részesülnek rvosi kezelésben. Egyéb cönnyitések még meggondolás ilatt vannak. A miniszter rámutatott, hogy Európában még 135,000 menekült él táborokban, mintegy egymillió arab él a Közel- Keleten és egymillió kínai menekült Hong Kongban. Visszaemlékezés a II. világháborúról Tizenöt évvel ezelőtt a kanadai csapatok is kivették részüket s Szövetséges csapatok franciaországi partraszállásában, amely Európa felszabadítására vezetett. Ross Munro, a Canadian Press munkatársa 1944 június 6-án a csapatok első hullámával együtt szállott partra. Bátorsága és kiváló harctéri tudósításai népszerűvé tették őt Kanadaszerte. Ilyen öltözékben teljesítette kötelességét a harcoló csapatok oldalán. Jelenleg a "Winnipeg Tribune" befolyásos kiadója. Paul Martin liberális képviselő és H. W. Herridge
