Kanadai Magyarság, 1959. július-december (9. évfolyam, 52-77. szám)

1959-08-01 / 56. szám

Még jőni kell, még jőni fog,

Egy jobb kor, melv után

/

Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán.

Vörösmarty

KANADAI

Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa.

HX. évfolyam 56. szám.

PRICE 10 CENTS

"A mi utunk, a mtgyartig ut|a, mi it változatlan : híven az ezor ivet ^luftunkhoz, nemzeti tradiciónkhea, a keresztény világnézetnek, a krisztusi igazságoknak vagyunk követéi, hirdetői"

(A fenti idézet Kenssei F. Lásalé lepünk első számában megjelent be köszönti cikkéből való.)

ÁRA: 10 CENT

(fanacUcut

KANADA LEGNAGYOBB HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ MAGYAR LAPJA

Edited and Published at 996 Dovercourt Road, Toronto PHONE: LE. 6-0333

Szerkeszti: KENESEI F. LÁSZLÓ

Toronto, 1959 aug. 1., szombat

Szerkesztőség és kiadóhivatal , 996 Dovercourt Road, Toronto TELEFONLE. 6-0333

Fidel Castro

A KONYHA-KONFERENCIA

Kuba forradalmi diktátora, aki a Batista.féle diktatúra fegyveres leverése után ideiglenesen az államelnöki tisztséget foglalta el, majd azt a miniszterelnöki pozícióval cserélte fel, úgylátszik azon az utón jár, amely ismét a diktatúra felé vezet. Castro, amikor miniszterelnökké neveztette ki magát, régi barátját, Dr. Urrutiát tétette meg elnöknek. Július 17.én azonban a két régi barát összeveszett, minek következtében Castro lemondott és július 26-ra, a forradalmi mozgalom megalapításának évfordulójára népszavazást rendelt el a miniszterelnöki állás betöltésére. Idő közben Urruita lemondott, úgy, hogy Castro most már az elnöki és miniszterelnöki tisztség együt. tes betöltéséhez kérte a nép hozzájárulását. Csak természetes, hogy ez a szavazás nem titkosan' amrntahogy az is természetes, hanem közfelkiáltással történt, hogy a szavalás eredménye II00%.os "igen" volt Castro javára. Senki sem teszi Vitássá, hogy a Castro.féle forradalom egy zsarnoki diktatúra megszüntetésére vezetett, azonban a túl. fiatal forradalmár-doktor' lényegesen letért a demokrácia útjáról, amikor közfelkiáltással szavaztatott meg magának diktátori hatalmat. Most már csak Castro egyéni tisztességén múlik, hogy ezt a kissé Hitler-Mussolini.Perren ízű 100%-os népszavazásra alapított hatalmat mire használjá fel.

A nemzetközi sajtó "konyhakonferencia" névre keresztelte azt a furcsa, eléggé goromba, de mégis jóleső vitát, amely Nixon amerikai elnökhelyettes és Hrus. csov szovjet miniszterelnök között folyt le a moszkvai USA-ki. állítás amerikai mintaházának konyhájában. Nixon jogos büszkeséggel mutatta be a kövér Ni. kitának, hogy a minden különleges szakképzettség nélküli ame. rikai átlagmunkás könnyűszerrel milyen modern, kényelmes házban lakhat, s hogy az milyen nagyszerű elektromos eszközökkel van berendezve. Az amerikai elnökhelyettes a mosógépre és a villanytűzhelyre támaszkodva próbálta elmagyarázni az oroszoknak, hogy a demokrácia és a szabadság milyen magas életnívót hoz mindenkinek. Hruscsov azzal válaszolt, hogy "az amerikaiak állandóan ultimátumokat adnak a szovjetnek". Nixon vi. szontválasza csak annyi volt, hegy "a békéhez kettő kell".

Hruscsov iniciativájára ez a barátságosnak induló vita percek alatt annyira elmérgesedett, hogy többé nyoma sem maradt a magasrangú államférfiak között szokásos udvariasságnak Nixon mind. végig megőrizte nemcsak nyugalmát, hanem vitatkozásbeli fölé. nyét is, mig a kövér Nikita percről-percre változtatta propagan. daszólamait, s végül is újra atomtámadással fenyegette meg azt ez amerikai népet, amellyel szem. ben pár perccel azelőtt még csodálatát fejezte ki. Egyedül Nixon rátermettségének volt köszönhető, hogy az ügyből nem lett dip. lomáciai szakítás. A fiatal amerikai, aki minden bizonnyal jól előkészült a műveletlen gangsterekkel való "csevegés" techni. kájára, végül is Moszkvában maradt, sőt bizonyos csaknem barátságos, s mindenesetre népszerű hangnemet volt képes hozni a vita további menetébe, amellett, hogy minden mondatával kiteregette az egész nevetséges, tehe.

tetlen kommunista rendszer bűneit.

Mindkét államférfi tisztában volt azzal, hogy szavaikat az új. ságirók egész kara kiséri figyelemmel. Hruscsov éppen ezért nem arról beszélt, amiről tulaj, donképpen szó volt, hanem csak arra igyekezett, hogy a Pravda számára megfelelő vezércikkanyagot mondjon el. Nixon viszont elsősorban a közelgő elnök, választásra tekintettel a saját, amerikai szempontból kiváló szónoki és vitázó képességeit igyekezett hangsúlyozni, éspedig teljes sikerrel. Úgy látszik, hogy Nixon valóban képes a Hruscsovféle műveletlen pojácák hangjához leereszkedni, anélkül, hogy provokálja őket. Ez a tehetség predesztinálja őt arra a szerepre, amely előreláthatólag várni fog reá.

A ''konyhakonferencia" sajtó, visszhangja szomorúan jellemző. Egyik nagy ellenzéki lap azzal vádolta meg Nixont, hogy diplo*

máciai udvariasság helyett engedett a Hruscsov által kezdeményezett "kölcsönös ócsárlási" stílusnak, s hogy ezzel ismét a vi. lágbékét veszélyeztette. E szerint a láp szerint Nixonnak udva. riasan tudomásul kellett volna vennie Nikita üres rágalmait és esetleg fel kellett volna használnia az alkalmat arra, hogy Berlin kiürítésére nézve ígéretet te. gyen. Ez a lap természetesen ma elvileg Amerika-ellenes, s ezért mindent felhasznál arra, hogy Nixont, ma az USA második emberét, szidja és bosszantsa, akár a külpolitikai érdekek rovására is. A vezető kormánypárti lap vi. szont fenntartás nélkül dicséri Nixont ugyanazon szavak miatt, s azt javásolja, hogy az eredménytelen genfi konferenciák helyett inkább ilyen konyhakonferenciákon próbáljuk meg a nagy kérdések megoldását.

Hruscsov műveletlensége az az egyszerű konyhanyelvben sem állja meg helyét.

NASSER HÁBORÚVAL FENYEGETI IZRAELT

A Szuezi-csatorna államosításának hároméves évfordulóján Nas. ser szokatlanul éleshangú beszédben támadta Izraelt, amelyet kiirtással fenyegetett meg. "Egyiptom — mondotta — nem fél Izraellel való újabb háborútól, de ezúttal ez a háború Izrael teljes felszámolásával végződnék". Nasser hivatkozott Dayan izraeli hadügyminiszternek, az 1956-os szuezi akció tábornokának arra a kijelentésére, Izrael most már követeli a szuezi csatornán való

áthaladás jogát, s ezt mindenképpen ki akarja kényszeríteni, — majd azt állította, hogy Egyip. tóm 56-ban megverte Angliát, Franciaországot és Izraelt. Ezzel kapcsolatos az a hir, hogy Szíria és Jordán között ismét megnyi. tották a két hónap óta elzárt haltárt, s úgy látszik, hogy az arab országok újra megkísérlik közös arab front kialakítását. Minthogy pedig kis- és középál. lamok szövetsége csak akkor alakulhat ki, ha az valamely közös ellenség ellen irányul, ismét elő kell venni az izraeli kérdést. A tulajdonképeni vesztes a most kiújult diplomáciai harcban : a kommunizmus, mert ma, amikor a kommunista pártokat és felfog gató kísérleteket egyformán felszámolták Egyiptomban, Sziriá.

ban, Jordánban, Arábiában és

l

legutóbb Irakban is, egy arab 'egyesülés valójában nem Izrael ellen, hanem a kommunisták ellen irányulna. Az is lehet azonban, hogy Nasser a most elhangzott tirádával azt akarja elérni, hogy a szovjet ismét emelje fel a szavát, mint "az arab államok védelmezője az imperializmus el. len", s ezeket a szavakat azzal a néhány százmillió dolláros segéllyel fűszerezve, melyet a szovjet az assuani gát építésére ígért, de a valóságban soha nem adott meg. Nasser, a sanda mészáros, az Izraelre emelt taglóval a kommunistákat akarja fejbesujtani.

KISÉRTETJÁRÁS

MÉGEGYSZER A MONTGOMERY ÜGY

MINDEN REMÉNYT FELADTAK

a genfi konferencia sikeres befe. jezésére. Hogy teljesen eredménytelen tárgyalásokról adnak, e ki zárójelentést, vagy esetleg elhalasztják-e az üléseket bizonytalan időre, már nem lényeges különbség. Az egyetlen nyilatkozat, amit Gromyko hajlandó aláírni az, hogy a konferencia elhalasztásáról közbeeső megállapodást kötnek, s hogy ezen közbeeső időben a szovjet nem tesz egyoldalú lépéseket. Egy ilyen nyilatkozat semmit sem oldana meg, hiszen ezt a "közbeeső Időt" bármikor fel lehet mondani, akár 24 órai határidőre is; any. nyit azonban mégis magával hozna egy ilyesféle zárójelentés, hogy a berlini kérdésről e pillanatban ne kelljen intézkedni. Hruscsovnak tehát módja volna szép csendesen elfelejteni ennek a balsikerü diplomáciai akciónak az elmúlását —, mint ahogy most senki sem beszél kommunista oldalon az iráni kudarcról,

j

| a koreai kérdésről. Formoza ©I. foglalásáról, Közel-Kelet kommu.

I nizálásáról — s megpróbálhatna ' más frontra áttérni. Erre vall az is, hogy Hruscsov a Nixonnal folyó tárgyalásoknak azt a jelleget kívánja adni, mintha ezek volná. nak a tulajdonképpeni "államfői értekezlet" előfutárai.

Ml KÉSZÜL..

Minél gyakrabban konferenoiáznak és minél többet csevegnek az egymással szembenálló hatalmak a leszerelésről; anná) gyorsabb tempóban folyik a fegyverkezés. A Newsweek egyik számában több oldalon foglalkozik Amerika és Oroszország jelenlegi haderejével és összhasonlítást tesz a két ország fegyveres ereje között. Abból idézzük a következő kimutatást:

IRB rakéta USA 10 A szovjet 500—1000.

Légierő: USA 850.000 repülő, 1000 B-47 közepes bombázó, 500 B-52 távoli bombázó, 35.500 -más repülőgép. A szovjet 700.000 repülő, 350—850 közepes bombázó, 100—150 távoli bombázó, 24.000 más repülőgép.

Tengeri erő: USA 640.000

tengerész, 189.000 marine, 15 repülőgépet szállító lapos tetejű hajó, 11 szubmarin-etlenes és más szállító csatahajó, 14 cirkáló, 240 romboló, 112 tengeralattjáró, 500 segédhajó, 2.500 űrhajó. A szovjet 850.000 tengerész, 3 csatahajó, 27 cirkáló, 150 romboló, 450 tengeralattjáró, 250 segédbajó, 1000 őnhajó. ■

Szárazföldi erő: USA 870.000 ember, 14 gyalogos divízió, 2 gyalogos brigád, 8 gyalogos csata-tömb, 6 páncélos ezred. A szovjet 2.5 millió ember, 100 gyalogos divízió, .75 gépesített és tank divízió.

Megjegyzendő itt, hogy Oroszországnak. különösen a légi haderejére vonatkozó számok' részben feltevésre, vagyis az USA Intelligence Agency embereinek ?

jelentésére van alapozva.

Nixon aIelnök beszédeiben és a sajtókónfeVencián azt mondta, hogy Amerika a háborús felkészültség terén erősebb, /mint Oroszország, tehát a tervezett csúcskonferencián Hruscsovék nem lesznek abban a helyzetben, hogy engedményeket zsaroljanak ki. Amire persze Oroszország szószólói azzal válaszolnak, hogy ők az erősebbek.

A Washington Evening Star azt irta, hogy a NATO-hoz (North Atlantic Treaty Organization) tartozó országok külügyminiszterei a szervezet 10 éves fennállása alkalmából Washingtonban tartandó értekezleten valószínűleg foglalkozni fognak azzal a kérdéssel, hogy milyen megtorló .lépéseket tegyenek abban az esetben, ha Oroszország tényleg elzárja Nyugat-Berlint a szövetséges hatalmak elől. A lap szerint megfontolás alá esik Oroszországnak tengeri zárlat alá vevése. Törökország uralja a Bosporus és Dardanellák szorosait a Fekete tengertől és Dánia uralja a Balti tenger szájánál lévő Kattegat-ot. Ennélfogva a két Amerika-barát ország fontos szerepet játszhat a berlini krízisben.

Hivatalos egyének privát beszélgetésekben elismerik, hogy egy nagyhatalomnak blokád alá Vevése háborús lépésnek tekint- i hető. De hozzá teszik, hogy Eisenhower elnök az utóbbi sajtóértekezleteken azt a kijelentést tette, hogy ha lövöldözésre kerül a sor, azí a "másik oldalon"

fogják elkezdeni.

Közben úgy a nyugati, mint a keleti hatalmak nemcsak az atombombák és más fegyverek, de a háborúhoz szükséges nyersanyagok, orvosságok, stb. felhalmozásával vannak elfoglalva.

Az Associated Press jelentette Bécsből, hogy a keleti országok helyzetét legjobban ismerő Werner Schargdorff azt irta a Salzburger Nachrichtenben, hogy Oroszország és csatlósai ugyanolyan módon és nagy mennyiségben vásárolják és halmozzák fel a gyilkoló fegyvereket, gumi, vörös réz, gazolin, stb. anyagokat, mint azt hónapokkal a koreai háború előtt tették.

"Ezeket a nagybani bevásárlásokat — Írja Scharndorff — kapcsolatba lehet hozni a- Szov-Az élők általában nem szeretik, ha a halottak feltámadnak és dörömbölni kezdenek a koporsó fedélén. >Azt sem szeretik, ha éjfélkor felnyílnak a kripták be rozsdásodott vaspántjai és szellemek szárnyán régen elhalt és el is felejtett léikék suhognak a temetői' csendben.

A kísértetjárás határozott ellenszenvet kelt az élőben, olykor féléimet is, Mert baljóslatú dolog cimboráim a túlvilággal . . . Vannak azonban kivételek. Vannak modern mágusok, újkori táltosok, akik szeretik felidézni a szunnyadó lelkeket és kivezénylik a holtak fekete seregét a csillagos éjszakába. Beszédre birják a csontvázakat, kezet fognak Na pel annál, vagy tetemre hívják Rommel tábornokot és szétvert páncélosait, akik újra felidézik a halálhörgést és odavarázsolják a megdermedt néző szeme elé az afrikai sivatag porába fulladt sokezernyi katona holttestét . . . Újra látható tehát az átdöfött torkok és mellek vonaglása, újra hallható a bombák sistergő zuhanása, a tankok dübörgése, — mindez újra a miénk, Hölgyeim és Uraim — Montgomery marsall és a televízió jóvoltából. Montgomery marsall a második világháború elsőszámú katonája, tábornoka és hőse. Az ELAlaimeinl győzelemmel utat nyitott a 'hitleri Németország szívébe és Ő az egyik főrészese annak, hogy ma szabadon 'élhetnek az emberek Nyugaton. Ezt mindenki tudja a földtekén és minden szabad országnak szabad polgára tisztelettel és szeretettel hajtja meg fejét a Hős élőtt. Monti, — nem kétséges — bevonult a világtörténelembe és örökzöld babérkoszorú övezi homlokát ... — A csatazaj 'morajlása azonban elhalkul, az emberiség lassan felmossa már a vért portája küszöbéről, az anyák, özvegyek, árvák könnyei idővel kiszáradnak, mintabogy á vizözönnek iis vége lett valamikor.

Az emberiség szeretné elfelejteni a .rosszat a múltból, szeretné örökre elfelejteni az óvóhelyeik' lidérces rettegését, szeretné újra fényben füröszteni az elsötétített bulvárdokat, — emberhez méltóan szeretne élni. Montgomery marsall azonban nem engedi! Nem engedi, hogy felejtsünk . . . ! Az öreg harcos reszkető kezekkel újra felcsapja a katonaiadé fedelét és huncut mosollyal turkál a horpadt kardok, csatabárdok és megsárgült térképek között . . . Kézé nyomában felszáll a p>or, a fehéren izzó afrikai por és Rommel távcsöve újra kémleli a messzeséget, ‘ágyutorkökbó.1 villan 9 tűz és a Marsall elégedetten mosolyog, 'hol a lövészárkok szélén sétálva, hol a televízió lencséje előtt . . . Mesél . . . Ahogy nagyapa mesél a .megszeppent unokáknak, a puttonyos emberről, aki minden este elsuhan az ablak alatt és elviszi azt, aki rossz volt. Mliintahogy Rammelt és a horogkeresztet is zsákjába dobta ez a fekete ember, aki valójában nem más, mint Ö, Montgomery tábornok . . .

Kedvesen vázolja a német hadsereg haláltusáját és ravaszul kacsint a .néző felé, mikor azt mondja, — csatát nyerni tudni kell . . . lő pedig, igenis tudja, hogy a csatát ő nyerte meg, a csatát, melyet ezerszer átgondolt agytekervényeinek szövevényes labirintusában, melyet ezerszer végig' álmodott a katonasátorba hulló sápadt hold ragyogásánál, hogy azután valóraváltsák az élő ólomkatonák ... — Milyen szép is a visszaemlékezés, milyen bizsergetően nagyszerű érzés tudni azt, hogy ő a hős, a győztes hadvezér, ő, egyesegyedül Ő, Montgomery marsall . . . őszintén bevallja és nem tagadja egy pillanatig sem, hogy annak tartja magót és ezt kereken meg. is mondja a nézőnek, aki kétes örömmel fogadja az önimádatnak e szerény megnyilvánulását.

Az sem volna meglepő, ha az öreg. hirtelen bejelentené, hogy szobrot keli állítani Montgomery marsallnak, most rögtön, azonnal, addig-a meddig él és lélegzik, addig, amíg élvezheti a kőbevésett aranybetűk csillogását, saját nevének ragyogását meggörbült hátak és virágcsokrok között . . . Ennek érdekében, riadót fuvat a holtaknak és kísértet járást rendez a televízióban, újságokban, folyóiratokban, mindenütt, ahol lassan megfeledkeznének arról talán, amiről nem illik és nem szabad megfeledkezni.

Moszkvába is elrepül néhanapján és az üveg koporsóba, fagyasztott bolsevik cézárok katafalkjánál vodkát iszik Hruscsovval, hogy azután zavaros beszédet mondjon a Nyugatról, amiért — szégyenszemre — két nappal később bocsánatot kell kérnie. Sok beszédnek, sok az alja, —• még akkor is, ha ezt Montgomery marsall mondja, aki 16 évvel ezelőtt a megtépázott földgolyó reménysége és büszkesége volt és marad továbbra :is, ha nem felejti el azt a régi, de nagyon igaz közmondást hogy jóból is megárt a sok . . . ! Tóvölgyi Titusz

'«eooo99S6960S6oeee;^n^!so9oe!»ooo%egsoMogoscst)

jet berlini állásfoglalásával és egy új középkeleti krízissel. Ezek az intézkedésék leleplezik azokat a tényeket, amelyeket a

Szovjet urai béketanácskozásokkaI és ifjúságii ünnepségek rendezésével igyekeznek palástol-