Kanadai Magyarság, 1959. július-december (9. évfolyam, 52-77. szám)

1959-11-21 / 72. szám

Még jőni kell, még jßni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty KAKASAI Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa. IX. évfolyam, 72. szám. PRICE 10 CENTS "A mi utiinlc, ■ magyarság utl«, ma is változatlan: híven az ezer évot múltúnkhoz, nemzeti tradíciónkhoz, a keresztény világnézetnek, a krisztusi igazságoknak vagyunk követői, hirdetői'4 (A fenti idézet Kenesei F. László la* punk első számában meg|elent be köszöntő cikkéből való.) ARA: 10 CENT ßcuuuUatt KANADA LEGNAGYOBB HETENKÉNT MEGJELENŐ MAGYAR LAPJA Toronto, 1959. nov. 21, szombat Edited and Published at 096 Dovercourt Road, Toronto PHONE: LE. 6-03BB Szerkeszti: KENESEI F. LÁSZLÓ Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Road, Toronto TELEFON: LE. 6-0333 KELETÁZSIA GAZDASÁGI HELYZETE sok szempontból fontosabb, mint az ottani népek szorosan vett politikai hovatartozandósá­­ga. Amint a brit kormány és az amerikai kormány által együtte­sen kiküldött szakértő bizottság nemrégiben megállapította, Ázsia népei olyan hatalmas mértékben el vannak maradva az amerikai­európai életszínvonaltól, hogy egyelőre nem is gondolhatnak fogyasztási javaknak a szükséges tömegben való előállítására, ha­nem a gyártáshoz szükséges tőkét kell mindenekelőtt megteremte­niük. Ez a tőke pedig úgy alakul ki, hogy az ország többet termel, mint amennyit fogyaszt, s a kü­­lönbözetet akár belföldön, ipar­üzemek létesítésére használja fel, akár külföldön adja el, s a vételárat külföldön használja fel ipari berendezések vásárlására. Vöröskínában a tőkeképzés — legalább is elméletben — úgy történik, hogy a munkások napi 8 óra helyett 12—14 órát dől. goznak. A szabad ázsiai orszá. gokban, elsősorban Indiában és Indonéziában viszont a nyugati demokráciák által adott segély van arra hivatva, hogy az or. szág iparosodásához szükséges tőkét létrehozza. Ezt a segélyt az úgynevezett Col^mbo.tervbe tö­mörült országok nyújtják. A Colombo-terv tagjai között vannak adományozó országok — az Egyesült Államok, Nagybritán nia, Kanada, Ausztrália, Ujzé­­land és Japán — és segélyezett országok, éspedig a keletázsiai nem-kommunista országok. Az összes érdekeltek részvéte­lével most ült össze egy döntő jelentőségű értekezlet Dzsodzs­­akartában. Segélyezett országok az adományoknak tiz évre való meghosszabbítását kérik, s a szakértői jelentések szerint ez alatt az idő alatt mintegy évi egy milliárd dollárra volna szük­ség. Hogy ez a kívánság teljesít­hető-e, az kérdéses. Kanada a maga részéről mindenesetre fel. ajánlotta, hogy saját részét — évi 50 millió dollárt — további két éven át egyedül is folyósítja, s javasolta, hogy az egész tervet öt évre, majd újabb öt évre hosz­­szabbítsák meg. A dzsodzsakartai értekezlet eredményétől fog füg. géni, hogy a keletázsiai országok a Nyugat felé fordulnak.e gaz­dasági problémáikkal, vagy ki­tárják-e kapuikat a szovjet pénz­ajánlatai előtt? Ebből a szem­pontból érdekes megfigyelni, hogy a szovjet, amely úgyszól­ván minden politikai és erkölcsi pozícióját elvesztette a Közel-Ke­leten, most, hogy Egyiptomban megkezdődik az asszuani Nilus­­gát építése, mennyire igyekszik ismét a kommunisták baráti ma­gatartását hangsúlyozni az ara. bök felé, — s ezt a magatartást azzal a nem egészen 25 millió dolláros uzsorakölcsönnel húzza alá, amelyet a gát építésére adott. Az asszuani gát megépí. tése egyébként 1200 miilió dől. lárba kerül, melynek legnagyobb részét német és angol tőkések ad­ják. FRANCIAORSZÁG ismét aktívabb részt vesz a nem­zetközi politikában, s tegyük hozzá, helyes irányban. Szem­ben azokkal a kissé naiv ame­rikai hangokkal, amelyek Hrus­csov látogatásával kapcsolatban elhangzottak, De Gaulle hideg mérlegelésre és józanságra in­tette a közvéleményt és kezdet­től fogva azon az állásponton volt, hogy semmiféle csúcskon­ferencia sem vezethet komolyabb eredményre, mint amelyet két­oldalú megbeszélésekkel egyéb­ként el lehetne érni. A francia ikülpolitikusoknak az a véleménye', hogy világhábo­rús veszély a mostani egyensú­lyi helyzetben nem áll fenn, a megszakítás nélkül folyó hideg­háborút pedig abbahagyni nem lehet, de annak a veszélyességi fokát igenis lehet csökkenteni, éspedig a régi iskola szerinti dip­lomáciai munka során. Ezért hív­ták meg Hruscsovgt Párizsba, hogy ezzel is hangsúlyozzák, hogy amennyiben függő kérdé­sek állnak fenn a szovjet, illetve a kommunizmus és a franciák között, azokat kétoldalú, nem pedig négy-vágy öthatalmi meg­beszéléseken kell tisztázni. Ilyen közvetlenül fennálló problémák: a francia belső viszályok örökös szítása kommunista propagandá­val és az algíri lázadók állandó felfegyverzése szovjet szállítmá­nyok útján.* Franciaország azonban joggal .ragaszkodik ahhoz, hogy amikor kétoldalú tárgyalásba bocsátko­zik a szovjettel, akkor ne mint ''másodrangú" hatalom, hanem mint valóságos nagyhatalom lép­hessen fel. Ezt a célt szolgálja a Szaharában végrehajtandó első francia atomrobbantási kísérlet. Hiába tiltakozik ez ellen — merő propagandacéiból — a szovjet, s hiába tiltakozik ellene Kanada is, ahol az ilyen tiltakozást megint a közismert ellenségimá­dó politika szüli, — Franciaor­szág végre fogja hajtani az atom­­robbantást, mert ezzel a ténnyel egy csapásra az egyenrangú nagyhatalmak közé emelkedik. Az atomstratégia korában ugyanis nem a rendelkezésre ál­ló atombombák nagysága és száma a döntő, hanem az, hogy valamelyik ország valóban el van.e szánva szükség esetén a bomba ledobására vagy sem? Ha a szaharai atomkisérlet sikerül, úgy Franciaországot többé sem a Nyugat, sem a Kelet nem mellőz­heti döntő külpolitikai kérdé­sekben. Afrika belsejében újra egymást követik a felkelé. |sek. A nyugtalanság valódi elő­idézője az volt, hogy a brit kor­mány Kenya gyarmatban meg­szüntette a 12 év óta fennálló ostromállapotot, s a véres em­lékű Mau-Mau lázadás letartózta­tásban lévő vezetőjét — 40 kö­­jzönséges gyilkos kivételével — szabadonbocsátotta. J A Gyarmatügyi minisztérium jelentése szerint a kormány meg­fontoltan vállalja a Mau-Mau ve. zetők kiszabadításával járó koc. kázatot, mert ezzel a gesztussal meg akarja mutatni Afrika egész bennszülött lakosságának, hogy a lázadás leverése a közbizton. ság érdekében, nem pedig poli­tikai célok érdekében történt. A kiszabadult lázadó vezérek azonban —, amint az elvárható 1 volt — egyelőre a régi nótát fújják. A Kenyával szomszédos I Ugandában hatalmas fehérelle. nes tüntetések törtek ki, ame­lyeknek során sokan megsebe­sültek, s néhány halott is volt. I Nigériában, ahol most tartot­ták meg az első általános válasz­tásokat, a politikai pártok késsel és bunkóval támadtak egymásra. Szudánban a tisztikar tagjai fegyveres lázadást kezdtek a kor­mány ellen, amely a lázadást csendőrséggel verte le. Végül a Belga-Kongó közepén fekvő Ru­anda tartományban az ősidők óta szembenálló Watusi és Ba­­hutu törzsek között ismét kitört a belháború, amelyben több mint 2 millió bennszülött vesz részt. A belga csendőrség mo. dern fegyverekkel igyekszik a két törzs közötti semleges lakossá­got megvédeni. — Mindezek a jelek azt mutatják, hogy a Mau Mau mozgalom gyökerei mélyeb ben voltak, mint hitték: a moz galom valódi célja, a fehérek ki irtása Afrikában. A belga kor mány azt tervezi, hogy Közép Afrikába UNO-csapatok kiküldé sét kérje a Biztonsági Tanácstól Ha a terv megvalósul, akkor lét­rejönne valahol egy olyan front, ahol nyugati és szovjet katona­ság egymás mellett venne részt a rend fenntartásában — színe­sek ellen. RÓMÁBAN HIDEGEN FOGAD­JÁK HRUSCSOV LÁTOGATÁSÁ­NAK TERVÉT Az olasz kormány hidegen fo­gadja azt a tervet, hogy Nikita Hruscsov szovjet miniszterelnök Rómába látogat. Az olasz kom­munisták vezetője, Palmiro Tog­liatti szerint Hruscsov Klement Voroshilovval látogatna el az olasz fővárosba. Az olasz kormány hozzájárult ahhoz, hogy Giovani Gronchi olasz államelnök jövő év január­jában Moszkvában hivatalos lá­togatást tegyen. Napjainkat igazán a politikai látogatások korszakának nevez­hetjük. , Ki az uj ember Moszkvában ? A Moszkvában tartózkodó nyu­gati újságírók jelentik, hogy a bolseviki forradalom 42. évfor­dulóján rendezett ünnepségeken rejtelmes új ember tűnt fel a kommunista nagyságok között. Ott állt a diszemelvényen Hrus­csov szovjet miniszterelnök bal­ján. A nyugati újságírók nem tudták személyazonosságát meg­állapítani. A következő sorrend­ben nézték végig a szovjet had­sereg diszfelvonulását: (balról­­jobbra) Kisménti Vorosilov el­nök, Marshal R. Malinovszky, Hruscsov miniszterelnök, most következett a rejtelmes férfi, majd A. Mikoyan helyettes mi­niszterelnök és M. Suslov elnök­ségi tag. A katonai felvonulás a legsze­gényesebb volt, mióta ezt az ün­nepséget nagy fénnyel megülik. "Csak a régi fegyvereinket néz­tük meg" — mondta Hruscsov az ünnepség után, A szovjetben minden lehetsé­ges, talán a rejtelmes férfi az új csillag a kommunizmus egén. AMI A NAGYVILÁGBAN TÖRTÉNIK! Eisenhower meglátogat kilenc országot D. Dwight Eisenhower Eisenhower elnök bejelentette azt a tervét, hogy a közeljövőben meglátogat kilenc országot, nagyobbrészt Ázsiában, hogy megbeszélje velük a csúcskonferenciára készített terveket. Ez az út mindenesetre növelni fogja az Egyesült Államok tekintélyét Ázsiában. Indiát olyan időben éri ez a látogatás, amikor óriási elhatározások előtt áll a kommunista Vöröskínával szemben. Az időpont tehát a lehető legjobban van megválasztva, most fogadja majd a legnagyobb lelkesedéssel India a­­barátságos nyugati látogatót. Nehru indiai minisz­terelnök rendkívül örül Eisenhower látogatásá­nak, melynek határideje december 11. Ezen a na­pon fogja megnyitni a Világ Mezőgazdasági Vá­sárát New Delhiben. Ez a látogatás lesz az alapja egy reálisabb politikának Vöröskínával szemben. Eisenhower elnök ezenkívül meglátogatja India szomszédját — Pakistani, továbbá Törökországot, Iránt és Afghanistant, mint amely országok föld. rajzi helyzetüknél fogva legjobban ki vannak téve a kommunista erőszaknak. Végül meglátogatja Olaszországot, Görögországot és Marokkót. Sze­mélyes népszerűsége biztosan megerősíti ez or­szágokat a Nyugattal való szövetségükben. Ez a legjobb út arra, hogy a Nyugat ellensúlyozza Hruscsov "béke" utazásait. Biztosan eredményes lesz. A kilencedik Franciaország, ahol december 19 és 20-án a csúcstalálkozót készítik elő. Uj szovjet támadás Nyugat-Beriin ellen Willi Brandt, Nyugat-Beriin merész.szavú polgármestere sze­rint a szovjet újabb támadást in­dított Nyugat-Beriin eile«, mely­nek célja, hogy teljesen elzárja a szabad Németországgal való kapcsolataitól. Brandt polgármester szerint a német kommunisták két új el­vet hirdetnek meg, ha csúcstalál­kozón nem sikerül Nyugat-Beriin helyzetét kedvükre rendezni. I Az első elv, hogy Nyugat-Ber­iin nem része a Német Szövetsé­gi Köztársaságnak s így nem jo­gosult a szövetségi zászló hasz­nálatára sem. A második elv, hogy a kom­­muni^láknak területen.kívüli jo. guk van a berlini magas vasút 74 nyugati állomásán. Brandt polgármester azt mond­ja : "A kommunistáknak egyálta­lában nincs semmi joguk". Az ember sokszor elgondolko­zik azon, vájjon tényleg béké­sebb világban élünik-e, vagy csak többet beszélünk a békéről. Igen bíztatólag hatott tehát, amidőn néhány olyan kézzelfogható bi­zonyítékra akadtunk, amelyek valóban arra mutatnak, hogy jobb világot élünk: egy londoni jelentés szerint az elmúlt hat hó­nap folyamán egyetlen angol katona, tengerész vagy repülő sem lett harci cselekmény áldo­zata. Ez első Ízben történt meg 3 (huszadik században, A Maláj J Özsungelekben dúlt kommunista, [gerillaharc megszűnésével j(vagy legalább elnémításával), a Yemen-Aden-i angol védterü­­j et békéjének helyreállításával és a Ciprus-i helyzet megoldásával senki sem emeli többé fegyverét [az angol katonáikra. Ha talán ez magában véve még nem ad okot I túlzott reményekre, mégis jóleső , fordulat. EBI ti i tudjuk, hogy érzi magát az öreg fiú!” így szól kárörvendően a szuezi csatát elvesztett angol oroszlán a Panama csatornánál most bajba került ame­rikai sashoz. "Millen idők, Miilen idők!" Mint ismeretes az Egyesült Államok kormánya nem támogatta az angolok és franciák szuezi katonai vállalkozását. Most, hogy a panamai nemzetiek ki akarják szorítani az ame­rikaiakat a Csatorna-zónából, a brit oroszlán kárörvendően kacag. A béke néhány biztató jele ,,

Next

/
Thumbnails
Contents