Kanadai Magyarság, 1959. január-június (9. évfolyam, 1-51. szám)

1959-06-06 / 45. szám

KANADAI MAGYARSÁG 7 IX. évfolyam, 45. sz., 1959 június 6., szombat Kanadában először! Bums-féle luxus füstölt kolbászfélék , különleges fűszerekkel készülnek, hogy a leg­kényesebb ínyencek ízlését is kielégítsék. CERVELAT Ez a legnépszerűbb füstölt szárazkolbász. A Cervelat­­nak finom, enyhén füstölt íze van. Főként sertéshúsból ké­szült, édes görög boros­tyánlevéllel, prima spanyol paprikával és indonéziai földi dióval van fűszerezve. Próbálja ki a Burns-'féle Cervelat-kolbászt. Minden ínyencnek gyönyörűséget okoz! COLONIAL SERTÉSKOLBÁSZ Uj, nagyszerű ízt fog érez­ni, ha a Colonial sertéskol­bászba harap. Receptje még a 18. század előtt készült, a Burns-féle gyártási eljá­rás pedig a legmodernebb a világon. A világhíres Herman Mayer­­féle fűszerekkel készült. Hidegen vagy melegen tá­lalva egyformán nagyszerű. LIBANONI MARHAKOLBÁSZ Különleges íze valóságos tradícióvá vált a Pennsyl­vaniai Libanon-járás világhí­res öreg füstölői által gyár­tott kolbászok között. Hidegen vagy melegen egyformán élvezetet nyújt. Aki a füstölthusok híve, imádni fogja a Libanoni marhakolbászt. ízes, so­vány nyugati marhahúsból készül. THÜRINGIAI KOLBÁSZ A Németország közepén fekvő Thüringiából szárma­zik ennek a világszerte nép­szerű szárazkolbásznak a receptje. Főként marhahúsból készül, speciális pikáns illata, kü­lönleges íze van. A pikniktálak legkedvel­tebb fogása. LANDJAEGER Ennek a népszerű kolbász­nak a receptje még a kö­zépkorból származik. Ezt vitték magukkal a vadá­szok, amikor az Alpesek le­gelőin vadászatra indultak. Azok a kanadaiak, akik szerertik a jóízű kolbászt, szeretni fogják a Landjae­­gert, ezt a marhahúsból és sertésszalonnából készült füstölt kolbászt. 70 ÉVE KÉSZÍT FINOM ÉTELEKET KANADA SZÁMÁRA. DOHOS A PINCÉJE? Festetlen pincepadlók és falak dohos szagot árasztanak’ magukból, ha nem tisztogatják őket rendszeresen. Leírjuk, hogyan tisztíthatjuk és frissíthetjük fel a pincét. Oldjon fel egy kanna Gillet's Lye-t (lúgot) egy vödör vízben. Vigye föl ezt az oldatot a megfelelő felüle­tekre egy használt seprővel, vagy ke­fével). Ezzel hatásosan megszünteti a dohosságot, amit a penészgombák és mikroorganizmusok okoznak. Ismételje ■neg ezt az eljárást legalább kétszer Evenként. Egyéb tanácsokért a Gillet's Lye használatára amely önnek Időt, munkát és pénzt takarít meg, kérje ingyen 64 oldalas könyvecskénket a következő címen : Standard Brands Limited, 550 Sherbrooke Street W., Montreal. GL-229 EREDMÉNYT AKAR? ITT HIRDESEN! Gingalla Irta: Iváni Zoltán ( Egy erdélyi hírre. Csendesvízű tó, tengerszem. Legendák ringatója. Kis kápolna-harang . . . Ma messze Kárpátokból kísért e csend, e víz, e szín, e hang. Mohos, Bálványos, Lázárfalvi kolomp . . . Vattából gyúrták itt — mint kicsi borjút — az emberek szívét az angyalok. Mégis, miért e szörnyű gyűlölet? Vizét zavarják, fenyőit irtják, a kápolnát felgyújtják, békére hívó érc-harangja olvad . . . Mi bűne volt, s mi bűne az itt lakóknak? Uj pogány várúr kelt haragra? Mert élni akarnak, árván is elhagyatva? Magával, Istenével, itt lelt egy nép találkozóra. Ki nem akarta másét, s ó de hányszor ködmöne alatt a szekercét hite türelemre parancsolta. Csendes vizű tó, Szent-Anna, jók öröme, rosszak haragja, rázd fel a világot, míg nem késő . . . Gingalla, Gingalla. I BURR0B6HESNÉL MINDIG_______ A LEGKIVÁLÓBB BUT0RMI8ŐSÉGEKET TALÁLJA! más tétel, mind alacsony áron, hogy dollárokat ta­karíthasson meg! • Nagy megtakarítások, ha használt bútorát és egyéb berendezési tárgyát átadja (Trade-In). • Hitelt adunk olcsó kamatozásra és könnyű hitelfel­tételek mellett. • Kályhák, mosi Eladóink folyékonyan beszélnek magyarul! NYITVA MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN ÉS PÉNTEKEN ESTE 9 ÓRÁIG. 643 QUEEN ST. W. EM. 3-1404 (KÖZEL A BATHURST STREET.HEZ) rí# „ ' - -■ wwmmmy A NŐK SZEREPE KANADA KÖZÉLETÉBEN MRS. ELLEN FAIRCLOUGH Kivonat Ellen Fairclough Álllampol­­gársági és Bevándorlásügyi Miniszternő beszédéből Kanadában a harc a nők jo­gaiért a múlt század nyolcva­nas éveiben kezdődött. Ma a kanadai nők már megkapták azoknak a jogoknak nagy ré­szét, amelyekért nagyszüleik oly keményen harcoltak, de még nagy változásokra van szükség a kanadai nők gon­­dolkozásimódjában, ha ki akarják használni azokat a lehetőségéket, amelyek ren­delkezésükre állnak és ame­lyek segítségével teljes mér­tékben részt vehetnek7 az or­szág gazdasági, társadalmi és politikai életében. Kanada nem engedheti meg magának, hogy kiaknázatla­nul hagyja a nagy lehetősé­geket, akár a természetben, akár az emberi képességekben fordulnak is elő. Bár orszá­gunk népességének fele nők­ből áll, a vezetőállásoknak csak kis részét foglalják el nők. Annak ellenére, hogy egyenlő jogaik vannak, bizo­nyos idegenkedés tapasztalha­tó részükről, hogy megragad­ják a lehetőségéket és hogy megfelelő szerepet vállaljanak az országos és a községi élet­ben. Mostanában a női szerveze­tek legfontosabb szerepe, hogy 'bátorítsák tagjaikat, ve­gyenek tevékenyebb részt a közéletben, annak bármely fo­kán és formájában. A múlt században a kanadai nőt nem érdekelték a politi­kai kérdések, valószínűleg azért, mert minden figyelme és munkaereje saját otthoná­nak felépítésére volt irányít­va az új hazában. Egyik leg­fontosabb iyen nagyarányú “otthon építés” volt a nyugati területek betelepítése. Ez olyan vállalkozás volt, amely­ben a nők — legalább is né­hány évtizedig i— a férfiak­kal egyenlő munkát végeztek. Abban az időben a nők a gya­korlati élet területén voltaik egyenlők a férfiakkal. Amint a pionír évek elmúltak, ki­fejlődtek a községek és váro­sok. A nők továbbra is fontos szerepet játszottak a közössé­gek életében és a közösségi szellem kialakításában. Női szervezetek létesültek, ame­lyek fontos helyet töltöttek be Kanada életében. Jellemző, hogy a prériken a férfiak teljes erővel támo­gatták a mozgalmat, amely a I nőknek egyenlő jogokat kö­vetelt. Ezekből a tartomá­nyokból kerültek be az első képviselők is a' képviselőhá­zakba. Az első világháború ismét megmutatta, milyen teljesít­ményekre képesek a nők. En­nek eredményeképpen 1918- ban megkapták a választójo­got az országos (szövetségi) választásokra, a következő év­ben pedig a jogot, hogy ők is választhatók lehessenek. A tartományok közül ötben, Ma­nitobában, Saskatchewanban, Albertában, British-Columbi­­ában és Ontarioban már elő­zőleg megkapták a nők a vá­lasztójogot. Manitoba volt az első tartomány, amely a fér­fiakkal egyenlő jogot biztosí­tott a nőknek. Az első nő, akit a tartomá­nyi törvényhozásba választot­tak, Mrs. L. M. Kinney és Miss Roberta Macadams volt Albertában, az 1917 év folya­mán. Ugyanebben a tarto­mányban neveztek ki először női minisztert, Irene Parbly személyében. Az első szövetségi választá­son, amelyet a nők szavazó­jogának megadása után 1921- ben tartottak, Miss Agnes Macphail jött be első képvi­selőnőként a kanadai parla­mentbe. Az első női szenátort 1930- ban nevezték ki. 1921 óta mindössze-tíz nőt választottak a képviseiőházr­­ba és a jelenlegiben is csak hárman vannak. Több európai országgal összehasonlítva ez bizony szerény eredmény, en­nek oka azonban valószínűleg Kanada óriási területe és' a választókerületek nagy terje­delme. A nők bizonyára azért nem vesznek részt erőtelje­sebben a képviselői megbiza­­tásért folyó küzdelemben, mert nem merik vállalni azo­kat a nagy fáradalmakat, amelyek nagy területek beuta­zásával együtt járnak. Ha azonban a községi életet nézzük, nem találhatunk mentséget a nők nagyfokú távolmaradására a közéletből. Bár nincsenek megbízható adataink arról, hogy hány nő visel tisztséget a községi igaz­gatásban és az iskola-taná­csokban, becslések 1,280-ban jelölik meg számukat egész Kanada területén. Ezt a szá­mot azonban könnyen meg le­hetne. kétszerezni és az elő­nyös volna mindenki számára. Miután a politikai egyenlő­séget elérték, a kanadai nők egyéb területen is egyenlőség­re törekedtek. Az egyik kü­lönleges cél volt az egyenlő fizetés az egyenlően telj esített munkáért. Az erre vonatkozó törvény, amelyet 1956-ban hoztak, nagy elégtételt jelen tett számomra, mert én is hozzájárultam megalkotó sához. A törvény csak a Szö­vetségi szolgálatban dolgozók­ra vonatkozik, de hasonló törvények vannak már hat tartományban is. Vannak olyan területek, amelyek azonosan érdekelnek minden nőt. A vágy, hogy rend legyen és a törvények uralkodjanak, a vágy, hogy kiküszöböljék a háború fenye­gető rémét, a kívánság, hogy olyan világ legyen, amelyben gyermekeik jövője biztosítva legyen, minden nőt egyformán tölt el. Az a meggyőződésem, ha a nőknek egyenlő hangjuk lenne a férfiakkal, a világ ügyeinek vitelében, csökkenne a most tapasztalható világ­­feszültség. Kevés akadály van tehát a nők előtt a közéleti szereplé­sük tekintetében, csak élniök kell az alkalommal. Minden tehetséges ember segítségére szükségünk van és nem engedhetjük meg ma­gunknak a pazarlást, hogy a nemzet egy részének energiáit kihasználatlanul hagyjuk. A háború befejezése óta minden nép élénk érdeklődést mutatott az alapvető emberi jogok tekintetében és azok szabatos megfogalmazását sürgette. Hamarosan Kanadá­nak is meg lesz a maga “Bili of Right”-je. A kanadaiaknak módjukban állt és még most is lehetőségük van rá, hogy hozzászóljanak a törvényter­vezethez, de az alapelvek te­kintetében nincs nézeteltérés. Ezek az alapelvek: az egyén joga az élethez, szabadság­hoz, személybiztonsághoz, tu­lajdonának élvezéséhez és a joghoz, hogy ezektől csak törvényes úton legyen meg­fosztható; joga, hogy a tör­vény oltalmában részesüljön, tekintet nélkül fajára, nemze­tiségére, bőrének színére, val­lására, vagy nemére; a vallás­­szabadság, szólásszabadság, gyülekezési- és egyesülési j-og és sajtószabadság. Míg a nemzetközi, az ország gos ps a tartományi ügyek mindnyájunkat érintenek, de ennek ellenére is befolyási kö­rünkön kívül esnek, más a helyzet a községi élettel kap­csolatban, amely életünkre közvetlen hatással van. Milk az állampolgárok köte­lességei a községi életben? A válasz egyszerű: tevőlegesen résztvenni kuitúrális és társa­dalmi életében és segíteni köz­­igazgatási ügyeinek vitelé­ben. Ez az utolsó pont a de­mokratikus életforma alap­pillére. Néhány évvel ezelőtt egy vezércikket olvastam, amely­nek ez volt a címe: Az'állam­polgár kötelességei nem feje­ződnek be az adófizetéssel...” “Az igazi állampolgár sokkal többet tesz . . . hozzájárul ké­pességei és lehetőségei sze­rint, hogy a várost, amelyben lakik, kellemesebbé tegye az életre, akár kuitúrális, akár erkölcsi, vagy fizikai szem­pontból.” Mindezek megvalósítására önkéntes szervezeteink ideál­isan működnek és nehéz el­képzelni, milyen volna a köz­ségi élet közreműködésük nél­kül. Érdeklődésük kiterjed az aggok, nyomorékok, az eleset­tek gondozására, a tehetséges diákok anyagi megsegítésére^ a felnőttek oktatására, mű­vészeti- és társadalmi rendez­vényekre. Meglepő azonban, hogy míg az emberek nagyobb érdeklő­dést tanúsítanak a tartomá­nyi és országos politika iránt, sokkal kevesebbet foglalkoz­nak a helyi politikával. Ez a községi választásokon nyilvá­nul meg a legvilágosabban. Annál különösebbnek látszik, ha meggondoljuk, hogy a köz­ségi élet sokkal közvetleneb­bül érinti a lakosságot, mint akár a tartományi, akár az or­szágos. Olyan szolgáltatások nél­kül, mint amilyen a vízellátás* a rendőri, tűzbiztonsági, csa­tornázási szolgáltatások, a parkok és játszóterek, az utak és utcák létesítése és karban­tartása, a városi élet tűrhe­tetlen lenne. Ezek a dolgok az adófize­tőknek mind több és több pén­zébe kerülnek, az ember tehát azt gondolhatná, hogy a lakos­ság, már csak jól felfogott ér­dekében is, érdeklődik e dol­gok után és utána néz, ho'gy ki intézze őket. Mindamellett sokan maradnak közömböseik mindaddig, amíg adót nem emelnek, vagy nem működik jól a hóeltakarítás, vagy za­varok vannak a vízszolgálta­tásiban. A közömbösség nyilvánul meg abban is, hogy csak ke­vesen vállalnak közhivatalt. Azt mondják, hogy nincsen idejük, vagy energiájuk, hogy megfeleljenek a követelmé­nyeknek és hogy a közéleti munka hálátlan dolog. A közéleti szereplés való­ban sok esetben hálátlan. Sok bírálatban részesül, aki részt vesz benne és a bírálatok nem igazságosak minden esetben. Hogy jól végezte-e a dolgát, vagy rosszul, sok esetben csak hosszú idő múltán derül ki, esetleg a legközelebbi válasz­táson. Kissé hosszadalmasan fog­lalkoztam az állampolgár sze­repével a közösség életében, mert rá akartam mutatni a nők szerepére ebben és hogy mennyit tehetnek jobbá, szeb­bé alakítása érdekében.

Next

/
Thumbnails
Contents