Kanadai Magyarság, 1959. január-június (9. évfolyam, 1-51. szám)
1959-05-02 / 35. szám
Még jőni kell, még jőni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa. KANADAI (fyuMcUeut PRICE 10 CENTS ~A mi utunk, a magyartág ut|a, ma it változatlan: hlvan at aiar évaa múltúnkhoz, namzati tradíciónkkal, a karatztény világnázatnak, a kritztuti igaztágoknak vagyunk követői, hirdetői" (A fonti idézet Kanétól F. Létzlé la* punk alti tzámában magjaién! beköszöntő cikkéből valé.) ARA: 10 CENT IX. évfolyam 35. szám. KANADA LEG NAGY ÓBB HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ MAGYAR LAPJA | Toronto, 1959 május 2., szombat Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Road, Toronto TELEFON: LE. 6.0333 Szerkeszti: KENESEI F. LÁSZLÓ Edited and Published at 996 Dovercourt Road, Toronto PHONE LE. 6.0333 Vöröskina uj szerepe A VILÁGPOLITIKA SZÍNPADÁN ... Mindazok a hírek, amelyek a berlini megszállásra, a közelgő genfi értekezletre, valamint a Georgia felett eltűnt brit katonai repülőgépre vonatkoznak, eltör, pülnek a legújabb ázsiai fejlődés hírei mellett. Egyszerre két új esemény mutatja, hogy a világ meghódítására törekvő kommu. mizmus szerepét Vöröskina vette át, s hogy a Kína ellen védekező ázsiai népeket nemcsak a nyu. gáti hatalmak, hanem a szovjet is nemsokára segíteni fogja. Né. mi fantáziával azt is elképzelhet, jűk, hogy ha valóban háborúra kerülne sor a szembenálló nagy. hatalmak között, úgy a harc most már nem a bolsevisták és a de. mokráciák között dőlne el, hanem a vöröskínaiak és a szovjet között. Akárhogyan alakulnak is a dől. gok, a kommunisták közös front, ia szétbomiott, s a szovjet és Kína közötti érdekellentétek oly erő. sek, hogy a front helyreállására többé számítani nem kell. Az első hír, amely ezt most már megcáfolhatatlanul megerő. siti, arról számol be, hogy a le. mondott Mao.Ce.Tung helyébe Liu.Shao-Chi generális került. Liu személyéről egy Ízben már emlí. tést tettünk, amikor bejelentettük Mao küszöbön álló lemondását. A világsajtó annakidején csak pletykának kezelte azt a feite, vést, hogy Mao helyébe Liu ke. rül, mert világszerte Csou-En.Laj külügyminiszter, illetve minisz. terelnök volt elismerve, mint a vöröskínai világ tulajdonképpe. ni szellemi vezetője, míg Liut ál. tálában csak szürke, elméleti kommunistaként ismerték. Liu politikáját három elv jel. lemzi: 1. Az egyéniség teljes megtörése és könyörtelen, kollektív társadalom bevezetése. 1. Minden kínai nyelvű terű. let meghódítása. 3. A szovjet kizárása Kína ügyeibe való beavatkozásból. Ezek az elvek teljes ellentét, ben állanak úgy Mao politikájá. val, aki a szovjettel való együttműködés híve, mint Csou.En.Laj politikájával, aki semmit sem vár a kollektív társadalmi rend. tői. Ha Vöröskina most áttér a Liu-féle politikára — s erről töb. bé nincsen kétség — ,akkor a pekingi kormány megpróbálja felépíteni azt a hangya.országot, amelynek megalakítására az első lépést Mao olyan balkezes mó. dón próbálta megtenni a gyászo. san végződött agrár-kommunák bevezetésével. Ugyancsak meg fogja indítani a pekingi kor. mány a nem.kínai fennhatóság alatt álló, kínai nyelvet beszélő területek meghódítására irányú, ló kampányát, függetlenül attól, hogy ez egyformán tönkreteszi az ázsiai népekkel való együttműködés és a szovjettel való együttműködés lehetőségeit. Liu politikai karrierje egyéb, ként is nagyon érdekes. Amikor 30 évvel ezelőtt a kínai kommu. nista Politburo tagja lett, rögtön élére állott egy olyan sejtnek, amely határozottan ellenezte a szovjet beavatkozást az ázsiai kommunista mozgalmakba. Ké. sőbb Mao személyes titkárja, majd helyettese lett azokban az években, amikor a vöröskínai kommunista mozgalom még a föld alatt dolgozott. Liu mindenkor a tömegmozgalmak szakér. tője volt, s legnagyobb álma az, hogy egy tömegtársadalomban megszervezett Kína álljon az egész ázsiai világ élére. Miután erről ismert volt a kommunista vezetők között, még 1930-ban Moszkvába küldötték politikai iskoláztatás céljából, ahol megtanulta ugyan a bolse. vista dogmákat, de megtanulta azt is, hogy a szovjetben nem bízhatnak a barátai sem. Ezért kitették a pártiskolából, s vissza, küldték Kínába, ahol mostanáig, mint a kommunista kormány "szürke eminenciása" működött. A Liú.féle korszakkal elkerülhetetlenül velejáró kínai expanzió nyugat felől a szovjet ellenállá. sával kell, hogy találkozzék. A szovjet vezetősége lényegileg oroszokból áll, akik kultúrában és eszmékben messze elmaradnak a nyugati országok mögött, azonban a maguk részéről sokkal nyugatibbnak érzik magukat, mint a szovjet többi népei. Moszkvában éppenolyan lené. zéssel beszélnek az ázsiai bar. bárságról, mint amilyen lenézés, sei kell, hogy viseltessenek a nyugati népek a szovjet barbár, sággal szemben. Emellett való igaz az is, hogy Vöröskina kizá. rólag a szovjet segítségével ké. pes akár a legkisebb mértékben is iparilag fejlődni, s hogy Vöröskina egész fegyvertára és egész gépi berendezése a szov. jetben készül. A szovjet segítsé. ge nélkül Vöröskina, mint de. mokráciaellenes, nyugatellenes ország nem képes megélni. Hogyan hajthatja azonban vég. re a kínai nyelvet beszélő népek meghódítására irányuló prog. ramját akkor, amikor Mongolia és Mandzsúria a szovjet érdek, körébe tartoznak? Hogyan tér. jeszkedhet dél felé, amikor a délkeletázsiai országok egy része előtt a szovjet úgy akarja magát beállítani, mint a színes népek protektorát? Nyilvánvaló, hogy a Liú.féle program végrehajtása csak a szovjet ellenére, nem pe. dig a szovjet segítségével lehet, séges. Azzal, hogy Mao, aki azonban továbbra is a kom. munista párt főtitkára marad, Liut nevezte ki utódául, Vörös, kína letért a szovjetbarátság út. járói, éspedig nemcsak gyakorlatban, hanem elvi síkon is. Nehru, akinek jobb informá. dója van a vöröskínai politikai irányról, mint a nyugáti orszá. goknak, máris levonta az új hely. zet konzekvenciáit. A Dalai Láma kérdésében Nehru nyugodtan választhatta volna azt az utat is, hogy deferál Vö. röskinának, hogy nem ad mene. dékjogot a fiatal tibeti uralkodó, nak, vagy hogy nem ad helyt a Dalai Láma nyilatkozatainak. Hogy nem ezt az utat követte, hanem helyes útra lépett, — tehát csatlakozott Vöröskina ellenségeihez, az nagyrészt azért van, mert Liu kinevezése után In. dia már amúgy sem számíthat sem barátságra, sem megértésre Kína részéről. Nehru tehát aránylag elég nyiltan szint vallott, s a pekingi lapok India.ellenes támadásaira erélyesen válaszolt. Kijelentette, hogy Kína ma már a hideghábo. rú eszközeit használja Indiával szemben, amely meg van döb. benve amiatt, hogy a pekingi kormány erőszakkal igyekszik Tibet szabad népének nacionalis. ta érzelmeit elnyomni. — A pe. kingi kormánynak az a vádja — mondotta —, hogy a Dalai Láma Indiában nem élvez szabadsá. got, nemcsak hazug, hanem egyúttal goromba és bárdolatlan is. Hazugság a kínai kormány, nak az az állítása is, hogy a ti. beti forradalom egy kis réteg mozgalma lett volna, mert Tibet szabadságmozgalma az ország minden népére kiható harc volt a fegyveres elnyomói ellen. Hoz. zátette, hogy a Dalai Láma bár. mikor visszatérhet Tibetbe, sőt fogadhatja a kommunistabarát Panchfn Láma látogatását is In. diában. ■ A forma kedvéért Ígéretet tett arra, hogy az Indiában tartózko. dó tibeti politikai menekültek nem fognak politikát folytathat, ni. Nehru azzal a sokatmondó kijelentéssel zárta szavait, hogy "tragikus dolog volna, ha India és Kína, Ázsiának e két legna. gyobb országa, megengednék azt, hogy jóviszonyuk ellenséges érzelemmé alakuljon át". Nehru óvatos fogalmazását tekintve, ez a kijelentés gyakorlatilag az In. dia és Vöröskina közötti szakítás, sál egyértelmű. S miután ma már Liu van hatalmon Pekingben, többé nincs út visszafelé. \ . :' -|M Kanada első magánkézben levő atomreaktorát Diefenbaker miniszterelnök személyesen indította meg a Hamilton, Ontanod McMaster egyetemen. Költsége két .millió dollárt tett ki, amely összeget a federális kormány, az Ontario Hydro-Electric Power Commission (az ontarioi Víz. és Villamosművek) és különböző magániparok adtak össze. Rendeltetése atomkutatás. Egy a Dr. H. G.Thide, a McMaster egyetem alelnökéoek (helyettes rektor) vezetése alatt álló ellenőrző bizottság felügyelete alatt fog működni Castro montreali látogatása A közvetlenség jellemezte a kubai forradalmár-vezér egész útját Kanadában, de .Montrealban volt ez különösen szembetűnő. Bár New Yorkból olyan híreket kapott a montreali rendőrség, hogy merénylet készül Castro ellen, ez a legkisebb mér. tékben sem zavarta a fiatal kubai miniszterelnököt, elhárított mindenféle túlzott rendőri óvintézkedést, az utcán elvegyült a tömegben, örült, ha minél több emberrel találkozhatok, ismerőssel, ismeretlennel egyaránt. A legtöbb embernek, akinek alkalma volt beszélni vele, az volt az első kérdése, igaz-e, hogy a forradalmárok kommunisták és hogy Kuba a kommunistákkal akar együtt haladni. Erre a kér. désre Castro mindig elkomorodott. Szemmeiláthatóan bántotta, hogy mozgalmát így értelmezik Kanadában. Minden esetben n.yo. matékosan hangoztatta, hogy a kubai forradalmárok nem kommu. nisták, hanem "humanisták". Azt akarják, hogy országuk minden lakosa jobb életfeltételek közé kerüljön és ezt gyorsan szeretnék elérni. A szokásos kapitalista módszerek azonban csak igen lassan hoznák meg ezt az eredményt. De senki sem gondol a kubai felelős vezetők között arra, hogy a kommunizmussal lehetne ezt a célt elérni. Kubában Castro szerint jelenleg mintegy hétszázezer munkanélküli van és a szociális biztosítás, a munkanélküli segélyezés is kezdetleges. Az államkincstár tartaléka a Batista uralom alatt 400,000.000 dollárról mindössze 70,000.000-ra csökkent. Sürgős intézkedésekre van tehát szükség és ez utazásának egyik célja. Kanadai útját felhasználta arra is, hogy a Mounted Police ve. zetőivél tárgyaljon néhány kiképzőtiszt kubai szerződtetése érdekében, mert szerinte a kanadai csendőrség a világ egyik legjobb ilyenfajta szervezete. Kérdéseket intéztek hozzá arról is, miért halasztotta el a kubai választásokat. Azt válaszolta, hogy nem akar egy.párt választásokat rendezni, mint Hitler vagy Mussolini tette, (megemlíthette volna az oroszokat és csatlósaikat is, de úgylátszik elég jó diplomata és nem akar velük ujjat huzni). Hogy a választások elhalasztása nem a diktatúrának a jele, hanem éppen ellenkezőleg, a de. mokráciáé, az is bizonyítja, hogy jelenleg az ország lakosságának 94%.a van mellette és ez mind pártjára szavazna. Azt akarja azonban, hogy egyéb pártok is szerveződjenek ,amelyek a választásokon indulhatnak. Castro megbeszélést folytatott Hal C. Banks.szal is, aki a Seafarers International Union elnöke és hirek szerint megegyezésre jutottak néhány vitás kérdésben a jelenleg kubai kézben lévő volt Canadian National Steamships-szel kapcsolatban. Eiiiint egy angol repülőgép az orosz határ közelében Most már másodízben fordul elő, hogy a török—orosz határ közelében eltűnt egy nyugati repülőgép. Múlt év szeptemberében egy fegyvertelen amerikai gépet lőttek le az oroszok, most pedig egy angol gép tűnt el, amely Londoniból útban Ausztráliába, 12 emberrel és titkos katonai anyaggal (rakéta-felszereléssel) Török, ország felett repült. Török, angol, amerikai és iráni repülőgépek kutatják az eltürvt gép nyomait, de eddig eredménytelenül. Londonban már értesítették az eltűnt személyek hozzátartozóit, hogy kevés remény van rá, hogy életben találják a repülőket. A gép rakománya az ausztráliai angol rakéta-kísérleti állomás, ra ment vpína, de az állomás értesítése szerint a szállítmány nem volt nélkülözhetetlen a további kísérletek szempontjából. Az oroszok azt állítják, hogy nem tudnak a gépről semmit. Hruscsov éket akar verni az Egyesült Államok és Hagylritannia közé A hétvégén Hruscsov egy-egy levelet küldött Eisenhower el. nőknek és Macmillannak. Míg egyrészről elvetette az Egyesült. Államok javaslatát a részleges atomkísérlet megszüntetéséről, másrészt tüntetőleg elfogadta Macmillán eddig titokban tartott javaslatát, melynek értelmében korlátoznák az ellenőrző utazásokat azokra a helyekre, amelyek gyanúsaknak lászanak tiltott és titkos atomrobbantások tekintetében. . .; A Macmillan indítvány, amelyet a brit miniszterelnök felvetett Moszkvában, előzőleg nem tetszett Eisenhowernek. A levelek elküldése előtt a moszkvai rádió adásában azt mondta, hogy az angol javaslatokat/, amelyek a Kelet és Nyugat közötti feszültség enyhítését célozták, az Egyesült Államok és Nyugat-Németország elvetette. Eisenhower elnököt és Herter külügyminisztert egyaránt el. kedvetlenítette, hogy Hruscsov mereven elzárkózott az atomkísér, letek fokozatos korlátozása elől. Herter külügyminiszter egyébként a genfi külügyminiszteri értekezlet előkészítésére Európába utazott és ott az angol, a francia, valamint a nyugatnémet külügyminiszterrel tanácskozik.
