Kanadai Magyarság, 1959. január-június (9. évfolyam, 1-51. szám)

1959-05-02 / 35. szám

IX. évfolyam 35. sz., 1959 máj. 2., szombat KANADAI MAGYARSÁG Ä KANADAI m w m fíG &uuuU4* "íkttHpvil&tu 996 Dovercourt Road, Toronto, Ont., Canada Telefon: LE. 6-0333 Főszerkesztő: KENŐSEI F. LÁSZLÓ Megjelenik minden szerdán és szombaton Saarkesztőség és kiadóhivatal: 996 Dovercourt Rd., Toronto Hivatalos órák: reggel 9-től délután 6-ig Előfizetési árak: egész évre $10.00, fél évre $6.00 egyes szám ára: 10 cent Amerikában : egész évre $12.00, fél évre $7.00 Viltubélycg ntlkül érk««tt (•«•Ukra iwm váUtnlunkl Mhtvá* nélkül beküldött kéziratokat, képokat, nam ériünk mag éa nem kSIdünk otmaa még külén falhlváa, vagy pertékeltaég mallékaléaa aaatén »am. A kéiléara al- Mmaanak táléit kéziratok esetében is fenntartjuk magunknak a jeget, hegy azokba belejavítsunk, lerövidítsük, vagy megtoldjuk, ha arra szükség mutatkozik. Csak ritkán gépelt kéziratot fogadunk el. Minden névvel aláirt cikkért, nyilatkozatért a szerié felelés. CANADIAN HUNGARIANS Editor in Chief: LÁSZLÓ F. KENESEI Published every Wednesday and Saturday by die HUNGARIAN PRESS LIMITED 996 Dovercourt Rd., Toronto, Ont. Beszélgetés Kenderessy Lajossal Kézbesítik a kisajátítási iratokat az uj Földalattival kapcsolatban Hosszú éyelk húza.vonája után teljes erővel rákapcsoltak a Kelet-nyugati irányú, 10 mérföld hosszú és kétszáz millió dollárba kerülő Földalatti vasút építésére, amely elkészülte után igen nagy mértékben fogja enyhíteni Toronto megduzzadt forgalmát. A Bloor mentén 756 ingatlant .sajátítottak ki,, tulajdonosaik tíz napon belül megkapják a határozatot. A tulajdonjog azonban már hamarább átszáll a városra, akkor, amikor a Registry Office rá­tétté pecsétjét az okiratokra. A Városi Tanács a kisajátítási rendeletet igen gyorsan tárgyal, ta le és a szavazáson nagy többséggel fogadták el az erre vonatkozó javaslatot. .— Mindössze 99 percig tartott a vita, amely után szavazást ren­delt el. a távol lévő Phillips polgármestert helyettesítő Jean New. man ellenőrnő. A szavazás során tizenkilencen szavaztak: a kisajá­títási javaslat elfogadása mellett, hárman ellene. A három ellenző szavazatot Long Branch, Mimico és New Toronto adta le. ismeretes, hogy ezek a külvárosok annak idején megfellebbez­ték a Földalatti építésére vonatkozó javaslatot is, mert sérelmesnek tartják. Hogy a három külváros nem tartozik a TTC első viteldíj­kategóriájába és ezért lakóinak kétszeres díjat kell fizetniük a TTC járatain. Ezek a külvárosok a Földalatti ügyében tanúsított maga­tartásokkal akarták kényszeríteni a TTC-t, hogy terjessze ki a zóna­­határt a külvárosokra is. A tanácsülésen az a javaslat hangzott el, hogy a teljes 10 mérföld hosszú vonalat az eredetileg tervezett SVi év alatt építsék meg és vessék el azt az indítványt, amely pénz­ügyi okokból az építést 10 évre kívánja kitolni. Az építés lelassítá­sának nincs értelme, a város közlekedési igényei olyan rohamosan nőnek, hogy még az öt és fél év is sok. Toronto lakossága évenként kfo. 50.000-rél szaporodik és a város területe is ennek megfelelően egyre nő. Az a közlekedési hálózat, amely a mostani forgalmi -viszonyokra van szabva, tíz év múlva már ismét túlzsúfolt lesz. A Földalattinak csak egy 'kisebb része lesz árokszerüen épít­ve, a nagyobb része alagutként lesz kiképezve, tehát aránylag (kevés Ingatlant kellett kisajátítani a hosszú vonal mentén. Leg­többjük a Földalatti állomásainak közelében van. A ikisajátitás ösz­­szes költségei 21,000.000 dollár körüli összeget jelentenek, ebből azonban később az építkezések befejezése után egyes területek újraeladása folytán ikb. 7,000.000 dollár vissza fog térülni. A kétnyelvűség kiterjesztését követelik... Beadvánnyal fordult egy quebed szervezet Diefenbaker miniszterelnökhöz, amelyben azt kérte, hogy növeljék a mindkét állam-nyelven, az an­golul és franciául beszélő tisztviselők számát. A bead­vány három pontba foglalta össze javaslatait: 1. Olyan _ helyeken, ahol angol és francia nyelvű felek egyaránt megfordulnak, mind­két nyelvet beszélő tisztvise­lők legyenek. 2, Egyenlő előmeneteli le­hetőségek a bármilyen rang­ban lévő tisztviselők részére, függetlenül attól, milyen nemzetiségű ek. 3. Reformok a törvények­ben és rendeletekben, amelyek a /közszolgálat kétnyelvűségé­vel kapcsolatosak. A beadvány indokolása töb­bek között azt mondja, hogy “Semmi sem kellemetlenebb, mintha oly tisztviselőkkel ke­rülünk kapcsolatba, akiknek nem tudjuk ügyünket saját anyanyelvűnkön előadni”. Azt kívánják, hogy az Otta­wában székelő szövetségi tisztviselők, valamint minden olyan vidék tisztviselői, ahol húsz százaléknál több más­nyelvű lakos él, mindkét nyel­ven tudjanak beszélni. Kanada bármelyik miniszterét könnyebben meg lehet találni, mint Kenderessy Lajos-t. Hetek óta naponta többször hívom la­kásán telefonon, mindig csak a háziasszonya, Mrs. Elles kelle­mes hangja jelenti, hogy Lajos nincs otthon. S amikor aziránt ér­deklődöm, hogy milyen időben található otthon, azt a választ ka­pom, hogy bizony ő nem tudja, mert Mr. Kenderessy kora reg­geltől késő estig a városban sza­ladgál, az előadására a plakáto­kat és a jegyeket hordja szét. Egyik este végre szerencsém volt, sikerült otthon találnom és nagy bocsánat kérések közepet­te, megindult a társalgás közöt­tünk. Kenderessy, mint jó házigaz dához illik, nagyon kedvesen fogad és azon igyekszik, hogy valamivel megkínáljon. — Szeretnék elbeszélgetni je­led irodalmi munkáidról — kéz. dem a beszélgetést. — Parancsolj velem. Ezer örömmel állok rendelkezésedre — Mióta foglalkozol Írással és mikor fogadták el első munká­dat? Kenderessy, minden gon­dolkozás nélkül válaszol. — Negyedik gimnázista vol­tam, amikor Kolozsvárott az "El­lenzék" című lap közölte első versemet. Utána rendszeresen jelentek meg verseim és novel­láim az Erdély-i magyar lapok­ban. 1940-ben, Erdély visszacsa­tolása évében, volt meg az első i'odalmi szerzői estem. — Azután, mi következett? — Azután? Érettségi után fel­kerültem Pestre a Színművészeti Akadémiára rendező és irodalom szakosnak. 1942-ben egy irodal­mi pályázaton díjat nyertem Az asszony bűne" című egy felvoná­­sos színdarabbal. Majd az aka­démia sikeres elvégzése után, 1944-ben, Németh Antal szerződ­tetett a Nemzeti Színházhoz se­­gédrendezönek. Első rendezésem Gárdonyi: "Annuskája" volt, Szeleczky Zita, Szilassy László es Tolnay Klári, Nagy István kettős szereposztással. Ostrom ytán a Nemzetiből távoznom kellett és mint jegyszedő altiszt dolgoztam Budapest 'különböző színházai­nál. — Na és . . . nem volt kelle­metlen számodra ez a munka­kör? — Nem. Nekem mindegy volt, mit csinálok, .csakhogy színház­nál lehessek, mert nagyon sze­rettem a színházat. De sajnos, 1948-ban, ebből a minőségből is távoznom kellett, s utána jöt­tek a keserves börtönévek. — Nem bántad meg, hogy el­hagytad Magyarországot? — Megbánást csak olyankor érzek, amikor honvágyam van, ami sajnos elég gyakori. — Reméljük, hogy rövidesen hazaimehetünk egy boldogabb, szabad Magyarországra. Mit vársz a közelgő szerzői estédtől? — Nagyon sokat. Tavaly áp­rilis 27-én, a United Churchben Sürgetik a kanadai külügyminiszter kinevezését Kanada kellő nyomatékkai hallathassa szavát a nemzet­közi politika kérdéseiben. Saj­nos, Mr. Hazel a mindenáron megalkudni kívánó politika híve. Azt szeretné, ha az új külügyminiszter nyomatéko­san támogatná Anglia politi­kai irányvonalát, amely pe­dig az orosz zsarolásokkal és blöffökkd szemben tanúsított engedékenységével csak a sza~, bad világ kárára válna. A CCF vezetője örömmel üdvözli azt a tervet, hogy az Egyesült Nemzetek katonai erői vigyázzanak a berlini folyosó szabad forgalmára, azt kívánja azonban, hogy a kormány világosabban körvo­nalazza elképzelését és erőtel­jesebben képviselje álláspont­ját. Házén Argue A CCF parlamenti csoport-* jána/k vezetője, Házén Argue sürgette a miniszterelnököt, döntsön már az új külügy­miniszter személyében, hogy KANADAI NOTESZ Végül mégis inkább Kanadában . maradnak A vérzékenységben szenvedő hamiltoni kisfiú állapota még válságos i Amint erről már előző szá­munkban írtunk, a Szent Jó­zsef kórházban fekszik a hat éves Michael Gibney, aki hae­­mophiliában, vérzékenység­ben szenved. Vére az erekből kilépve nem alvad meg, így, ha valamilyen oknál fogva, például sebesülés miatt elkezd vérezni, ez nem áll el. A gyer­mek a kórházban már körül­belül 200 vérátömlesztést ka­pott, amelyek azonban csak átmenetileg javítják az álla potát, bizonyos idő múlva újabb átömiesztésre van szükség. Már egy hónapja tart a vérzés a fiú hasüregében. Legújabban ugyan megszűnt, de az orvosok még nem bíznak a gyógyulásban, amely kü­lönben* is csak átmeneti lehet, mert a haemophilia gyógysze­rét egyelőre még nem ismerik. rendezett első kanadai szerzői estemen, amikor megláttam azt a 233 magyar honfitársamat, akik egy ismeretlen író müveit jöttek meghallgatni, nagyon, de na­gyon boldog voltam. Azóta a Kanadai Magyarság több no­vellám és egyéb írásaim közölte, egyedüli magyar lap Torontóban, akitől minden támogatást meg­kaptam, amiért nem tudok elég­gé hálás lenni Kenesei főszer­kesztő úrnak. Nagyon bízom benne, hogy az idén május 2-án sem hagynak cserben az én drá­ga torontoi magyar honfitársaim és meg fogják tölteni a Lippin­­cott Street-i színháztermet, ahon­nan egy gazdag élménnyel fog­nak távozni. — Arról értesültem, hogy re­gényed is hamarosan megjele­nik? — Hát igen — felel Kenderes­sy és egy nagyot sóhajt, — min­den a Bálint cégen múlik, hogy el tudmak.e idejére készülni ve­le. — Reméljük, hogy igen. S hogyan állsz a kanadai körutad­­dal? Azok szervezés alatt állnak, amiben nagy segítségemre van Nádas Béla és Géczi Mihály, volt börtöntársaim, barátaim. Május 9-én Hamilton, 10-én Delhi, 17-én Montreal, 23-án London (Ont.), 24-én Welland, 30-án Windsor, 31-én Ottawa és június 7-én Winnipeg. Ugyan­csak júniusban kellett volna Gle. velandba mennem, de munkám miatt ez év decemberére kellett elhalasztanom. A kanadai kör­­utamon, 4 neves torontoi művész is el fog kísérni., — Nem lesz fárasztó a napi nehéz fizikai munkád után, ezt végig csinálni ? — Nem. Boldogan csinálom. mert minden egyes centre és dol­lárra nagy szükségük van az Ausztriában élő diákjainknak. Az előadásokon befolyt pénz és a könyveim eladási árából, 50%á.t szeretném eljuttatni Ausztriába .részükre. Ezért ké­rek minden magyar honfitársa, mat, hogy célkitűzésemben tá­mogassanak és minél nagyobb számban jelenjenek meg az elő­adásokon, mert ezzel nemcsak engem segítenek, hanem az ausztriai magyar fiatal véreinket, akik kétségbeejtő helyzetben vannak. — Lajoskám, nagyon örülök e nemes terveidnek és bízom ben. ne. hogy magyar honfitársaink a legnagyobb támogatást fog­ják nyújtani e munkádhoz. Kí­vánok neked nagyon sok sikere­ket és a jó Isten áldása kísérje utaidat. Megtudtam még egy titkos nagy vágyát Lajosnak, hogy 1960 elején, amikor visszatért az Egyesült Állambeli körútjáról, na­gyon szeretne átmenni Ausztriá­ba, ott is tartani egy pár előadást. Nagyon megkért, hogy egy előre erről még ne Írjak, de re­mélem elnézi nekem, hogy ilyen pletyka természetű vagyok. Tehát torentoi magyar testvé rék., úgy-e mindannyian ott le. szüok május 2-án, szombaton este 8 óraikor, a Lippincott Street-i színházban, Kenderessy Lajos iro. dalmi szerzői estéjén. Ha még nincs jegye, úgy igyekezzék mi­nél előbb beszerezni, mert már csák korlátolt számban kaphatók : Bálint, Európa könyvüzletekber és Iréné női fodrászszalonban. A viszontlátásra, május 2-á.n, szombaton este 8 órakor, a Lip­pincott Street 191 alatt. Nyárády László 1899-ben, egy mintegy évszá­zados kegyetlen üldöztetés után. a cár kormánya megengedte a dukhoborok vallásos szektájának, hogy Oroszországból kivándo­roljanak. Verigin nevű vezetőjük alatt Kanadába jöttek, ahol a ré­szükre ingyen rendelkezére bo­csátott földeken telepedték le. Al­bertéban és British Columbiá­ban. Hitük a keresztényi szerete­­ten és az emberek általános test­vériségén alapul, amiben na­gyon hasonlítanak a Quakerek­­hez. Nagyrészük jó kanadainak bizonyult. Törvénytisztelők vol­tak, csupán katonai kötélezettsé-/ güknek nem tettek soha eleget, még az első és második világ­háború idején sem, amikor a ka­tonai szolgálat kötelező volt Ka­nadában. Mivel szemükben az erőszak minden fajtája elveten­dő, a dukhoborok még saját ha­zájuk védelmében sem hajlan­dók fegyvert fogni és Kanada kormánya meggyőződéses béke­vágyukat mindenkor tiszteletben tartotta. Hogy e békeszerető nép köré­ben hogy keletkezett egy a “Sons of Freedom"-hoz (a Béke Fiai) hasonló szekta, azt talán csak egy pszichológus tudná megmondani. A mintegy 3000 tagú csoport, amely a Vancou­vertől 200 mérföldre keletre fekvő gazdag Kooteney járásban éh nem nevezhető másnak, mint anarchistának. Nyiltan vallják, hogy nem tartoznak hűséggel Kanadának, hogy nem engedel­meskednek az ország törvényei­nek és a hivatalos hatalomma olyan erőszakos formában száll, tak szembe, ami az igazii, vallá. sós dukohóborok között el kép. zelhetetlen lenne. Jellemző, hog> vezetőjük, Stefan S. Sorokin, ak az elmúlt hét évben Uruguaybó irányította a szekta működését < messze távolból, maga -nem i: dukhobor. A hatóságok és a Béke Fia között keletkezett összeütközé sek nagy része akörül keletkezett hogy az utóbbiak nem akartál gyermekeiket iskolába küldeni Azt akarják elérni, hogy gyér mekeik a szekta anarohisztiku szellemében nőjjenek fel és fél nek attól, hogy az iskolapadot ban rendes törvénytisztelő po górok lennének. Jelenleg mini egy száz gyermekük jár renc szeresen iskolába, de ezeket ere szakkal vették el szüleiktől és Elítélték a 18 éves bankrablót Néhány héttel ezelőtt be­számoltunk arrólNíl. bankrab­lásról, amit a 18 éves Edward Cottingham követett el és amelynek sorárT 1,700 dollárt vitt el a Canadian Bank of Commerce egy Landsdowne- Waliace úti fiókjából. A zsák­mányból a fiú “menyasszo­nya”, egy 15 éves leány né­hány nappal a rablás után visszavitt a rendőrségre 700 dollárt egy borítékban azzal, hogy egy vöröshajú férfi ad­ta át neki (Cottingham haja fekete). A borítékban a pén­zen kívül néhány soros levél is volt: “A mellékelt pénz a Landsdowne-Waflace bankrab­lásból való1. Sajnálom, hogy elvittem. Soha nem követtem el még eddig hasonlót. Szeret­ném, ha a rendőrség nem nyomozna utánam.” A rendőrség azonban nem volt szentimentális, hanem amikor Cottingham visszatért floridai nászútjáról” 15 éves menyasszonyával, Niagara-Fallsnál elfogták őket. A bíróság most tárgyalta az ügyet és Cottinghamot három évi börtönre ítélte. British Columbia-i tartomány ál­tal részükre külön felállított ott­honban tartják őket. Azt a hirt, amely mintegy két. évvel ezelőtt jelent meg a lapok­ban és amely szerint a Béke Piai vissza akarnak térni Oroszország­ba, az ország minden részén megkönnyebbüléssel vették. Ez lett volna a legjobb módja, hogy megszabaduljunk e szektától és úgy a federális, mint a British Columbia-i tartományi kormány megtettek minden lehetőt, hogy a Béke Fiai elérhessék "Ígéretük földjét". Majdnem egy millió dol­lárt bocsátottak rendelkezésükre a költözködési költségekre. A csoport Szovjetoroszországban , járt kiküldöttei ragyogó beszá­molókban ecsetelték azt a barát­ságos fogadtatást, amiben részük volt a szovjet hatóságok részé­ről és a Szibériában rendelkezé­sükre álló fölei termékenységét és nagy kiterjedését. Azt hittük, hogy már búcsúztatjuk a Béke Fiait. Kellemetlen meglepetésként hatott tehát, amidőn hire jött, hogy.a Béke Fiai a B. C.-i Kres. továban április 4-é-n tartott gyű­lésükön ki jelentették,, hogy még­is csak Kanadában maradnak. Előző megnyilatkozásaik az ottani élet elragadó voltáról ezek szerint valószínűleg nem voltak egye­bek gyermekes dacnál. Valószi. nübb, hogy a Szovjetunióban járt kiküldötteik nem voltak any­­nyira vakok, hogy nem ismerték volna fel az ottani rendszert, amely szerint az M. V. D. igen kurtán bániig el azokkal, akik nem teljesítik gondolkodás nélkül pa­rancsát. Az is lehetséges, hogy a Kreml egyszerűen nem volt haj­landó őket befogadni, örülve an­nak, hogy á Béke Fiai nálunk ma­radiak. Ez volt a Szovjeunió egyik legbarátságtalanabb csele­kedete Kanada felé, mióta a hi­degháború folyik. A kanadai kormánynak azon­ban most már kötelessége alkal­mazni a legszigorúbb törvényt azokkal szemben, akik semmibe sem veszik az ország érdekeit. Chile ~ A nagy délamerikai árvíz Chilét is sújtja. Santiago di Chiléből jelentik, hogy az or­szág déli részein a katonaság több helyen segítségére ment a lakosságnak, és segített há­zai kiürítésében. Uj megfigyelések a szívrohamokkal kapcsolatban Chicagóból jelentik, hogy >Dr. H. Selye montreali egye­temi tanár előadást tartott a szívrohamok terén végzett vizsgálatairól., Állatkísérletek folyamán azt a megfigyelést tette, hogy a legegyszerűbb szerek, a nátriumklorid (konyhasó) és a magnéziumiklorid (Glauber­­só — keserűsó) kis adagolá­sával meg tudta akadályozni annak a szívattaknak, szív­rohamnak a bekövetkezését, amelyet bizonyos módszerek­kel előkészített és amely a sók adagolása nélkül feltétlenül jelentkezett volna. A kísérleti állatokat mester­séges úton, bizonyos fajta táp­lálékkal, fizikai fárasztással, nagyon hideg, vagy nagyon meleg fürdőkkel a szívroham­ra “éretté” tette és ez a szív­roham az esetek legnagyobb részében be is következett. Ha azonban az ily módon „előkezelt” állatoknak az em­lített sókat adta, a szívroham elmaradt. Mi újság; a Földalatti “fronton”? A Földalatti pályájának egy része a Bloorhoz közel, de tőle északra fog vezetni, körülbelül fele távolságra a Hotel Plaza régi és új szárnya között és negyven láb mélyen. A kisajá­tításoknak egy templom is ál­dozatul fog esni, éspedig a 110 Cedar vale Avenuen lévő Wes­leyan Methodist Church. De csak 1967-ben kerül sor a le­bontására. A Bloor és a St. George Street sarkán lévő Medical Building kocsiparkoló helye azonban hamarosan kénytelen ■lesz átadni helyét a Földalatti munkálatainak.

Next

/
Thumbnails
Contents