Kanadai Magyarság, 1959. január-június (9. évfolyam, 1-51. szám)
1959-04-18 / 31. szám
IX. évfolyam, 31. sz., 1959 ápr. 18., szombat 2 KANADAI MAGYARSÁG 898 Dovercourt Road, Toronto, Ont., Canada Telefon: LE. 8-0333 Főszerkesztő: KENESEI F. LÁSZLÓ Megjelenik minden szerdán és szombaton Smrkesztőség és kiadóhivatal: 996 Dovercourt Rd., Toronto Hivatalos órák: reggel 9-től délután 6-ig Előfizetési árak: egész évre $10.00, fél évre $6.00 egyes szám ára: 10 cent Amerikában : egész évre $12.00, fél évre $7.00 VéUnbilyag nalkül érkezett Uv*l*kr* mid válMzatunkt Mhtvéf nélkoi beküldött közire tokit, képeket, nem érzünk meg ée nem küldünk tfteeee még külün felhívás, vegy pertékeltség mellékelése esetén sem. A kéziéire el- Mmesnek téléit kéziretek esetében is fenntertjuk megwnknek e |ogot, hegy ezekbe bele|evltsunk, lerövidítsük, vegy megteld|uk, he erre szükség mvtetkezlk. i Csek ritkán gépelt kéziretet fogsdvnk el. Minden névvel eléírt cikkért, nyiletkozetért e szerző felelés. CANADIAN HUNGARIANS Editor in Chief: LÁSZLÓ F. KENESEI Published every Wednesday and Saturday by the HUNGARIAN PRESS LIMITED 996 Dovercourt Rd., Toronto. Ont. UJABB MAGYAR SIKER Ismeretes, hogy Sipos Ferenc honfitársunk, a budapesti "Honvéd" volt versenyzője, eredményeivel ellenfél nélkül áll az egész amerikai kontinensen. Pár héttel ezelőtt javította meg 10 kilométeren a tizenöt éve fennálló amerikai rekordot.- Utána egy másik nagy versenyen, igen nehéz terepviszonyok mellett győzedelmeskedett, 27 perc 21 másodperccel előzve meg a másodiknak beérkezőt.-Múlt szombaton 20 kilométeren állt rajthoz. Sipos Feri Seatli-ban. Szereplését érthető nagy érdeklődés előzte meg. A lapok ismertették eddigi eredményeit és jelezték, hogy bemutatja majd a "klasszikus, művészies" gyaloglást. A hatalmas számban felvonult közönség 'nem is csalódott. Az eddigi 2 órás amerikai rekord alapos megjavításának lehetett szemtanúja. Sípos Ferenc 1 óra 44 :15,6 idő alatt tette meg a 20 km.es távot, közel 16 perccel jobb időt gyalogolva a kontinens fennálló csúcseredményénél-. A-másodiknak beérkező Bob Hendrickson ideje 1 óra 57:10 volt. A Vancouverben élő kétszeres amerikai rekorder magyar fiúval a versenyt követő napon alkalmunk volt beszélni. Ezeket -mondotta : — Igen mostoha körülményék -között készültem föl a versenyre. Napi 8 órai nehéz fizikai -munka után végezhettem csak az edzéseket. A verseny -színhelyére is kísérő nélkül, egymagámban -érkeztem. A rendezőség részéről azonban figyelmes fogadtatásban részesültem. Már vártak a busz-állomáson és elkalauzoltak a verseny színhelyére. Kellemesen hatott, hogy a közönség soraiból milyen sokan ismernek. Verseny előtt -hangszórókon közölték, hogy a "magyar" Sipos Ferenc rekordjavító kísérletet tesz. Ez ugyan sikerült is, azonban nem értem el azt a szintet, amelyet magam elé tűztem. Időbeosztásomat csa-k 14 -kilométerig tudtam tartani. Azután elhatalmasodott rajtam a felkészülés körülményeiből adódó elerőtlenedés. Őszintén -bevallom, ha az újságok és hangszórók csak Sipos Ferencet emlegették volna, hát az út kétharmadánál felado-m a versenyt. Sokkal -többről volt azonban szó, mint szerény személyemről. A "magyar" Sipos Ferenc nem állhatott ki a sorból. A végkimerülés perceiben mindig azt hajtogattam: menynyien elárulták, megcsúfoitá-k a drága "magyar" nevet. Feri, te nem teheted-. Feri, te hűséges voltál, hűséges maradsz mindhalálig. És elhomályosult előttem a terep, vadül zúgott a fülem, hasgörcsök fogtak el, de emelgettem a lábaimat erőm végső megfe.. szítésével. Nem Sipos Ferenc győzött, hanem a "magyar" szellem, amelyet egyedül képviseltem ezen a versenyen, árván, magamra hagy ottan. Verseny után újabb, kellemes meglepetésben volt részem. Levetítették előttem előző két nagy versenyemet. Ebből nagyon- sokat tanultam. A közönség nem vette észre, de én láttam, hogy vannak még hibák gyaloglásomban. Különösen jobb lábam munkáját kell még csiszolnom. A továbbiak során elmondotta Sípos Ferenc, hogy az Olimpia műsorán a '20 és 30 kilométeres gyaloglás szerepel. Győzelmi reményei csak annak lehetnek, aki 1 óra 35 perc alá. képes szorítani a 20 kilométeres távot. Amennyiben csak kicsit is könnyebb munkához jutna, -biztos benne, hogy augusztusig minden kilométerből 30 másodpercet tudna lefaragni, a-mi 8—10 perccel jobb eredményt jelentene, mint jelenlegi amerikai rekordja. Jövőre pedig- — ezt nem Sipos Ferenc mondja, csak mi gondoljuk szívszorongva — ott állhatna a római olimpiai stadion legmagasabb emelvényén.. Hiányos lenne beszámolónk, ha meg nem emlékeznénk arról a lenyűgöző ^portszeretetről és megható önfeláldozásról, amely a szerény, finom modorú Sípos Ferencet a legszimpatikusabb magyar versenyzők sorába emeli. Délután öt órakor fejezi be igen kemény és bizony balesetveszélyes munkáját. Hazarohan megvacsorázni, átöltözik és neki a végtelen országidnak. Napi húsz kilométer a "fejadagja". Gyakran záporozza a "bőr alá mászó" Vancouver! eső, szemébevág a csendes-óceáni nyirkos orkán, ráborul az éjszaka. Sipos Ferenc csupa latyak, arcán végigcsorog az eső és izzadság, lába csetlik. -botlik a vak sötétségben. Magyar ember az éjszakában. Csak el ne csüggedj, Feri! Áldjon meg a Magyarok Istene! Lemke Gyula 325 QUEEN ST. W. TEL: EM. 3-6843 NSU FOX MAX LUX NSU PRÍMA- ROLLER BMW-ZUENDAPP JAVÍTÁSOK © ALKATRÉSZEK • TARTOZÉKOK ORVOSSZEMMEL A RÁKBETEGSÉG GYÓGYÍTÁSA Az olyan nagy világrengések, aminő a második világháború volt, nem csak a politikai határokat és intézményeket forgatják föl, hanem még a tudományok mezején is hatalmas változásokat szülnek. Az új “biológia” irány azt prédikálja, hogy a rák még a kezdet kezdetén sem'helyi betegség, hanem a nedvek megromlásán, “krázisz”-on alapul. Ez a tan, ahogy régi görög neve is mutatja, vagy 2000 éves téves hitnek igen veszélyes felújítása. Veszélyes azért, mert ha igaz, akkor a rákbetegség leküzdésére végzett minden eddigi orvosi fáradozás hiábavalóság lett volna. Az egész “biológiás tévtan” rossz és többnyire felületes észlelés eredménye. De bizonyos, hogy a rákos beteg “nedvei” megváltoznak, megromlanak, de csak akkor, amikor már a baj nagyon előrehaladott. A “krázisz”, a nedvbomlás nem ok, hanem következmény. A kezdődő rák helyimegbetegedés, amelynek fejlődésébe belejátszhatnak és játszanak sok esetben akár világrahozott (öröklött), akár az élet folyamán szerzett hajlamosító tényezők, amelyek mellett azonban többnyire külső ingerek sokszor megismétlődő behatása kell ahhoz, hogy a gyulladásosán elváltozott szövetek rendszertelen burjánzásából igazi rákbetegség legyen. Ha ezt a helyhez kötött rákos fészket teljesen és tökéletesen elpusztítjuk, az esetek igen nagy százalékában a betegség véglegesen meggyógyult. Végső eredményben teljesen közömbös, hogy ez az elpusztítás mechanikus úton (kimetszéssel, kiégetéssel vagy villamoskéssel), vagy pedig valamilyen sugárzó erőforrással (Röntgen- vagy rádiumsugárzással) történik-e. A lényeges az, hogy a kipusztítás teljes és tökéletes legyen. Ez természetesen legkönnyebben és legbiztosabban a test felületéhez közelfekvő gócokon történhetik és pedig nem csak azért, mert könynyebb a hozzáférés, hanem főleg azért, mert még a laikus is — hála az üdvös felvilágosító munkának — korán fog gyanút és idejében fordul orvosi tanácsért .Ebből magyarázható az is, hogy a bőrrákoknak ma a nyugati államokban 80—90%-a úgy gyógyítható, hogy a kezelés befejezése után 5 évre a betegségnek semmi nyoma nem marad (5 évet szoktunk annak a határnak venni, amely után a rák már alig újul ki.) Minél rejtettebben fekszik a góc, annál inkább kerüli el a beteg figyelmét, de annál nehezebb az orvosnak is annak biztos felismerése. Főleg ennek tudható be az, hogy a belső szervek rosszindulatú daganatainak gyógyítása jóval ritkábban sikerül. Ehhez az is hozzájárul, hogy a belső hámból (a tüdő, gyomor és bélhuzama, valamint a nagy mirigyek, a vese, máj, stb. hámsejtjeiből) kiinduló daganatok a rádium- és Röntgen-sugarakkal szemben ellenállóbbak, mint a külső hámból kiindulók. Hogy azonban idejében és megfelelően kezelt belső rákok annak gyökeres elpusztítása után nem csupán rövid időre, hanem évtizedekre is “tünetmentesekké” válnak (így nevezzük szerényen a gyógyulást), azt például a méhtest rákos betegeinek ezrei bizonyítják. Ennél a bajnál a gyógyulási arányszám 60—65% között ingadozik, akár műtéttel, akár rádium- vagy Röntgen-sugarakkal történt a kezelés. • Ezek “csúcsteljesítmények” olyan országokban, amelyekben értelmesebb betegek, kiváló orvosok, megfelelően berendezett intézetek fognak össze a rákelleni küzdelem tökéletes kiépítésére. Ha valóban a testnedvek romlása okozná a betegséget, ezek az évről-évre javuló késői eredmények nem követhetnék a rák helybeli elpusztítását. Ezzel korántsem azt mondom, hogy a rákbeteg kezelése és gyógyítása csak az említett helybeli orvoslásból áll. Sajnos, ma még oly általános gyógyító eljárásunk nincsen, amely a véráram vagy a nyirokutak útján széthordott áttételeket biztosan eltüntetné. De még a nagyon elhatalmasodott baj esetében sem szabad feladni a küzdelmet. Nem egy esetre emlékszem, amelyben magam sem mertem a sikerben hinni. Előzetes Röntgen- vagy rádiumkezelés után, ha teljesen nem is tűnt el a daganat, annyira megjavult a beteg állapota és annyira megkisebbedett a daganat, hogy annak maradéka villanyoskéssel, vagy egyéb műtéttel eltávolíthatóvá vált. Az eredmény természetesen nem egyedül a helyi viszonyokon múlik. A rákos betegség többnyire az öregebb, már elkoptatott szervezetek betegsége. Ha más betegség vagy anyagcserezavar, esetleg a belső elválasztásé mirigyek (a hormonok) egyensúlya megzavarodott, csökken az emberek a rák ellen addig megvolt védettsége. Ez az új felfogás, -amelyet az utolsó évtized állatokon végzett kísérletei az emberi rákbetegség kórfejlődésére is valószínűvé tesznek. Eddig ugyanis azt hittük ás tanítottuk, hogy a rák ellen az élő szervezetek védtelenek. Azt is tanítjuk — és ebben van is sok igazság, — hogy bizonyos rákféleségek keletkezésére való hajlam öröklődik. Tízezrekre menő állatkísérletek, amelyeket az egereken kívül Morgan iskolája egy légyfajta (a drosophila) sok százezer családján vizsgált, nem csak azt mutatták meg, mily módon öröklődik ez a hajlamosság, hanem azt is, hogy ennél a hajlamosságnál sokkal nagyobb mértékben (dominánsan) az ellenállóképesség is öröklődik. Kellő párosítással oly törzseket lehet nevelni, amelyek 100%-ig mentesek a rákkal szemben. Ez a mentesség — állatkísérletben — fokozható is. Valószínű, hogy ebben az irányban kell keresni a rák elleni küzdelem jövő útjait. Nem hiszem, hogy az egykor Németországban oly nagy mértékben fellendült faj feljavítás eszközei valaha is ebben az irányban is szóba kerülhetnek. Azt azonban nagyon valószínűnek tartom, hogy jobban fogjuk felismerni azokat az ártalmakat, amelyek ezt a védettséget lerontják. Néhány ipari üzemben gyakori rákféleség ellen a megelőző orvostudomány máris tud felmutatni eredményeket. A kéményseprők és egyes angol szövőgyári munkások rákjai, az uránbányák munkásai, a röntgenesek és a rádiumos óralapokat gyártó munkások rákos megbetegedései kellő vigyázattal megelőzhetők. Valószínű emellett, hogy valamikor emberen is sikerülni fog a megelőzésen kívül ugyanolyan védettségfokozódást előidézni, ahogy az állatkísérletben ma > már biztosan sikerül. A hiba az, hogy ezeket a kísérleteket emberre közvetlenül átvinni nem lehet. Az a töméntelen munka, amely világszerte a rejtélyes betegség tanulmányozásával folyik, bizonyára megoldja ezt a kérdést is. A hiba eddig az volt, hogy a rák gyógyíthatatlanságának dogmája még az orvosokat is befolyásolta. Amióta biztosan tudjuk, hogy rákot előidézni csak akkor tudunk állatokon, ha ellenállóképességüket csökkentjük és tudjuk, hogy ezt az ellenállóképességet fokozni is lehet, tisztán látható a jövő kutatás útjának iránya. Ez ma még a jövő zenéje. De mai tudásunkkal és eszközeinkkel — a Röntgen, rádium alkalmazásának a műtéttel való megfelelő párosításával ez aJ makacs baj az esetek nagy számában az élet végéig elhárítható. Amíg csak helybeli a betegség, a gyógyulási arányszám 60%-—80% közé tehető. Minél később kerül kezelésre a beteg, annál kisebb a remény a végleges gyógyulásra. De még ily esetekben is évekig tartó tünetmentesség érhető el kombinált kezelésekkel az esetek elég tetemes részében. Hogy ezen a %-on javíthassunk, a betegek figyelmét reá kell terelni azokra a jelekre, amelyek a korai felismerést célozzák. Amerikában ma már nagyon elterjedt szokás, hogy az idősebb, a munkában már könnyen kifáradt emberek évről-évre megvizsgáltatják egész szervezetüket az orvossal. Ez igen célszerű berendezkedés. Ahogy ma már a legtöbb gyár, vagy mint már régebb idő óta a hadsereg és a rendőrség emberállományát sorozza és évről-évre ellenőrizteti, ahogy a megelőző orvostudomány az anyát, csecsemőt, majd az iskolásgyermeket ellenőrzi és egészséges életmódra tanítja, célszerű volna ezt az ellenőrzést az öregedők számára is megszervezni. A lehetőség erre megvolna. A kitűnő kanadai egészségügyi szolgálat részéről akadály nincs. Nehéz azonban az orvos irányában amúgyis bizalmatlan laikust (főlég a tanulatlan, de még inkább a félművelt beteget) arra rávenni, hogy egészséges korában önként vizsgáltassa meg magát. Ehhez magasabb értelmi és lelki kultúra kell. Ennek előkészítése a közegészségi propaganda feladata. • KELETNÉMET ÜNNEPSÉGEK A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG ÉVFORDULÓJÁRA Március 22-én a berlini Maxim Gorkij színházban rendezett emlékest nyitotta meg a keletnémetek ünnepségsorozatát a magyar tanácsköztársaság 40. évfordulója alkalmából. Ugyanezen a napon a külföldi kultúrkapcsolatok intézetének kiállítási csarnokában a tanácsköztársaság történetét bemutató dokumentációs kiállítást nyitottak meg. Berlinben és Kelet-N,émetország több városában bemutatták a “Dicső Tanácsköztársaság” című sovány propagandafilmet. A Német— Szovjet Baráti Társaság berlini székházában bemutatták a ‘‘"Budapesti tavasz” és “A harag napja” című filmeket, a legnagyobb berlini mozikban pedig a “Razzia” került előadásra. Úgy a kiállítások, mint a filmszínházak kongtak az ürességtől. Kit érdekel most Berlinben a magyar tanácsköztársaság ? HITVALLÁS IRTA: PAPP.VÁRY ELEMÉRNÉ SZIKLAY SZERÉNA, 1881—1923) Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ez az én vallásom, ez az én életem, Ezért a keresztet vállaimra veszem, Ezért magamat is reá feszíttetem. ; Szeretném harsogni kétkedők fülébe, Szeretném égetni reszketők leikébe, Lángbetükkei írni véres magyar égre: ~l ‘ Ez a hit a fegyver, hatalom és élet, Ezzel porba zúzod minden ellenséged. Ezzel megválthatod minden szenvedésed. E jelszót ha írod lobogód selymére, Ezt, ha belevésed kardod pengéjébe, Halottak országát feltámasztod véle. Harcos, ki ezt hiszed, csatádat megnyerted. Munkás, ki ezt vallód, boldog jövőd veted. Asszony, ki tanítod, áldott lesz a neved. Férfi, ki ennek élsz, dicsőséget vettél, Polgár, ki ezzel kélsz, új hazát szereztél, Magyar, e szent hittel mindent visszanyertél. Mert a hit az erő! mert aki hisz, győzött, Mert, az minden halál és kárhozat fölött Az élet Urával szövetségét kötött. Annak nincs többé rém, mitől megijedjen, Annak vas a szíve minden vésszel szemben, Minden pokol ellen, mert véle az Isten I Annak lába nyomán zöldül a temető, Virágdíszbe borul az eltiport mező, Édes madárdaltól hangos lesz az erdő. Napsugártól fényes lesz a háza tája, Mézes a kenyere, boldogság tanyája, Minden nemzetségén az Isten áldása. Magyar! te most árva, elhagyott, veszendő. Minden nemzetek közt lenn a földön fekvő, Magyar, legyen hited s tiéd a jövendő. Magyar! legyen hited és lészen országod, Minden nemzetek közt az első, az áldott, Isten amit néked címeredbe vágott. Szíved is dobogja, szavad is hirdesse, Ajkad ezt rebegje, reggel, délben, este, Véreddé, hogy váljon az ige, az eszme: Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. MAGYAR ANEKDOTAKINCS ELÉG VOLT A BIZALMATLANSÁGBÓL Mikor Ausztriát 1866-ban egyre.másra érték a súlyos vereségek, a császárnak biztonságba kellett helyeznie hitvesét és gyermekeit. Erzsébet tüstént kijelentette, hogy ő csaki Budára megy. Alighogy megtudták a Burgban és Bécsben a császárné ez elhatározását, határtalan lön ellenségeink őszinte vagy tettetett rémülete: a bukott vagy bukófélben levő rendszer emberei minden ékesszólásukat fölhasználták, hogy a császárnét tervéről lebeszéljék. — Hová is gondol felséged! — mondé többek között egy bukott politikai nagyság. — Felséged magát az áruló és pártütő magyarok hatalmába akarja adni a fenséges császári gyermekekkel együtt- Hát nem méltóztatik tudni, hogy észak felől Klapka György, dél felől Türr István Kossuthékkal együtt közelegnek aa külső ellenségek csapataival, magyar légiók élén a magyar határokhoz és közös céljuk éppen Budavára? És felséged a magyarokhoz menekülne, kik csak egy jelszóra várnak, hogy fegyvert ragadjanak a császár ellen? Hát felséged csakugyan a vérszomjastigris torkába akarna rohanni és bele dobni a császári gyermekeket, s kivált a trónörököst, a birodalom reménységét? — Elég, elég, ne tovább- — felelte a császárné és jól tudván, hogy az ilyen ijesztgetéseik és rágalmak célja nem egyéb,, mint -hogy őt elidegenítsék a magyar nemzettől, melyet ő egy pár rövid év alatt jobban megismert, mint az osztrák államférfiak negyedfél évszázad alatt, még csak: ennyit mondott: — Nem vérszomjas tigrishez, hanem a nagylelkű magyar oroszlánhoz menekülök gyermekeimmel együtt...Nem fog bennünket bántani és meg1 fogja védelmezni gyermekeivel együtt az anyát, aki hozzá bizodalomma! közeledett. Hisz a magyar nemzet önöknek is megbocsátott. Adieu! S a császárné hátat fordított a kétes jóbarátnak. Ekkor Viktória angol királynő levelét hozták a császárnénak. Az angolok királynője windsori palotáját ajánlja fel menedékhelyül "testvérének" a szerencsétlen háborúk alatt. Egészen elfogulatlan emberek, köztük a dinasztia több tagja, kérve a császárnét,, hogy az ajánlatot fogadja el. Erzsébet visszautasította. — Biztosabb vagyok én gyermekeimmel Budán, hű magyarjaim között, mint akár Windsorban, az ismeretleh angolok között. Megköszönöm nyomban ő brit felségének szívességét, de elfogadásával nem akarom megbántani a magyarokat és szegénységi bizonyítványt állítani ki a dinasztia részére. S így is lön. A felséges asszony gyermekeivel a budai he. gyek közt, a Kocbmeister.féle nyaralóban vonult -meg, míg a zűrzavaros napok el nem múltak. Itt, e magányosságban, mondta Erzsébet gróf Andrássy Gyulának : — Ha Olaszországban rosszul mennek a császár dolgai, ar nekem igen fáj, de ha Magyarországon mennek a dolgok rosszu, az engem megöl.
