Kanadai Magyarság, 1958. július-december (8. évfolyam, 57-108. szám)
1958-07-19 / 62. szám
KANADAI MAGYARSAG 7 VIII. 62. szám, 1958 július 19., szombat Kanadai Notesz Az uj kórházi biztosítás Szabad fórum Mintegy 25 év óta, hol az egyik, hol a másik kanadai politikai párt vetette fel az általános kórházi és betegbiztosítás valamilyen formájának gondolatát. A liberálisok St. Laurent volt miniszterelnök vezetése alatt, uralmuk utolsó hónapjaiban megtették az első lépéseket e terv megvalósítására. A Diefenbaker miniszterelnök vezetése alatt álló konzervatív kormány letárgyalta a kérdést a különböző tartományokkal és ez év július elsején az általános, országos biztosítás első üteme megvalósult. Az alkotmány szerint az egészségügy úgy a federális, mind a tartományi kormány hatáskörébe tartozik és ennek megfelelően az új rendszer pénzügyi fedezetét az állami és tartományi kincstárból, továbbá adókból és egyes tartományokban az egyének által viselt biztosítási díjakból meríti, összköltségvetése a becslések szerint 430 millió dollárra rúg évente. Eredetileg az új biztosítás a lakosságnak csak mintegy 30%-ára terjed ki, British Columbia, Alberta, Saskatchewan, Manitoba és Ujfundland lakóira. Jövő januárban kiterjesztik Ontario, Nova Scotia és New Brunswick tartományokra is. 1959 végére talán már ki fog terjedni Kanada egész lakosságára, vagyis 17 millió egyénre. Ekkorra, évi összköltsége tnintegy 430 millió dollárt fog elérni, amiből a federális kormány 215 milliót viselne. A federális kormány kötelezettséget vállalt arra, hogy a költségeket az egyes tartományokkal 50—50%-os alapon megosztja. De a helyi viszonyoktól és áraktól függően, a federális hozzájárulás ennél magasabb, vagy alacsonyabb lesz. Ujfundlandban például a költségek 68,6%-át teszi majd ki, Saskatchewanban viszont csak 42,2%-ot. Az általános biztosítás bevezetésére irányuló törvényhozást az országgyűlés még a volt liberális kormány javaslatára fogadta el 1957 elején meghatározva, hogy a 10 tartományból az ország lakosságának többségét képviselő tartományoknak kell elfogadniok egyenkint, mielőtt a federális kormány a szükséges összegeket folyósíthatná. Ezen rendelkezésre való tekintettel arra számítottak, hogy az új rendszer csak 1959 január 1-én léphet életbe. Az új konzervatív kormány azonban a parlament jelenlegi ülésszakán javaslatot fogadtatott el, amelynek értelmében az eredeti törvényt oly értelemben módosították, hogy a federális kor- iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiii mány a biztosítás bevezetéséhez szükséges öszszegek folyósítását már ez év júliusában megkezdheti. Ahhoz, hogy a tartományok megkapják a federális anyagi támogatást, szükséges, hogy a biztosítás az összlakosság számára nyitva álljon. Csupán közös kórtermi kezelésre terjed ki, de az összes kórházi költségeket magában foglalja. Viszont az orvos és sebész honoráriumát a beteg fizeti, valamint ő vállalja a különbözetet is, ha különszobát, vagy más rendkívüli kedvezményt vesz igénybe. Addig maradhat a kórházban, amíg s2Íükséges. Biztosítása fedezi a költségeket. A tartományoknak meg van arra is a lehetősége, hogy állami segélyt kapjanak a bejáró betegek költségeinek fedezésére. Akik balesetből kifolyólag szenvedtek sérülést szintén igényt tarthatnak költségeik fedezésére éspedig az esetben is, ha nem igényelnék tartós kórházi ápolást, de a balesetet követő két napon belül jelentkeznek a kórházban. Azon öt tartomány között, ahol a biztosítás már július elsején életbelépett (ezek. B. C., Alberta, Saskatchewan, Manitoba és Ujfundland), csupán Manitobának nem volt eddig is valami-' lyen fajta betegség elleni biztosítása. Az új rendszer keretében kötelező biztosítást vezet be, amely egy személyre havi $2.05-öt, család számára pedig $4.10-et fog kitenni. Alberta a kórház nagyságától függően minden betegre napi $1.50 és $2.00 közötti összegeket fog kivetni. B. C.-ben az egyéni hozzájárulás napi $1.00. Ujfundlandban az új biztosítás "korlátlan" fedezetet biztosít mindenki számára. A tartományi költségeket a tartományi adókból fedezik. Ontarioban január elsejétől kezdődően, amidőn az új rendszer életbe lép, az egyéni hozz'ájárulás összege magánosoknak havi $2.10, családoknak $4.20. A biztosítás kiterjed a tüdővészben és elmebajban szenvedőkre is. Külön kórházi hozzájárulás nem fizetendő. New Brunswickban valószínűleg szintén a napi kórházi díjat vezetik be. Nova Scotia 3%-os kórházi forgalmi adó bevezetését tervezi a költségek fedezésére. Prince Edward Island eddig nem döntött a költségek fedezésének módjáról. Azok, akik a biztosítási vagy kórházi díjat nem tudják megfizetni, ingyenes kezelésben fognak részesülni, minden tartományban. Akik pedig más tartományba költöznek, saját volt lakóhelyük biztosítását élvezik három hónapon át. ELMEGY A FIUNK... XXVII. Milyen különös, sajátos analógia. Mert Vele is azok követtek el minden szadista gazságot, akiknek életét, egészségét visszaadta. Illetőleg azok adták hóhér kezére, azok gyalázták meg, ők maguk csak háttérből üvöltözték a — "feszítsd meg"-et. Ők maguk csak háttérben maradtak, mint Irányító Kéz. A Nyugat. Tehát "felszabadítottak". Nem is tudom miként kezdjek hozzá "felszabadítóink" jellemzéséhez, hogy meg tudjak maradni objektívnek, hogy pillanatra se kerüljön felszínre lelkemben a gyűlölet, bármilyen jogos is lenne az emberileg. Kórházaink zsúfoltak az oroszok által fertőzött szerencsétlen nőktől. Fiatal lányok, asszonyok. Középkorúak, de akad köztük még 8G éves öregasszony is. Ismerek egy nálamnál néhány évvel idősebb asszonyt, akinek ártatlan gyalázatát két fiatal lánya volt kénytelen végignézni, végighallgatni. Több ilyen esetről is hallottam. Beszélnek férfiakról — általunk is ismertek — akiket feleségük védelmében lőttek agyon. Ezek különben nem is olyan szórványos esetek. Különösen, amikor nemcsak az ellenszegülő és feleséget védő férjet, hanem a nőt is megölték. Legtöbbször egyszerűen agyonlőtték, de előfordult az is, hogy előbb bestiálisán megkínozták. Személyesen ismerek egy apát, akinek egészen fiatalkorú lányát a szülők előtt gyalázták meg. A nemrég még életerős, középkorú férfire ma nem lehet ráismerni. Néhány nap alatt megtört aggastyánná roskadt. Járása is tétova, mintha már a föld húzná lefelé. Voltak szerencsésebb kimenetelű támadások is, ahol jó erőben levő fiatal lányok, asszonyok leboxolták a támadó állatot, aztán elmenekültek. Ezekről a derék lányokról, asszonyokról úgy beszélnek, mint a török időkbeli egri vár hős védőiről — modern Dobó Katicákról. Végül olyanok is vannak — ezekről erősen lehalkított hangon és nagyon szégyenkezve beszélek — akik listákat készítettek, sőt készítenek a jobboldali beállítottságú férfiakról, nőkről és az oroszokkal hazatért bosszúszomjas kommunistákkal együtt dorbézolva szedik fel árulásaik aljas jutalmát. Az ilyenek nem szégyenük még az oroszoktól összeszedett nyavalyákat sem. Hozzá kell tennem, hogy ezek nem is magyar nők . . . Ha mind össze lehetne gyűjteni azokat az eseményeket, melyeket "felszabadítóink" és a "felszabadítás" indított el végzetes útjaikra, azt hiszem ötkötetes könyv is kevés lenne ezeknek a történéseknek a krónikájához. Ezt a könyvet azonban csak fekete gyászkrepo borítású kötésben szabadna kiadni. A XX. század második tatárdulása Magyarországon címmel. De maradjunk inkább a kisebb jelentőségű, de annál jellemzőbb események rövid leírásánál. A "csaszi" mindenkor nagy gyengéje "művelt felszabadítóinknak". Egyik délelőtt egy deli "davaj" lovas vágtatott végig Várad főutcáján. Nyakában hosszú füzért viselt. Ez a füzér, zabrált zsebórákból volt a nyakába akasztva. Egyik oldalára egy Hatalmas vekkeróra kötve éktelen csengetéssel riasztotta az utca csendjét (úgylátszik állandóan újra felhúzták, amikor lejárt a csengésé), másik oldalon egy szépen zománcozott éjjeli edény. Egy bádog bili. De milyen büszkén vágtatott. Körül-körülnézett, van-e sok nézője? És, hogy milyen bátrak ezek a mi "felszabadítóink!" Házi pincékbe a legritkább esetben mernek lemenni. Padlásokra még kevésbé. Ha valaki láthatóan fél tőlük, azt megverik, megkínozzák, jobbik esetben egyszerűen agyonlövik, de aki bátran a szemükbe mer nézni, vagy határozott fangen szól hozzájuk, — elsomfordálnak, mint a róka. A napokban is bejött hozzánk az udvarra három orosz egy magyar tolmáccsal. Egyedül voltam és kézzel-lábbal követelték tőlem, hogy vezessem be az udvarban levő egyik üzletbe. Hiába méltatlankodtam, hogy ez az üzlet nem az enyém s a máséba én be nem vezetek sénkit — nagyobb nyomaték kedvéért még oroszul is elismétlem az azóta rámragadt néhány szóból, hegy "nye moja" — rám sem hallgattak. Éktelen orditozással rámfogták a géppuskát, hogy azonnal keresztül lőnek, ha nem engedelmeskedem. A dolog odáig fajult, hogy végső tehetetlen elkeseredésemben megfogtam a rámirányzott géppüska csövét s a mellemre téve harsányan rájuk szóltam — "ide lőjj !" — Azt hittem, hogy elérkezett az útolsó órám s ha már meg kell halnom, haljak meg tisztességgel, emberségben. Bátran és szépen. Csakhogy váratlan csoda történt. Erős szembenézésemtől, határozott fellépésemtől a jómadár annyira megijedt, hogy leeresztette a géppuskát' s meglepődve hátralépett. Most már én is felhasználtam egész szemtelenül a láthatóan meghunyászkodott orosszal pillanatnyi előnyömet, odalépve hozzá megérintem az állát jól álcázott könnyed mosollyal: — na miért nem lősz agyon? — A "davaj" váratlar mozdulatomtól annyira megijedt, hogy egész hü . lye arcot vágva tántorodott hátra. Annyira komikus volt, hogy még a tolmács meg a másik két jómadár honfitárs is elnevették magukat. Különben más hasonló apró, bár végső kimenetelében végzetessé is válható epizód is történt ve lem, amikor a helyzetet kizárólag határozott fellépésem mentette meg. . Egyszóval igen bátor legények voltak ezek az akasztófavirágok a védtelenekkel, meg azokkal, akikről úgy látták, hogy nagyon féltik az életüket. Egy másik jóismerősünkhöz nagy halakat hoztak a lakásba beszállásoít oroszok s a W. C kagylóba tették megmosni. Mikor ráhúzták a vizet, nagy meglepetésükre a kisebb halakat mine levitte s csak a nagyobbak maradtak fenn. Ettől éktelen dühbe gurultak. — "Ez kultyura? — ordítozták — japonyemaj kutya magyar, zabrálómasína" — üvöltötték egyremásra és belelőttek a rezeívoárba. Hogy a szép és nagy lakások ebédlőibe,'szalon jaiba kötik be a lovaikat, az szinte már nem is érdekes. Hazudnék természetesen, ha azt mondanám hogy kivétel nélkül mind ilyen állatok az oroszok, hiszen elfogulatlanságomat' igazolandó írtam le úgy a kis Szergej, mint az öreg kapitány velünk tanúsított emberi viselkedését. És másoktól is halljuk, hogy akadnak közöttük egészen jóindulatú emberek. Sajnos, csak — elvétve. (Folytatjuk.) Szabadna mindennek megtörténnie? (Egy menekült 15 hónapi élményei a munka-frontján) II. A HITEHAGYOTT FŐNÖK BOSSZÚJA A tél 4 hónapját munkanélkülisegélyből és megtakarított pénzem teljes felleléséből vészeltem át, elhelyezkedni nem lehetett. Február közepén egy "maszek" vagyonőrnél éjjeliőri álláshoz jutottam 1 $-os órabérrel. Megbízásból egy akkor épülő gyárat kellett őriznem. Jól összebarátkoztunk; fünek-fának dicsért körültekintő, éber munkámért, (ami-re több indokolt riasztással szolgáltam rá) és beajánlott az épülő gyár managerének, aki meg is ígérte, hogy a gyár megindítása esetén átvesz a munkásai közé. Másodszor voltam boldog és i-lyen kilátások még fokozták éber szorgalmamat. Bár a szokásos 1 heti fizetés helyett 2 hetet tartott vissza'főnököm (igaza van, miért ne neki .kamatozzon 80 $), ebbe is belementem, de elképzelhető, milyen nehéz hetek voltak ezek. ígéretéhez híven a 3-ik héttől kezdve pontosan fizette a heti 40 $-t!. A negyedik héten, egy nap kocsiján visz a munkahelyemre és kedélyesen beszélgetünk. Ennek folyamán megtudja, hogy gyermekemet a lakásom mellett levő katolikus iskolába járatom. Erre emberem nagyon "begerjedt" és bolondnak becézett, ő is katolikus volt, de már nem az — sajnos nem értettem meg, ,hogy miért, — és szidta az egyházat, mint a bokrot. Gyenge angol tudásommal igyekeztem megmagyarázni, hogy kikerülve a kommunizmusból, örömmel ragadtam meg ezt az alkalmat én, úgy se tudnám angol imádságra tanítani gyermekemet és úgy gondolom, hogy az ottani nevelés szigorúbb lesz a világi iskolákénál. A fiatalság szabados, modortajan, nyegle viselkedésére gondoltam, amitől kímélni szeretném az enyémet. De ő csak fújta a magáét és ettől a perctől kezdve került, mint az ördög a tömjént. Ez nem is lett volna baj ... de ettől kezdve a fizetésnapokon is kerülni kezdett és csak 2—3 napos késéssel jutottam ehhez. Két heti benntartott fizetés, tartalékhiány és 60 $-os butorozottlakás-lakbér mellett ez nem közömbös! Mindegy, kitartottam türelemmel a jövő reményében. Ez így ment heteken át. A 10-ik héten már 4 napot késett a pénzemmel és nem volt 10 centem, hogy a távoli munkahelyre utazzak. Felkeresem és kérem őt, hogy ezután rendesen fizessen. Ha nem tetszik kiléphetek — mondja — van elég magyar, aki helyembe jön majdi. A következő fizetés megint 4 napot késik és nyakamon a lakbér holnap. Itt tenni kell valamit. Megyek az Immigration Office-re elmondom helyzetemet. Felhívják a "tagot", aki mentegetőzve Ígéri, hogy pontosan fog fizetni és este menjek fel a multheti csekkért. Mondom a tisztnek: nem lesz ebből baj? (emlékezve a fenyegetésére.) Mosolyogva nyugtat meg. Este megyek a pénzért, főnök helyett leánya fogad és adja kezembe a csekket ... na meg a munkakönyvemet. Úgy ki lettem repítve, hogy a lábam se érte a földet. Nézem otthon a csekket, az utolsó nap és a 3 hónap utáni szabadságpénz nincs benne. -Kérem, nem kapom, végül is erélyes ajánlottlevél után, hetekkel jutok hozzá.. Megyek a tisztemhez elmondani a fejleményeket. Újra felhívja a "tagot", aki azzal az átlátszó mesével magyarázkodik ki, hogy átszervezés folytán egyelőre nincs szükség rám, miközbe aznap másik magyart állít a helyembe. Égbekiáltó, de a tiszt vallásos ember és elhiszi. Sajnál, nem tehet azonban semmit,. De ez nem minden ! Még aznap megyek a gyár manageréhez és elmondom mi történt, kérve őt, hogy mielőbb vegyen felFejcsóválva hallgatja a történteket és megismétli Ígéretét. Ugylátszik azonban a csupa szív főnököm nem szeret félmunkát végezni és megfúrta ezt a reményemet is, mert azóta többször jártam a managernél ügyemben, de egyre hidegebben kezel, úgy hogy alaposan el lehetek áztatva előtte. Ennek a lehetőségnek is befellegzett . . . sicc! Ebből az esetből, mi a bájos tanulság? Az, hogy vallásszabadság ide és oda, jobb, ha hallgatsz Testvér az ezt érintő dolgokról, mert nem tudod, kivel állsz szembe és repülhetsz, mint én- Aztán jól nézd meg, hova mész segítséget- kérni, mert úgy felkarolhatnak, ahogy attól koldulsz! ^POTYA MUNKA, AMIRE MÉG 6 $-T IS RÁFIZETEK Megint csak a munkanélkülisegélyre szorulok:. Közbe egy magyar féStőismerősöm bemutat főnökének, akitől munkát kérek. Ez is "Oke"-t mond, menjek reggel oda, ahol a magyar dolgozik és majd segíthetek neki, mert a munkának estére el kell készülni. Ott is vagyok reggel, jön a főnök, megállapodunk 1 $-os órabérbe. A főnök elmegy a többi munkahelyekre kocsin, én pedig egész nap segédkezem a tűzfal festésnél és estére el is készülünk vele. Vetkőzünk, mikor jön a főnök, elkéri a nevemet azzal, hogy egyelőre más munkát nem tud adni és majd pénteken az ismerősöm által elküldi a 8 $-os csekkemet. Ez szerdán volt. Rendbe van, péntek este jön is a magyar és elmondja, hogy összekülönböztek az elszámolásnál, ezért az ő munkája is megszűnt. Kérte a csekkemet, de az mondott valamit, amit nem értétt és a csekkemet nem kapta meg továbbításra. Ez a derék vállalkozó más városba lakik, írok hát neki és kérem a pénzemet. Hetekig semmi válasz, erre elmegyek a bíróság bagatel-osztályára felveszik a panaszomat, leszurkolok 6 $-t a költségekre és augusztus 12-én fogom a tárgyaláson megtudni, mi lesz a "money"-val. Talán elnézik nekem, ha nem fűzök semmi megjegyzést ehhez, mert az eset önmagáról beszél. Ezután pit-telepi munka, strawberry, raspberry-szedés jön, iszerint, hogy esik-e vagy sem. Végül is újsághirdetést adok fel egész hétre és 1 $-ért bármilyen munkára ajánlkozom. Szép idők jönnek és a telefonhívás is egvmás után. Ások, kertet ápolok és ami jön. 132 ÉPÜLŐ CSALÁDI HÁZ A HOLDBAN Péntek este hirdetésemre felhív egy vállalkozó, aki házak építésénél a betonalap öntését és a csatorna-lerakást készíti. Ha van kedvem — mondja —, jöhetek hozzá dolgozni; egyelőre 1 $-os órabérrel, de ha belejövök, majd rendes bért ad1. Munka van egész nyárra, mert 132 házra van megbízása. Mi az, hogy van kedvem? Örömmel vállalom és harmadszor vagyok boldog. A korábbi két boldogság után, ez már direkt őrültség tőlem. Hétfő reggeltől minden nap visznek-hoznak a különböző munkahelyekre. Tömöm a betonkeverőgépet anyaggal vagy csövet fektetek egész nap. Jól megy és 4 óra alatt kész egy fundamentum. Túlórázunk. Vezetőm is meg van elégedve munkámmal — mondja. Pénteken este a hétfői "see jou"-val tesznek le lakásom előtt. De hétfőn hiába várok 2'/2 órán át, nem jönnek értem. Rosszat sejtek (a harmadik boldogság !) és este elmegyek a főnök lakására. Fia fogad, akivel együtt dolgoztam, aki érdeklődésemre elmondja, hogy bizonytalan időre cement hiányába leálltak. Adjam oda a nevemet és majd pénteken küldik a csekkemet, ha szükség lesz rám üzennek ismét. Egy szavát se hiszem el, remélem elnézik nekem, hogy olyan bizalmatlan lettem, mint egy pesti villamos ellenőr, — mert cement itt annyi van, hogy Niagarát lehetne vele rekeszteni. Csak azt tudom, hogy a hátralévő 124 házból, én már egyet se fogok látni. Egy hétén át jó voltam. Valószínűleg túlkorán jöttem bele a munkába és attól féltek, hogy kérem a magasabb bért, ezért túladtak rajtam és kezdik a játékot egy másik verébbel 1 $-ért, hisz vagyunk elegen. Pedig eszem ágába se volt ilyesmi, mert örülök, hogy élek. Na mindegy a bableves jelmondatra gondolok és kezdem újra a hírdetésdit. Ez 15 hónap története, nem kiragadott esetek szándékos összeválogatásában, hanem szomorú naptári sorrendben. Tudom, hogv ennél még cifrább esetek is történtek néhány sorstársammal. Minden esetre olyan élménysorozat egy újonnan érkezett magyar küzdelmeiről, honv talán alkalmas annak igazolására, hogy miért olyan nagy az elkeseredés és miért akarnak oly sokan hazatérni közülünk, a (-"'engébb idegzetűek közül. De arra is, hogy nem csak a régi kanadások, hanem mi is megjárjuk a magunk picike kálváriáját, a kenyeret és nélkülözni tudjuk azt a bizonyos "vigasz" lemezt, amiről beszéltem. Én a sok mindent megélt, meglett ember józan higgadtságával rezonálok a történtekre és ha kell századszor is újra kezdem a küzdelmes próbálkozást. Nem így a fiatalok és örök elégedetlenkedők, akik a hajukat tépik felháborodásukban (és jó, ha csak saját hajukat I), aztán utcahosszat szidják Kanadát összes "care"jával együtt; ha sérelem éri őket. Vagy fásult tétlenségbe esve, hánykolódnak. naphosszat ágyukon, meg se kísérelve az új nekigyürkőzést. Ehelyett az elutazás terveit szövögetve kergetik az elérhetetlen kék-madarat. A baj ott van, hogy ezek a hangadók és a közvélemény rajtuk keresztül ítél bennünket — türelmesebbeket is. Tanulságos a történetem. Akarok dolgozni, — igen,. Tudok dolgozni — nyugodtan állítom — igen. Válogatok? Nem — megfogom, ami jön és 1 $-ért árusítom ki az erőmet. Ordító tanulság a védtelen kiszolgáltatottságunk és az, hogy itt sem csupa máltailovagrend nagykeresztjére méltó ember él, a munkaadók pedig élet-halál urai. A másik tanulság pedig, hogy valóban peches ember vagyok, mert eddig nem sikerült semmi. Csak ezt kell elkerülnöm, hogy én is az elégedettek táborához tartozzam. Nem rázom az ökleimet sem a jó Isten, sem az emberek felé, mert nem vagyok elfogult és látom a körülöttem élő, velem érkezett sok-sok szerencsés magyart, akik úgy gyarapodnak, hogy öröm nézni őket. Tehat érdemes kitartónak, türelmesnek lenni, nyelni és alkalmazkodni. De, ha egész halkan megjegyzem, hogy mindezt 46 éves fejjel csinálom végig és szaképzettségemtől nagyon messze esik mindaz, amit eddig becsülettel végigcsináltam, akkor talán megértik majd egy nagy aggodalmamat. A bökkenő ugyanis ott van, hogy a magamfajta 40-en túliak már az idővel is versenyben vagyunk). Nincs sok időnk a próbálkozásra. Gondol erre itt valaki is Kanadában, akár a munkaügyi hivatalokban, akár a magyar társadalmi szervekben- Eszükbe sincs, pedig 10 hely közül 9-nél már a születési évünkön bukik el az a reményünk, hogy a sok fiatal konkurenciába minket válasszanak, bármilyen széles is a vállunk. Jóllehet a fiatalság óriási előnyét, nagyobb kitartásunkkal, alkalmazkodóképességünkkel és a családunkkal szembeni felelősségtudatunktól ösztökélt görcsös ragaszkodásunkkal a, legkisebb kenyérhez is — ellensúlyozni tudjuk. Erre itt egy munkaadó sem gondol, sajnos. Ezen kéne változtatni és javunkra egy jogos sorrendi előnyt biztosítani, hogy ki ne dőljünk idő előtt és tehertétellé váljunk. Na, de ehhez egy csippetnyi szív is kéne. ^ Örülnénk, ha mindez azokhoz az angol fülekhez is eljutna, ahol előszeretettel ragadnak meg minden legkisebb alkalmat' hogy — lehetőleg sajtón keresztül, — rúgjanak rajtunk magyarokon egy egészségeset és"a fentiekből megértenék, hogy az ő portájukon sincs minden rendjén. Tegyük félre a humort, a pechet és mélyedjenek el a valóságba. Az éremnek két oldala van, mindkettőt meg kell nézni, mielőtt ítélkezünk és bírálunk. Ha így tennének sokkal hamarabb megértenénk egymást. Arra meg gondolni sem merek, — mert ez lenne a negyedik boldogság, —- hogy milyen ,jó lenne, ha az elmondottak angol fordításából az új Bevándorlásügyi Miniszter Asszony is képet alkotna egy bevándorolt viszontagságairól. Egy peches menekült «JOOOOOO« A rejtélyes brionii találkozó A legrejtélyesebb nemzetközi tárgyalások folynak jelenleg az Adriai te'nger Brioni szigetén. Tito vendégül látja Nasser egyipomi diktátort és hozzájuk csatlakozott napokkal ezelőtt Averof -jörög külügyminiszter. A görög miniszter látogatása nem volt elő•e beütemezve, ez valószínűleg csak akkor merült fel, amikor Nasser már Jugoszláviában volt. Görögország földrajzi helyzete azonoan számos kombinációra indítja a világpolitikai tényezőit. Serre ni kétség nem fér ahhoz, hogy Görögország helye a nyugati világban van, ez azonban nem akadályozhatja a görögöket hogy kiépítsék kapcsolataikat olyan országokkal, amelyek jelenleg nem ta1- -óznak egyik Hlokkhoz sem.' Nasser fülében még a moszkvai látogatás dicshimnuszai renghettek, amikor elfogadta az 1. számú elhajló meghívását; nlyan időben, amikor összpontosított támadás indult, Tito ellen az egész kommunista csatlósvilágban. Nasser persze nem kommunista, úgy hogy őrá nem vonatkoznak a központi moszkvai utasítások. De jól.jött a látogatás Titonak, hogy megmutassa, hogy /annak még barátai a világban, amikor Hruscsov őt rendszeresen már csak "banditának" nevezi. Oroszország Nassernek 175 millió iollárnyi hitelt adott, Titotól viszont megvonta azt is, amit megígért neki. Valószínű, hogy nem csak a személyes barátság az, ami Nassert Titohoz vitte. A ciprusi igényeit érvényesíteni nem udó Görögország az összekötő szerepét viseli Nasser és Tito or HAZUGSÁGGAL VÁDOLJÁK AMERIKÁT AZ OROSZOK rium megismételte állításait, mivel az értesüléseket egybehangzóan adta elő mind a 9 amerikai pilóta. Az amerikai . . kormány jegyzéket nyújtott át a washingtoni orosz követnek, amelyben kéri azoknak az orosz repülőknek a megbüntetését, akik Szovjet-Örményország felett egy amerikai teherszállító repülőgépet lőttek le. A szovjet hadsereghivatalos lapja, a Vörös Csillag azt állítja, hogy az amerikai jegyzék megbocsáthatatlan hazugságokat és fenyegetéseket tartalmaz a Szovjetunió ellen. A washingtoni hadügvminiszté-KÁBITÓSZEREK TARTÁSÁÉRT HAT HÓNAPI BÖRTÖN Harold Rew és James Gustilov torontoi lakosokat a bíróság tiltott kábítószerek tartásáért 6 hónapi börtönre ítélte s egyben beutalta őket az ontarioi ideggyógyászati osztályra, mert szenvedélyes morfinisták és enyhe büntetésüket csak annak köszönhetik, hogy első ízben álltak ilyen váddal a bíróság előtt. szágai között. Ha nem volna h‘e!yes túlnagy jelentőséget tulajdo nítani a brionii tárgyalásoknak, ugyanúgy hiba lenne azokat ész re nem venni, mivel az első kiútja Titonak az elszigeteltségből Az idő megmutatja, mivel fogja gyümölcsöztetni a legújabb ba rátságot.
