Kanadai Magyarság, 1958. július-december (8. évfolyam, 57-108. szám)

1958-07-09 / 59. szám

KANADAI MAGYARSÁG 7 VIII. 59. szám, 1958 július 9., szerda Az orosz gyengeségről... Amikor a Szovjetunióban kilőtték az első mesterséges boly­gót, nagy lett a riadalom a nyugati világban; az elpuhult gazdagok a tudomány és ipar vezető államát vélték Oroszországban felfedez­ni- A kommunista propaganda ki is használta ezt a nyugati ijedel­met és a kommunista kormány olyan öntelt lett és olyan lépésekre készül, amelyeket egy magát fölényben érző Nyugattal szemben nem merne megtenni. Lassan azonban Nyugat kezd magához térni, kezdik elemezni ijedelmük okait, jobban szemügyre veszik Oroszországot, annak gaz­dasági, társadalmi, politikai berendezéseit és rájönnek, hogy a "fiatal óriás" nagyon is beteg, belsejében több a gyengeség, mint az erő. Először is a szovjet kormány és az igájában senyvedő népek viszonyát kell szemügyre venni. Első betekintésre is világos, hogy a kommunista kormány és a lakosság között áthidalhatatlan szaka­dék, ellentét, gyűlölet van. A kommunista kormányok félnek saját népüktől, félnek a paraszttól, akit tönkretettek, félnek a munkástól, akit nem képesek megfizetni, félnek az értelmiségtől, amelynek szel­lemi termeléséhez a legelemibb szabadságot sem adják meg. Tudják hogy nem a nép akaratából, hanem ellene uralkodnak s ezért kényte­lenek állandó háborút viselni saját népük ellen. Tudják, hogy aki csak bír, kiszökik országukból és ha kinyitnák a határokat, a népes­ség javarésze Nyugatra szökne. Nyugatra és nem Keletre disszidál­nának az emberek. Amíg például Németországban szabadabb volt a közlekedés az ország keleti és nyugati része között, több mint 3 millió német szökött át Keletről Nyugatnémetországba. Az orosz kommunisták jelenleg odahaza 200 millió ember fe­lett uralkodnak. De ebből csak 90 millió az orosz, a többi 110 mil­lió pedig 70 különböző nyelven beszélő idegen, akik csak az alkal­mas pillanatot várják, hogy megszabadulhassanak az orosz uralom alól. Kelet-Európábán a moszkvai kommunisták igájukba hajtottak 100 millió embert, akik mind nagy történelmi hagyományokkal rendelkező büszke kultúrnépek tagjai. Magától értetődik, hogy ezek soha nem nyugodhatnak bele gyarmati sorsukba- Magyarok, lengyelek, németek, horvátok, ukránok felett a kultúrálatlan orosz elem uralkodása nem tartható fenn sokáig. Oroszország egyetlen célja, hogy erős hadsereget tarthasson, s hogy ezt a nehéz hadiipar segítségével a legmodernebb fegyve­rekkel láthassa el. Ebben látszólag kezdeti sikereket értek el az oroszok, amit főleg annak köszönhetnek, hogy a fogva tartott né­met és egyéb tudósokat kényszerítik, hogy nekik dolgozzanak. Komoly gyengesége a szovjetnek a munkaerővel való rossz gazdálkodás. A szovjetek azt állítják, hogy a 200 milliós lakos­ságból 110 millió a "dolgozó". A 110 millió dolgozó közül 52 millió ember dolgozik a mezőgazdaságban, összesen 480 millió akkeren. Milyen mezőgazdaság az, ahol 480 millió akkerből nem tudnak 200 millió embert még csak rendesen élelmezni sem? Az átlagos orosz ember nyomordiétájával bizonyára nem lehet össze­hasonlítani az amerikai emberek élelmezését, már pedig Ameriká­ban csak 5 és félmillió ember dolgozik farmokon és '19 millió ak­­ker földet úgy tud megművelni, hogy a terményeket mind a 170 millió ember képtelen elfogyasztani s Amerika gabonát és egyéb élelmet bőven exportál. \ Az orosz iparban 58 millió embert foglalkoztatnak. Ezzel szemben a kisebb lakosságú Amerikában az ipari dolgozók száma 63 millió ember, akik ebben a kapitalista országban "kizsákmá­nyolásuk" ellenére is a legmagasabb életszínvonalt tartják, holott a szocialista szovjet munkás nyomorog. Az oroszok további gyengesége a vasút és a szállítási eszközök helyzetében van. Néhány számadat erre is megadja a világos képet. A Szovjetunió majdnem háromszor akkora te­rületű, mint az Egyesült Államok; vasúti hálózatuk hossza 75 000 mérföld, Amerikáé visszont 220.000 mérföld. A Szovjet­unióban csak 131.000 hosszúságú közepes minőségű országút van; Amerikában a szilárd felületű országutak hossza 2.300.000 mérföld. Ezeket az utakat Amerikában 56 millió sze­mélygépkocsi és több mint 10 milliócteherkocsi használja. Az orosz utakon ezzel szemben csak 700 ezer személykocsi és 2.800.000 teherkocsi szalad. Természetesen a teherkocsik mind, a személykocsik pedig 90%-ban állami hivatalok és vállalatok tulajdonában vannak. A repülőgépforgalom Orosz­országban az amerikai repülőforgalomnak kb. csak 5%-át teszi ki. Oroszországban a statisztikai jelentések szerint kereken 2 millió telefon van, az amerikai 68 millióval szemben. A rádió­­készülékek száma Oroszországban 8 millió, Amerikában pe­dig 140 millió Állítólag Oroszországban már 2 millió televíziós készülék van. Amerikában eddig 57 millió van magánkézben. Az acéltermelés, amivel az oroszok annyira büszkélkednek, még ma is csak a fele az Egyesült Államok acéltermelésének. Olaj és áramenergiatermelés Oroszországban egyenlő az amerikai termelés egyharmadával. Itt még ki kell emelni azt is, hogy az orosz acél- és energiatermelésből nem sok haszna van a "dolgo­zóknak", mert az javarészben a hadiiparban lesz felhasználva. Az amerikai acéltermelés bőségét viszont az átlagos polgár élvezi olcsó és kitűnő ipari cikkekben, gépekben, motorokban stb. A mezőgazdaságban állítólag már 1 millió traktor dolgozik az orosz földeken. Nem tekintve azt, hogy Oroszország sokkal nagyobb, mint az USA, az Egyesült Államokban több mint 5 millió traktor van a farmerek magánkezében- így nem is csoda, hogy a szovjet kormány képtelen rendes élelemmel ellátni lakosságát és annak életszínvonalát kénytelen a legalacsonyabban tartani. Az orosz "farmert", a kolhozparasztokat ipari munkásoknak tekintik, csak többet dolgoztatják és még kevesebb fizetést adnak néki, mint a gyári munkásnak. A kolhozokban a vízvezeték, villany­energia, olajvezetékek stb. legtöbbnyire még ismeretlen fogalom, az emberek majdnem állati színvonalon tengetik nyomorult éle­tüket. A lakásviszonyok a szovjetorosz városokban hihetetle­nül rosszak. Egy emberre eső lakóterület Moszkvában 52 négy­zetláb, ami kb. annyi, mint egy rendes szobaszőnyeg. Nem régen német utazók jártak Moszkvában és olyan lakásokat is találtak, ahol 10, meg 12 család lakott együtt összezsú­folva akkora lakásban, ami Németországban alig egy csa­ládnak volna elegendő. A híres szovjet iskolaügy közelebbi megvizsgálása'kiderítette, hogy csak az USA-ban, sokkal kevesebb lakossággal, több mint egymillióval több az egyetemi hallgatók száma, mint Oroszország­ban. Végül igen jellemző az oroszok "erejére" a termelékenység, amiben az oroszok messze az USA mögött kullognak. Oroszor­szágban az egy év alatt termelt összes áruk értéke 150 billió dollár. Ebben benne van már a nehéz hadiipari termelés is, aminek a pol­gári lakosság nem sok hasznát látja- Amerikában viszont csak a polgári össztermelés évente eléri a 450 billió dollárt. Mindezek a tények és számok azt bizonyítják, hogy még a mostani körülmények között is Oroszország csak több évtized után érhetne el odáig, ahol most van Amerika. De hol lesz addig már Amerika ! A Szovjetunió messze van, nagyon messze attól az erős ko­losszustól, amilyennek azt a vörös propaganda festi. Ahelyett a valóságban egy nyomorgó, koldusszegény-óriást látunk, aki állandó rettegésben él, kifelé és befelé egyaránt, s akinek olyan problé­mái vannak, amelyeket semmiesetre sem lehet a kommunizmus uralma alatt megoldani. Dr. Ferkos Tamás »OQKX»OOOOOaOOOOOOt«X»«M«ÍOQ& UJ MIKES KELEMEN LEVELEI LEVELEK ÓCEÁNIÁBÓL Kanadai Notesz A költségvetés Édes néném ! Ilyenkor iskolaév végén, a világ négy tájára szétszórt magyarok közül akad nem is egy, aki lelki füleivel hirtelen csengettyűt hall valahol fel­csendülni, Csengettyűt, amelynek hangjai mellett búcsút mondott az iskolafalaknak. S azt akár Bo­kor bácsi, akár Petőné vagy’Kovács Mihály is ráz­ta pedellusi minőségében, egyformán emlékez­tetőt jelent ilyenkor a pillanat: igen, ott, azok között a falak között még boldog voltam. Helye­sebben : boldog lehettem. Amíg az élőlények fo­gai csak azt a szerepet töltik be, hogy a szülők által szerzett táplálékot elfogyasszák, nincs sem­mi baj- Szabad jónak lenni, szabad őszintének lenni, szabad haragra gyűlni nyíltan, szabad ugyanilyen nyíltsággal és igaz érzéssel megbo­csátani. Anélkül, hogy ebből valakire is végzetes hátrány hárulna. Mert az azután kezdődő élet leg­nagyobb és legnehezebb kérdése éppen abban van, hogy mindezt hogyan lehetne megvalósítani, önmagunk felé való emelkedéssel a továbbiakban. S hogy ez nehéz probléma, azt eléggé mutatja a mostani világ képe. Jobb is talán, ha nem feszegetjük a kérdést. Hanem, egy pillanatra rövid nadrágba, kis csiz­­mácskákba bújunk. Igen, szólnak a csengettyűk és szólnak a "Te Deum"-ra a magyar falvak, vá­rosok harangjai. Hirdetik a tanulás, a szellem szépségét, érettségét, az elinduló fiatal életben. Hirdetik Péter Pál napján a búzamezők áldott ter­mésével együtt. Szellem és anyag gyönyörű ket­tőse adja az élet misztikumát, s hogy mindez nem képzelgés, bizonyítására mindjárt az első padsorból kikapom Bak Misit, aki a vizsgák alatt mindig azzal fenyegetőzött, hogy sietni kell vele, mert különben itt hagy mindent, neki otthon se­gíteni kell apjának a kaszálásnál. Nos, édes néném, nekem is megjött a behívóm, a harminc éves diáktalálkozóra. "Elmentél örökre elvesztettünk" — írja a régi osztálytárs és a le­vélben egy ibolyaszálat mellékel anyám sírjáról. Súlyosak a szavak, súlyos a lehelletkönnyű ibo­lya, súlyos a jelen, ahogy a széken ülve az óceán­túlsó partján kezemben forgatom a levelet. Itt már csak valami isteni csoda segítségével, lehet tiltakozást vagy éppen megnyugvást találni Az egyetlen segítség, a humor is érzem, kínos "haha"-ba fulladna. így, hát nem marad más hát­ra, mint igyekszem vizuálisan felsorolni magam­ba : hánynak az arca jut eszembe a velem együtt kicsengetettek közül. S amint idézgetek, az idő nem csak megszépítő, de egyformaságba érlelő bölcsességében és meg­békélnék azon, hogy nincs ebben semmi külö­nös, mi is olyan osztály voltunk, akár a magyar haza többi iskoláiban — voltak jelesek és sze­­kundára állók, voltak szegény és gazdag fiúk, voltak lázadók és szépelgők, verekedők ,s Benjá­minok, — hirtelen arra gondolok, hogy az érett­ségi találkozó alkalmából csak én egyedül három levelet kaptam. Egyiket Párizsból, másikat Dél­­amerikából, harmadikat Liszabonból. És ez a "világsikert" jelentő érdeklődés, mélységes szo­morúsággal tölt el magyar hazám szétszórt fiai­nak minden tragikumával. Ezek szerint meghívót küldő osztálytársam ta­lán mindegyiknek azt írta : "tudom nem jöhetsz el". És egyedül, vagy nagyon kevés, talán har­madmagában emeli majd poharát, félemetes ár­va hamleti monológhoz hasonlóan: érdemes-e lenni és főleg magyarnak lenni? A kisebbségi években, amely alatt érettségit tettem, éppen azidőtájt törölték el a nyolcadik osztályt a gimnáziumokban. Csak hét maradt. Mi tehát az "utolsó nyolcadik" névvel készítet­tük el a csoportképünket. És most hallják meg az álhaladók és az álszocializmus fennen-hírdetői. Diákbáljainkon suszter vagy orvos fia, egyformán főrendező lehetett és az érettségit megörökítő képen, amelyet jó művészszemmel R. Gyurka tervezett, a girlandformában futó fényképek nem aszerint kaptak elhelyezést, hogy ki kinek a fia volt, de még aszerint sem, hogy ki volt a jobb ta­nuló, hanem egyszerűen kucséber-zacskót csinál­tunk s ahogy a véletlen hozta, kiki középre vagy szélre került. Ilyen volt a diákélet igazi becsüle­tes, demokratikus és magyar. Benne volt már a levegőben ez, az anyaországban is- Idegen segít­ségére semmi szükség nem volt. S ha ma elgondo­lom, hogy hová jutottunk eme vezérelvekkel, egyáltalán nem csodálkozom-; igen, a világ négy tájára, a fajelmélet és az imperializmus féktelen jelenjében. — Mindenki őrizze virágos kertjét, de azon emberszeretettel hajoljon ki — tanította irodal­mi tanárunk, osztályfőnökünk. Vájjon ki hallgatta meg ezt, e székely kisváros nebulóin kívül? S vájjon ezt hirdette volna tanárunk, ha belekerül a világ gazdasági erejének szépségét és jóságot hirdető, de megcsúfoló, hiúságuknál lábhozkö­­tött kiválóságainak élet-bűvkörébe? Nem tudom. De jobb is ilyenkor behúnyni a szemet. A látást egy-egy elfelejtett kis sarok, kis iskola épületére, kis város zajára, csengettyűire összpontosítani, mert'csak így teljesedhetik be az írás: boldogok a lelki "szegények", mert övéké a mennyeknek országa. Egy alkalommal filozófia-órát helyettesített tornatanárunk. De persze reménytelen volt szá­mára a kanti bölcselkedés. így hamar áttért a,rra, hogy ki volt azelőtt este engedély nélkül a mo­ziban, Monte Christot megnézni. S, hogy a filozó­fiaórához stílusos legyen az "idem per idem" de­finíciónak valóságos iskolapéldáját adta, amikor a mozibajárással kapcsolatban így elmélkedett: "mert amíg diák diák, addig a diák legyen diák". Ma is szállóige ez,az utolsó nyolcadik kö­zött. "így mi" című hetilapunkban, amit jéghideg rajzteremben öntött kocsonyán sokszorosítottunk, annak idején nagy riportot írtunk az esetről . . ■ Hol van költőpap barátom, akivel szerkesztettünk, s aki elsőnek lázadt fel egyik társunk igazságta­lanul ért ügyében. Hol van Bieder Laci, akit, ha kellett, agyon is verhettél, azért se haragudott. Csak éppen a mindig fényes csizmája hegyére nem szabadott lépni, mert akkor fű nem nőtt körülötte, úgy elkapta az indulat. És hol van az a régi lelkesedés? Talán ezek felfrissítésére taszít a Gondviselő északra-délre, keletről nyugatra, hogy annál job­ban összekovácsolódjunk. Ma hiszek benne. Az érettségi találkozóra gon­dolok 'és Bak Misire, aki azt mondta : —Holnap kaszálni kell! No meg a tornataná­runkra : — Amíg a magyar magyar, addig a magyar le­gyen magyar. Más megoldás úgy sincs. Üdvözli: Kelemen úr apródja. Ottawa. —- A hosszú költségvetési vita folya­mán a Ház tagjai gondos viszgálat és bírálat alá vetik Fleming pénzügyminiszter költségvetését. Bármely szemszögből nézzük is, az uj költség­­vetés az átlagember számára unalmas olvas­mány. Az adófizető polgár alig fog különbséget érezni a múlttal szemben, hacsak nem lesz abban a kellemetlen helyzetben, hogy hosszabb ideig lesz szüksége orvosi kezelésre. A költségvetés egyik fontos uj rendelkezése ugyanis megengedi az orvosi előírásra kiadott gyógyszerek árának le­vonását az adóköteles jövedelemből. A lakosság egy részének ez komoly kedvezményt jelent. Politikai megfigyelők számára Ottawában a legérdekesebb a különböző pártok magatartásá­nak vizsgálata, amidőn azok uralmon vagy azon kívül vannak. Amidőn például Fleming pénzügy­­miniszter az ellenzék pénzügyi szakértője és a kormánypárt (liberális) bírálója volt, állandóan a költségvetés egyensúlyának szükségességét hangsúlyozta. Ennek ellenére saját első költség­­vetése rekord békedificitet mutat: 648,000.000 dollárt- Tulajdonképpen még ez az összeg is maga­sabb lett volna, ha könyvelési átírás utján a kor­mánynak nem sikerült volna 165,000.000 dollá­ros bevételi többletet kimutatni. A költségvetés kimondottan konzervatív párti jellegű, mivel keretébe tartoznak olyan rendel­kezések. mint az aranybányászatnak nyújtott segély, valamint a társulási és más jogi szerveze­tek helyzetének könnyítése. A költségvetéssel szemben felhozható egyet­len jogos kritika az, hogy a közönség annak le­szállítását várta, ami megfelelne a gazdasági élet általános kisebb mértékű pangásának. Változást és irányítást keresve, az ország lakossága méltán kiábrándultán és leverten vette tudomásul az uj költségvetést, amely tulajdonképpen nem hozott változást. • A MANITOBA! VÁLASZTÁSOK A manitobai választások országos szempont­ból is jelentősek. Bár egyik párt sem nyert általá­nos többséget, a konzervatívok 26 mandátumot nyertek 57-ből. Campbell tartományi miniszterelnök Liberális- Progressziv kormánya (amely a liberális pártnak csupán névhasználatban különböző válfaja) 19 mandátumot nyert, mig a CCF 11-et. A mérleg kulcsa tehát a CCF kezében van. A választások azt mutatták, hogy a kanadai politikai élet továbbra is jobbra tart. Az az irány­zat, amely Nova Scotiából indult ki, majd New Brunswickben folytatódott és onnan átcsapott a federális vonalra, Manitobát is meghódította, ahol pedig 1915 óta nem volt uralmon konzer­vatív kormány. Ugyanakkor bebizonyosodott az is, hogy a So­cial Credit párt nem számottevő tényező többé' a kanadai politikai életben. Mint ahogyan meg­semmisülte márciusi federális választásokon, ép­­penugy bukott meg most Manitobában Ezzel szemben a CCF megerősödött úgy man­dátumok szempontjából, mint az általános szava­zási eredményt tekintve és előreláthatólag ko­moly ellenfele lesz a liberálisoknak a legköze­lebbi manitobai választásokon. Valószínűtlen, hogy az uj kormány soká tarthassa magát és számolni kell azzal, hogy mint a federális vá­lasztások esetében, egy éven belül uj választá­sokat Írnak ki Manitobában. Duff Robiin jelenlegi helyzeté erősen hasonlít Diefenbaker miniszterelnök helyzetéhez) a ju­nius 10-i választásokat követő időben. Mind­kettő kisebbségi kormány élén állott. Mindkét esetben a CCF alkotta a mérleg nyelvét. És mindkét esetben elejétől fogva félreérthetetle­nül leszögezték, hogy koalícióról szó sem lehet. _Mr. Robiin választási hadjáratát arra alapitotta hogy a kormány tétlenül nézi, hogyan marad ki Manitoba az általános gazdasági fellendülésből. A tartomány gazdasági továbbfejlesztésére vo­natkozólag tett Ígéretei is hasonlók voltak Di­­fenbaker miniszterelnök választási Ígéreteihez országos viszonylatban. Ragyogó győzelme, amellyel megduplázta pártja szavazatait, élénk bizonyítéka annak, hogy a manitobai választók bíznak Kanada jövőjében és vezért keresnek, aki jobb idők felé vezeti őket. De a legjellemzőbb tünetnek az nevezhető, hogy soha ennyi választó nem járult a szavazó­urnák elé. Hosszú évek érdektelensége után a politikai élet iránti érdeklődés megújhodását látjuk. Ugylátszik, hogy Kanada érett politikai demokráciává válik, amelynek szavazói tudatá­ban vannak szavazatuk fontosságának és politi­kai felelősségüknek­• "SOKAT VÁROK AZ OTTAWAI TÁRGYALÁSOKTÓL" — MONDJA DULLES Jövő héten tartják meg Ottawában az Eisen­hower—Diefenbaker találkozót. A konferencián résztvesznek amerikai részről Dulles külügymi­niszter és Smith kanadai külügyminiszter, vala­mint Pearkes kanadai honvédelmi miniszter is. A találkozót részletesen előkészítették, bár szo­ros programot nem állapítottak meg. Dulles kül­ügyminiszter értékes eredményeket vár a tárgya­lásoktól, amelyek a közös északamerikai véde­lem, a külkereskedelem és közös külpolitika eayes kérdéseit fogják tisztázni. • AZ ORSZÁGÚT MÁR NEM A LOVAKNAK VALÓ ...A 17. számú országúton sétáló két'ló autóbalese­tet okozott. Az első autó, amelyet Lloyd Smith vezetett összeütközött a lóval. Ebben a ló vesz­tette életét, Smith pedig súlyos sérüléseket szen­vedett. A mögötte hajtó második autó Smith ko­csijának ment neki hátulról és a benne ülő Blan­­chardot. Boissineaut és Berangert súlyosan meg­sebesítette- Mind a négyüket a kórházba kellett szállítani. A Kanadai Maavarságban a világ összes fontosabb híreit megtalálja MIÉRT KÜLD MINDEN MAGYAR orvosságot a Royal General Agency gyógyszer osztályán keresztül MAGYARORSZÁGRA? 1. mert a megrendelt gyógyszerek azonnal to­vábbítva lesznek; 2. mert a világ legújabb gyógyszerei is megrendel­hetők ; 3. mert a megrendelt orvos­ságokat vizsgázott európai gyógyszerészek állítják ösz­­sze és gondos csomagolás­ban szakemberek továbbít­ják a címzettnek; 4. mert az óhazai recepteket a magyar viszonyokat jól is­merő szakértők készítik el és azokat használati utasí­tással látják el; 5. mert a ROYAL GENERAL AGENCY az egyetlen inté­zet, amely a betegek gyors gyógyulása érdekében a megrendelt gyógyszereket azonnal továbbítja és utó­lag számlázza. TEHAT NE PRÓBÁLKOZZON, SAJÁT ÉS HOZZÁTARTOZÓI ÉRDEKÉBEN KÜLDJÖN ÖN IS OTT, AHOL MINDEN MA­GYAR KÜLD : ROYAL GENERAL AGENCY Gyógyszer Osztálya 273 SPADINA AVENUE TORONTO 2B, ONT. CANADA TELEFON : EMpire 4-9333 MIÉRT HAJTANAK BALRA AZ ANGOLOK MÉG MA IS? A világ minden országában bevezették már a “jobbra hajts, balra előzz” szabályt, csupán Angliában és Svédor­szágban maradt meg a régi “balra hajts” szabály. Pa­naszkodnak erre az eltérésre különösen az amerikai turis­ták, akik Angliába jönnek kocsijukkal és ott az első na­pon sok forgalmi zavart, sőt még balesetet is okoznak, mert a jobbaldalon való haj­táshoz szoktak hozzá. Ugyan­olyan bonyodalmakat okoz a balra hajts-szabály a norvég­svéd határon is. A balra. hajts szabálynak az eredete a Napóleoni időkre nyúl visz­­sza, mondják a szakértők. Napoleon ugyanis elrendelte, hogy a hadsereg támadásai mindig a jobb szárnyról in­duljanak s ezért, hogy az in­duló jobb szárny támadásra szabad legyen, á csapattestek az úttestek baloldalán közle­kedtek. Ekkor vezették be állítólag Angliában is a bal­oldali közlekedést, mivel minden órában várták a franciák betörését a szigetor­szágban. Napoleon leverése után az azelőtt megszállott országok áttértek ismét a jobboldali közlekedésre, azon­ban Anglia és Svédország — úgy látszik — mai napig is várják Napóleont . és még mindig baloldalt közlekednek. A magyarázat nem egészen kielégítő, mivel a régi Ma­gyarországon ugyancsak bal­­ra-hajts volt a szabály, vi­szont Amerikában már az el­ső telepesek óta jobbra haj­tanak. NEKÜNK SEGÍT, HA HIRDETŐINKET TÁMOGATJA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents