Kanadai Magyarság, 1958. július-december (8. évfolyam, 57-108. szám)

1958-09-20 / 80. szám

Még jőni kell, még jőni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán.

Vörösmarty

KANADAI

Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa.

PRICE 10 CENTS

A mi utunk, a magyarság ut|a, ma is változatlan : híven az ezer évet múltúnkhoz, nemzeti tradíciónkhoz, a keresztény világnézetnek, a krisztusi igazságoknak vagyunk követői, hirdetői"

(A fenti idézet Kenesei F. László lapunk első számában megjelent beköszöntő cikkéből való.)

ÁRA: 10 CENT

VIII. évfolyam, 89. szám

KANADA LEGNAGYOBB HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ MAGYAR LAPJA

Toronto, 1957 szept. 20., szombat

Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Road, Toronto TELEFON: LE. 6.0333

Szerkeszti: KENESEI F. LÁSZLÓ

Edited and Published at 996 Dovercourt Road, Toronto PHONE LE. 6.0333

Nemzeti Kína kérdése

A kanadai olvasóközönség a napi sajtóból, rádióból, televizión közvetített előadásokból eléggé objektiv híranyagot kap arról, ami jelen pillanatban a Nemzeti Kína—Vöröskína közötti tengerszorosban történik, s azokról a világjelentöségü kijelentésekről, amelyek ezekkel az eseményekkel kapcsolatban amerikai részről, vöröskínai részről, szovjet részről és még számos más közvetlenül és közvetve érdekelt ország részéről elhangzanak. A tények, röviden összefog, lalva a következők:

Amikor Csang.Kai-Sek Formóza szigetére helyezte át a legális Nemzeti Kína-i kormány székhelyét, a szigeten telepítette le a tel. jesen harcképes kínai hadsereg kormányhü részét. Ennek a hadse. regnek a létszáma ma, az időközben kiképzett és felszerelt for. mózai egységekkel együtt 600.000 körül van; úgy felszerelése, mint harckészsége elsőrendű. Csang-Kai-Sek hadseregét az USA 7. flottája támogatja, s az amerikai kormány már 1955-ben ünnepélyes Ígéretet tett arra, hogy Nemzeti Kína kormányát minden ren. delkezésre álló eszközzel megvédi egy esetleges vöröskínai meg. szállási kísérlettel szemben.

A kínai nép akaratát, tehát a Nemzeti Kínai kormányt az Egyesült Nemzetek Szövetségében Csang.Kai.Sek kiküldötte képviseli, s ennek a kiküldöttnek a Biztonsági Tanácsban vétójoga is van. A kínai szárazföldön azonban a katonai hódítás útján uralomra került s azóta is terrorral uralmon lévő vöröskínai kormány gyakorolja a politikai hatalmat. Ez a bitorló vöröskínai kormány ma már anynyira megerősödött, hogy hatalmát belső forradalom aligha képes megdönteni, kívülről irányított felszabadító hadjáratra pedig e pillanatban még nem lehet gondolni, mert az a világháború veszélyét rejtené magában éppenúgy, mint a keleteurópai országok katonai felszabadítására irányuló esetleges kísérletek. Éppen ezért egyes nyugati országok — s természetesen a szovjet által befolyá. sóit minden rabország — a politikai hatalom fennállásának puszta tényénél fogva elismerték a vöröskínai kormányt. Az Egyesült Ál. lamok és szövetségeseik Anglia kivételével azonban még a de facto elismerésre sem hajlandók, mert a vöröskínai kormány nem a kínai nép kormánya, hanem a kínai nép hóhérainak katonai klikkje.

A vöröskínai hadsereg számszerint elég hatalmas, bizonyos mértékben modern harceszközökkel is rendelkezik és korlátolt ka. tonai támogatást élvez a szovjet részéről, főleg repülőgépekben. Arra azonban sem tengeri ereje, sem légiereje nincs, hogy elfoglalja és megszállja Formózát. A mai helyzetben pedig, amikor a formózai szorosban az atom- és hidrogénbombák minden fajtájával felszerelt amerikai flotta egységei cirkálnak, egy Formóza elleni vöröskínai támadási kísérlet azonnali atombombázását, s ezzel az egész vörös, kínai hadsereg rögtöni pusztulását jelentené.

A kínai szárazföld kiürítésekor azonban nemzeti kínai kézen maradt három sziklasziget, Quemoy* Matsu és Tachen, amelyek közvetlenül a vöröskínai partok előtt, közvetlen lőtávolban feksze. nek, alig messzebb, mint a New York-i kikötő'szigetei New York belvárosától. Tachen szigetét a nemzeti kínai csapatok 1955-ben az amerikai vezérkar tanácsára kiürítették, ezzel szemben Quemoy-t és Matsut hatalmas mértékben megerősítették, úgy, hogy ez a két sziget a nemzeti kínai hadsereg kezében képessé teszi Csang.Kai. Seket arra, hogy a keletkínai partok előtti vöröskínai kereskedelmi hajózást megbénítsa, s ha majd rá kerül a sor, ezekről a szigetekről indítsa meg a felszabadító hadjáratot a szárazföld ellen. A két szi. get nemzeti kínai támadás esetén éppenannyira fontos szerepet tölt be, mint Gibraltár, vagy Ciprus Anglia számára ; éppen ezért teljesen érthető az is, hogy Vöröskína mindent meg akar tenni Quemoy és Matsu birtokbavételéért, s hogy Nemzeti Kína — illetve szövet, ségese, az USA — minden erővel meg akarja védeni ezeket a te. rületeket.

Ez év augusztus 23-án, alig pár nappal azután, hogy a Szovjet közelkeleti hódítási tervei végleg összeomlottak, a vöröskínai haderő minden eddigit meghaladó tüzérségi tüzet kezdett Quemoy ellen, s a szigetet néhány napon át minden utánpótlástól elvágta. Ma már ez a kommunista kísérlet meghiúsult, mert amióta az amerikai flotta egységei kísérik a nemzeti kinai szállítóhajókat, azóta Quemoy ellátása ismét kielégítő mértékben folyik.

A harchelyzet Quemoy körül stagnál, de a diplomáciai szó. harc annál nagyobb erővel folyik, s az adott körülmények között ennek nagyobb a jelentősége, mint az ágyúzásnak. Úgy Dulles kül. ügyminiszter, mint Eisenhower elnök ismételten és félreérthetetlenül kijelentették, hogy Quemoy és Matsu védelmét az Egyesült Államok éppúgy elvállalták, mint Formóza védelmét, — hogy Que. moy birtoka feltétlenül szükséges nemcsak Nemzeti Kína bizton, sága, hanem az egész nyugati Csendes Óceán békéje, s így a világ békéje szempontjából, — s hogy amennyiben Quemoy inváziójára kísérlet történnék, az amerikai haderő atombombákkal fogja harcképtelenné tenni a kínai szárazföldi repülőtereket. A vöröskínai kormány a maga részéről megfogadta, hogy Quemoyt és Matsut elfoglalja, még akkor is, ha az amerikai hadsereg közvetlenül beavatkozik, — s a szovjet kormány azt a kijelentést tette, hogy a kínai szárazföld elleni támadást azonosnak tekintené a szovjet elleni atombombatámadással.

Ezeknek a kijelentéseknek a tartalma tulajdonképpen az, hogy amennyiben egy vöröskínai repülőgép bármely pillanatban tűz alá vesz egy amerikai hadihajót, amely egy Quemoy felé igyekvő nemzeti kínai szállítóhajót kísér, akkor valamelyik amerikai csapat, egység azonnal atombombát dobna a megfelelő vöröskínai repülő, térre, mire a szovjet kilőné az első atombomba.rakétákat egy amerikai városra, s ezzel megindulna az a nukleáris világháború, amely, ről a világ minden szakértője egyöntetűleg állapította meg, hogy az emberiség teljes pusztulására fog vezetni. *

Annak ellenére azonban, hogy ez a lehetőség elméletileg va. lóban fennáll, az egész világon sokkal kisebb a háborús izgalom, mint a libanoni partraszállás napjaiban. Abban, hogy egy vöröskínai bomba egy amerikai kísérőhajóra, maga után vonja az emberiség elpusztulását, például már holnap, vagy holnapután : senki nem hisz. Annyira nem, hogy úgy amerikai, mint vöröskínai és orosz részről nem győzik hangsúlyozni, hogy világháborús veszély nem fenyeget. Sőt éppen annak a veszélynek a kiküszöbölésére, hogy a Quemoy-i ügyből minden érdekelt fél akarata ellenére atomháború legyen, a varsói amerikai és vöröskínai követek megbízást kaptak arra, hogy egymással közvetlen tárgyalásokat kezd. jenek.

A varsói tárgyalások a dolog természeténél fogva nem vezethetnek semmiféle végleges megegyezésre. Sem Amerika nem ad. hatja fel Quemoyt és Matsut — mert ez egyértelmű volna azzal, hogy nem teljesíti nemzetközi kötelezettségeit és hogy lemond írről a szerepéről, hogy a szabad világot megvédelmezze a kom. munista imperialisták ellen, — sem Vöröskína nem adhatja fel azt az igényét, hogy a két szigetet elfoglalja, mihelyt arra mód kínál, kozik, — mert ez egyértelmű volna annak az elismerésével, hogy a kínai nép még mindig számíthat egy felszabadító hadjáratra.

Miután a partmenti szigetek ügyében egyesség nem jöhet lét-e, — előbb-utóbb háborúnak kellene kitörnie Vöröskína és az USA között. De, mert ez a háború ipso facto azonos volna egy szovjet— amerikai atomháborúval, ezért ez a háború sem törhet ki. Mi történhet tehát a varsói tárgyaláson? Valahol, valamilyen törésnek kell hekövetkeznie. A törés a leggyengébb ponton kell, hogy mutat, kozzék, ez pedig a szovjet—vöröskínai barátság pontja. A logika törvényei szerint Varsóban, vagy valamikor a varsói megbeszélés nyomán a szovjet és Vöröskína politikája kétfelé kell, hogy szakad, ■on. Moszkvának nem érdeke, hogy Quemoy miatt atomtámadást hívjon ki maga ellen. Pekingnek nem érdeke, hogy a szovjet atomereje miatt világháborút idézzen elő egy olyan kérdés miatt, amely Kína részéről helyi jellegű. Vöröskína egyetlen érdeke az, hogy nemzetközileg elismerjék, s hogy a gazdag országok segítségével — nem pedig a szovjet segítségével — fejlődhessék. Amíg pedig a szovietbarátok közé tartozik, ezt sem fenyegetéssel, sem bőm. bázással nem tudia elérni. Vöröskína meg fogja kapni békés utón Quemoyt és Matsut, de csak azon az áron, hogy jövendő politikáját nem a szovjet támogatásával, hanem a nyugati országok támogatá. sával kell folytatnia. A valószínűség amellett szól, hogy ezt az árat Varsóban meg fogja fizetni.

A demokráciának egyensúlyra van szüksége

A közelmúltban az ontarioi és québeci tartományi országgyű léseken két-két pótválasztásra került sor. Ontarioban mindkét helyet már előre, mint a konzervatívok vitathatatlan mandátumát könyvelték el.

Ugylátszik, hogy ez volt a meggyőződése a többi pártoknak is, mert nem is állítottak ellenjelöltet, úgyhogy a konzervatív jelöltek mintegy közfelkiáltás útján nyerték el mandátumukat

Ugyanqz történt Quebecben, ahol Duplessis tartományi minisz. terelnök Union Nationale kormányát annyira erősnek tartották, hogy egyetlen jelölt sem lépett föl ellene.

Még néhány hasonló közfelkiáltásos győzelem és a kormány talán nem fogja többé szükségét látni annak, hogy választásokat tartson.

A közvélemény nem szereti és nem értékeli a kishitűséget. így azt sem lehet megállapítani, sőt mégcsak felbecsülni sem, hogy mennyi szavazat esett az esélytelen jelöltre. És, ha meggondoljuk, a mai parlament tagjai között hány van, akinek győzelmére mégcsak gondolni sem mertek?

Hogy nyerjen mandátumot az az ellenzék, amely jelölteket sem állít fel? Reméljük, hogy e kishitű magatartás nem a közvéleménynek a politikai ügyek iránti érdektelenségének jele. A demokrácia csak úgy lehet egészséges, ha erői közt van némi egyensúly !

Borzalmas vonatkatasztrófa Amerikában

Egy New Jerseybe haladó személyvonat a Newark Bay tengeri öböl feletti hídról a vízbe zuhant. A vasúttársaság jelentése szerint legalább 40 ember a vizbefulladt és 33 ember súlyosan megsérült.

Az eddigi vizsgálat eredményei szerint a New Jerseybe irányított vonat vezetője nem lassított a híd előtt annak ellenére, hogy sárga lámpa jelezte a sebesség csökkentését. Rövid, del a híd előtt kigyulladt a vörös lámpa is s ekkor a vonatnak feltétlenül meg kellett volna állnia. A newarki öböl feletti híd ugyanis kettős vágányú felvonóhíd módjára van szerkesztve, a híd egyik felét éppen felvonták, hogy egy kotróhajót eresszenek át alatta. Ezen a sínpáron haladt a személyvonat, amely a figyelmeztetés ellenére nem állt meg és mozdonyával és első'két kocsijával a 35 láb mély vízbe zuhant. Utasok szerencsére az első kocsiban nem voltak, egyébként az áldozatok száma még jóval magasabb lett volna. A vonatszerelvény harmadik kocsija majdnem három órán át lógott le a hídról, majd az is a vízbe esett.

A vízbezuhant kocsikból csak egy.két ember

menekült meg. Ezek mondták el azokat a borzalmas pillanatokat, amelyek a vízbezuhanás és a halál, illetve a véletlen megmenekülés között teltek el. Egy newyorki kereskedő a nyitott ablakon másodpercek alatt a víz felszínére került, majdnem fél óráig a vasúti kocsi roncsaiba kapaszkodva fejét a víz felett tartotta, míg egy helikqpter kötelet dobott neki s azon húzta a magasba egy mentőcsónak felé. Egy másik megmenekült newjerseyi tisztviselő az átélt borzalmas pillanatok után már a parton fekve szívszélhűdésben meghalt. A mentőmunkálatokat hajók, búvárok és műszaki csapatok megszakítás nélkül végzik, de a két kocsi és mozdony kiemelése napokig, sőt talán hetekig is eltarthat.

Az áldozatok számát még pontosan nem lehet megállapítani, azt jelenleg kereken 40.re becsülik. A vízből kiemelt mozdonyt tüzetes vizsgálat alá fogják venni, hogy a fékek működését megállapítsák. 1951 óta, amikor egy pennsylvániai vonat a Woodbridge hídról a vízbezuhant és 86 utast magával vitt a víz alá, ez volt a legborzasztóbb vasúti katasztrófa Amerikában.

Hruscsov megint fejére állítja az igazságot

Washington. — Hruscsov múlt héten írt levelére válaszolt Eisenhower elnök. Válaszában arra figyelmezteti a szovjet miniszterelnököt, hogy igyekezzen a kínai kommunista vezérekre a béke fenntartása érdekében hatni. Az Egyesült Államok kormánya nem zárkózik el a további tárgyalások elől Varsóban és meggyőződése, hogy a békét kölcsönös megértéssel helyre lehet állítani.

"Leveléből azt veszem ki, írja az amerikai el. nők, hogy Ön nem fordult még a kínai kommunisták vezéreihez azzal a tanáccsal, hogy szüntessék meg aggressziós kísérleteiket Formóza térségé, ben. Ha ez megtörténik, az Egyesült Államok kor. mánya a maga részéről hajlandó olyan tárgyalá.

sokba bocsájtkozni, amelyek a béke helyreállítását célozzák Formóza körül".

Hruscsov előző levelében arra kérte Eisenhowert, hogy Amerika vonja vissza összes haderejét a formózai körzetből. Erre a követelésre Eisenhower közvetlenül nem válaszolt Hruscsov. nak, de ismételten leszögezte álláspontját az oroszok felé is: "Az Egyesült Államok hadereje azért van ott, hogy az aggresszió elleni ellenállásban segítse a nemzetieket, nem pedig azért, hogy aggressziót kövessen el. Ha Ön ezt az igazságot a feje tetejére állítja, ezzel a tényeken semmit sem tud változtatni", fejezi be levelét Eisen, hower.

Vége a német-francia ellenségeskedésnek

Charles De Gaulle francia miniszterelnök és Konrád Adenauer nyugatnémet kancellár találkoztak ColombesJes-deux-Eglises keletfranciaországi városkában, ahol De Gaulle magánbirtoka fekszik. A szívélyes megbeszélések után mindkét államfő nyilatkozott a sajtó képviselőinek. "A német— francia együttműködés minden európai építőmunkának az alapja. A régi francia-német ellentétnek egyszersmindenkorra vége" állapították meg egy. hangulag a két nyugati hatalom kormányfői. Az együttműködést a két államférfi szerint a lehető legtöbb európai országra ki kell terjeszteni. A franciák és németek hivatása a jövőben az,

hogy ne ellentétben, hanem teljes egyetértésben éljenek egymás mellett. A német és a francia kormányelnök elsősorban az Euratomban egyesült európai államokhoz való csatlakozásra gondolt, illetve ennek a kiterjesztését vette tervbe.

A második világháború befejezése óta ez volt az első találkozó német és francia felelős kor. mányférfiak között. A megegyezéssel a két nyugateurópai hatalom áIlamférfiai a történelem egy régi fájó sebét heggesztik be. A francia-német ellentétekben elpazarolt értékeket és energiát most közös erővel a kommunizmus elleni harcra használhatják fel.

Merénylet egy francia miniszter ellen

Párizs. — Jaques Soustelle, francia tájékoztatásügyi miniszter a véletlennek köszönheti, hogy elkerülte legalább két algíri arab terrorista revolvergolyóit. Soustelle, akit az algíri francia nacionalisták nyomására nevezett ki De Gaulle miniszterelnök táj ékoztatásügyi miniszternek, kocsijában hivatalába hajtatott, amidőn a Place de l‘Étoille-téren a vörös lámpák miatt meg kellett állnia. Ekkor jobb felől az autóhoz lépett egy 30 év körüli férfi és a kocsin behajolva pisztolyából .számtalan lövést adott le a francia miniszterre. Soustelle a veszedelem láttára a kocsi aljára vetette magát és csak az eltörött ablaküveg

szilánkjaitól sebesült meg homlokán. A támadó erre elmenekült, de egy közeli földalatti állomásnál a járókelők lefogták és átadták a rendőrségnek. A miniszter a támadás után kocsijából kilépett és a járda felé tartott. Ekkor egy második támadó is tüzet nyitott a miniszterre, aki a földre dobta magát és másodszor is egészen könnyű karcolások árán megmenekült. Ezt a támadót is az utca járókelői fogták le és tették ártalmatlanná.

A miniszter már két órával a támadás után megjelent hivatalában és sajtókonferencián számolt be a történtekről. Az elfogott egyik i támadó egy 30 éves algíri

származású arab szállodatulajdonos, név szerint Mouloud Ouragui, aki az előzetes kihallgatáson a rendőrségen azt vallotta, hogy az Arab Nemzeti Felszabadítási Arcvonaltól kapta a parancsot a merénylet végrehajtására s ennek a parancsnak engedelmeskednie kellett, mivel ellenkező esetben ő maga is életveszélynek tette volna ki magát.

A miniszter ellen elkövetett merénylet újabb okot adott a párizsi közbiztonsági szerveknek arra, hogy a legerélyesebb akcióval felszámolja az arab terroristák garázdálkodásait a francia anyaországban.

Összeültek Varsóban az USA ás kinai delegátusok

Varsó. — AZ USA és a kínai kommunisták kormányai között létrejött előzetes megállapodás értelmében Varsóban összeültek a két ország képviselői, hogy megtárgyalják a távolkeleti kommunista ágyúzásból keletkezett válságos helyzetet. Az Egyesült Államokat Jacob Beam amerikai követ, míg a kommunistákat Wang Pin Nan kínai követ képviselte. A két követ már azelőtt is találkozott különböző diplomáciai összejöveteleken, mivel azonban az USA nem ismeri el a kommunista Kínát, így a varsói követek sem ismerkedtek meg személyesen. A mostani varsói tárgyalás egy régi lengyel kastélyban folyt le.

Az amerikai és kinai követ egymással szemben különkülön asztaloknál ült és tolmácsok segítségével három órán át tárgyalt. Mivel részletes utasítása egyik követnek sem volt, a tárgyalásokat néhány nappal elhalasztották, hogy kormányaiktól a további utasításokat kikérhessék. i