Kanadai Magyarság, 1958. július-december (8. évfolyam, 57-108. szám)
1958-08-27 / 73. szám
Még jőni kell, még jőni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty K AN AD AI r f Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa. PRICE 10 CENTS "A mi utunk, a magyarság útja, ma is változatlan : híven az ezer éves múltúnkhoz, nemzeti tradíciónkhoz, a keresztény világnézetnek, a krisztusi igazságoknak vagyunk követői, hirdetői" (A fenti idézet Kenesei F. László lapunk első számában megjelent beköszöntő cikkéből való.) ARA: 10 CENT VIII. évfolyam, 73. szám KANADA LEGNAGYOBB HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ MAGYAR LAPJA Toronto, 1958 aug. 27., szerda Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Road, Toronto TELEFON: LE. 6.0333 Szerkeszti: KENESEI F. LÁSZLÓ Edited and Published at 996 Dovercourt Road, Toronto PHONE LE. 6-0333 Megoldási kísérletek (Külpolitikai helyzetkép) Az UNO közgyűlésről, illetve a közgyűléssel egyidejűleg folyó kulisszák mögötti tárgyalásokról) szóló jelentések azt mutatják, hogy a közelkeleti problémák megoldása annál nehezebb, minél több körültekintéssel igyekeznek az illetékesek a megoldást megtalálni. Az iraki felkeléssel egyidejű amerikai.angol beavatkozást, illetve a libanoni és jordáni partraszállást elhatározni annakidején aránylag egyszerű volt, mert az akkori egyetlen feladat az volt, hogy ezeknek a kis országoknak egy szovjetbarát klikk által való erőszakos birtokbavételét megakadályozzák. Csak másodlagos cél volt az, hogy Libanonban és Jordániában azt is megakadályozzák, hogy ott egy Nasser.barát, de egyébként esetleg nem-kom. munista kormány kerüljön uralomra; egy Nasser-barát, arab na. cionalista rezsim ellen az amerikai és angol külpolitikusok csak azért tiltakoznak, mert Nasser kormányzási rendszere diktatórikus, egyébként az arab nacionalista mozgalom elvileg nem bántja az angolszász nagyhatalmakat. Amikor azonban a szovjet beavatkozási kísérlet oly csúfosan megbukott az iraki eseményekkel kapcsolatban, s még a legnagy. hangúbb propaganda útján sem lehetett többé elhitetni sem az arabokkal, sem a semleges országokkal, hogy a szovjet az "arabok érdekében" beszél, amikor a libanoni és jordáni angolszász segít» ség ellen tiltakozik, — a közelkeleti probléma eltolódott abból az aránylag egyszerű fázisból, amelyben a nyugati nagyhatalmak, nak csak egyetlen kötelessége volt: nevezetesen a bolsevizmus közelkeleti térfoglalásának a megakadályozása. Ehelyett egy újabb, komplikáltabb fázis következett be, amelyben már azt kell biztosi, tani, hogy az arab nacionalizmus többé ne adhasson alkalmat a szovjetnek semmiféle beavatkozásra. Más szavakkal: most már tartós megoldást kell találni. Amint a tartós megoldás megvan : semmi akadálya sem lehet annak, hogy az angolszász csapatok ki. vonuljanak, azokról a helyekről, amelyeket az illetékes kormányok egyenes felhívására foglaltak el. A szovjet kudarca Az természetes, hogy a szovjet, amelynek a beavatkozás semmi módon sem sikerült, s amelynek arra sem nyílt semmilyen alkalma, hogy a "nagy egyeztető"pózában szólalhasson fel akármilyen nemzetközi testületben, most arra az álláspontra helyezkedik, hogy az angolszász csapatoknak "nyomban ki kell vonulniuk", s azt a látszatot próbálja adni ennek a követelésének, mintha a csapatok kivonulása — amelynek a dolog természeténél fogva be kell következnie — azért történnék, mert a szovjet fenyegetése és a semleges országok kívánsága megakadályozta az amerikai-angol csapatokat egy állítólagos imperialista akció végrehajtásában. A szovjet álláspontjánál azonban sokkal fontosabb India, a körülötte csoportosuló szines-semleges országok és az európai semleges országok álláspontja. India, Indonézia és az újonnan el. ismert iraki forradalmi kormány együttesen az UNO útján arra hív. ták fel az USA-t és Nagybritanniát, hogy közel'keleti csapataikat •vonják ki Libanonból, illetve Jordánból. Hogy ennek a propoziciónak, amely nyilvánvalóan Irak érdekében történt, mennyire komoly a hatása, arra jellemző az, hogy az ügy rendezésére benyuj. tott amerikai.angol javaslat nem kapta meg azt a támogatást, amelyre eredetileg számítani lehetett. Ez az amerikai.angol javaslat, amelynek lényeges pontjait maga Eisenhower terjesztett be a most folyó UNO.közgyűlésen, ko. moly nemzetközi hadsereg felállítását kívánja az UNO részéről, azzal, hogy az UNO-hadsereg mindaddig maradjon a veszélyezte, tett közel'keleti pontokon, amíg arra szükség van, az angolszász egységek pedig addig maradjanak Libanonban, illetve Szíriában, amíg az UNO-csapatok oda be nem érkeznek. Ami a helyzetet komplikálja ÉRDEMILEG ez a javaslat gyökeresen megoldaná a közelkeleti válságot. Amíg az UNO.csapatok valamely országban vannak, ad. dig nem kell félni sem attól, hogy Nasserék erőszakos hatalom, átvételt hajtanak végre, sem attól, hogy a szovjet nyilt vagy búr. költ katonai támadást intéz az illető ország ellen. Az sem való. szinű. hogy ilyen támadás létrejönne abban az átmeneti időben, amíg a békét az angolszász csapatok jelenléte biztosítja az UNO. hadsereg felállításáig. Azonban PRESZTIZS-szempontból ki van zárva, hogy akár a szovjet blokk, akár a semleges-nacionalista szi. nes országok kormányai elfogadják ezt a javaslatot, mert annak elfogadása azt jelentené, hogy az amerikai és angol csapatok MINT AZ UNO.HADSEREG első egységei jelentek meg Libanonban és Jordánban, s hogy a megszervezendő UNO-hadsereg az amerikai, angol katonai egységek JOGUTÓDA. A MOST FOLYÓ közelkeleti válságban valóban az az igazság, hogy az amerikai és angol csapatok, amelyek mindkét esetben a legális kormány kérésére szálltak partra és tartózkodnak ma is ott, a szovjet nyomás ellensúlyozására, mint az UNO Alapokmányából fakadó nagyhatalmi kötelezettségek végrehajtói jelentek meg a helyszínen, s ma már jól látható, hogy feladatukat puszta jelen, létükkel tökéletesen meg is oldották, mert hiszen az iraki lázadás, sál megindult folyamat megállt, s a szovjet beavatkozása meghiúsult. Ha azonban az előre való beavatkozás ELVÉT elfogadja az UNO.közgyűlés, ezzel veszedelmes precedenst hozhat létre, amely elzárhatja a szovjet rabigában élő népeket attól, hogy saját erejükből felszabadulhassanak. Mert erre a precedensre fog hivatkozni mindenkor minden kommunista bábkormány, amikor veszélyez, tetett pozíciója megerősítésére szovjet csapatokat "hív be": az ilyen "behívott" szovjet egységek a precedens alapján arra hivat, kozhatnak, hogy csak ideiglenesen vonultak be, amig az UNO-hadsereg meg nem alakul. De ugyanilyen veszélyes szituáció kiala. kulhat akár most is, például Iránban, Afghanisztánban, Burmában, vagy a kommunista hatalmakkal szomszédos bármelyik semleges országban. Elég, hogy például Észak-lránban mesterséges lázadást szítsanak, ott úgynevezett "kormányt" alakítsanak, amelyet a vö. rösök elismernek, s ennek a nemlétező kormánynak a hívására máris bevonulhatnának oda a szovjet csapatok "addig is, amíg az UNO-hadsereg meg nem alakul". EZ AZ AZ ELVI KÉRDÉS, amely miatt a semleges országok ellenzik, hogy a közelkeleti helyzet stabilizálására megalakítandó UNO-hadsereg, mint a kormányok kérésére partraszállott angol.amerikai csapatok JOGUTÓDA sze. repeljen. Nemzetközi rendőrséget ? Hammarskjöld UNO.főtitkár, aki hivatalánál fogva a világ első számú egyeztetője, a fenti érvekre való tekintettel azt javasol, ta, hogy az UNO-hadsereg helyett a közelkeleten már operáló ellenőrző egységek létszámát emeljék fel megfelelő módon, illetve alakítsanak nemzetközi rendőrséget Libanonban és Jordánban ugyanúgy, mint ahogy az a szuezi válság után Egyiptom és Izrael határán megalakult. Mint ismeretes, annakidején L. Pearson kanadai külügyminiszter személyéhez fűződött a jólbevált gondolat, amelynek elismeréseképpen Pearson meg is kapta az 1957 évi Nobel Békedíjat. A nemzetközi rendőrség azonban nem lehet elég erős arra, hogy megakadályozzon akár egy Nasser.féle lázadást, akár egy szovjet fenyegetést. Ezért maguk az érdekelt országok, elsősorban Jordán NEM FOGADJA el a Hammarskjöld.féle tervet sem. A bonyolult helyzet megoldását az a tény sürgeti, hogy a jelenlegi libanoni elnök, Chamoun már csak szeptember 23-ig marad uralmon, s demokratikusan megválasztott utóda, a hallgatag Chehab" valószínűleg kérni fogja az amerikai csapatok visszavonását. Addig az időpontig tehát meg kell találni a megoldást. Erre szolgálnak azok a tárgyalások, amelyek a kulisszák mögött folynak Nasser és a többi érdekelt arab ország között. Különösen azok a megbeszélések fontosak, amelyeket Nasser követei Szaudarábiai királlyal és a Kuwait.sejkke! folytatnak, mert ennek a két uralkodónak a személyes birtokain fekszenek a közelkeleti olaj. források. Ha a tárgyalások azzal az eredménnyel végződnek, hogy mindezek az országok legalábbis barátságos viszonyba kerülnek a Nasser.féle egyiptomi.sziriai Arab Köztársasággal, akkor ezzel az egész arab világ a nyugatbarát-semleges oldalra kerül át, •— a szovjet beavatkozás pillanatnyi veszélye elmúlik, s az amerikai, angol csapatok nyugodtan kivonulhatnak azzal, hogy puszta jelenlétükkel megmentették közelkefetet a kommunizmustól. MEGEGYEZTEK! Az UNO közgyűlése elérte célját A szavazás eredménye - 80:0 az arab terv javára Egyesült Nemzetek. — Az Egyesült Nemzetek rendkívüli közgyűlése, amelyet a középkeleti probléma megoldására hívtak egybe, teljesítette feladatát, elérte célját. Egyhangúlag elfogadták az arab államok javaslatát a megoldásra, mint a norvég tervnek egy módosított határozati formáját. A szavazás eredménye — 80 :0. A közgyűlés 81-ik tagja, a Dominicai köztársaság nem vett részt az ülésen. A közgyűlés meghallgatta egymásután a felszólaló nagy és kisebb hatalmakat, különös figyelmet szentelt a 10 arab állam képviselőinek és határozatilag elfogadta az egységes arab javaslatot. Ennek lényeges pontjai a következők : 1. Az arab államok megerősítik ünnepélyesen az Arab Ligában vállalt azon kötelezettségüket, hogy tiszteletben fogják tartani egymás területi integritását és az egyes államok fennhatóságát. Ezt különösen fontosnak tartják Jordánia és Libanon szempontjából, mivel ezzel a pánarab moz. galom képviselői is elismerik a két arab áljam sérthetetlenségét. 2. Hammarsköld UNO.főtitkárt felkérik arra, hogy tegyen olyan gyakorlati intézkedéseket, amelyek Libanon és Jordánia irányában a be nem avatkozási megállapodást életbe léptetik s ezzel elősegíti Libanonból és Jordániából az idegen megszálló csapatok minél előbbi visszavonását. 3. Az UNO.titkár tárgyalásokat kezd az Középkelet összes arab államaival egy olyan gazdasági terv kidolgozására, amely az arab államok gazda, sági fellendülését lesz hivatott elősegíteni és biz. tosítani ezen országok számára a külföldi segély, nyújtást a gazdasági fejlődéshez. Ez a pont köz. vetlen következménye annak a tervnek, amelyet az Egyesült Államok, Nagybritannia, Kanada és több más UNO.ország hozott javaslatba a közép, keleti arab államok megsegítésére. 4. Az Egyesült Nemzetek minden tagja köteles aktiv részt venni ezen határozat végrehajtásában. 5. A közgyűlés felhívja Hammarskjöld főtitkárt, hogy szeptember 30.ig tegyen részletes jelentést az UNO.nak a fenti célok megvalósítása érdekében tett addigi lépésekről és továbbra is tájékoz, tassa az UNO tagjait a fejleményekről. Az érdekelt 10 középkeleti arab állam a következő: Egyesült Arab Köztársaság, Szudán, Szaudi Arábia, Yemen, Irak, Libanon, Jordánia, Libia, Tunisz és Marokkó. Amint látjuk, itt az UNO közgyűlése messzebb ment, mint amennyit ezt a pillanatnyi középkeleti válság megoldása kívánta, mert a tervbe belefoglalta Egyiptomot, Szudánt, Marokkót, Líbiát és Tuniszt is. Ezegyszer a szovjet képviselő is csatlakozott az egységes hangulathoz, nem bontotta meg az egyhangú határozathozatal lehetőségét és elállt olyan kérdéseknek a határozatba való felvételétől, mint az amerikai és angol csapatok azonnali kivonása, mivel ehhez maguk az arabok sem ragaszkodtak ez alkalommal, már pedig az oroszok szerettek volna ismét, mint egy "elnyomott nép" érdekképviselői fellépni. A határozatot a norvégek kezdeményezték, az arabok felkarolták és módosítva nyújtották be a közgyűlésnek. Jóslásunk az UNO közgyűlésével kapcsolatban 100%-ig bevált: az arab álláspont győzött, a nyugati politika bölcsességének megnyilvánulása; a a szovjet pedig, mint a korlátolt kommunista propagandapolitika hordozója, megverten távozik az UNO közgyűléséből. Megnyílt a CANADIAN NATIONAL EXHIBITION (Kanadai Nemzeti Kiállítás) DIEFENBAKER MINISZTERELNÖK BESZÉDE A MEGNYITÁSON LIBANON IS AMERIKAI SEGÉLYT KÉR Beirutból jelentik, hogy a libanoni kormány kérelemmel fordult az amerikai kormányhoz, amelyben 100 millió dollár segélyt kér az USA- tól. Illetékes amerikai helyen úgy nyilatkoztak, hogy Libanon feltétlenül megkapja a segélyt, mivel a hónapok óta tartó válság az ország iparát és kereskedelmét majdnem teljesen tönkretette. Az USA segítsége két részből fog állni. Az összeg első felét újjáépítési munkákra szánják, míg a későbben folyósítandó második rész új ipari beruházások alakjában lesz befektetve. Diefenbaker minUxterelnök Augusztus 20-án, éppen Szent István napján Diefenbaker miniszterelnök megnyitotta Torontóban a Canadian National Exhibitiont — a Kanadai Nemzeti Kiállítást. A kiállítást bátran a világ egyik legnagyobb kiállításának mondhatjuk. A nehéz-, könnyű-, textil- és élelmiszeripar legújabb termékeit találjuk meg Kanadából, a Brit Államközösségből, de a világ többi részéből is. A kiállításról még hozunk részletes beszámolót. Most Diefenbaker miniszterelnök öntudatos és nagyjelentőségű megnyitó szavait közöljük: „A szabad világ gazdasági ereje és szolidaritása erőteljes eleme a szabad világ védelmének. Kanadának is meg kell tartania teljes gazdasági erején és fölényét, mert csak így tud sikeresen ellenállni a szovjet fenyegetéseknek, amely a nemzetközi kereskedelmet és árucserét is politikai interkontinentális rakétalövedéknek szeretné felhasználni. Kanada jövője hihetetlen perspektívákat nyit meg előttünk a legközelebbi negyed évszázadban. Bátran mondhatom, hogy a korlátlan nagyság jövője áll a kanadai nép előtt” — fejezte be megnyitó beszédét a miniszterelnök. Este a tűzijátékot maga Diefenbaker irányította és hosszú ideig együtt szórakozott a néppel. coooooaoeBoofloooBfloooooegggeooBooooofloeQoooBooooa Az USA ideiglenesen felfüggeszti az atombomba kísérleteket Washingtonból jelenti a New York Times, hogy az Egyesült Államok kormánya rövidesen, talán már a legközelebbi napokban ideiglenesen felfüggeszti az atombomba kísérleteket. A jól értesült forrásból származó hír szerint az amerikai kormány ezen elhatározása azoknak a tárgyalásoknak lenne az eredménye, amelyek most folynak Genfben a kommunista tömb és az USA, Anglia, Franciaország és Kanada között. Az Egyesült Államok kormánya az atombombákkal való kísérletezést ideiglenesen felfüggeszti abban a reményben, hogy a Genfben a kísérletek felfedezésére irányuló műszaki megállapodást rövidesen egy politikai megállapodás is követni fogja, amely majd lehetőséget ad a fegyverek ellenőrzésére és talán a fegyverkezés korlátozására is. Az atomfegyverekkel való kísérletezés felfüggesztése és — reméljük — megszüntetése is nagy reményekkel tölthet el minden tisztességes embert. Mindazon értékeket, találékonyság, munka, amit eddig az atomtudósok a népek kiirtásának feltalálására fordítottak, békés célokra lesz felhasználható. Nem a bombák, hanem az atomerővel működő reaktorok felépítése és járművekbe való beszerelésével kezdődik meg az atomkorszak.
