Kanadai Magyarság, 1958. július-december (8. évfolyam, 57-108. szám)

1958-08-20 / 71. szám

Még jőni kell, még jőni fog, Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. Vörösmarty Authorized as Second Class Mail Post Office Department, Ottawa. VIII. évfolyam, 71. szám CoMuUcut KANADA LEGNAGYOBB HETENKÉNT KÉTSZER MEGJELENŐ MAGYAR LAPJA PRICE 10 CENTS "A mi utunk, a magyarság útja, ma is változatlan : híven az ezer éves múltúnkhoz, nemzeti tradíciónkhoz, a keresztény világnézetnek, a krisztusi igazságoknak vagyunk követői, hirdetői" (A fenti idézet Kenesei F. László la­punk első számában megjelent be­köszöntő cikkéből való.) ARA s 10 CENT j Toronto, 1958 aug. 20., szerda Szerkesztőség és kiadóhivatal 996 Dovercourt Road, Toronto TELEFON: LE. 6.0333 I ISTVÁN KIRÁLY Több, mint 900 éve ünnepli a világon élő magyarság Szent István emlékét. Fájdalommal, lemondással, búval harmatozó sze­mekkel ünnepli a magyar, az első nagy király emlékét, mert az akkori viruló, erőteljes ifjú Magyarországnak hatalmát, jövőbe ve. tett hitét, büszkeségét azóta sem látta viszont a magyar történelem. Milyen mély bölcseséggei irta Dante, hogy nincsen nagyobb fáj. dalom a világon, mint a gyász és nyomorúság napjaiban sirva visszaemlékezni az elmúlt boldog napokra ! István Király boldog, viruló, fiatal országának mámoros évei, a magyar dicsőség évti. zedei gyorsan elröppentek, s átadták helyüket kilenc hosszú év. századnak, amelyeken át — rövid időszaktól eltekintve — minden Istvánnapi ünnep a gyász, a sírás ünnepe volt, az elmúlt nagy. ságra való visszaemlékezés fájdalmas, melankolikus ünnepe. S ma, amikor talán hangosabb a zokogás, mint valaha a magyar történelem folyamán, amikor talán tétovábban keresi a szomorú magyar fényevesztett tündöklő csillagot, mint a keserves magyar sors eddigi évezredén át bármikor, — ma, amikor az egész magyarság rabságban sínylődik, vagy gyökértelen szét. szóródásában él a világ négy sarkán, — a kétkedő magyarban újra meg újra felébred a gyászos kérdés : Mire is volt hát jó Szent István? Minek is vert gyökeret a Kárpátok medencéjében, miért nem hagyta a magyarságot úgy eltűnni a történelem színpadáról,' mint ahogy eltűntek az elődök, a húnok, avarok, longobardok az ős pannonok, dákok és még korábbi népek? Mire volt jó lemon, dani a pogány hitről, forró ólommal bedugaszolni a pogány tra. diciókért rajongó Koppány fülét? Miért kellett, hogy a nomád, hó­dító, Nyugatot megvető harcos magyarság helyett egy megtérített, keresztény hitre tért, békés földművelő új kultúrnép szülessen, amely bátorságát és erejét többé nem hódításra, hanem a Nyugat megvédésére használja fel? Volt.e értelme a mi külön fajtánkat, a mi külön nyelvünket, sajátos tulajdonságainkat mindörökre oda ékelni a Kelet és Nyugat közé? Szabad volt.e rendszeresen, kilenc, száz éven át feláldozni a magyarság fiatalságát, kultúráját, ön. megbecsülését — semmiért? Jól tette.e Szent István, hogy népét előre és örökre felajánlotta egy olyan szerepre, amelyből1 min. dig csak szenvedés, mindig csak pusztulás, mindig csak gúny és megvetés fakadt? Síró anyák, gyermeküket sírató apák, a mai Magyarország szürke rabszolgaságában szenvedő munkások ne feleljenek erre a kérdésre. Az egyéni szenvedés, a családok gyásza, a haldokló harcosok átkozódása azt a választ adná, hogy Vajk királyfi hiába vette fel a szent keresztséget. És nem szabad választ várni azoktól sem, akiknek számára a magyar föld csupán egykori lakóhelyet jelent, semmi egyebet. A választ azok vannak hivatva megadni, akik Ausztriától Brazi. liáig. Ausztráliától Kanadáig és a világ sokezer pontján magyarul beszélnek, s akik Szent István ünnepén sírni tudnak. Azok vá­laszoljanak, akik az életüket áldozták a névtelen magyar dicső, ségért, azoknak a szellemei, akik meghaltak a tatárok, törökök, osztrákok, oroszok és a világ majdnem minden népe ellen folytatott örökös harcokban. Azok az élő vagy meghalt nagy szellemek, akik a magyar tudománynak, művészetnek, a magyar nyelvnek, a ma­gyar zenének dicsőséget szereztek, akik idegen földön annyi ön. feláldozással dolgoznak bányában, gyárban, földeken, irodákban és boldogok, ha a kritikusok azzal dicsérik meg őket, hogy : ime, a szorgalmas, tehetséges magyarok mindenütt viszik valamire ! Ezek az élő és meghalt magyarok azt fogják válaszolni: jól tette Szent István, hogy nyugati kultúrnemzetté alakította át a pogány magyarságot. Jól tette még akkor is, ha örök szenvedésre ítélte ezzel a Kárpátmedence lakóit. Jól tette, mert: ime élünk, ime magyarul beszélünk, ime lassan erősödünk anyagiakban, nyugati kultúrában, elszántságban, hogy megint egyszer vissza, szorítsuk azt a keleti barbárságot, amelyből a magyarság Szent István vezetésével úgy szakadt ki csaknem ezer évvel ezelőtt, mint ahogy a betlehemi csillag kiragyogott a többi billió csillag közül. István Király, Kelet szülöttje, Nyugat szentje, nekünk adta örökségül azt a magyar eszmét, amit Eötvös "Szentelt fájdalom", nak nevezett el. Ez az eszme, a folytonos, megújuló, kilátástalan küzdelemnek az eszméje több erőt ad nekünk, mint minden nép. tömeg és minden csodafegyver. A küzdelem adja meg a magyar, ság célját, ez kovácsolja acéllá a magyar tehetséget s ez adja meg a magyarok számára a kötelességteljesítés boldog jutalmát is. Ne szégyeljük tehát, hogyha nem szűnnek iszonyú sírástól szemeink. A mi első királyunk megmutatta az utat; ha gyötrődve is, ha bánatosan is, de szentek módjára kell harcolnunk azért a keresztény világért- azért a kultúráért, nemes világért, amelynek védelmére Szent István felajánlotta hazánkat Szűz Máriának. Szerkeszti: KENESEI F. LÁSZLÓ Edited and Published at 996 Dovercourt Road, Toronto PHONE LE. 6-0333 EISENHOWER HAT PONTJA Egyesült Nemzetek. — Hetek óta tartó "langyos" hábprú, orosz fenyegetések és atomzsarolások után végre összeült a Kelet és Nyugat által elfogadott UNO rendkívüli közgyűlése, amely előtt Eisenhower elnök személyesen adta elő konstruktív tervét a Középkelet válságának befejezésére és az összes középkeleti problémák megoldására. Az Eisenhower-terv természetesen csu­pán nagy vonalakban szabja meg a kivezető utak irányát, ameny. nyiben ezt a közgyűlés többsége elfogadja, a részletek kidolgozá­sával külön bizottságot kell megbízni. Eisenhower 28 perces UNO- beszéde legnagyobb részét a középkeleti problémáknak szentelte. A megoldásra vezető utat Eisenhower elnök a következő hat pontba foglalta össze : 1. Libanon és Jordánia nemzetközi biztosítása ; 2. az egész Középkelet biztositása az idegen beavatkozás ellen ; 3. a lázitó idegen rádióadások ellenőrzése és megszüntetése; 4. kibővített UNO.haderő alkalmazása a Középkelet béké. jének biztosítására ; 5. regionális középkeleti gazdasági fejlesztési terv megváló, sítása, amelyben tevékeny szerepet játszanának maguk az ara. bök is; 6. a fegyverkezési hajsza leállítása különösen Izrael és az arab államok között, s ezzel Izrael függetlenségének nemzetközi biztosítása. Amint a hat pontból látjuk, Eisenhower építő tervvel állt az Egyesült Nemzetek elé, nem zsarol, mint az oroszok, nem fe­nyeget interkontinentális atomfegyverek alkalmazásával, egy vi­lágháború kitörésének még csak lehetőségét sem említi, az arabok felé pedig nemzeti és politikai egyéniségük elismerését jelenti. A hatás, amelyet Eisenhower elnök rövid beszéde váltott ki az UNO köreiben, igen kedvező volt. Szűnni nem akaró tapsor­kán tetőzte be az amerikai elnök előadását, amellyel az UNO- tagok egybehangzó véleménye szerint Eisenhower egyik legna­gyobb politikai sikerét könyvelheti el magának. Eisenhower után Gromyko orosz külügyminiszter vádaskodó beszéde következett. Ismételte a régi elcsépelt szovjet frázisokat, amelyek mind azokban a megszokott tézisekben jegecesedtek ki, •hogy az USA és Nagybritannia támadó jellegű intervencióval vi­lágháborút akart kirobbantani. "A két nagyhatalom (USA és Ang­lia), amely állandó tagja a Biztonsági Tanácsnak, s amely külön­leges felelősséggel tartozik a világbéke fenntartásáért, fegyveres aggresszióval bontotta meg a békét", mondotta Gromyko. Az orosz külügyminiszter nem fogad el semmiféle magyarázatot és kifogást az USA és Nagybritannia középkeleti intervenciójára, bár nem tud konkrétumot mondani, hogy miként fenyegeti a két nyu­gati nagyhatalom a világ békéjét, amikor köztudomású, hogy éppen az amerikai és angol csapatok megjelenése Középkeleten volt az, amely a forrongó arab világnak békésebb légkört biz­tosított. Az UNO felelős tagjai és az arab államok politikuséi Eisen­hower sokatigérő zárószavai hatása alatt állnak s ez fogja való­színűleg meghatározni a rendkívüli közgyűlés további magatartá­sának irányvonalát is: "Amennyiben ez a béketerv, amelyet én ajánlok, meg fog valósulni, mondotta Eisenhower, rövid néhány éven belül a libanoni és jordániai válságra, mint az arab történe­lem egy egészen új fázisának kezdetére fogunk visszatekinteni". SZELIDHANGU OROSZ JAVASLAT Egyesült Nemzetek. — IJjabb és minden várakozást felülmúló szelidhangú hatá­rozati javaslattal álltak elő az oroszok az UNO rendkí­vüli közgyűlésére. A határo­zati javaslat nem tartalmaz már mérges kirohanásokat, sem támadásokat. Udvarias formában adja elő az orosz kívánságokat, amelyeket az UNO közgyűlésével szeretne elfogadtatni. Lényegében az orosz javaslat is azt tartal­mazza, amiért a nyugati ha­talmak már a Biztonsági Ta­nács előtt is síkra szálltak: erősítsék meg az UNO megfi­gyelők csoportját Libanon­ban, helyezzék az UNO ellen­őrzése alá Libanon és Szíria közötti határvonalat. Ezen­felül azonban követeli a szov­jet határozati javaslat az összes amerikai és angol csa­patok kivonását Libanonból és Jordániából. Nagybritannia és az Egye­sült Államok képviselői ilyen formában is elutasítják a szovjet javaslatot, elfogad­hatatlannak minősítik az USA és angol csapatok visz­­szavonására vonatkozó ré­szét. Ez természetesen nem je­lenti azt, hogy az USA és »OOCOOOOOCXKOOQOOOOCOOOOOMe Nagybritannia állandó had­sereget szándékozik tartani a Középkeleten. Az USA máris jelét adta annak a kí­vánságnak, hogy a veszély elmúltával kivonja összes csapatait Libanonból és jel­képesen egy tengerész-gyalo­gos zászlóaljat máris vissza­rendelt a libanoni partok előtt horgonyzó hadihajók­ra. A csapatok végleges visz­­szavonására akkor kerülhet sor, ha a biztonság és nyuga­lom Libanonban és Jordán­ban helyreállt és a visszavo­násra a nyugati hadvezetősé­­get a törvényes libanoni kor­mány felkéri. OOOOOOQC-: A második USA tengeralattjáró az északisarki jég alatt Az atomerővel hajtott Nautilus tengeralattjáró — után a második USA tenger­alattjáró, a Skate is megtet­te az utat a Csendes óceán­ból az Atlanti Óceánra az Északi Sarkon keresztül ■— jelenti Washingtonból az Associated Press. Az új ten­geri út korszakalkotó jelen­tőségét az egész világon fel­ismerték, és még az ellensé­ges szovjet táborból is érkez­nek gratuláló átiratok tucat­jai, amelyben szovjet tenge­részeti szakemberek és tudó­sok csodálatuknak adnak ki­fejezést a nagyszerű ameri­kai tengerészeti teljesítmény felett. Az északisarki tengeri út forradalmasítani fogja a két nagy óceán közötti ten­geri kapcsolatok új irányban való kiépítését; történelmi jelentősége kiterjed a keres­kedelmi áruforgalomra és a honvédelemre egyaránt. Egy holland repülőgép légikatasztrófája A KLM holland repülőtársaság szuper-repülőgépe Montrealba tartva az angol partok mellett viharba került és a tengerbe zuhant. A repülőgépen 99 utas volt. A mentési munkák azonnal megin­dultak, de illetékes helyen az érdeklődőket nem biztatják remény­nyel, mert azzal számolnak, hogy mind a 99 utas elpusztult. Le­hetséges, hogy a repülőgépet villám sújtotta és ezért gyulladt ki. Eisenhower megbízottja Fran­ciaországban Robert Murphy helyettes államtitkár, Eisenhower el­nök különmegbizottja Kö­zépkeletről jövet Párizsban folytatott megbeszéléseket Maurice Couve de Murville francia külügyminiszterrel. A megbeszélés után úgy nyi­latkozott, hogy közötte és a francia miniszter véleménye között nem volt eltérés. Né­zeteik a középkeleti kérdé­sekben teljesen megegyez­nek. Murphy újból megelége­désének adott kifejezést a középkeleti tárgyalások fe­lett is. M\\ ivott Vorosilov — Barackpálinka, szovjet pezsgő és vodka keverékét szolgálták fel Vorosilov Kle­­ment szovjet államelnöknek a brüsszeli világkiállítás egyik éttermében. Ehhez egy nagy szőlőfürtöt adtak, cock­­tail-pálcikákkal, hogy ezzel a szputnikokra emlékeztes­sék a vörös marsallt. Algír pár héttel a népszavazás előtt Algír nem azt a képet mu­tatja, amelyet a franciák és különösen de Gaulle szeretne erre a „francia megyére” ráerőszakolni. Szeptember 28-án szavaznak az algiriak arról, hogy teljesjogú „fran­ciák” akarnak-e lenni, avagy megmaradnak-e azoknak, amiknek az Uristen terem­tette őket: araboknak. Az utóbbi feltevést erősítik meg az algíri harcokról érkező hírek. Minden kissé értelmes ember azt kérdezi magától, hogy miféle „francia megye” lesz az, ahol még ma is repü­lőgépekkel támogatott had­műveleteket kell végrehaj­tani a francia gyarmati had­seregnek a telivérű fran­ciákká avanzsált arabok el­len? Délalgirban Paul Cazelles közelében a francia légierő által támogatott motorizált és gyalogos francia csapatok hadjáratot indítottak az al­gíri felkelők egy fészke ellen, a támadás során 32 felkelőt megöltek és 40-et közülük elfogtak. Keletalgirban a francia erők 12 arabot öltek meg és hármat foglyul ejtet­tek. Ugyanazon a környéken 100 felkelő a túlerőben lévő franciák elől a hegyekbe vo­nult vissza és eltűnt a fran­ciák szeme elől. Mindezek nem nagyon jó előjelei az erőszakos francia integrációnak. Szavazáskor azonban az algíri araboknak nem lesz lehetőségük arra, hogy függetlenségi vágyukat is kifejezésre juttassák. TÚLTERMELÉS VAN NÉMETORSZÁGBAN szénben és egyéb üzemanya­gokban. A nyugatnémet kor­mány rendeletileg korlátozza a szénbehozatalt és elősegíti a német szénkivitelt. Jordánia ellenzi az UNO-ban Amerika tervét Egyesült Nemzetek. — Meglepetésként hatott az UNO rend. kívüli közgyűlése előtt Ritái jordániai megbízott bejelentése amelyben kifejtette, hogy nem fogadhatja el Eisenhower azon ja­vaslatát, amely szerint UNO haderő fogja leváltani a jordániai an goi csapatokat. Jordániának nem sok bizalma van az UNO csapa­tok iránt. Az ország függetlenségét és Hussein királyt a pánarab aggressziótól csak az angol ejtőernyős csapatok jelenléte mentette meg. Ennek tudatában Jordánia most olyan megoldást kíván, hogy ha függetlenségét és területi sérthetetlenségét a környező arab államok és a nagyhatalmak el is ismerik, Jordánia fenntartja magának azt a jogot, hogy bármely nagyhatalomtól közvetlen fegyveres segítséget is kérjen, ha netán támadás érné az orszá­got. Itt természetesen a jordániai kormány Angliára gondol, amely a kormányhü jordániai csapatoknak hatékony támogatást tud nyúj­tani minden külső és belső támadás esetében. Jordánia tehát új helyzetet teremtett és újabb lehetőséget nyi­tott meg az UNO tárgyalásaiban. Míg Eisenhower a nemzetközi UNO haderő kiküldését kéri az amerikáiak és angolok leváltására, Gromyko az amerikaiak és angolok azonnali kivonását követeli anélkül, hogy UNO.csapatok kiküldését támogatná, addig a legér. dekeltebb felek egyike, Jordánia az angol csapatok megmaradása mellett kardoskodik és még a kiküldendő UNO-hadsereg sem elé­gítené ki függetlenségének biztosításában. Abdel Monem Rifai jordániai delegátus kereken tiltakozott UNO.megfigyelők, vagy csapatok Jordániába való kiküldése ellen, mondván hogy azok úgy sem tudnák Jordánia önállóságát megvé­deni. A jordániai kiküldött nyilatkozata zavarba hozta az amerikai és a szovjet álláspontot képviselő megbízottakat, de kellemetlen helyzetbe hozta Nagybritanniát is, mivel a jordániai kérelemnek az a látszata lehet, mintha azt a delegátus Anglia biztatására tette volna. A kanadai külügyminisztérium azonban vállalná a közvetítő szerepét és nem találja áthidalhatatlannak a három álláspont kö. zötti eltérést. Smith kanadai külügyminiszter lehetségesnek látja még ma is a nézetek közös nevezőre való hozását a középkeleti kérdésben.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents